Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-11 / 220. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Árak és bérek • n••••••••• Ú I fi ••••••••••• MARISICA ÉS NAPÓLEON Andrzej Jarecki színművéből Leonard Buczkowski rendezésében készült ez a lengyel film, amely Napóleon és Walewska grófnő, a lengyel szépség szerelmi drámáját dolgozza fel. E vonzó témát már több ízben elővették, irodalmi és drámai művek épültek köréje. Clarence Brown hollywoodi rendező 1937-ben filmre is vitte ezt a történelmi románcot, a világhírű Greta Garbóval és Charles Boyer-val a főszerepben. A lengyel filmművészek mai keretbe ültették a napóleoni szerelmi történetet, amelyet az irónia és a szatíra szemüvegén keresztül mutatnak be. A véletlen folytán egy fiatal francia tudós a lengyelországi walewicei kastélyba téved és meglepetéssel állapítja meg, mennyire hasonlít a terem falán díszelgő Angié Rossini, a fiatal, szép, olasz származású elárusítólány a hőse Róbert Mulltgan, amerikai rendező komédiájának. Az édeskés történet talán elviselhetetlen lenne, ha nem szőné keresztül-kasul a fintorgó, gunyoros humor. Angié és Rocky egy éjszakát töltött együtt, — inkább kíváncsiságból, mint szerelemből — s Angié kénytelen Rocky segítségét kérni, hogy a nem kívánatos terhességtől megszabaduljon, bár azóta sem látták egymást. A két fiatal miközben pénzt, orvost hajszol, a lány harcias fivérei elől bujkál, komolyabban megismeri és meg ls szereti egymást. A befejezés egyértelműen heppy end. Vitathatatlanul limonádé-ízű történet, ám olyan mesterségbeli színvonalon rendezve, nagyszerűen fényképezett felvételekkel, számtalan szellemes ötlettel fűszerezve, hogy a mű nemcsak elviselhető, de szórakoztató ls. OROK MEGÚJHODÁS Kollányi Ágoston természetrajzi dokumentum-filmje az élet legnagyobb poézisét és drámáját viszi vászonra, dokumentum-felvételekkel állít tanúbizonyságot az élet keletkezéséről és a fenntartásáért vívott küzdelemről. Vanca Lajos kamerája egyedülállóan érdekes képekben mutatja be a növények és az állatok születése és életfenntartása közötti azonosságokat és eltéréseket. A film 1966-ban Lipcsében elnyerte a rövid és dokumentáris filmek fesztiválján a népszerű-tudomáA KERÉK Aligha fog nagy közönségvisszhangot kelteni, mégis érdemes néhány szót szólni erről a gyermekeknek készült, de — részünkről — inkább felnőtteknek ajánlott filmről. Érdemes, mert egyrészt kísérleti jellege, másrészt hovatartozásának problémája is indokolja a méltatást. Dimitrij Plichta gyermekfilmet készített, de nem szokványosat, amolyan mesés-kalandosat, hanem költőit, valósággal szimbolikusát. Ez önmagában is figyelemre méltó, hiszen ebben a műfajban ilyen bátran aligha hoztak létre Jelképes alkotást. De a bökkenő is éppen ez. Gyermekfilm ez a mű, de a gyerekek nem érthetik meg — s nem ls volna jó, -ha megértenék —, viszont a felnőttek általános érdeklődésére azért nem tarthat számot, mert szimbolizmusa ellenére sem annyira • •••••••••• l M Si K ••••••••••• (lengyel) Napóleon-portréhoz. Még nagyobb lesz meglepetése, amikor egy gyönyörű fiatal lány toppan a szobába, aki a Napóleon mellett függő női arckép — Walewska grófnő — szakasztott mása. A két fiatal a fantázia szárnyain visszarepül a múltba, a fiú lesz a nagy francia császár, a diáklány Walewska grófnő. A nagy érzések valahogy hatással vannak a mai fiatalokra is, a francia fiú és a lengyel lány szerelemre lobban, ami ezúttal biztatóbb véget ígér ... A Mariska és Napóleon Leonard Buczkowskinak utolsó alkotása. A lengyel filmgyártás nesztora e művének befejezte után váratlanul elhunyt, s vele a lengyel filmgyártás egyik kimagasló alakja távozott az élők sorából. Mulligan meggyőző képet fest a New York-i olasz bevándoroltak negyedéről, az amerikai életformában is óva őrzött, ápolt, olasz családi hagyományokról. Végre nem a ténfergő milliomosokról, de az amerikai kisember életéről, gondolkodásmódjáról kapunk képet szellemes rendezésben, remek színészi teljesítményekkel. Elsősorban Angié alakítóját Natalie Wood-ot és Rocky Papasano megszemélyesítőjét, Steve McQueen-t említjük meg. Míg a többi szereplők jellegzetesen olasz típusok, a két főszereplőről ezt nem állíthatjuk, bár alakításuk nem temperamentum-szegény. Mégis valószínűbb, hogy nevük és egyéniségük vonzereje volt a döntő, amikor rájuk esett a választás. Tény viszont, hogy mindketten kivételes tehetséggel áldottak. Egy szó, mint száz: ez a hoszszú című film egy kissé rózsaszínűre lakkozott, de jól megcsinált, pergő komédia (magyar) nyos filmek kategóriájában az Ezüst galambot. Valaha régen a tenger mélyén kifejlődött az élet. Azóta a természetben minden mozdulat azt a célt szolgálja, hogy ez az élet fennmaradjon, hogy tovább fejlődjön. Egyik nemzedék helyét a másik foglalja el. Az örök megújhodás nagy pillanataiban rejlik az élet titka. Ezt mutatja be igen érdekesen Kollányi Ágoston, aki a magyar tudományos népszerű filmeknek egyik legsajátosabb hangú egyénisége. S. K. (szlovák) igényes, hogy történetével, mondanivalójával kielégíthetne. Mégis, mindezek ellenére sem törhetünk pálcát fölötte, játékosan kedves, lírai hangulatával kellemes hatást tesz ránk, s bár egyszerű mondanvalóját (türelemmel, szeretettel még ebben a zajos-rohanó világban is többot kell foglalkoznunk a gyerekekkel j már-már a szánkba rágja, szép érzéssel távozunk a nézőtérről. Igaz, jobbára csak azok, akik kedvelik ezt a stílust. Természetesen azért a gyere keknek is akad látnivaló ebben a filmben: a minduntalan megelevenedő kis biciklikerék hányatott sorsa mindvégig izgalomban tartja őket, s örömük teljes lesz, amikor ez a furcsa játékszer a sok kaland után végül is megmenekül a pusztulástól. —szó— Társadalmunk ma a gazdaság irányításának és a válallati gazdálkodásnak azokat az eszközeit és módszereit keresi, amelyek a legjobb eredményekhez vezetnének, érvényre juttatnák a szocialista gazdasági és társadalmi rendszer előnyeit, biztosítanák az egyén és a közösság magas életszínvonalát. E keresésben, mely társadalmunk eddigi fejlődésének újraértékelése alapján történik, nem szabad változatlannak tekintenünk egyes korábban meghirdetett tételeket (közgazdasági modelleket, eszközöket), s nincs ls erre szükségünk. A keresés határait a szocialista társadalmi rend, a gyakorlat és az elért eredmények szabják meg. Népgazdaságunk új irányítási modelljének általános mozgását meghatározó nagyon fontos eszközök közé tartoznak az árak és bérek. A régi árrendszer nem fejezte ki kellőképpen a közgazdasági viszonyokat a termelésben és a piacon, és nem volt alkalmas arra, hogy teret engedjen a vállalatok új elvonási rendszerének, nagyobb önállóságának és kezdeményezésének. A munkadíjazás rendszere pedig jelentős mértékben lebecsülte a bér ösztönző szerepét és a szakképzett munkát. Ezért fogtunk hozzá az ár- és bérrendszer elvi átépítéséhez. Ne gondoljuk, hogy megtaláltuk e közgazdasági eszközök objektív szerepe érvényre juttatásának egyedül helyes módját. Ilyesmit állítani már csak az új irányítási rendszerben történő érvényesítésük eddigi aránylag rövid gyakorlata alapján sem lehet. Ám nem szabad lemondanunk az ár és a bér objektív szerepének érvényesítéséről csak azért, mert a gyakorlat közvetlenül nem reagál kívánságainkra, elképzeléseinkre. ÁRREFORM Mit akartunk elérni az árreformmal? A termelői (nagykereskedelmi) árak szerkezetének átépítésével azt akartuk, hogy helyesen fejezzük ki az árutermelés tényleges vállalati költségeit, hogy a vállalatnak érdeke legyen hatékonyan kihasználni álló- és forgóeszközeit, hogy saját eszközöket képezhessen a dolgozók jutalmazására, a termelés bővítésére és tökéletesítésére. Továbbá, hogy közgazdaságilag helyes arányok keletkezzenek a piaci helyzetnek megfelelően az egyes termékek és termelési ágak között. Az ez év január 1-vel végrehajtott termelői árreform nem teljesítette s nem is teljesíthette egyetlen aktussal mindezen feladatokat. Nemcsak azért, mert ez bonyolult ügy, hanem azért is, mert túlbecsültek, vagy lebecsültek bizonyos tényezőket. Túlbecsülték például az ágazati átlagárak szintjének mérlegmódszerű meghatározását s az ennek alapján számított ágazati és vállalati rentabilitást. Másrészt viszont lebecsülték a népgazdaságban rejlő tartalékokat. Úgyszintén állíthatjuk, hogy a sietség, ha ebben az esetben a helyzet meg is követelte, egyes vonatkozásokban negatív tényezőként hat. Hogyan alakult a helyzet ez év néhány hónapjának leforgása alatt a vállalatokban? Először is, az új termelői árszintet az iparban több mint 10 százalékkal és az építőiparban még többel túllépték. Az új nagykereskedelmi árszintnek biztosítania kellett volna a közgazdaságilag helyes árarányokat a termékek, ágak és ágazatok rentabilitásában. A feltételezett rentabilitást a vállalatok szintén túllépik, pl. a központilag irányított ágazatokban 50 százalékkal. A KILENGÉS A RENTABILITÁSBAN indokolatlanul nagy és szóródott. A közgazdaságilag indokolt árak kialakítása, az árak ún. individualizálása lassan és nehézkesen halad, az ipari termékek árának 60—70 százaléka nem fejezi ki az objektív arányokat. Ez a tény kihat a vállalatok 6s az ágazatok jövedelmi helyzetére (a bruttó jövedelem képzése a feltételezettnél nagyobb), ennek azonban nem felel meg a termelés hatékonyságának növekedése. Például nem javul az értékesítés, sőt helyenként értékesítési nehézségek vannak, csökken a munkatermelékenység növekedésének üteme. Ez év néhány hónapjában különbözően alakult a helyzet a vállalatokban. Egyes vállalatok a termelői árak átépítése után gyorsan meggazdagodtak, mások viszont jövedelmeik alapvető színvonalának tartásával küszködnek, vagy az újraelosztásból származó eszközökre szorulnak. Ez nem lenne baj, ha kifejezné a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatok objektív helyzetét. A valóságban azonban nem mindig a vállalatok saját érdeme a kivívott jobb helyzet. Ezért sok tekintetben hátrányba kerültek, különösen a szlovákiai vállalatok. E tények objektivizálása vár ránk a következő hónapokban. Tudatosítanunk kell, hogy AZ IDŐ ELLENÜNK DOLGOZIK, s ezért sürgősen összpontosítani kell az erőket a termelői árak további objektivizálására, főleg a társadalmi és a vállalati kalkulációk tökéletesítésével, a rentabilitásban keletkezett különbségek mély elemzésével (főleg a szlovákiai vállalatokban), a belső árarányok és a világpiaci árarányok közeledése és összefüggései vizsgálatának elmélyítésével és a jövő áralakulás tervének tökéletesítésével. Az illető központi és ágazati szervek egyik legközelebbi feladata a termelői árak átépítésénél felhasznált adatok megvizsgálása és a megállapított helytelenségek, — mint például a költségek túlbecsülése stb. — megszüntetése. Persze még sok más probléma vár végleges megoldásra, mint például a termelői árak átépítése után keletkezett értékviszonyok a mezőgazdaságban, a külkereskedelemben stb. Az átépítés pozitívuma az, hogy megmutatkozott, mit kell megoldani legelőbb, mit azután, hogy a termelői ár a termelés és a fogyasztás összetételének megjavítása irányában hasson a közgazdasági folyamatokra. A MUNKABÉR SZEREPE A bérpolitika átszervezésénél abból Indultunk ki, hogy az anyagi érdekeltség a gazdasági fejlődés mozgató ereje legyen, közvetlen kapcsolatban álljon a vállalatok gazdálkodási eredményeivel, és megteremtse a dolgozók jövedelmének és életszínvonala emelkedésének fő forrását. A bérrendezésnek az a célja, hogy a munkabér a termelés, a munkatermelékenység növelésére, a szakképzettség fokozására és a termelés általános kultúrájának javítására ösztönözzön s kellőképpen kifejezze a társadalmilag jelentős és szakképzett munka, valamint a kevésbé szakképzett és társadalmilag nem hatékony munka közötti különbséget. A munkabérnek azokat a folyamatokat kellene meggyorsítani, amelyek a termelést gazdaságilag hatékonnyá, tehát szükségessé teszik. Az új irányítási rendszer eddigi rövid idejű érvényesítése azt mutatja, hogy az e téren tapasztalt tények nem felelnek meg teljesn az elképzeléseinknek. Látnunk kell természetesen, hogy rendkívül érzékeny területről van szó, ahol minden változás kedvezően vagy kedvezőtlenül érinti a dolgozó családok asztalát. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy főleg a nagykereskedelmi árak átépítésének hatására kezdődött a pénzügyi források túlméretezett növekedése, amelyekből a vállalatok feltöltik a dolgozók béralapját s fize tik a munkabéreket és a külön jutalmakat. Ennek hatására NÖVEKEDETT A DOLGOZÓK NOMINÁLBÉRE, ami persze alapjában megfelel elképzelésünknek. Ám tény, hogy megoldatlanok maradtak a vállalatokban ennek a kérdésnek bizonyos belső problémái. Milyen belső, részletproblémákról van szó? Elsősorban arról, hogy a kifizetett eszközök milyen hányadát fordítják a foglalkoztatottság, illetve az átlagbér növelésére. A népgazdaság érdeke, hogy nagyobb hányadot fordítsanak a növekvő eszközökből a nominálbér, és kisebb hányadot a foglalkoztatottak számának növelésére. A valóság azonban más. 1966-ban a bérnövekedés kétharmadát elnyelte a foglalkoztatottak számának növekedése, és csak egyharmadából emelték a nominálbéreket, ami gyengíti a bér ösztönző szerepét. Tavaly a bérnövekedés megfelelt a munkatermelékenység növekedésének (2,7 százalékos bér-, 5,5 százalékos munkatermelékenységnövekedés), de ez év első negyedében ez a fontos népgazdasági arány a munkatermelékenység rovására alakult (5,8 százalékos bér- és csak 3,3 százalékos munkatermelékenységnövekedés ). A bérdenivellizációs folyamat egyenlőtlenül és lassan halad, bár éppen ezzel a megoldással akartunk sokat elérni, kifejezettebbé tenni a bér ösztönző szerepét a termelékenység növelésében, a szakképzettség fokozásában stb A vállalatok elégtelenül használják ki a bérgyakorlat meglevő közvetlen szabályozóit — az érvényes tarifarendszert és kollektív szerződést — a kiegyensúlyozott és indokolt bérnövekedésre. KÖVETKEZTETÉSEK Ha tartósan meg akarjuk szilárdítani a termelés növekedését és helyes strukturális fejlődését, mélyebben és pontosabban kell szabályozni a vállalatok jövedelemhelyzetét, amiben az árak és a bérek játsszák a legfontosabb szerepet. Hogyan fogunk tovább haladni? Elsősorban szükséges tovább objektivlzálni a nagykereskedelmi árakat, de ezzel egyidőben teljesebben érvényesíteni a többi közgazdasági eszközt: elvonásokat, dotációkat, hitelt és kamatot stb. Szükséges, hogy a vállalatok nagyobb arányban biztosítsák a bruttó jövedelem képzését a munkatermelékenység növekedésével és az anyagköltségek csökkentésével, mint a foglalkoztatottság és a munkateljesítmények növelésével. El kell mélyíteni a denivellizációs folyamatot a differenciált munkadíjazással, a kollektív szerződések szerepének megerősítésével, felhasználva főleg a mozgó bérrészt Fejtegetéseinkben az árak és bérek szerepéről az új irányítási rendszerben nem támaszkodhattunk hosszú gyakorlatra. Nem minden tanúskodik az irányító apparátus tökéletes felkészültségéről: az adott helyzet uralásáról. Ez azonban még jobban meggyőz bennünket arról, begy az újat következetesen keresztül kell harcolni és érvényesíteni a gyakorlatban. JÁN ZERVAN a közgazdaságtudományok kandidátusa Az angol munkanélküliségről Az angol munkaügyi minisztérium nyilvánosságra hozott adatai szerint a munkanélküliek száma Angliában a második világháború óta most a legmagasabb. Júniusban a munkanélküliek aránya a munkaképes lakosság 2,1 százalékának felel meg. A sajtó szerint júliusban és augusztusban a munkanélküliek száma tovább emelkedik. A Sun című lap szerint a téli hónapokban a munkanélküliek száma eléri a 700 000 főt. A FÉRFI, AKIRŐL SEMMIT SEM TUDOX (amerikai) Natalie Wood, Angié alakítója Róbert Mulligan amerikai rendező komédiájában.