Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-12 / 221. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Az erőszak megszállottai A legutóbbi hónapok ese­ményei egyre meggyőzőb­ben bizonyítják, hogy Washing­ton elvetette a vietnami háború politikai megoldásának lehető­ségét és minden eszközzel a ka­tonai győzelem kicsikarására törekszik. A Pentagonban ki­agyalt stratégiai elgondolások egymás után buktak meg, a há­borúra kidobott 50 milliárd dol­lár és az egyre növekvő ember­áldozat is hiábavalónak bizo­nyult. Az US News and World Report című amerikai lap pél­dákkal bizonyítja ezt. Megálla­pítja, hogy az amerikai tenge­részgyalogosok már két teljes éve harcolnak a hatalmas repü­lőtámaszpont, Da Nang bizton­ságáért, július közepén a parti­zánok mégis olyan támadást in­téztek ellene, amely több mil­liós kárt okozott. A Mekong-del­tában pedig még meg sem kez­dődött az igazi háború a haza­fiakkal. „Az amerikaiak eleinte azt képzelték, — írja az említett lap —hogy Észak-Vietnam bom­bázásával rákényszeríthetik a hanoi kommunistákat a béketár­gyalásokra (vagyis az amerikai feltételek elfogadására — a szerk. megjegyzése, j Az Egye­sült Államok ugyancsak azt re­mélte, hogy a nagyszámú egy­ségekkel indított támadással az északi tartományokban, a közép­vietnami felföldön és a kambod­zsai határ közelében sikerül szétzúzni a szervezett kommu­nista ellenállást, hogy meg le­hessen kezdeni a Dél-Vietnam sűrűbben lakott vidékein tevé­kenykedő partizánok felszámo­lását. Azonban mind a légi, mind a szárazföldi offenzíva teljes fcudarccal végződött." Az amerikai hadvezetés és a kormány most lázasan keresi a kiutat a zsákutcából. A békés megoldás lehetősége már szóba se kerül. Az erőszak és a pusz­títás további fokozásának ve­szedelmes tervei hevernek Johnson asztalán. Az amerikai sajtó hetek óta sokat Ir a most születő „nagy elhatározások­ról" Mivel Johnson megbízottai üres kézzel tértek vissza ázsiai kőrútjukról, nem sikerült jelen­tősebb számú további ágyútölte­léket szerezni Dél-Vietnamba az Amerika-barát kormányoktól (még a dél-vietnami elnök is visszautasította az általános mozgósítás gondolatát), Wa­shingtonnak saját erejére kell támaszkodnia. Ugyancsak hiába­valónak bizonyult a több mint félmilliós saigoni hadsereg harc­képességének fokozására tett valamennyi kísérlet ls. Sem az amerikalakkal együtt, sem önál­ló harci tevékenységre nem al­kalmasak. Így marad az egyet­len lehetőség: további amerikai csapatok küldése Vietnamba. Az eszkaláció további lehető­ségeit latolgatva különösen há­rom javaslattal foglalkozik a sajtó: i Áthatolhatatlan „műszaki • • zárat" terveznek a két Vietnam határán, hogy ezzel megakadályozzák a VDK-ból mindennemű utánpótlás szállí­tását délre. Az amerikai katonai szakértők szerint így egy-ket­tőre el tudnának bánni a haza­fiakkal. A „műszaki zár" ellen­zői viszont azt állítják, hogy en­nek nem sok értelme van ad­dig, míg Laoszon keresztül ve­zetnek az úgynevezett „Ho Si Minh-ösvények". Vagyis ki kel­lene terjeszteni a háborút Laoszra és le kellene előbb szá­molni az ottani hazafias erők­kel. Ehhez viszont még több ka­tona kell. 2 Az amerikai lapok gyak­• ran felvetik a VDK elleni szárazföldi háború megindításá­nak lehetőségét is. A fegyver­mentes övezet körül összevont jelentős amerikai erők, a gya­kori behatolás az övezetbe azt bizonyítja, hogy az amerikai hadvezetés ezzel a lehetőséggel ís számol. 3 Több amerikai kardcsör­• tető szenátor totális légi és tengeri hadjáratot követel a VDK ellen. Szerintük teljesen tönkre kell bombázni valameny­nyi katonai és gazdasági beren­dezését ez ezzel kell térdre kényszeríteni Hanoit, ha már délen nem sikerül eredménye­sen harcolni. Vannak, akik egyszerre „mű­szaki zárat" és totális bombá­zást követelnek, vagy más kom­binációkkal szeretnék megnyer­ni a háborút. Valamennyi elkép­zelés nagyon veszedelmes, mi­vel magában rejti a háború ki­terjesztésének veszélyét. A szov­jet vezetők számtalanszor egy­értelműen kijelentették, hogy a VDK elleni fokozott támadás magával hozza a szocialista or­szágok fokozott segítségének különféle formáit, a helyzetnek megfelelően. Washingtonban nagyon ko­moly döntésre készülnek. A hi­vatalos propagandagépezet a Vietnamban tehetetlen hadveze­téssel szemben türelmetlen ame­rikai tömegekkel azt igyekszik elhitetni, hogy csak az erőszak fokozásától várható eredmény. Ezzel igazolni akarják Johnson vietnami politikáját, akinek egy­re nagyobb gondot okoz a jövő­re esedékes elnökválasztás. A tízszázalékos adóemelés és a tartalékosok behívásának terve igen rossz nyitány egy válasz­tási kampányhoz, s ha ráadásul még beleszólnak a néger tün­tetőkre az amerikai városokban leadott sortüzek is. Fulbright amerikai szenátor találóan állapította meg egyik legutóbbi beszédében: „Amerika kétfrontos háborút folytat: Egy hatalompolitikai háborút Délke­let-Ázsia őserdejében és egy másikat Amerika lelkéért, Ne­wark és Detroit utcáin. Az Egye­sült Államok egyiket sem nye­ri meg ..." S2QCS BÉL A Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban harcoiú amerikai csapatok főparancsnoka követelte, hogy csapatainak létszámát növeljék 560 ezer főre. Mc­Namara hadügyminiszter javaslatára Johnson elnök állítólag fokozatosan eleget akar tenni a tábornok MCNAMARA WESTMORELAN D VIETNAMI HOSDARÁLd (New Statesman karikatúrája) Világjáró fiatalok Európa térképének ha­talmas maketje, színes fal­ragaszok, fényképek teszik otthonossá a Fiatalok Uta­zási Irodája bratislavai he­lyiségét. A bolgár és ju­goszláv tengerpart, a Ba­laton, Montreal, Moszk­va, a párizsi Eif el-tjj­rony ... • Valóban ilyen nagy­méretű társasutazásokat rendeznek? — kérdem Vla­dimír Priputen irodaveze­tőt. — Igen! Spanyolországot és Portugáliát kivéve az „öreg kontinens" csaknem minden országában nya­ralnak most csehszlovákiai fiatalok, akik a Fiatalok Utazási Irodájának szolgá­latait vették igénybe. • Európán kívül más vi­lágrészre is lehet utazni? — Afrikába, például Al­gériába, Marokkóba, az Egyesült Arab Köztársaság­ba; a Szovjetunió ázsiai te­rületére; Közép-Ameriká­ban Kubába és így sorol­hatnánk társasutazásaink többi lehetséges úticélját. — A fiatalság nem csu­pán az ábrándozások idő­szaka, hanem a tanulás és megismerés kora is. Ezek a legalkalmasabb évek ar­ra, hogy valaki tapasztala tokát szerezzen, világot lásson. Ezért vált néhány esztendeje szükségessé — a növekvő idegenforgalom­mal egyidőben — az Ifjú­sági utazási irodák gyér hálózatának kiszélesítése ís. Igaz, elsőosztályú szál­lodák helyett „csak" má­sodosztályúakban, nemzet­közi táborokban, vagy sát­rakban laknak a fiatalok, de ki gondol még ilyen korban a kényelemre ... A Fiatalok Utazási Irodája társasutazásainál Jutányo­sabban aligha akad alkal­ma valakinek is megismer­ni Svédországot, az Alpo­kat, Dániát, Törökországot stb. Éppen a társas csere­akciók során (a hazánk­ban nyaraló külföldi fiata­lokról is az FUI gondosko­dik), szerezhető a legtöbb hasznos tapasztalat, azon országok fiatatjairól, ahol a világjárásnak ez a módja már régen bevált. — Elgondolkoztató el­lenben az az észrevétel, miszerint egy-egy olyan társasutazásra, amelyre Bratislavából háromszázan, Trencsénből hetvenen men­tek, a dél-szlovákiai járá­sokból csupán öt-hat ér­deklődő akadtl — Gondolom, Komárom­ban, Vágsellyén, Garlántán, vagy Léván éppen úgy ér­deklődnek a tizenöt—har­minc éves fiatalok (tekin­tet nélkül a CSISZ-tagság­ra), az egyiptomi pirami­sok, a mesébe illő finn ten­geri öblök, és egyéb hatá­rainkon túli látványossá­gok iránt, mint Szlovákia többi részében. Talán a CSISZ járási szervei fejte­nek ki gyenge szervezési munkát és így valószínűleg sokan nem is tudnak a kí­nálkozó lehetőségekrőll • A jövő idényben to­vább bővíti szolgálatait a Fiatalok Utazási Irodájá­nak bratislavai központja? — Előzetesen annyit árulhatok el, hogy az ed­digieknél is látványosab­bak, vonzóbbak lesznek az általunk rendezett társas­utazások — mondja az iro­davezető. — Tanáccsal szolgálhatok ellenben: aki a Fiatalok Utazási Irodája révén valóban jól akar jö­vőre nyaralni, az már no­vemberben jelentkezzen. (m. í.) SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER Dél-Szlovákiában befejeződött az aratás. Megteltek a zsá­kok, a magtárak és a kamrák. Egymást érik a vidám, hagyo­mányokat ébresztő koszorús aratóünnepségek. A földművelő ünnepel. És számol... Derűs arccal, elége­detten. A csallóközi szövetkezetek idei gabonatermése felül­múlta a legmerészebb elképzelést is. Ez öröm, és egyben büszkeség. De nyomban felmerül a kérdés: az idei kenyér szépen meg­termett, de mi lesz jövőre? A kiváló termés a kedvező idö­fárás eredménye csupán, vagy az éveken át megalapozott szorgalmas, kitartó munka gyümölcse? Az idei f6 termés ki­vétel, a kedvező feltételek összjátéka, vagy egy már elért, a jövőben is tartható szint? Az aratóünnepély keretében beszélgettünk erről Renczés Sándorral, a felsöpatonyl szövetkezet elnökével. Mosolygott a kérdésen. A véletlentől szerinte nagyon keveset várhatunk. S miért is lenne véletlenség?! Sorolja a legkézzelfoghatóbb érveket: évek során állandóan javult a talajművelés, a mű­trágya használata, a gépek kezelői gyakorlatra, tapasztala­tokra tettek szert, hozzánőttek a gépekhez ... Ezt külön hang­súllyal mondja, s e ténynek nagy jelentőséget tulajdonít. Nem csoda, hisz évekkel ezelőtt a szövetkezet szíve belesajdult a kombájn után kipergeti szem láttán ... — A talajt úgy készítik elő, hogy a kombájn szabadon me­het, nem talál egy buckát se... És kombájnosatnk egy része már hat éve ül a gépén ... Semmiség? Magától értetődő dolog? Talán ma. De a tegnap idegenkedő paraszt megbékélt a géppel, igába fogta és most büszkén uralja. Semmiségnek tűnik, de egy kor, egy óriási átformálódás tükröződése. Mert a gépek szakképzettséget igényelnek. Nem­csak azoktól, akik rajtuk dolgoznak, hanem azoktól is, akik vezető beosztásukban a gépek munkáját tervezik, elosztják, irányítják. A gépekkel együtt érkeztek és nőttek a szakemberek, akik évről évre gyarapítják tudásukat, tapasztalataikat. S valahol itt van a mezőgazdaság további előrehaladásának a záloga. Renczés Sándor szerint az idei eredmények tarthatók, mert a feltételek már benne vannak a földben, az emberekben és azokban a gazdag tapasztalatokban, melyeket tudományos is­mereteknek is szokás nevezni. Amíg elbeszélgetünk a fövő kilátásokról, az elnök arca kis­sé elborul. Délelőttre összehívta a szövetkezeteseket. Sok mindent akar velük megbeszélni. De az emberek nagyon szór­ványosan gyülekeznek. Ez bántja az elnököt. — Az emberek kiválóan, ha kell odaadóan dolgoznak. Nem kell őket hajtani... Se kérni... Elmondhatjuk valamennyiök­ről: nagyszerű termelőkl De mintha a munkahelyen végződne minden... Az ünnepség előtt kiosztották a járandóságokat: bort, búzát, jutalmakat. És mintha ezzel minden befejeződött volna. A jó termelők elfelejtik, hogy ők tulajdonosok is. Gazdák, akik nem csupán termelnek, hanem döntenek is a termelésről. Az emberek kapcsolatában naponta adódnak problémák. Az elnök most nem is azt a jegyzetfüzetét említi, amelyben a hozzáforduló tagok elintézésre váró, a termeléstől látszólag távol eső ügyes bajos dolgait jegyezte fel — a nyugdíjügyek­től kezdve az építési engedélyekig. Elvégre ez sem tartozik közvetlenül a szövetkezet termelési problémáihoz ... Az elnök mégis elintézi őket. — Igazán jó munka csak akkor várható, ha sokszoi apró, jelentéktelennek tűnő dolgokra idejében felfigyelünk. Es hát emberek vagyunk, szóból értünk, néha hasznos összejönni és elbeszélgetni... Sokan állítják: kár volt a természetbenieket a gyűlés előtt kiosztani. Akkor majd jöttek volna az emberek! De hát ezen múlik csupán? A szövetkezetes valóban nem érezné magát többnek, minthogy a vezetőség irányításával elvégzi a megszabott munkáját, és hazaviszi az érte járó el­lenértékeket? A fövő, a kilátások, a feladatok meghatározása csak a vezetőség feladata? A vezetőtől joggal elvárjuk, hogy törődjék beosztottjai, munkatársai mindennapi problémáival a munkahelyen túl is. Hisz a kertész, etető, traktoros munkája csak akkor lehet jó, zavarmentes, ha otthoni, családi problémái is megoldást nyer­nek. S ezekből mindig akad, és mindenkinek nagyon jólesik, ha valaki ezekben ts segít, ha valakire támaszkodhat. De vajon a vezető nem ugyanilyen segítségre, támaszra szoruló ember? Neki nem esik jól, ha munkatársai segítenek munkájában, problémái megoldásában? Csak ez a mind jobban elmélyülő kölcsönösség lehet a to­vábbi nyugodt munka, a békés élet és jó eredmények záloga, a szövetkezeti nagy család boldogulásának, összefogásának alapja. Ebben a kölcsönösségben adódhalnak problémák. Az élet bo­nyolult. Annál inkább szükséges, hogy ezeket időben megbe­széljük és tisztázzuk. Mert: szóból ért az ember! ZSILKA LÁSZLÓ Kevés az ei A Poprádi Konzervgyárban e napokban a begyűjtött vörös­áfonya és málna gyors feldol­gozására összpontosul a figye­lem. A gyár raktáraiban elszál­lításra vár négy vagon áfonya­befőtt. Nagyon valószínű, hogy még egy további vagon ilyen befőtt készítésére ls sor kerül. A nagy szárazság miatt a szo­kásosnál későbben szállítottak az észak-szlovákiai járásokból málnát az üzembe. Ez idén ke­vesebb a málna, úgyhogy alig három vagonnyit sikerült felvá­íei gyümölcs sárolni. Ebből málnaszörpöt ké­szítenek. A külföldi megrendelők az idén különösen a felszeletelt aszalt csipkebogyó iránt érdek­lődnek. Eddig hat vagonnyit rendeltek belőle. A konzerv­gyárban ennek háromszorosát, tehát 18 vagonnyit kell aszal­ni. Sok gondot okoz a poprádi konzervgyáriaknak, hogy bár egyre nagyobb az érdeklődés á sózott gomba Iránt, eddig esti­pán 500 kg csiperkegombát tar­tósítottak. (CTK) Teraszos földművelés A komáromi járásban ä Ma­dari Egységes Földművesszövet­kezet tagjai a közelmúltban el­határozták, hogy hasznosítják azokat a lankákat is, ahol eddig csupán csenevész fű termett. A domboldalakon ezért oly széles teraszokat szántottak, hogy mindegyiken két sor szőlőt te­lepíthettek. Az újdonsült szőlő­hegyen telepített szőlő kiváló minőségű. tetUi A szövetkezet tagjai eddig már héthektárnyi teraszon te­lepítettek szőlőt, s a legköze- lgg7 lebbi évekre további harminc hektár teraszos szőlőt tervez- vili. nek. Az EFSZ további dimbes­dombos földjein gyümölcsfákat, elsősorban kajszi- és őszibarac- fjL kot ültetnek. (CTK) ^

Next

/
Thumbnails
Contents