Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-02 / 242. szám, szombat

26 milliárd dollár népirtásra A második világháború óta eltelt több mint két évtized alatt az Egyesült Államok egyik válságból a másikba bukdácsol, s a „kommunista terjeszkedés megakadályozásának" ürügyén egymás után robbantja ki a helyi háborúkat. Különféle reakciós stratégiai elképzelések, agresszív doktrínák súlyosan veszélyeztetik a világbékét. Napjainkban Amerika legveszedelmesebb háborús kalandjának vagyunk a tanúi. Elképesztő méreteket öltött a vietnami nép elleni agresszió esztelen fokozása. Az Egyesült Államok katonai kiadása a második világháború idején 1941—1946-ig 285 milliárd 803 millió dollár volt, ezzel szemben 1963—1968-ig, ugyancsak öt év alatt, 311 milliárd 831 millió dollárra emelkedik. A hatalmas támaszpontrendszer mellett különösen a vietnami háború fokozása kerül sokba. Hivatalos adatok szerint 1956—66-ban nem egészen 6 milliárd dollárba került Vietnam, az idén pedig már 26 milliárdos kiadásra számít Washington. Ezekből a számokból is következtetni lehet az agresszió fokozásának őrült ütemére. # TERRORBOMBÁZÁSOK Az elmúlt héten Washington fokozta a terrorbombázásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Egyre gyakrabban hullanak gyilkos bombák Hanoi, Haiphong és más nagyvárosok sűrűn lakott polgári negyedeire. Csupán egyetlen kalóztámadás után több mint száz polgári személy vesztette életét á VDK fővárosában. Amando Dorila, Fülöp-szigeti újságíró szemtanúként beszámol a Manila Timesben az amerikaiak legutóbbi bombázásairól. A lerombolt lakóházak, üzletek, kórházak, iskolák és götak közelében egyetlen katonat célpontot sem látott. fohnson egyre elvakultabban támogatja a szélsőségesek követelményeit. A legutóbb jóváhagyott 45 000 katonával már félmillió fölé emelkedik a DélVietnamban harcoló amerikaiak száma (összehasonlításul megemlítjük, hogy a koreai háború legvéresebb napjaiban 472 800 amerikai katona volt Koreában). A VDK elleni fokozott bombázásokra a katonai vezetők által előterjesztett 359 célpontból 302-t jóváhagyott az elnök, s hem zárta ki a továbbiak bombázását sem. A ,Jiéják" azonban ezzel is elégedetlenek, szehátorok egyik csoportja újabb javaslatot dolgozott ki, mely Haiphong teljes tönkretételét és minden katonai jelentőségű célpont agyonbombázását követeli. A reakciós erők úgy látják, most mindent kicsikarhatnak Johnsontól. McNamara amerikai hadügyminiszter a szenátusi védelmi albizottságban a fokozott bombázások megindoklásában kényHÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK telen volt beismerni, hogy az eddigi bombázások nem törték meg a VDK népének harci szellemét és nincs ts kilátás arra, hogy ez a közeljövőben bekövetkezzék ... ha csak teljes erővel nem fordulnak a polgári lakosság ellen. Ezt a „ha csak"-ot kétszer is említette. • HÁBORÚS ADÓ Johnson elnök és kormányának tagjai nemegyszer hencegtek azzal, hogy az Egyesült Államok gazdasága, ha kell, több vietnami háborút is elbír, és elég gazdag ahhoz, hogy egyszerre elég „ágyút és vajat" gyártson. Az utóbbi években azonban egyre többet költenek az ágyúra, és mind kevesebb marad a nagy hűhóval meghirdetett „szegénység elleni harcra". Az elmúlt évben 5,3 milliárd dollárral csökkentették a szociális kiadásokat. Johnson az unió helyzetéről elhangzott idei üzenetében további takarékosságra szólította fel a lakosságot. S hogy ne csak Ijesztgesse a közvéleményt, bejelentette a 10 százalékos adóemelést, amit egyes lapok az „adóeszkaláció" kezdetének neveztek. S ez valószínűleg párhuzamosan fokozódik majd a vietnami háború eszkalációjával. A tízszázalékos adóemelés ugyanis alig 4—5 milliárdot hoz a háborús kiadások kasszájába, ami nem sokat segít a 23—24 milliárdos költségvetési hiányon. A jövőre esedékes elnökválasztások előtt az amerikai gazdaság szakértőinek és befolyásos tőkés köreinek szemében is rossz bizonyítvány Johnson számára, hogy az elmúlt évi 11 milliárdos költségvetési hiány az idén megközelíti majd a 20 milliárdot. Az adóemelés megadja a kegyelemdöfést az 1964-ben Johnson által meghirdetett „nagy társadalom" programjának. Ennek segítségével szerettek volna ugyanis a 25 milliós szegényebb rétegek szociális helyzetén javítani. E rétegek többsége a hírhedt néger gettókban él. A legutóbbi hetekben kirobbant elemi ereiű néger lázadások azt bizonyílják, hogy a program teljes zsákutcába jutott, és ahogy Fulbright szenátor megállapította, a „nagy társadalomból beteg társadalom lett". Hiszen a négerek megmozdulásainak mozgató rugói szociális helyzetükben keresendők. Ezekután érthető, hogy fohnson népszerűsége az elmúlt napokban soha nem látott alacsony színvonalra süllyedt. A közvéleménykutatás egyes adatai szerint a lakosságnak csupán 39 százaléka ért egyet politikájával. Nem felejtettük még el, hogy a koreai háború idején Truman elnök népszerűségi százaléka 31 volt. Ez tekintettel a közelgő elnökválasztásra, Johnson számára veszedelmes Jel. Kérdés, képes- e figyelembe venni az amerikai közvéleményben tapasztalható realitásokat. • A VIETNAMI NÉP BÉKÉT AKAR A Vietnami Demokratikus Köztársaság sokat szenvedett népe elszántan védelmezi függetlenségét és nem hajlandó térdet hajtani a hatalmas agreszszor előtt. Phum Van Dong, a VDK miniszterelnöke, a függetlenség 22. évfordulóján elhangzott beszédében kijelentette, hogy kormánya kész bármikor tárgyalóasztalhoz ülni, ha Washington megszünteti a VDK bombázását s elfogadja tárgya lási alapul az ismert négy pontot és a Dél-Vietnami Felszabadítási Front öt pontját. Ellenkező esetben kénytelen tovább folytatni a rákényszerített védelmi háborút. Az agresszorok nem reménykedhetnek abban, hogy a vietnami népre rákényszeríthetik saját elképzeléseiket és társadalmi rendszerüket. A fokozódó háború mindeddig számukra semmi eredménnyel nem járt, mert a VDK, ha nehéz körülmények között is, de bátran szembeszáll az agresszióval,, a délvietnami hazafiak pedig továbbra is ellenőrzésük alatt tartják az ország déli részének kétharmadát. Az amerikaiak óránként 3 millió dollárt költenek a vietnami háborúra, s a hazafiak olyan ütőképesek, hogy egyetlen nap alatt levegőbe repítenek repülőgépek, helikopterek s harckocsik nélkül amerikai kézen levő 24 hidat. Ez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok egy lépéssel sem jutott közelebb a győzelemhez, amelyért az amerikai nép egyre súlyosabb anyagi és emberáldozatot hoz. SZŰCS BÉLA A Varsói Szerződés hadseregeinek hadgyakorlata Lengyelországban Varsó (ČTK] — Lengyelország északnyugati területén, augusztus utolsó napjaiban a szovjet hadsereg és az NDK nemzeti néphadserege egységeinek részvételével együttes hadgyakorlatot tartottak. A hadgyakorlat bebizonyította a fegyveres erők magas fokú harci készenlétét, a parancsnokságok és a vezérkarok jó felkészültségét, és a különféle fegyvernemek jó összhangját. A közös hadgyakorlaton részt vett Marian Spychalski marsall, a I.EMP KB Politikai Bizottságának tagja, nemzetvédelmi miniszter. jelen voltak továbbá a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői vezérkarának főnöke, Kazahov hadseregtábornok és a szovjet hadsereg, valamint az NDK nemzeti néphadseregének küldöttsége. Kozmosz 174. Moszkva (ČTK) — A Szovjetunióban tegnap föld körüli pályára juttatták a Kozmosz174 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik 11 óra 55 perckor tért rá föld körüli pályájára. A mesterséges holdon elhelyezett berendezések normálisan működnek. „A szovjet tudomány és technika 50 éve" kiállítás Budapesten Budapest (ČTK) — A Szov jetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója keretében kiállítást rendez Budapesten a Szovjetuniónak a tudomány és technika terén elért legújabb eredményeiből. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán szovjet kormányküldöttség vett részt Vlagyimir Kirilin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezetésével. Jelen volt Fock fenő miniszterelnök. Apró Antal miniszterelnök-helyettes és más hivatalos személyiségek. Ez a Szovjetunió legnagyobb ilyen tematikájú külföldi kiállítása. Először mutatják be a 40 méter hosszú Vosztok űrhajót, amelyen furif Gagarin először repült a világűrbe. TORKÁN AKADT... (Van Binh — VDK rajza) a palesztinai menekültek visszatérése Tel Aviv (ČÍK) — A palesztinai menekültek visszatérése Jordániából a Jordán folyótól nyugatra eső területre csütörtökön hivatalosan befejeződött, és a folyón az összes átkelőhelyet lezárták. Eddig nem ismeretes, vajon az izraeli hatóságok engedélyezik-e további palesztlnaiak viszszatérését. Tel Avlv mindeddig nem válaszolt a jordániai, az amerikai és a brit kormány, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt és más világszervezetek kérésére, hogy hosszabbítsák meg a visszatérés határidejét. E kérdéssel az izraeli kormány állítólag a vasárnapi ülésén foglalkozik majd. Augusztus 18-a és 31-e között a Jordántól nyugatra fekvő területre mintegy 14 ezer palesztinai tért vissza, de hazatérni kívánók nagy része még Jordániában maradt. A chilei elnök erélyes intézkedései a szélsőjobboldal ellen Santiago de Chile (ČTK) — A chilei kormány csütörtökön letartóztatási parancsot adott ki a chilei oligarchia érdekeit képviselő szélsőjobboldali nemzeti párt vezetősége ellen. Vietor Grácián, a párt elnökén kívül letartóztatták a vezetőség további három tagját. Leighton belügyminiszter, a chilei kormány erélyes intézkedését azzal indokolta, hogy a chilei szélsőjobboldal — „külföldi ultrákkal" szövetkezve — Frei elnök kormányának megdöntésére törekedett. elégtelen? Húszéves vagyok. Ez nem bűnöm, nem is érdemem. Epp úgy lehetnék harminchat vagy ötvenhárom, akkor sem lehetne kevesebb gondom ... legfeljebb másféle. És akkor is hajtogatnám únásig, hogy bezzeg az én időmben! — Bezzeg az én időmben ... ismétli szüntelen másfél apám, két anyám, három nagyanyám és egyetlen nagyapám. Ha emlékezéseiknek hinni lehetne — és sem jogom, sem okom kételkedni állításaikban, akkor csupa félreismert Galilei, elvirágzott Johanna és pályát tévesztett Madame Curie között fecsérlem ifjúságomat. Semmi természetfelettiség! Az osztályban, amelyben alapfokon végeztem, harminc tanuló közül négynek két apja és két anyja, kettőnek egy anyja és két apja, kettőnek csak apja, egynek csak anyja, kettőnek se apja, se anyja nem volt. A nagyszülőket nem tartottuk nyilván, túlságosan megerőltető matematikai művelet lett volna, no és a nagyszülőket úgysem veszi komolyan mai fiatal. De hogyan is vehetne komolyan olyan lényt, aki még nála is gyámoltalanabb? Mi legalább lázadozhatunk, legfeljebb kapunk egy pofont. Nagyszülőt megütni sem illik. A nemezis pedig úgy is jelentkezik számukra. „Anyám, hol él?, „Apa, ebbe ne szóljon bele", „Mama, inkább hallgasson!" Ert már ismerem!" — kezdésű mondatokkal. Szegény nagyanyáim, édes nagyapa ilyenkor zavartan pislognak felém, én úgy teszek, mintha nem lennék a világon, hiszen ha segítségükre sietnék, akkor is azt kapnám köszönetül... „Bezzeg az én időmben!" — összekuszálja azonban ezeket a „bezzeg"-eket, hogy mindenki valami másra emlékszik, mintha nagyanyák, nagyapák, apák, anyák különböző bolygókon töltötték volna ifjúságukat. Gizi nagymama — édesanyám anyja — például ezt mondta, amikor másfél méter anyagból készült aranybrokát kisestélyimben meglátott — Ez egy ruha? Ez egy zsók! Annak is parányi. Fent semmi, lent semmi, középen mintha semmi sem lenne. Bezzeg az én időmben tizenkét méter tafota is ráment egy estélyi ruhára. Hátul slepp, elől rüss és ha sikkesen oldalra kaptuk, éppen csak a lábikránk kandikált elő, a férfiak akkor annyitól is megbolondultak. Gizi nagyi rendszerint illusztrálja is elbeszélését és úgy hasonlít ilyenkor a vintrinjében porosodó „altwien" figurára. Meg kell őt csókolni, de egyáltalán nem lehet komolyan venni, megjegyezéseimet úgyis csak egy kézlegyintéssel hessegeti el magától, lehet, meg sem hallja, mert Gizi nagyi süket, mint egy á . . . Szóval, Gizi nagymama nagyott hall, bizonyára azért távolodott el a mától és azért él állandóan a múltban, amikor dédapus belső cseléd volt egy hercegi palotában és hűséges szolgálata jutalmául ajándékozták meg őt a főúri ruhatár kimustrált darabjaival. A dédapus beosztását Gizi nagyi elbeszéléseiben éppen olyan tisztelet övezi, mint a Mari nagyi... (Mari nagymama az Anna mama anyja. Anna mama apám második felesége) - elbeszéléseiben a krumplilevesét. - Hajaj! Bezzeg az én időmben jó volt ha krumplileves került az asztalunkra... Hús csakis nagy ünnepeken, akkor se mindig. Mezétláb szaladgáltam bizony télvíz idején az oskolába, mivelhogy ott jó meleg volt. Aztán ha jött a kikelet, usgyi a falu libáival ki a mezőre. Amíg csak le nem hullt az új hó. Gonosz idők voltak ám azok . . . Zsófi nagymama (Apám édesanyja) ifjúságát családunkban nem illik emlegetni, arról hallgatni illik, mintha Zsófi nagyinak nem lett volna soha ifjúsága. Pedig volt, de csak olyankor példálózik róla, amikor kettesben vagyunk. - Tudtok is ti valamit az életről — mondogatja Zsófi nagymama. — Hoppáréztok gondtalanul, nem tudjátok megbecsülni a kiváltságaitokat. Ez bővített körmondatokban körülbelül azt jelenti, hogy mi, mai fiatalok könnyelmű és felelőtlen népség vagyunk és nem értékeljük mindama előnyöket, melyekkel minket haladó államformánk elhalmoz, Azt hiszem, Zsófi nagyi példálózásaiban több keserűség rejlik, mint rosszalás. Ugyanis Zsófi nagyi „esett" lány volt, amikor nagyapa feleségül vette, és azokban az időkben a bukott lányokat minden valamire való család kitagadta. Esetleg vásároltak számára egy vőlegényt, aki tisztességes nevével betakarta a szégyenfoltot. Igy csinálta meg szerencséjét nagyapa is. Erről részletesen Gizi nagy) informált, aki sohasem bírta apám rokonságát. Ö mesélte el art is, hogy a „fattyút" lelencbe adták és később elküldték Amerikába, ahol most lapkiadóvállalata van és sok „tuzex" pénzt küldözget Zsófi nagymamának. A család akkoriban megszakította a kapcsolatot a magáról megfeledkezett „leányzóval" és csak akkor újította fel ismét, amikor egy cipőipari szakmunkás nagyobb káder volt, mint egy kétszáz hektárjától megfosztott „zsírosparaszt". Vita nincsl A nagyszülőknek elég bajuk van saját gyermekeikkel és néha olyan gyanú merül fel bennem, hogy a vallásoktatás főleg emiatt a titokzatos mondat miatt került mellékes helyre az iskolában: — Tiszteld apádat és anyádat. . .! De mit is jelent tulajdonképpen az, hogy „tiszteld"? Én anyut imádom, szerintem az sokkal több annál. Anyu, ha nem ideges és Pali bácsi nem szekírozza, mindig pártomat fogja apuval szemben, akkor is csak mérsékelten dühöngött, amikor éjfél után kerültem haza. Amikor a telefonpénzen bikinit vásároltam, a lelkifröcscsöt egész szűken méretezte. Igaz — a bikinit elkobozta és elzárta a szekrénybe, de ez nem bírt jelentőséggel, mert a szekrénykulcsot úgyis elvesztette. Szóval ... anyu angyal, és ha kölcsönvette a bikinit, az egész strand megfordult utána. Ami azt illeti, apám sem éppen ördög. Ellenkezőleg! Ha a tökéletességről szobrot faragnának, ő állhatna hozzá modellt. Ha nevelni kezd, (sajnos elég gyakran cselekszi,) mindig így fog hozzá: — Sohase feledkezz meg arról, hogy az én lányom vagy. Az én nevemet viseled, minden cselekedetedért engem vonnak felelősségre és minden rossz tulajdonság reám veti árnyékát. — Noshát, — igyekszem ezt nem elfelejteni, nem is lehet ezt elfelejteni, mert hiszen ha nem lennék az apám lánya, már az első botrány után úgy röpültem volna a suliból, mint a focilabda, amikor Szikora tizenegyesről lő kapura. Nem mondom .. . így is repültem ... de azt ki lehetett védeni. Behívták apámat, hogy hát. .. kedves igazgató elvtárs, a kislányoddal baj van .. ha nem a te leányod lenne, akkor... szóval... tehát... Szóval, saját kérelmemre távozhattam az iskolából. Anna mamát respektálom. Főleg gazgad szókincse miatt. Ügy tud prédikálni, hogy arra már nincs is hasonlat. És mindig párhuzamot von köztem és a saját lánya között. Ez az összehasonlítás érthetetlen módon mindig a Natasa javára dől el. Bármit csinálok, az idevonatkozó szöveg j (FOLYTATJUK)