Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1967-09-02 / 242. szám, szombat
E bben az uborkaszezonban az éjszakai Párizsba viszem el olvasóinkat. Ezt a Párizst még a francia főváros lakói sem ismerik, mert az efféle tapasztalatokat szívesen átengedik a turistáknak, pontosabban a gazdag turistáknak, akikkel elhitetik, hogy Párizs a mámoros élvezetek és a csodálatos bohóságok városa. Ebből a hírnévből egész iparág él... — Hihetetlen, milyen ostobák az emberek — mondja elkeseredve az „Éjszakai Párizs" városnéző körutazás Idegenvezetője, miközben egy kövér spanyol matrónát csitítgat, aki nagyon felháborodott amiatt, hogy 15 perccel előbb kérték az utasokat, foglalják el helyüket a buszban. — De asszonyom, a repülőtéren is előbb hívlák az utasokat a gépekbe. Az utazási irodák külföldiek vagy vidékiek számára megszervezik az éjszakai mulatóhelyek csoportos látogatását. Egy 15-tagú dél-amerikai, angol és svéd csoporttal én is beszállok a városnéző autóbuszba. — Az amerikaiak most már ritkábbak — súgja bizalmasan a fülembe az Idegenvezető. — Nagyon megkopasztottuk őket. AZ IDEGENVEZETŐ Az éjszakai barangolás legmulatságosabb emlékei az Idegenvezetőhöz fűződnek. Hosszú, vézna alak, igazi párizsi vagány, udvariasan csipkelődő. Nehezen tudnám visszaadni kitűnő bemondásait, szellemes szójátékait, pedig a legszívesebben róla írnék. Marcel, pardon, Marcel úr — ő ugyanis mindjárt helyesbítene — nem kedvtelésből űzi foglalkozását, hanem egy kis mellékeshez akar jutni. Az idegenvezető elhelyezi a vendégeket a kocsiban, és felkéri a nagyérdemű társaságot, „diplomáciai bonyodalmak" elkerülése végett ne változtassanak a renden. Az utazási iroda prospektusában ezt olvasom: „Az est leszállta után ezernyi csillag gyúl ki Párizsban, az éjszaka világosabb a nappalnál... Fényben úszik a Champs Elysées, tündöklik a Montmartre, reklámok ragyogása csábítja az éjszaka vándorait, hogy töltsenek néhány vidám órát a híres, hangulatos mulatókban. Mindenütt zeneszó, mintha a levegőt ls gyönyör itatná át,... Káprázatos szórakozásban lesz részük három jellegzetes párizsi mulatóhelyen. Pezsgő, tündéri mutatványok, förgeteges francia kánkán ... Ezen az éjszakai körúton feltárul Párizs minden bála .. A prospektus biztosítja a turistákat, hogy az iroda idegenvezetője „... mindenütt velük lesz, hogy segítsen az est varázsának élvezésében". Árról is biztosítja a vendégeket, hogy a kocsi szállodájukba, vagy annak közvetlen közelébe szállítja vissza őket. Szemünk előtt vonul el Párizs. Káprázatos, tündöklő, eleven hús-vér város. Útitársaim mindezt szórakozottan nézik, képzeletben már a prospektus Ígérte örömöket habzsolják. A Bastille negyedben utcabállal kell kezdődnie a műsornak. Itt a lakosság harmonika-kísérettel járja jellegzetes táncait. Autóbuszunk a Köztársaság térnél azonban hirtelen a Montmartre felé kanyarodik. Marcel udvarias felvilágosítással szolgál, hogy változott a program, a népi utcabál helyett apacstáncokat látunk. (Az este háromszor is ígérték nekünk, mint válogatós gyermeknek a tortaszeletet, ha szépen megeszi a spenótot.) A PIGALLE Tíz óra. Kis csoportunk kiszáll a PIgalle téren. Nincs idő megbámulni a híres szökőkutakat; Marcel úr, a „Párizs Évája" bejárata felé tessékel bennünket. Egy nagy külföldi társaság már megelőzött, örülnek érkezésünknek, mert végre kezdődhet a műsor. Meztelen keblű, formás hölgyek jelennek meg a színpadon. Minden mozdulatukkal igyekszenek érvényre juttatni szépségüket. Különös, érthetetlen keveréknyelven énekelnek ls valamit. Lesújtó véleménnyel vagyok az egészről, de úgy látszik, a társaságnak más a véleménye. Egy Herkules ront a színpadra, élénk gesztikulálással igyekszik illendőségre bírni a táncosnőket, de a pajzán nőcskék elsiklanak mellette, s végül diadalmaskodnak. A tusakodás közben még azt a fügefalevélnyl intim fehérneműdarabjukat Is elvesztik. Csoportunkból az egyik dél-amerikai, aki mindjárt az első sorban ült, egészen elpirult, a szeme majd kiesett izgalmában. Egy másik szinte falta tekintetével a meztelen táncosnőket. A férfiak elragadtatva brávóztak, és pezsgőspoharaikat a táncosnők felé emelték. (Az ital pocsék, íztelen langyos löttyöt szolgáltak fel pezsgő gyanánt.) A táncosnők eltűnnek a színfalak mögött, s előlép egy bűvész, hogy csillapítsa a felajzott kedélyeket. Mutatványai nem rosszak, de nem érdeklik a közönséget, amely a táncosnőket akarja látni. Meg ls jelennek teljes parádéban. Alig látszanak ki a sok selyemből, csipkéből és strucctollból. Tánclépésben járnak a színpadon, az egész inkább sportparádéra emlékeztet, persze mutatványukat előreláthatóan vetkőzéssel fejezik be, amit a közönség kéjes arckifejezéssel kísér. A közönség tombol. Egyesek szinte kővé merednek az izgalomtól. Én viszont le vagyok sújtva. Hát ezért jönnek Ide az egész világból? Hol itt a művészet? Ez csak az ösztönök felkorbácsolása, méghozzá visszatetsző módon. Lehet, hogy éppen ezen a helyen, ahol ülök, valaha Rochefort, Valles, Courbet, Manet, Francois Coppée ült. Törzsvendégei voltak akkor a Rat mort (döglött patkány) névre hallgató lokálnak, amely sziporkázó szellemességéről volt híres. A prospektus szerint elegáns mulatóhelven vagyunk. BOULE NŐIRE Marcel elérti pillantásomat. Gúny villan szemében. Gondolatolvasó. Ű már régen belefásult. Sietve tovább tereli a társaságot Mintegy kétszáz méterre van a Boule nőire (fekete gömb). Tizenöt lépcsőn botorkálunk lefelé, majd egy mocskos pincébe jutunk. A komor helyiségben a szenny a díszlethez tartozik. A múlt században a romantikát kedvelő párizsiak kedvelt mulatóhelye volt. Ide jártak zülleni a „vastag combú szépség" báljára. így hívták a kocsma tulajdonosát, egy örömlányt, aki a direktórium idején Barras barátnője volt és „megszedte magát". Mi lett a hires helyből?! — Hozzon gyorsan tizenöt poharat — utasítja Marcel a felszolgáló lányt. A zenekart lemezjátszó helyettesíti. Egy vetkőző táncosnő unottan űzi mesterségét. Még csak nem is szép. Partnere erotikus és politikai kétértelműségekkel szórakoztat, de az idegenek egyáltalán nem értik a csattanóit. Kínos érzés. A terem végén utcalányok üldögélnek. Rá se hederítenek csoportunkra, mert tudják, hogy az urak kísérettel jöttek, s a csoport vezetőjét követve csakhamar eltávozik. A sztriptíz-táncosnő sietve átöltözik. Úgy látszik, egy másik lokálban várja a további műszak. Párizsban vagy ötszázan űzik ezt a foglaíkozást. Fellépésenként mintegy 15—20 frankot kapnak. így hát kénytelenek egy éjszaka több helyen ls fellépni. CSALODAS Az utcára kilépve két férfi verekszik a járdán. Természetesen nőért. Azért a nyakam tenném rá, hogy felbérelték őket, legyen egy kis látványosság az idegeneknek. Társaim gyorsan beszállnak a buszba. Borzongás fogja el a gazdag magánzókat. Következik az apacstánc. A turisták kiábrándultan nézik. Becsapták őket? Ezt egyik sem akarja bevallani. Hogyisne. Otthon, baráti körben feltétlenül el akarnak dicsekedni „párizsi éjsza kai élményeikkel"! A „vidám Párizs" azonban pillanatnyilag kiábrándítóan hat. A negyed lakói stricisapkájukban, vörös apacskendőikkel és matróztrikójukkal úgy festenek, mintha a múlt századból léptek volna elő. Többségük jelmezbe bújtatott diák. így keresnek egy kis zsebpénzt. Ezek az apacsok elég Intelligensek ahhoz, hogy ne vegyék komolyan önmagukat. Még akkor ls, amikor az apacs haragot színlelve úgy képen teremti partnernőjét, hogy az a terem másik sarkába penderül. Jól megjátszott beállítás. Csoportunk idősebb hölgyei szemlátomást élvezik. Az a jókedvű dél-amerikai öregúr, aki Párizs Évájában elemében érezte magát, most zavarba jön, dadog, lesüti a szemét, amikor egy vérbeli táncosnő táncra kéri fel. Elég magas pozíciója van otthon, s gépírónői rettegnek tőle. Most egy angol méltatlankodik. Barna táncosnőt akart, de szőke jutott neki. Általános derültség. A hangulat egyre forróbb. Sajnos, a bemutató itt is vetkőzéssel végződik. A férfiaknak megengedik, hogy maguk „tépjék le a margaréta szirmait". Vezetőnk még egyszer felszólítja a társaságot egy utolsó fogyasztásra. Ez is benne van az éjjeli városnézés árában. Azt viszont pártfogoltjaira bízza, mennyi borravalót adnak neki. Ez nincs kikötve ... A lehangoltság pillanatai következnek. Mindenki magában számol. Ez a három óra legalább száz-kétszáz frankba került. Ennyiért legalább egy hétig kell dolgoznia a becsületes munkásnak. Egyesek savanyú arcot vágnak, mások még mindig a mámor hatása alatt nem bánnak semmit. Visszatérünk az Opera térre. Émelyeg a gyomrom: a zaj, a hőség, a vacak pezsgő, meg az olcsó látványosság megtette hatását. De látom, nem én vagyok az egyetlen, aki megcsömörlött. Vége a napnak. Marcel Igyekszik elcsípni a földalatti utolsó kocsiját. Egy hallgatag angol pár most felélénkült, s rá akar beszélni egy dél-amerikai csoportot, menjenek el hagymalevesre a vásárnegyedbe. Menekülök előlük. Párizs jobbra érdemesült. A LIDO EJJELI MULATÓ TÁNCOSNOI KARDOS MARTA SZICÍLIAI ÚTIJEGYZET E — Éjszakai halászat A Ciane Szicília legkisebb én legvadregényesebb folyója. Slraci'.sa egyik látványossága. Partlát citrom- és narancsligetek, gesztenyeültetvények, egymásba boruló lombfák, messzire látszó bokrok szegélyezik. A csónakban szemfülesnek kell lennem, hogy kivédjem a papiruszlevelek cirógatását. Ha ügyes az ember, egy-két szálat leszakíthat, ha nem, könnyen belepottyan a vízbe. Ha szerencsénk volt, Claudiő161, a halászlegénytől bölcsön kapott zsebkéssel hozzáfoghatunk a nagy műhöz. Utasításai szerint lehámozzuk, majd vékony szeletekre vágjuk a növény megvastagodott alsó szárát Folytatnánk, ha olyan kézügyességünk és gyakorlatunk lenne benne, mint az egyiptomiaknak volt. A papirusz kidolgozásának titkát nemzedékről nemzedékre örökölve féltve őrizték, Akik ismerik, ma is őrzik,.. Ismét csónakba szállunk, Atlcélunk a nyílt tenger. Egymás után kígyóinak a halászbárkák fényszórói, nyilván azért, hogy az éjszakai ntasok biztonságban érezhessék magukat a keresztbe rakott faléceken. Ma a halászok a főszereplők. Biztosra mennek. Horog és háló nélkül. Mesterségük titka a Jó szem, gyorsaság és ügyesség. Lassan, ütemesen himbálódzik a csónak. Giovanni akrobata módjára kapaszkodik a bárka peremébe. Eltűnik egy magas bádoghengerben, melynek üvegén keresztül szemléli a tenger mélyét. Ml is megleshetjük a tenger világát. Olyan, mint egy óriási akvárium, melynek lakóit nem nagyon zavarják a cipő- és fazékmaradványok. Giovanni gyors mozdulattal készenlétbe helyezi hosszó rúdra erősített, vasvillaszerü háromágú szigonyát. Az első áldozat — egy tintahal váladékával zavarossá teszi a vizet, de nem menekülhet. Giovanni gyakorlott mozdulattal a szájához emeli, és átharapja nyakát. Undorító látvány. — Kaput — Jelenti kl elégedetten Giovanni, és a bárka aljába dobja áldozatát. Giovanni serénykedik. Dgy látszik ebből a zsákmányból kell biztosítania vacsoránkat. Nem vitás, hogy minden turistának meg kell ismerkednie ezzel az ételkülönlegességgel. Egy halász 20— 30 kilogrammos zsákmányra Is szert tesz egy este. Ennyi a „normájuk". Az előítéletüket félredobó turisták — Jómagam is — gyanútlanul kóstolják meg a főtt polipot. Még így is védekezik. Eredeti olasz vagy talán szicíliai fogak kellenek hozzá. Nyilván ezért kedvelt csemegéje az ittlakóknak. Számunkra szokatlan és élvezhetetlen különlegesség. Szerencsére ntolsó fogásként kardhal került terítékre, s a remek szicíliai borok meg az éjszakai halászat benyomásai feledtették ax ürömöt és csalódást. IX.
