Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-12 / 221. szám, szombat

m

j®* Ha nem is centiméternyi JHN& pontosságra, de hozzávetőlegesen Csehszlovákia kel' * -T * lős köz

eP

é

n fekszik Olo^ilP^žS ^^É

e mouc, ez az ősrégi, gyak- sgú- (J „,- ran cseh Rómának neveH^P zett város. Csaknem há^•^IgiBp romszáz történelmi nevezetességgel büszkélkedik, ékessége a gótikus stílusban épült városháza, számtalan templom, és a mai Béke téren levő barokk Szentháromság szobor, amelyet még Mária Terézia jelenlétében szenteltek fel. Ettől a helytől nem messze rábukkanunk egy mesébe illő szökőkútra, melynek vize télen is csorgadozik, s melyhez — a legenda szerint — Olomouc népének virágszeretete fűződik. Olomouc a műépítészek és a virágok Mekkája — az erre vetődő idegenek így ismerték a várost. S ma ismét az a törekvése, hogy az emberek tudatában gyökeret verjen ez a találó meghatározás. A szépnek, s ezzel egyidejűleg természetesen a virágnak is, valamikor nagyobb jelentősége volt, mint napjainkban, ebben a rohanó, a technika vívmányaival túlzsúfolt korszakban. Valamikor a jólneveltséghez hozzátartozott a virágnyelv ismerete. Ahány virág, ahány szín, ahány szirom — mindnek más és más volt a jelentése. Térjünk csak vissza egy pillanatra az imént említett szökőkúthoz, s a legendához. Meleg nyári estéken a korzón, virággal halmozott kosarakkal fiatal lányok és fiúk sétáltak. Ha valaki valakire szemet vetett, odavezette a szökőkúthoz és megkezdődött a sző nélküli társalgás- a virágváltás. A délceg és bátor ifjú lóherét nyújtott át a csodálatosan szép leányzónak, ami lényegében azt jelentette: Megbabonáztál, adj találkát. S mivel a leánynak távolról sem olyan rokonszenves az ifjú, mint az fordítva vagyon, ciklámen virágával válaszol, vagyis: Hagyj békén! De ez nem olyan egyszerű, mivel a lovagnak eltökélt szándéka van. A válasz — egy szál bazsalikom: A sors nekem ítélt! A lány sem rest, s mi több, önfejű, őszibarack virággal felel: Szerelmetes tekintetem sohasem látod meg. De az ifjú még merész is, szamócát ad a lánynak, ami már igazán bőszítő, mivel jelentését ki ne ismerné: Csókoljam meg mézédes ajkadat... s hogy mi következett ezután, talán nem is lényeges. A játék minden bizonnyal folytatódik, mert a fiatalember nem tágít és mert a virágok sora végtelen. A szökőkút és a kertész Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a legendás szökőkút környéke ismét népes lett, — ezúttal azonban texasznadrágos, vállat verdeső frizurás fiatalok vették körül, s gitáruk pengése lágyan szólt az éjszakába — egy öregember állt meg a téren. Hátra tett kézzel sétálgatott, tekintete a messzeségbe révedt, ki tudja mire gondolt? Mivel az öreg kertész volt, attól a naptól kezdve, mint a megbabonázott, fűnek-fának a város „virágmúltjáról" beszélt — valószínűleg, a rég múlt Idők, a legenda jutott az eszébe. Legtöbben csak mosolyogtak, de akadtak, akik komolyan vették elképzelését: legyen Olomouc ismét a virágkertészek központja, a virágok találkahelye. Az öreg kertész, — kinek nevét minden igyekezetem ellenére sem sikerült megállapítanom — már nem él, de ötlete termőtalajra talált, megvalósult, s mict "i'n-'nyájunk örömére szolgál . . . Kulisszatitkok A városba érve, Flórát hirdető falragaszokat veszek észre és hatalmas nyilakat, amelyek a kiállításhoz vezető utat mutatják. A térre érve ismét egy nyilat látok, amely azonban homlokegyenest más irányt mutat. Mi ez? Ismét egy nyíl — a harmadik irányba. Káprázik a szemem? Bújócskát játszanak velem? De nem, a kiállítás ugyanis három helyen van, témaszerűen felosztva. Idő előtt érkeztem, s Így az előkészületek kellős közepébe cseppentem. Igaz ugyan, már csak egy óra volt hátra a megnyitásig, de a virágkötők még mindig találtak igazítani valót, a takarítónők akkor mosták fel a főpavilon kövét, a technikuszúsä'gban többszínű, harlnchatezer begónia díszíti. És a sáv végén a B pavilon előtt, tizenegyszínű, hatalmas begónia legyező van. Ne kerüljük el azonban Mexikót, lávát és az Amazon mentét, jobban mondva egzotikus növényzetének gyűjteményét. A pálmaerdő klímája megtévesztésig eredeti, a páradús levegő szinte kibírhatatlan. A pálmák némelyike eléri a 12 métert is, s ha az üvegfal nem állna útjában, még magasabbra nőne, így azonban most már Inkább terebélyesedik. Itt látható a fíkuszfa is, amelyet egy ember aligha nyalábolna át. Aki nem látta, nem hiszem, hogy el tudja képzelni a nyíló banánfát, vagy a gyümölcsét érlelő citromfát. Eredeti ötlet a pálmák alatt elhelyezett huszonöt hatalFLÓRA OLOMOUC 67 KIRÁLYNŐVÁLASZTÁS A VIRÁGOK BIRODALMÁBAN sok próbálták a mikrofónt, a világoskék kertésznadrágba, fehér blúzba bújtatott csinos fiatal informátor-lányok fésülködtek. Rajzó méhkas, s ebben a bábeli zűrzavarban egy ládát cipelő férfi szólított meg: — Kit keres? — Az igazgatót. — En vagyok, Dr. Cestmír Kučera. Zavaromat alig tudtam álcázni. Igazgató, ládákat cipel? — Egész éjszaka dolgoztunk. Kiállításunk tárgya élő anyag, s így a vágott virágok exponátumainak elkészítését az utolsó percre kellett hagynunk. Külföldi szállítmányaink is csak tegnap érkeztek. Egyszóval, most minden kézre szükség van. Már csak fél óra van hátra. Az igazgatót kérdésekkel ostromolják. Utasításokat ad. Ellenőriz. Felharsan a katonazene, „kezdődhet a bál" — a Flóra 67 nyári virág, gyümölcs- és zöldségkiállitás kezdetét veszi. Néhány percen belül az üvegpavilonban —, melynek építészeti szempontból egész Európában mását nem találjuk meg — a látogatók végeláthatatlan sorai kígyóznak. Nincs az az ember, aki szavakban vissza tudná adni azt a pompát, melynek szemlélői lehetünk. A tó két szélén üvegorgonából víz csörgedezik a reflektor fényében színt változtatva. A három-öt méter magas vaslétrát nyolc-nyolcezer vörös szekfű változtatja lángoszloppá. A liliom bódító illata szinte elárasztja az egész pavilont. A szakemberek szerint a legértékesebb fajtája a fehér, rózsaszín szegélyű liliom, mely Olomoucba hűtőberendezése® repülőgéppel érkezett Amerikából. Annak ellenére, hogy útja három hétig tartott, oly üde, mintha most szakították volna le. A kijáratnál — másként nem lehet meghatározni — kardvirág-tenger. Hogy menynyi? Ki tudja. A színek mennyisége megszámlálhatatlan, de van köztük fekete, sötétlila és narancssárga, fehér-kék széllel és bordó-sárga csíkokkal. Hollandiából érkezett a nyíló ciklámen, Svájcból a türkiszzöld orchidea, Belgiumból a több mint tízféle sansevfrria. A következő pavilonba vezető utunkat hétszáz méter boszmas akvárium, melyekben ott úszkál a kolumbiai fekete Black Molly, a dél-amerikai Hyphessobrycon, és a gyönyörű japán aranyhalak, a Carassiusok. Verne-regénybe illő mesevilág ez, legalábbis a városi ember számára, aki vasárnaponként kilométereket tesz meg, hogy egy kis zöldet érezzen maga körül. Kifelé jövet már szédelgünk a hőségtől, elhatározzuk, hogy megiszunk egy málnát, de a rendezőség keresztülhúzza szándékunkat, mivel a kijárat a kaktusz üvegházon vezet keresztül. Nem, ez nem igazi Ennyi kaktusz! Mind más és más, legtöbbje virágzik. Például a négy méter magas, fa formájú Cereus daymaii, vagy az egész falat kígyó módjára körülfutó, lila, koszorú formájú virággal ékesített Mamilaria. Alberto Vojtech Frič, a világhírű cseh utazó hétszer járt DélAmerikában, s ott 121 újfajta kaktuszt fedezett fel. Gyűjteménye a világ legnagyobb gyűjteményei közé tartozott, Olomouc büszke lehet rá, hogy közülük néhányat sikerült megszereznie a Flóra 67 számára. Még fel sem ocsúdtunk, máris elénk tárul a trópusok romantikája az egész kiállítási terület legérdekesebb része. Csak azon csodálkozunk, hogy a hatalmas tóból miért nem dugja kí fejét egy emberhúsra éhes krokodilus. Lusta ásításánál azonban sokkal érdekesebb az óriásvirágú Victoria Regia. Idetelepítése nem kis fáradságba került: a tó aljára négy szekér tehératrágyát, számtalan köbméter trágyalevet, humuszt,- szarut és homokot kellett lehelyezni, s fiikor mindez forrni kezdett, csak akkor ültette tték be.- z előre'klcsíráztatott növényt. A töbW nővé®, nevét hiába sorolnánk fel, a szakértőkor kíviií kövesünknek mondanak valamit, ť . .. || H Fű, cserje. év^ÜB? sziffittkutak, miniatűr tavacskák, cukrászdák váltják egymást a sétányon, mlg elérünk a gyümölcs- és zöldség expozícióhoz. A ribizllnek mór Vége, s itt mégis — igaz, jégkockákkal aláágyazva — olyan a ribizli, mint az egres, s az egres olyan, mint a dió. A sárga- és az őszibarack nemcsak nagyságával, színével és sokfaj túságával, hanem illatával is megkapó. És mennyi itt a csemegeparadicsom, a finom, húsos zöldpaprika, az aranysárga hagyma és a milliméterig egyforma, . téli eltevésre szánt uborka. Háziasszony társaimmal mégsem tudunk mindennek örülni, mert eszünkbe jut az otthoni, siralmasan fonnyadt portékáját kínálgató zöldségüzlet. A nap perzsel és vakít, már szinte képtelenek vagyunk felfogni a színeket, megkülönböztetni a virágokat. Csak egy rövid sétát kell tennünk, és máris ott vagyunk a BezruC ligetben, a tipikus angolparkban, a nyugalmat és csendet árasztó százéves fák lombjai alatt. A sétányt padok szegélyezik, hátunk mögött patak csörgedezik. Zavartalanul végig nézhetjük Csehszlovákia legjobb szobrászainak 130 alkotását. Különböző anyag, különböző elképzelések, más-más kéz nyoma: művészi alkotás — beleültetve a természetbe. Úgy hívják: Envelopa. A kiállítás új exjMJZIciója, a szakértők és laikusok egyaránt csodájára járnak. Még tavasszal ezen a helyen fű burjánzott, a telek senki területe volt, míg meg nem született a szerencsés ötlet. Ma ezen a három hektárnyi területen több mit száz újfajta dália virágzik, itt láthatjuk a legcsodálatosabb bokrok, cserjék és díszfüvek gyűjteményét, különböző gyümölcsfa csemetéket, szőlőhajtásokat. Itt rendezték meg a kertészágy-versenyt, állandó faiskolát létesítettek. A kiállítás eme területébe ügyesen beépítették a háromezer gépkocsi számára alkalmas parkolói teret, a nyárilakok, a kertészeti gépek kiállítását. Itt kapott t hagyma üzlete is A harminchat he őt óra szükséges, dent. Nem szóltui szikla-kertekről, i különlegességeké említsük meg mé A legnagyobb i kilogramm súlyú tű szumátrai páln 14 méter hosszú; darabszám szerin umbraculifera p; egyetlenegyszer \ gül — a legkisel vélben elbújva — 21 külföldi és kertészet légcsőd mennyiségben, a rendezőség sem v bronzéremmel ki csodálnunk. Hus: parkmozaik, jó árut kínáló bódé Eltelt a nap, ni halmozó látogató hazafelé. Nem c először kerül sor a kire vagyis a Miss Nagy az izgalom Ô tjfií