Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-02 / 242. szám, szombat

26 milliárd dollár népirtásra A második világháború óta el­telt több mint két évtized alatt az Egyesült Államok egyik vál­ságból a másikba bukdácsol, s a „kommunista terjeszkedés megakadályozásának" ürügyén egymás után robbantja ki a he­lyi háborúkat. Különféle reak­ciós stratégiai elképzelé­sek, agresszív doktrínák súlyosan veszélyeztetik a világbékét. Napjainkban Amerika legveszedelme­sebb háborús kalandjának vagyunk a tanúi. Elképesztő mé­reteket öltött a vietnami nép elleni agresszió esztelen fokozá­sa. Az Egyesült Államok kato­nai kiadása a második világhá­ború idején 1941—1946-ig 285 milliárd 803 millió dollár volt, ezzel szemben 1963—1968-ig, ugyancsak öt év alatt, 311 mil­liárd 831 millió dollárra emel­kedik. A hatalmas támaszpont­rendszer mellett különösen a vietnami háború fokozása kerül sokba. Hivatalos adatok szerint 1956—66-ban nem egészen 6 mil­liárd dollárba került Vietnam, az idén pedig már 26 milliárdos kiadásra számít Washington. Ezekből a számokból is követ­keztetni lehet az agresszió fo­kozásának őrült ütemére. # TERRORBOMBÁZÁSOK Az elmúlt héten Washington fokozta a terrorbombázásokat a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Egyre gyakrab­ban hullanak gyilkos bombák Hanoi, Haiphong és más nagy­városok sűrűn lakott polgári negyedeire. Csupán egyetlen kalóztámadás után több mint száz polgári személy vesztette életét á VDK fővárosában. Amando Dorila, Fülöp-szigeti újságíró szemtanúként beszá­mol a Manila Timesben az ame­rikaiak legutóbbi bombázásai­ról. A lerombolt lakóházak, üz­letek, kórházak, iskolák és gö­tak közelében egyetlen katonat célpontot sem látott. fohnson egyre elvakultabban támogatja a szélsőségesek kö­vetelményeit. A legutóbb jóvá­hagyott 45 000 katonával már félmillió fölé emelkedik a Dél­Vietnamban harcoló amerikaiak száma (összehasonlításul meg­említjük, hogy a koreai háború legvéresebb napjaiban 472 800 amerikai katona volt Koreában). A VDK elleni fokozott bombá­zásokra a katonai vezetők által előterjesztett 359 célpontból 302-t jóváhagyott az elnök, s hem zárta ki a továbbiak bom­bázását sem. A ,Jiéják" azon­ban ezzel is elégedetlenek, sze­hátorok egyik csoportja újabb javaslatot dolgozott ki, mely Haiphong teljes tönkretételét és minden katonai jelentőségű cél­pont agyonbombázását követeli. A reakciós erők úgy látják, most mindent kicsikarhatnak Johnsontól. McNamara amerikai hadügymi­niszter a szenátusi védelmi al­bizottságban a fokozott bombá­zások megindoklásában kény­HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK telen volt beismerni, hogy az eddigi bombázások nem törték meg a VDK népének harci szel­lemét és nincs ts kilátás arra, hogy ez a közeljövőben bekö­vetkezzék ... ha csak teljes erő­vel nem fordulnak a polgári la­kosság ellen. Ezt a „ha csak"-ot kétszer is említette. • HÁBORÚS ADÓ Johnson elnök és kormányá­nak tagjai nemegyszer henceg­tek azzal, hogy az Egyesült Ál­lamok gazdasága, ha kell, több vietnami háborút is elbír, és elég gazdag ahhoz, hogy egyszerre elég „ágyút és vajat" gyártson. Az utóbbi években azonban egy­re többet költenek az ágyúra, és mind kevesebb marad a nagy hűhóval meghirdetett „szegény­ség elleni harcra". Az elmúlt év­ben 5,3 milliárd dollárral csök­kentették a szociális kiadáso­kat. Johnson az unió helyzeté­ről elhangzott idei üzenetében további takarékosságra szólítot­ta fel a lakosságot. S hogy ne csak Ijesztgesse a közvéleményt, bejelentette a 10 százalékos adóemelést, amit egyes lapok az „adóeszkaláció" kezdetének neveztek. S ez valószínűleg pár­huzamosan fokozódik majd a vietnami háború eszkalációjá­val. A tízszázalékos adóemelés ugyanis alig 4—5 milliárdot hoz a háborús kiadások kasszájába, ami nem sokat segít a 23—24 milliárdos költségvetési hiá­nyon. A jövőre esedékes elnök­választások előtt az amerikai gazdaság szakértőinek és befo­lyásos tőkés köreinek szemében is rossz bizonyítvány Johnson számára, hogy az elmúlt évi 11 milliárdos költségvetési hiány az idén megközelíti majd a 20 mil­liárdot. Az adóemelés megadja a ke­gyelemdöfést az 1964-ben John­son által meghirdetett „nagy társadalom" programjának. En­nek segítségével szerettek vol­na ugyanis a 25 milliós szegé­nyebb rétegek szociális helyze­tén javítani. E rétegek többsé­ge a hírhedt néger gettókban él. A legutóbbi hetekben kirob­bant elemi ereiű néger lázadá­sok azt bizonyílják, hogy a prog­ram teljes zsákutcába jutott, és ahogy Fulbright szenátor meg­állapította, a „nagy társadalom­ból beteg társadalom lett". Hi­szen a négerek megmozdulásai­nak mozgató rugói szociális helyzetükben keresendők. Ezekután érthető, hogy fohn­son népszerűsége az elmúlt na­pokban soha nem látott ala­csony színvonalra süllyedt. A közvéleménykutatás egyes ada­tai szerint a lakosságnak csu­pán 39 százaléka ért egyet po­litikájával. Nem felejtettük még el, hogy a koreai háború ide­jén Truman elnök népszerűsé­gi százaléka 31 volt. Ez tekin­tettel a közelgő elnökválasztás­ra, Johnson számára veszedel­mes Jel. Kérdés, képes- e figye­lembe venni az amerikai közvé­leményben tapasztalható realitá­sokat. • A VIETNAMI NÉP BÉKÉT AKAR A Vietnami Demokratikus Köztársaság sokat szenvedett népe elszántan védelmezi füg­getlenségét és nem hajlandó tér­det hajtani a hatalmas agresz­szor előtt. Phum Van Dong, a VDK miniszterelnöke, a függet­lenség 22. évfordulóján elhang­zott beszédében kijelentette, hogy kormánya kész bármikor tárgyalóasztalhoz ülni, ha Wa­shington megszünteti a VDK bombázását s elfogadja tárgya lási alapul az ismert négy pon­tot és a Dél-Vietnami Felszaba­dítási Front öt pontját. Ellen­kező esetben kénytelen tovább folytatni a rákényszerített vé­delmi háborút. Az agresszorok nem remény­kedhetnek abban, hogy a viet­nami népre rákényszeríthetik saját elképzeléseiket és társa­dalmi rendszerüket. A fokozódó háború mindeddig számukra semmi eredménnyel nem járt, mert a VDK, ha nehéz körülmé­nyek között is, de bátran szem­beszáll az agresszióval,, a dél­vietnami hazafiak pedig tovább­ra is ellenőrzésük alatt tartják az ország déli részének kéthar­madát. Az amerikaiak óránként 3 millió dollárt költenek a viet­nami háborúra, s a hazafiak olyan ütőképesek, hogy egyet­len nap alatt levegőbe repíte­nek repülőgépek, helikopterek s harckocsik nélkül amerikai kézen levő 24 hidat. Ez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Ál­lamok egy lépéssel sem jutott közelebb a győzelemhez, ame­lyért az amerikai nép egyre sú­lyosabb anyagi és emberáldoza­tot hoz. SZŰCS BÉLA A Varsói Szerződés hadseregeinek hadgyakorlata Lengyelországban Varsó (ČTK] — Lengyelor­szág északnyugati területén, au­gusztus utolsó napjaiban a szovjet hadsereg és az NDK nemzeti néphadserege egysé­geinek részvételével együttes hadgyakorlatot tartottak. A hadgyakorlat bebizonyítot­ta a fegyveres erők magas fokú harci készenlétét, a pa­rancsnokságok és a vezérkarok jó felkészültségét, és a külön­féle fegyvernemek jó összhang­ját. A közös hadgyakorlaton részt vett Marian Spychalski marsall, a I.EMP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, nemzetvédelmi mi­niszter. jelen voltak továbbá a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői vezér­karának főnöke, Kazahov had­seregtábornok és a szovjet had­sereg, valamint az NDK nem­zeti néphadseregének küldött­sége. Kozmosz 174. Moszkva (ČTK) — A Szov­jetunióban tegnap föld körüli pályára juttatták a Kozmosz­174 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik 11 óra 55 perckor tért rá föld körüli pályájára. A mesterséges holdon elhelyezett berendezések normálisan mű­ködnek. „A szovjet tudomány és technika 50 éve" kiállítás Budapesten Budapest (ČTK) — A Szov jetunió a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója keretében kiállítást ren­dez Budapesten a Szovjetunió­nak a tudomány és technika terén elért legújabb eredmé­nyeiből. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán szovjet kormány­küldöttség vett részt Vlagyimir Kirilin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökhelyettese ve­zetésével. Jelen volt Fock fenő miniszterelnök. Apró Antal mi­niszterelnök-helyettes és más hivatalos személyiségek. Ez a Szovjetunió legnagyobb ilyen tematikájú külföldi kiállí­tása. Először mutatják be a 40 méter hosszú Vosztok űrhajót, amelyen furif Gagarin először repült a világűrbe. TORKÁN AKADT... (Van Binh — VDK rajza) a palesztinai menekültek visszatérése Tel Aviv (ČÍK) — A palesz­tinai menekültek visszatérése Jordániából a Jordán folyótól nyugatra eső területre csütörtö­kön hivatalosan befejeződött, és a folyón az összes átkelőhe­lyet lezárták. Eddig nem ismeretes, vajon az izraeli hatóságok engedélye­zik-e további palesztlnaiak visz­szatérését. Tel Avlv mindeddig nem válaszolt a jordániai, az amerikai és a brit kormány, va­lamint a Nemzetközi Vöröske­reszt és más világszervezetek kérésére, hogy hosszabbítsák meg a visszatérés határidejét. E kérdéssel az izraeli kormány állítólag a vasárnapi ülésén foglalkozik majd. Augusztus 18-a és 31-e kö­zött a Jordántól nyugatra fekvő területre mintegy 14 ezer pa­lesztinai tért vissza, de haza­térni kívánók nagy része még Jordániában maradt. A chilei elnök erélyes intézkedései a szélsőjobboldal ellen Santiago de Chile (ČTK) — A chilei kormány csütörtökön letartóztatási parancsot adott ki a chilei oligarchia érdekeit képviselő szélsőjobboldali nem­zeti párt vezetősége ellen. Vie­tor Grácián, a párt elnökén kí­vül letartóztatták a vezetőség további három tagját. Leighton belügyminiszter, a chilei kormány erélyes intézke­dését azzal indokolta, hogy a chilei szélsőjobboldal — „kül­földi ultrákkal" szövetkezve — Frei elnök kormányának meg­döntésére törekedett. elégtelen? Húszéves vagyok. Ez nem bűnöm, nem is érdemem. Epp úgy lehetnék harminchat vagy ötvenhárom, akkor sem lehetne kevesebb gondom ... legfeljebb másféle. És akkor is hajtogatnám únásig, hogy bezzeg az én időm­ben! — Bezzeg az én időmben ... ismétli szüntelen más­fél apám, két anyám, három nagyanyám és egyetlen nagyapám. Ha emlékezéseiknek hinni lehetne — és sem jogom, sem okom kételkedni állításaikban, akkor csupa félre­ismert Galilei, elvirágzott Johanna és pályát tévesztett Madame Curie között fecsérlem ifjúságomat. Semmi természetfelettiség! Az osztályban, amelyben alapfokon végeztem, harminc tanuló közül négynek két apja és két anyja, kettőnek egy anyja és két apja, ket­tőnek csak apja, egynek csak anyja, kettőnek se apja, se anyja nem volt. A nagyszülőket nem tartottuk nyil­ván, túlságosan megerőltető matematikai művelet lett volna, no és a nagyszülőket úgysem veszi komolyan mai fiatal. De hogyan is vehetne komolyan olyan lényt, aki még nála is gyámoltalanabb? Mi legalább lázadoz­hatunk, legfeljebb kapunk egy pofont. Nagyszülőt meg­ütni sem illik. A nemezis pedig úgy is jelentkezik szá­mukra. „Anyám, hol él?, „Apa, ebbe ne szóljon bele", „Mama, inkább hallgasson!" Ert már ismerem!" — kezdésű mondatokkal. Szegény nagyanyáim, édes nagyapa ilyenkor zavar­tan pislognak felém, én úgy teszek, mintha nem len­nék a világon, hiszen ha segítségükre sietnék, akkor is azt kapnám köszönetül... „Bezzeg az én időmben!" — összekuszálja azonban ezeket a „bezzeg"-eket, hogy mindenki valami másra emlékszik, mintha nagyanyák, nagyapák, apák, anyák különböző bolygókon töltötték volna ifjúságukat. Gizi nagymama — édesanyám anyja — például ezt mondta, amikor másfél méter anyagból készült arany­brokát kisestélyimben meglátott — Ez egy ruha? Ez egy zsók! Annak is parányi. Fent semmi, lent semmi, középen mintha semmi sem lenne. Bezzeg az én időm­ben tizenkét méter tafota is ráment egy estélyi ruhára. Hátul slepp, elől rüss és ha sikkesen oldalra kaptuk, éppen csak a lábikránk kandikált elő, a férfiak akkor annyitól is megbolondultak. Gizi nagyi rendszerint illusztrálja is elbeszélését és úgy hasonlít ilyenkor a vintrinjében porosodó „altwien" figurára. Meg kell őt csókolni, de egyáltalán nem lehet komolyan venni, megjegyezéseimet úgyis csak egy kéz­legyintéssel hessegeti el magától, lehet, meg sem hallja, mert Gizi nagyi süket, mint egy á . . . Szóval, Gizi nagymama nagyott hall, bizonyára azért távolodott el a mától és azért él állandóan a múltban, amikor dédapus belső cseléd volt egy hercegi palotában és hűséges szolgálata jutalmául ajándékozták meg őt a főúri ruhatár kimustrált darabjaival. A dédapus be­osztását Gizi nagyi elbeszéléseiben éppen olyan tisztelet övezi, mint a Mari nagyi... (Mari nagymama az An­na mama anyja. Anna mama apám második felesé­ge) - elbeszéléseiben a krumplilevesét. - Hajaj! Bezzeg az én időmben jó volt ha krumpli­leves került az asztalunkra... Hús csakis nagy ünnepeken, akkor se mindig. Mezétláb szaladgáltam bizony télvíz idején az oskolába, mivelhogy ott jó me­leg volt. Aztán ha jött a kikelet, usgyi a falu libáival ki a mezőre. Amíg csak le nem hullt az új hó. Go­nosz idők voltak ám azok . . . Zsófi nagymama (Apám édesanyja) ifjúságát csalá­dunkban nem illik emlegetni, arról hallgatni illik, mintha Zsófi nagyinak nem lett volna soha ifjúsága. Pedig volt, de csak olyankor példálózik róla, amikor kettesben vagyunk. - Tudtok is ti valamit az életről — mondogatja Zsófi nagymama. — Hoppáréztok gondtalanul, nem tud­játok megbecsülni a kiváltságaitokat. Ez bővített körmondatokban körülbelül azt jelenti, hogy mi, mai fiatalok könnyelmű és felelőtlen népség vagyunk és nem értékeljük mindama előnyöket, melyek­kel minket haladó államformánk elhalmoz, Azt hiszem, Zsófi nagyi példálózásaiban több kese­rűség rejlik, mint rosszalás. Ugyanis Zsófi nagyi „esett" lány volt, amikor nagyapa feleségül vette, és azokban az időkben a bukott lányokat minden valamire való család kitagadta. Esetleg vásároltak számára egy vőlegényt, aki tisztességes nevével betakarta a szégyen­foltot. Igy csinálta meg szerencséjét nagyapa is. Erről részletesen Gizi nagy) informált, aki sohasem bírta apám rokonságát. Ö mesélte el art is, hogy a „fattyút" lelencbe adták és később elküldték Amerikába, ahol most lapkiadóvállalata van és sok „tuzex" pénzt küldözget Zsófi nagymamának. A család akkoriban megszakította a kapcsolatot a magáról megfeledkezett „leányzóval" és csak akkor újította fel ismét, amikor egy cipőipari szakmunkás nagyobb káder volt, mint egy kétszáz hek­tárjától megfosztott „zsírosparaszt". Vita nincsl A nagyszülőknek elég bajuk van saját gyermekeikkel és néha olyan gyanú merül fel bennem, hogy a vallásoktatás főleg emiatt a titokzatos mondat miatt került mellékes helyre az iskolában: — Tiszteld apádat és anyádat. . .! De mit is jelent tulajdonképpen az, hogy „tiszteld"? Én anyut imádom, szerintem az sokkal több annál. Anyu, ha nem ideges és Pali bácsi nem szekírozza, mindig pártomat fogja apuval szemben, akkor is csak mérsékelten dühöngött, amikor éjfél után kerültem haza. Amikor a telefonpénzen bikinit vásároltam, a lelkifröcs­csöt egész szűken méretezte. Igaz — a bikinit elkobozta és elzárta a szekrénybe, de ez nem bírt jelentőséggel, mert a szekrénykulcsot úgyis elvesztette. Szóval ... anyu angyal, és ha kölcsönvette a bikinit, az egész strand megfordult utána. Ami azt illeti, apám sem éppen ördög. Ellenkezőleg! Ha a tökéletességről szobrot faragnának, ő állhatna hoz­zá modellt. Ha nevelni kezd, (sajnos elég gyakran cselekszi,) mindig így fog hozzá: — Sohase feledkezz meg arról, hogy az én lányom vagy. Az én nevemet viseled, minden cselekedetedért engem vonnak felelősségre és minden rossz tulajdonság reám veti árnyékát. — Noshát, — igyekszem ezt nem elfelejteni, nem is lehet ezt elfelejteni, mert hiszen ha nem lennék az apám lá­nya, már az első botrány után úgy röpültem volna a suliból, mint a focilabda, amikor Szikora tizenegyes­ről lő kapura. Nem mondom .. . így is repültem ... de azt ki lehetett védeni. Behívták apámat, hogy hát. .. kedves igazgató elvtárs, a kislányoddal baj van .. ha nem a te leányod lenne, akkor... szóval... tehát... Szóval, saját kérelmemre távozhattam az iskolából. Anna mamát respektálom. Főleg gazgad szókincse miatt. Ügy tud prédikálni, hogy arra már nincs is ha­sonlat. És mindig párhuzamot von köztem és a saját lánya között. Ez az összehasonlítás érthetetlen módon mindig a Natasa javára dől el. Bármit csinálok, az idevonatkozó szöveg j (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents