Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-02 / 242. szám, szombat

Vittzaadják az önbizalmat A z intézet megalakulá­sát a társadalmi igény sürgette. Ha ugyanis a hazai egészségügyi gondoskodást összevetjük a fejlettebb ál­lamokéval, azt látjuk, hogy nálunk a pszichológiai gon­doskodás, az ember lelki életének ápolása háttérbe szorul. És nem csu­pán az összehasonlítás, ha­nem a mindennapi tapaszta­lat is azt bizonyítja, hogy gyorsan fejlődő társadalmi életünkben, amikor a régi közösségi élet sajátos bensö­sége eloszlik, az egyén egy­re inkább érzi a környezet elidegenedését és szellemi élete megsínyli ezt. Szükség van tehát a pszichológusok munkakörének kibővítésére: rendszeres rendelésekre az üzemekben, iskolákban, já­rási és körzeti orvosi rende­lőkben. Egyelőre azonban mindez még a jövő zenéje. Egy sejtjének nevezhető az az intézet, amely ez év má­jusában megnyílt a szlová­kiai kerületi székhelyeken, és fokozatosan megkezdi működését a cseh kerületi városokban is. Olyan gyermekek gyógy­kezelésével foglalkoznak, akiknél környezetük (családi viszonyok), egészségi állapo­tuk (örökölt fogyatékosság) hatására bizonyos lelki el­ferdülések következtek be, akik sokszor minősíthetetlen tetteket követnek el bizo­nyos rögeszme hatására, gát­lásaik vannak stb. Sok esetben fordulnak ezek­hez az Intézetekhez a járásbíróságok szakvéle­ményért válások esetén, amikor azt kell eldön­teni kihez vonzódik jobban a gyermek, ki biztosít majd számára jobb, egészségesebb fejlődési feltételeket. Ugyancsak véleményt ad nak az olyan gyermekekről, akiket örökbe fo­gadnak. Sokszor vizsgálják az intézet dolgozói csökkent szellemi képességű gyermek értelmi színvonalát, logikáját s az észleltek alapján ja vasolják megfelelő, különleges iskolába. Figye lemmel kísérik, rendszeresen ellenőrzik az olyan gyermekek szellemi képességeit, akik agyhártya gyulladásban szenvedtek. A legtöbb esetben a felnőttek által előidézett lelki defektusokról van szó. A sok közül hadd Írjunk bővebben egy egész közönséges esetről, amely azonban az illető számára életprobléma volt. Hetedik osztályos kislányról van szó. A hato­dikban még kitűnő tanuló volt. Látása a tanév közepén meggyengült, és szemüveget kapott, ez azonban nem befolyásolta addigi előmenetelét. Hetedikes korában váratlanul gyengébb lett a tanulásban. Nem készült rendszeresen az órák­ra, sokszor a legegyszerűbb kérdésekre is ügyetlenül válaszolt, hirtelen sírva fakadt, rosz­szul aludt, fejfájásra panaszkodott és gyakran tapasztaltak nála hőemelkedést. A szülei először náthalázra gyanakodtak, de amikor a szokásos gyógymód nem segített, az orvos pszichológiai kivizsgálást javasolt. A vizsgálat alapján érde­kes lelki kép bontakozott ki a kislányról. Egy éven át minden probléma nélkül viselte a szem­üveget. Hetedikes korában, a pubertás kezdetén azt tapasztalta, hogy a többi barátnőit a fiúk több érdeklődéssel halmozzák el, mint őt. En­nek okát a szemüvegben kereste, s ezért megvált tőle. Ha kérdezték, azt mondta, hogy már nincs rá szüksége. A fiúk szimpátiáját még így sem keltette fel, igy hát újabb módot keresett, ho­gyan vonhatná magára a figyelmet. Ezzel azon­ban gondolatai messze kalandoztak a tanulás­tól. A szülei egyszerű emberek voltak, nem gondolkoztak a gyermek lelki problémájának megtelelő szinten. Szidták, verték a kislányt, s őbenne ez még fokozta a kisebbségi érzést. Az ilyen gyermekek nemegyszer szánják el magu­kat öngyilkosságra. Még jó, hogy a körzeti or­vos idejében gondolt a lány gyógynevelésére. Milyen is ez a kezelés? Az intézet munka­társai a felvételi lapon feltüntetett adatok alap­ján már következtetnek arra, milyen esetről van szó, s eszerint osztják el a pácienseket egymás között. A tanulmányok és a tapasztalatok ve­gyületéből már valamennyien kialakítottak egy­egy sajátos munkamódszert. Ennek fő vonása minden esetben az, hogy megnyerjék a vizsgált személy teljes bizalmát, lelki közelségbe kerül­Alig három hónappal ezelőtt új intézettel sza­porodott Bratislavában az egészségügyi intéze­tek száma. A neve: Kerületi Gyógynevelési Kli­nika és Pályaválasztási Tanácsadó (Krajská psy­chulogicko výchovná klinika a stredisko pre voľbu povolania). Milyen elgondolás alapján jött létre az új gyógyintézet, hogyan végzi fontos társadalmi küldetését, mi­lyen problémákkal talál­koztak a bemelegítő há­rom hónap folyamán — ezekről a kérdésekről be­szélgettünk igazgatójával, Koleny jenővei. Válaszait az alábbiakban foglaltuk össze. (Tóthpál Gyula felvétele) jenek vele. Ezután kezdődik a pszichoterápia, ami arra irányul, hogy kidolgozza a környezet hatására kialakult lelki görcsöt, kiirtsa a rög­eszme gyökerét, visszaadja a beteg önbizal­mát .., Az intézet nevében szerepel a „pályaválasz­tási tanácsadó" kifejezés is. Tévednénk, ha ad­minisztratív jellegű hivatalt képzelnénk el e cím mögött. Az intézet két szakembere, ugyan­csak pszichológus, segít a szülőknek, a pedagó­gusoknak olyan esetekben, amikor nem tudnak dönteni: Mi legyen a gyerekből? Munkájuk abban áll, hogy különféle tesztek­kel, keretfeladatokkal megállapítják, milyenek a szellemi képességek a vizsgált gyermeknél, milyen irányú az adottsága, végül pedig meg­mondják, milyen foglalkozást ajánlanának a számára. Sok esetben közvetítenek a munkaadó, illetve az iskola és a tanonc vagy tanuló kö­zött. Ennek a tanácsadónak a jelentőségét akkor tudjuk értékelni kellőképpen, ha meggondol­juk, hány gyermek választ pályát külső hatásra, szülői nyomásra, engedelmességből, s csak ké­sőbb ébred rá, hogy saját akarata és természete ellen cselekedett. Ebből a csalódásból sok munkahely-változtatás, iskola mellé járás, nem­egyszer lezüllés is származik. Nagyon jó lenne, ha a pályaválasztási tanácsadó munkája Isko­láinkban szinte természetessé válna, a gyerme­kek már hatodikos, hetedikes korukban tudnák, milyen foglalkozás felelne meg legjobban adottságaiknak, s így készülnének arra az Időre, amikor végérvényesen dönteniük kell. ... hogy boldogabb gyermekkort éljen Beszélgetésünk végén Koleny elvtárs megálla­pította, hogy Intézetük pácienseinek szülei túl­nyomó részben rendezetlen házaséletet élnek. Az ilyen szülök nem tudnak biztosítani gyerme­keik számára olyan légkört, amelyben harmoni­kusan nevelkedhetnének. Szinte az embertelen­ség határát súrolja az olyan három-négy évig tartó válóper, amelyben a szülők nem tudnak megegyezni abban, kinél maradjon a gyermek. Ilyenkor néha nem is a gyermek iránti szeretet a ragaszkodás fő motívuma, hanem inkább a bosszúvágy a partnerrel szemben. A gyermek, aki a válóper idején felváltva érzi a szülők túl­ságos kedveskedését és gyűlöletét, diszharmo­nikusan fejlődik, elveszti társadalmi egyensúly­érzékét, és súlyos lelki defektusokban szenved. Sokat ártanak a gyermekeknek az olyan szülők is, akik ugyan nem állnak váló viszonyban, de azért egymás ellen nevelik a gyermekeket, egy­mást szidják előttük. Az ilyen esetekben a meg­oldás a felnőtt szülők kezében van; ők gondos­kodhatnának arról, hogy gyermekük ne kerül­jön a gyógyintézetbe, hanem boldog gyermek­kort éljen, tanuljon, s egészséges felnőtté vál­jon. PETRIK JÓZSEF Amikor hosszú távollét után ismét meglátogattam szü­lővárosomat, hiába kerestem gyermekkorom Rimaszom­batját. Az utolsó évtizedek elsodorták a romantikus vá­ros csendességét, számomra meghitt légkörét. Kicseré­lődtek lakosai, eltűntek régi, jellegzetes kispolgári épü­letei, nyomukat sem leltem már a mintegy 200 éves „napsugár-ormos" házaknak, amelyekből pedig húsz év­vel ezelőtt még öt volt a városban. Rimaszombat fokoza­tosan leveti régi, kopott köntösét és — megőrizve a mű­emlékként őrzött épületeit, kertjeit és szobrait — mo­dern ipari várossá fejlődik. Erről a fejlődésről beszélget­tem Michal S e diákkal, a városi nemzeti bizott­ság elnökével. Rimaszombat új várossá vajúdik Beszélgetés Michal Sedlákkal, a Rimaszombati Városi Nemzeti Bizottság elnökével • Mi jellemzi Rimaszombat életét a felszabadulás után? — Elsősorban a rohamos fej­lődés. Lakosainak száma kilenc­ezerről mintegy tizenhárom ezerre szökött, ami a lakásépít kezés kibontakozását vonta ma ga után. Ez azonban, sajnos csak az utolsó tíz évben lett in tenzívebb. Évente ma mintegy 150—200, túlnyomórészt szövet kezeti lakást adunk át a lakos­ságnak. Ez ideig körülbelül ezer új lakás épült fel Rimaszom­batban. Űj lakónegyed épül a Rima partján ls, amelyet 1970-ig kívánunk befejezni. 800 lakás­egység lesz itt, amelyek közül már ebben az évben 160-at, jö­vőre pedig 276-ot átadunk ren­deltetésének. • A közszolgáltatásokról is gondoskodnak? — Ezen a téren igen sokkal adósai maradtunk a lakosság­nak. Hasonlóképpen a bölcső­dék és az óvodák sem elégítik ki a követelményeket. Legyünk azonban konkrétek: az első új lakótelepen, ahol közel 800 la­kásegység van, máig is hiányzik az üzlethálózat és a közszolgál­tatás. • A lakosság körében pa­naszokat hallani az ivó­vízre, amely pedig a múlt­ban híres volt minőségé­ről. — A város vízellátását bizto­sító szkálnoki forrás vize való­ban rendkívüli minőségű. Ki is elégítette a kisebb számú lakost, a felszabadulás után azonban, amikor gyakorlatilag minden la­kásba bevezették a vizet és en­nek fogyasztása lényegesen megnövekedett, már semmikép­pen sem tudta fedezni a szük­ségletet. Sajnos, csak későn kezdtünk gondoskodni új vízfor­rásokról. Manapság pedig sok vizet fogyaszt a lakosságon kí­vül a cukor-, a sör-, a konzerv­és a tejgyár is. Annak ellenére, hogy kutakat fúrtunk a város­ban és környékén, 1971-ig — amíg be nem fejeződik a klenó­ci víztároló építése —, kritikus marad városunkban a vízellá­tás. • Városunkat újabban gyak­ran „Romaszombat" né­ven emlegetik... — Igen, Rimaszombatban meg­nőtt a cigánylakosság száma. Ez részben a természetes sza­porulattal, másrészt az ideván­dorlással magyarázható. Sok ci­gánycsalád visszaköltözött a cseh országrészekből és Szlová­kia más járásaiból is. Nem megy ritkaságszámba, hogy a számuk­ra kiutalt egy-egy modern la­kásban három család is él, ezenfelül sok családi házat is megvásároltak. , • Milyen a város kulturális életének a színvonala? — Szégyenünk, hogy bár vá­rosunk járási székhely, ez ideig nincs kultúrházunk. Egyelőre az egykori iparoskört alakítjuk át művelődési rendezvények számára alkalmassá, ezt azon­ban csak átmeneti megoldásnak tartjuk. ' • Milyen eredményeket ho­zott a városszépítési ak­ció? — A lakosság közreműködé­sével új sportstadiont, strand­fürdőt és jégpályát létesítet­tünk, értékük mintegy három­millió korona. A NOSZF tiszte­letére vállalt városi felajánlás egymillió hatszázezer koronát képvisel. Ugyancsak a lakosság segítségével új üdülési lehető­séget is biztosítunk a Kuríne melletti 26 hektáros víztároló körül. Ezúton is meg szeretném kér­ni tamásfalvi polgártársainkat: kapcsolódjanak be aktívabban; életkörnyezetük szépítésébe. Nemcsak egészségvédelmi, ha­nem esztétikai szempontok is vezették a nemzeti bizottságot, amikor tervbe vette e városrész rendezését és a rajta átfolyó patak szabályozását. Annak el­lenére, hogy ez az akció a pol­gárok kívánságára kezdődött, meglehetősen passzívak ... 1980-ig — a becslések szerint — több mint 15 ezerre nő Ri­maszombat lakosainak száma. Ez a körülmény, valamint az új sör- és cukorgyár idetelepítése is sok új, megoldásra váró prob­léma elé állítja a nemzeti bi­zottságot. Jegyzetfüzetemben ezeket a feladatokat jegyeztem fel: Rekonstruálásra szorul a vízvezeték-hálózat,. és gondos­kodni kell a lakosság vízellátá­sáról ... 1968-ban egy 60-ágyas szállodát kell felépíteni... Lét­re kell hozni a város kereske­delmi-közigazgatási központját az egykori Kispáston ... El kell mélyíteni a kulturális életet... Ki kell bővíteni a közszolgálta­tások hálózatát, nevezetesen 1970-ig 8,7 millió korona beru­házással be kell fejezni az évek óta épülő új mosodát és ruha­tisztítót. — Mint minden iparilag fej­lődő városban, itt is sok a ten­nivaló — mondotta befejezőül a VNB elnöke. — Remélem, a lakosság megértő közreműködé­sével — a többi városhoz hason­lóan — mi is sikeresen megbir­kózunk velük. DÓSA JÓZSEF Rimaszombat új városnegyede; a képen a Pionír ntca réazleta.

Next

/
Thumbnails
Contents