Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-12 / 221. szám, szombat

Igen, valósággal csodálatos, hogy a rómaiak mennyire szeretik a nyarat. A rómaiak számára a nyár: a nagy üzlet, a nagy alkalom és a nagy lehetőség. Nyáron a szokottnál kevesebbet kell dolgozni és nyáron mégis dől a pénz Rómának és Rómába. Nyáron minden pénz Rómába vezet. Ilyenkor jönnek a turisták. A hivatalos statisztikák szerint évente 30 millió külföldi keresi fel Itáliát. A 30 millióból 25 millió nyáron. Ennek a 25 milliónak a fele Rómába is eljön. Egy átlagos augusztusi vasárnapon, amikor a rómaiak a hőség elől a tengerre menekülnek, a városban alig hallani olasz szót. Ugyancsak a hivatalos statisztikák szerint, ilyenkor a városban minden olaszra kilenc külföldi jut. S ez a sok külföldi mind azért jön, hogy élvezze az élvezhetetlent: a római nyarat. Az aszfaltra felfestett (közlekedési irónyítójelzések a Nap tüze alatt szétfolynak és olyan pacnikká, absztrakt Jeepekké olvadnak össze, amelyekhez hasonlók csak a római modem művészetek múzeumában láthatóik. De ebben a múzeumban legalább hűvös van. A gyilkos hőség elől nincs másutt menekvés: csak a múzeumok >- a világhírű Borghese, a még híresebb vatikáni és a többiek - nyújtanak hűsülést, percnyi lélegzetvételt. S a muzeumokon kívül a templomok, a bazilikák is, amelyekben ilyenkor nyáron a legritkábban celebrálnak misét és amelyekbe a hivők mellett elsősorban a kimerült, fáradt és összerogyni akaró turisták térnek be, hogy végre leüljenek valahol, ahol hűvös, csend és félhomály van. Élelmes üzletemberek kitalálták, hogyan lehet pénzt csinálni a kibírhatatlan hőségből. Feltalálták Olaszország legjobban jövedelmező iparágát, a Napipart. (Industria del Sole.) A Nap-ipar Itáliának olyannyira elsőszámú és legfontosabb iparága, hogy a hivatalos állami gazdasági jelentések s az ország gazdasági helyzetéről szóló kormánybeszámolók ilyenkor nyáron mindig a Nap-iparral, mint a legfontosabbá! kezdődik. Olaszországot két dolog teszi igazi Olaszországgá: az egyik az autóipar, a másik éppen a Nap-ipar. De az autógyárak - a FIAT, az Alfa Romeo, a Lancia stb. — ilyenkor bezárnak, igy hát nyáron nem marad más, mint a Nap. A Nap-ipar mint mondottuk, igen rentábilis. Nyersanyaga ingyen van: a napfény, a tengervíz és a tengerhomok. A munkaerő olcsó: néhány kabinos és néhány takarítónő. Élelmes vállalkozók bekerítették a római tengerpartot. Sok tíz kilométer hosszúságban kőkerítéssel körül a vizet és a homokot. Ráírták a vízre és a homokra, hogy „Magántulajdon" — s azóta az ingyenvíz és az ingyenhomok méregdrága. Egy római szerény tengeri strandon a belépő és a kabin egy napra, két személynek körülbelül 3 ezer lírába kerül (egy szakmunkás teljes napi keresete) s ezért nem adnak mást, mint ami egyébként ingyen lenne: a Napot, a vizet és a homokot. Pardon: a Napot mindmáig ingyen adják. Nevezett élelmes üzletembereink ugyanis mindeddig a Napot még nem vették körül kerítéssel, mert technikailag megoldhatatlan. Pénzük egyébként lenne hozzá. Autósok gyalog A hőség elől tehát mindenki o tengerre menekül, hogy feláldozza pénzecskéjét a Nap-ipar szent oltárán. Romától a tenger 35 kilométernyire van. A tengerre kétféleképpen lehet kijutni: földalattival, vagy személyautóval. Ä földalatti a város központjából indul és 35 perc alatt egyenesen a strandokig szállítja az embereket. Kényelmes, gyors és viszonylag nem is drága. Személyautóval a dolog kissé komplikáltabb. Noha, hatsávos autósztráda visz a tengerig, a forgalom máris kinőtte ezt az egyébként gyönyörű — ciprusok, fenyők és pálmák között vonuló — modern útvonalat. Ha valaki kora reggel indul el, szerencsés esetben - egy, másfél óra alatt még eljut a tengerig. De aki később ébred, az aligha jut a 35 kilométeres út végéig. Dél felé a teljes római tengerpart megtelik autókkal. Itt már többé sem haladni, sem megállni nem lehet. Az autók ezrei megtorpan— Gyönyörű időnk van, ugye? — Igen, valósággal csodálatos. Az igazi római még csak oda sem figyel az ilyen látványra: egy liatol hölgy fürdőruhában és mezítláb újságot vásárol az olasz főváros főutcáján. Ezt a felvételt az olasz lapok ezzel a címmel közölték: „Egész Róma a tengerre!" Csakhogy oda érte-e? A kép tanúsága szerint: aligha. A

mikor e sorokat írom, a hőmérséklet árnyékban 41 fok. A lakásokban minden ablak zárva, a redőnyök lehúzva, nehogy bejöjjön egy fuvallatnyi forró levegő, vagy egy kis égető napsugár. A római ember otthona olyan ilyenkor, mint egy sötét, forró és levegőtlen katlan. Csak a pokol, - ha van, — hasonlíthat ehhez. Mozogni nem lehet, gondolkozni képtelenség. Az utcák teljesen néptelenek. Olyannyira erős és forró szél fúj, hogy az ember úgy érzi: azonnal leperzseli róla a bőrt. Akinek még van kedve élni és képes a mozgásra, az a tengerre menekül a hőség elől. Csakhogy a tenger vize eléri a 33 fokot, hűsülést nem ad s a testre rárakódott sós víz a napon pillanatok alatt kikristályosodik, és egy félórás napozás égési sebeket okoz. A tengerporti homok hőmérséklete megközelíti a 60 fokot, lépni nem, csak ugrálni lehet rajta ... És mégis... Amikor két római e gyilkos időben egymással találkozik, szívélyesen üdvözölve egymást, rögtön az időjárásra tér és ezeket mondja a legőszintébb meggyőződéssel: Buzási János levele az olasz nyárról nak, félúton az autósztrádán. Előre már nincs út, de visszafordulni sem lehet, mert már hátul is százak, ezrek ácsorognak. Az egész széles autót, a várostól a tengerig egy hatalmas parkírozó hellyé válik. Az idegek felmorzsolódnak a tűző nap alatt, de nincs mit tenni. Autó többé itt nem mozdul. S az autósok szépen elindulnak gyalog. Ki a város felé, ki a tenger felé. És este kezdődik élőiről. Tízezrek, százezrek hullafáradtan, összeesve, roncsidegekkel érkeznek haza lakásukba, ahol boldogan és mámorosan egymásra nézve ezeket mondják: - Gyönyörű napunk volt ugye? - Igen. Valósággal csodálatos. A legnagyobb tömeggyilkos Az olaszok szinte babonás áhítattal imádják a nyarat, és a hőséget. És különösen imádják a nyár és a Hőség csúcspontját, a Feragostót. A Feragostó hivatalosan augusztus 10-20-ig tart, de azt mindenki megtoldja újabb 10, 20, 30 nappal, pénztárcája teherbíróképességétől függően. A Feragostó azt jelenti, hogy erre az időre az egész országban felfüggesztik a normális, szokásos életet. Ilyenkor bezárnak az üzletek, az áruházak, a bankok, a mozik, a színházak. Bezárnak a gyárak, a műhelyek, az irodák, a minisztériumok. Feragóstókor az egész ország - egyszerre mindenki! — szabadságra megy. Nem ülésezik sem a parlament, sem a szenátus, vakációra utazik a kormány és a köztársasági elnöki hivatal, és az egész államapparátusra úgy ahogy van, ráhúzzák a redőnyt: „Feragostó miatt zárva". A Feragostó Olaszország legnagyobb tömeggyilkosa. A gyilkos hőt sugárzó olvadozó aszfaltútokon naponta 40-45 ember hal meg autószerencsétlenség következtében. A hőség miatt havonta átlag 900-950 ember kap hőgutát, és naponta 10-12-en fulladnak bele a mindig hullámzó tengerbe ... De az olaszok az ilyesmire még csak ró sem hederítenek. Mivelhogy — „Feragostó van." És különben is - mondják — mi az a néhány száz áldozat, amit a Feragostó követel, ahhoz az igazi „áldozat"-hoz képest, amit az egész ország kollektíven kénytelen meghozni a számtalan nyári fesztivál, karnevál és népünnepély miatt. Az énekes reklámkaraván Nyáron Olaszországban több mint 4000 fesztivóit és karnevált rendeznek. A leghíresebb, — és a leghírhedtebb — nyári fesztivál az ún. „Cantagiro". Magyarra igy fordíthatnák: „Az énekes vándorút". Abból áll, hogy az ország leghíresebb táncdalénekesei 30 napon át járják az országot, és minden este másmás városban, vagy nyaralóhelyen szerepelnek. Az esti fellépések nem túlzottan érdekesek, mert az utazástól és a 40 fokos hőségtől agyongyötört művészek a harmadik, negyedik napra már kedvüket és hang. jukat is — ha egyáltalában volt nekik - elvesztették ahhoz, hogy akár a legigénytelenebb produkciót is nyújthassák. Az igazi érdekesség maga a vándorút. Az énekes sztárok reggel nyolctól este hétig, egy előre elkészített és percnyi pontossággal időzített útiterv szerint egy hónapon át végig autózzák az országot. A vándorúthoz szükséges számtalan gépkocsit a FIAT autógyár adja, természetesen ingyen és reklámból: a benzint a AGIP olajtröszt szállítja, ugyancsak ingyen, és szinténcsak reklámból. Az énekesek ruháit a nagy divatszalonok tervezik és varrják, reklámból. Az énekesek legújabb lemezeit, a nagy lemezgyárak osztogatják ingyen és bérmentve, reklámból. És mindent betetőzve, az egész vándorutat egy hónapon át az állami rádió és televízió közvetíti, a vándorutat szervező cégek fizetett hirdetésekért, reklámból. Az énekes vándorút reklámkaravánját több tucat rendőr és csendőr kíséri, városról városra, faluról falura. És erre meglehetősen nagy szükség van. Ahol ugyanis a vándorkocsisor megáll, az olasz fiatalok százai és ezrei valósággal megrohamozzák énekes bálványaikat, hogy megérintsék, megcsókolják őket, vagy legalább egy autogramot kapjanak tőlük. Egyegy ilyen alkalommal az énekesek közül többen mór súlyosan megsebesültek. De hát az is hozzátartozik az olasz nyár örömeihez ... E sorok írója négy esztendeje él Rómában, így hát a négy év alatt meggyőződött róla, hogy a római nyár fúl meleg, túl párás, alig elviselhető sok bajt okoz, és nagyon sokba kerül. Négy év alatt rájött arra, hogy a római nyár kellemetlen a rómaiaknak is, és teljességgel elviselhetetlen a turisták milliói számóra. E sorok írója négy esztendő alatt mégis szinte már-már megszerette ezt a keserves, izzasztó római kánikulát, amely június közepén kezdődik és október első napjaiban végződik. Megszerette, de még nem rajong érte. Mert amikor azt mondják neki a rómaiak, hogy „Gyönyörű időnk van, ugye?" - nem azt válaszolja, hogy „Igen, valósággal csodálatos", hanem inkább így felel: - Szép, szép, de azért lehetne 15 fokkal kevesebb ...