Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-06 / 215. szám, vasárnap

Mi történi a Matterhomon ľ Ilyesmit még soha nem éltem át! A Matterhornt, a svájci Alpok leggyönyörűbb hegyét 1865 júliusában mászták meg első Ízben, ám a csúcs leküzdésének az angol Eduard Whymper csoportjából négy halálos áldozata volt. Csaknem száz esztendővel később, 1965. február 18. és 22. között a világ jelenleg legjobb hegymászója, az olasz Walter Bonatti fantasztikus teljesítménnyel kápráztatta el a világot: egymaga mászta meg az északi falon a Matterhornt. Walter Bonattit követően télvíz idején csak három csehszlovák hegymászónak, Jozef Psotkának, Ján Duranának és Milan Kalábnak sikerült ezen az útvonalon feljutni a hegyre. Stanislav Lednár megálmodott útját nem fejezte be. A négy csehszlovák hegymászó március elején érkezett Zermattba. Az Alpokban ilyentájt változékony téli időjárás uralkodik. A négy hegymászó megérkeztéről úgyszólván senki sem vett tudomást, — mikor elutaztak, újságírók kísérték minden lépésüket. Mint a hegymászók többsége Biner kisaszszony szállójában szálltak meg. Jožo, Stano, Janko és Milan lesték a legkedvezőbb pillanatot, hogy nekivághassanak a hegynek. Az alkalom március 11-én érkezett el. Mikor 35 kilogrammos csomagjaikkal útnak indultak a Hörnli-menedékház felé. A kővetkező napok kedvezőtlenek voltak. Csak kedden, tizennegyedikén tűnt fel a liláskék égen a Matterhorn drágakőként ragyogva. Reggelig nem változott az időjárás, így tehát 15-én fél nyolckor útnak indultak. Az élen Jozef Psotka, a bratislavai műszaki főiskola asszisztense haladt. Tizenhatodikán reggel szép az idő, de éles szél kerekedik. A négy hegymászó előtt ott áll a Bonatti féle út kulcspontja, az úgynevezett Angyal-harántgát — ötszáz méter hosszú meredek átjáró a hegyfalíg sziklákon és jégen át. Az elképzelhető legnehezebb út, amely az emberi képességek határán áll. Tizenöt óra harminc perckor a harántgát felén járnak, mikor váratlanul havazni kezd. Az égbolt elsötétül, egyre sűrűbb lesz a havazás. Mitévők legyenek? Aki áthalad az Angyal harántgáton, elvágja maga mögött a visszavonulás útját. Tovább csak egyetlen út vezet: felfelé! Psotka felméri a körülményeket. Végül úgy döntenek, hogy egyelőre szatoad tábort ütnek. Ha reggelre jó idő lesz, leküzdik a harántgátat. Pénteken, tizenhetedikén a négy hegymászó keresztüljut a harántgáton. Ezzel ugyan felégeti maga mögött a hidat, ám leküzdötte az út legnehezebb szakaszát. Ha minden jól megy, holnapra a csúcson lehetnek. A hegyfal felső részén éri a hegymászókat a harmadik éjszaka. Űjra szabad tábort ütnek, odakötözve magukat a sziklák apró kiszögelléseire, amelyeken csak ülni tudnak. Zermattban óriási izgalom uralkodik. A csehszlovákok leküzdötték Bonatti Angyal-harántgátját. A hegymászás történetében nagy eseményre van kilátás. S ekkor kezdődik a dráma. Ä Matterhorn körül fellegek kezdenek tornyosulni. Az éjszaz ka folyamán rettenetes vihar támad* a hőmérséklet rohamosan süllyed. Jozef Psotka később kijelentette: -— Tizenhét esztendeje járom a hegyeket, de ilyesmit még soha nem éltem át! Tizennyolcadikán reggel olyan sötét van, akár éjszaka, s a vihar mit sem csittül. Zermattban megállt az élet. A büszke hegyet elnyelte a köd, a hőmérséklet mínusz 40 fokra sülylyed, a szél óránkéti 200 kilométer sebességű. A drótkötélpályák üzemét beszüntetik. Vasárnap, március 19-ének reggele borús. A szél egyre erősebb. Egész Zermatt a csehszlovák hegymászók életéért retteg. Hermann Petrignek, a mentőszolgálat vezetőjének irodájában összeülnek a hegyi vezetők. Tanácskozásuk eredménye: — Ilyen időben bárminő segítség lehetetlen. Várni kell. Ha azonban a csehszlovákok élve kerülnek ki ebből a pokolból — az a svájci Alpok legnagyobb teljesítménye lesz! Eltelt egy továbi éjszaka. Reggel aránylag derült az idő, ám rettenetes kemény a fagy. A környék valamennyi helységének messzelátója a Matternhornra irányul. A hegyfalon azonban semmi sem mozdul. A fiúk időközben magukhoz térnek lidérces félálmukból. Már a negyedik éjszakét töltik ilyen embertelen körülmények között. Bármilyen nehéz is, de tizenegy óra tájban ismét elindulnak. Tizenkét óra negyvenöt perc. Ma már a negyedik kötélhossz. Stano óriási lendülettel leküzdötte az előtte álló utolsó meredélyt. — Vége a kötélnek, — kiált alulról Jožo. Itt az ideje, hogy biztonsági állást készítsenek. Stano óvatosan lépked helyről helyre, próbálgatja a jeget s egy kiálló sziklán megfelelő helyet talál a tartószeg beverésére. Odailleszti a szeget, néhányat üt rá a kalapáccsal — s ebben a pillanatban a szikla megindul vele. — Vigyázz! — tud még odakiáltani bajtársainak, aztán alázuhan a semmibe. A többiek körül halálhozó vihar zúdul le. Stano lezuhant. A többiek utánaereszkednek. főbbről: Milan Kaláb, Jozef Psotka mérnök és Ján Ďurán a zermatti klinikán. Hetven métert zuhant... öt perc múltán Jožo barátja holtteste mellett áll.... Utána a többiek is leereszkednek. A három hegymászó — mi egyebet tehet — odaerősíti halott társa testét a sziklához és délután két órakor tovább indul. Milan Kaláb egyre nehezebben mozog. Lábujjai megfagytak. Jankónak a szeme fáj. Csak Jožo van vasból. Keményen küzd tovább, s viszi magával a többieket is. Este hét órakor az ötödik szabad tábort ütik fel mintegy 250 méterrel a csúcs alatt. Erejük utolsó maradékával kötözik magukat a sziklához. Már teljes százhúsz órája küszködnek pihenő nélkül. Az éjszaka ismét kegyetlen — dúl a vihar. A hegyi mentőszolgálat vezetői állandó készültségben vannak. Tudják, mi van a csehszlovák hegymászók mögött, ám nem tudják, mihez kezdjenek. Egyebek között az Alpok nem a Tátra, ott a mentők minden lépését drágán kell megfizetni. A három hegymászó átélte a szörnyű éjszakát. Aztán útnak indul. A csúcs felé. És végre odafenn vannak — a csúcson! Ám eszükbe sem jut, hogy ők küzdötték le másodszor télvíz idején a Matterhorn északi falát. Végre a hármas eljut a Hörnii-hegygerincre. Hét órakor megpillantják a menedékházat. S ott már várja őket étellel és itallal Kurt Hoffmann stuttgarti hegymászó... Ami ezután történik alulról nézve csupa találgatás. Imittamott megpillantják őket, amint aláereszkednek, ugyanakkor a menedékháznál is két alakot látnak. Március 22-én végre kitisztul az ég a Matterhorn felett. A világ legnagyobb sajtóügynökségei küldik tudósítóikat Zermattba. Tizenhárom óra ötvenöt perckor felszáll a helikopter is. Időközben odalentről észreve,zik, hogy ketten útnak indultak lefelé a menedékházból. A helikopter pilótái tisztában vannak azzal, hogy egy kis szélfuvallat is a sziklának vághatja gépüket... Ám a mentőakció mégis sikerrel jár. A menedékházban meglelik a félig megvakult Ján Duranát és a fagyott lábú Milan Kalábot. A másik csehszlovák hegymászó Kurt Hoffmann kíséretében épségben lejutott a hegyről. A tragikus történet a kórházban végződik. Ján Ďurana két napon belül felgyógyult, Milan Kaláb lefagyott lábujjait le kellett operálni, egyedül Jožo Psotkának nem volt szüksége orvosi segítségre. Zarmattban kijelentették róla, hogy a második Hermann Buhl. Aki pedig valaha is hallott Buhlról, minden idők legnagyobb hegymászójáról, tudja, minő értéke van ennek a megállapításnak. Ám Stano Lednár életét soha senki vissza nem adja. ARNOST CERNlK Milliót érő ötlet nyomában Hét év után Miért csak a főutcán? A nagyobb községekben bevezették már a neonvilágítást és központi vezetéken át kap|ák a lakó sok a friss ivóvizet is. Vannak azonban ennek a rohamos fejlődésnek árnyoldalai is. Igy van ez Marcelházán is. Szép dolog az, hogy a község vezetői gondoskodtak a betonjárdákról, a neonvilágításról. Azonban kérdezzük, miért csak a főutcákon? Mert a mellékutcákban sötét van s a késői hazatérő minden percben attól retteghet, mikor lép árokba vagy gödörbe s mikor töri kl a lábát. A vízvezetéket is tavaly kezdték építeni. Közel kétméteres árkokat ástak ki széltében-hosszában. De a munka abbamaradt. A kiásott árkok pedig ott tátonganak, mint a munka kezdetén. Ideje lenne, ha az illetékesek elgondolkodnának azon, mi is legyen az árkokkal? Legalább jelzőlámpákkal kellene ellátni a veszélyes helyeket, hogy este a Járókelők ne legyenek kitéve balesetveszélynek. Nem volt még alég az egy halálos áldozat? G. SZABÚ GÁBOR, Marcelbáza Az első fél év a Keleti Vasútvonalon (CTK) — A Keleti Vasútvonalon ez év első felében 300 000 tonnával többet szállítottak, mint tavaly ugyanazon idő alatt. A tervszerű irányítás új elveinek érvényesítése rendkívül kedvezően befolyásolta a gazdasági eredményeket, amit többek között az is bizonyít, hogy a Keleti Vasútvonalon 70 millió korona bruttó jövedelmet értek el. A személyszállítással kapcsolatos anyagi érdekeltség 9 milliós nyereséget eredményezett, s a teherszállítmányok be- és kirakása normáinak betartása csaknem 8 és fél millió korona megtakarítását tette lehetővé. A terven kívüli költségek kb. egymillió koronával voltak kisebbek, mint a múlt év első felében. Sikeresen halad a Kúty és Bratislava közötti útszakasz villamosítása. Munkában a mozgó téglaprés Nehéz meghatározni, hogyan születik meg egy ötlet. Ján Bartošt például az alkotó kedv mellett a szükség vitte rá a töprengésre. Testvére építkezett és neki is hasonló gondolata támadt. A tégla beszerzése nemcsak nehézségekbe ütközött, hanem anyagi megterheléssel is járt. Rajzolt, számolt, majd munkához fogott. Megszületett a mozgó téglaprés gondolata. — Mindkét ház építéséhez ezzel készítettük a téglát — mondja. — Az égetést is magunk végeztük el..; Aztán jöttek a szomszédok, ismerősök, kölcsönkérni a masinát. Egy napon Uhrovec község képviselői keresték fel. Eladta a téglaprést, amely a ház építésénél legalább 10 ezer koronát takarított meg neki. Azóta is üzemzavar nélkül dolgozik. — Hat évvel ezelőtt, TopolCanyban megrendezték a mozgó téglaprések szemléjét — mondja a feltaláló. — Az én mintapéldányom vitte el a pálmát. Ennek ellenére senki sem törődött tovább a találmány sorsával. Csupán Uhrovecen dolgozott tovább a prés, hét óra alatt 5000 téglát készített. — Amikor a „Milliót érő ötlet" — mozgalom elindult, gondoltam, mégegyszer megpróbálom — mondja. — Elfogadták. S így az idén megkezdtük a gép gyártását. Persze a gyártás kezdetleges. A járási iparvállalatnak sem berendezése, sem alkatrésze nem volt hozzá. A szükséges anyagot a köztársaság különböző részeiből szedték össze. Az opavai „Ostroj"-tól a fogaskerekeket, Komáromból a szíjtárcsákat, a Topolčanyi Elektrokarbonból a villanymotorokat szerezték be. Áprilisban megkezdődött a „hajrá", s eddig tizenkét helyen dicsérik a csakugyan milliót érő ötletet. Ugyanis maximális kihasználása mellett egy idény alatt 500 000 korona megtakarítást tesz lehetővé, jóllehet a prés ára nem egészen 26 ezer korona. — Megrendelés van bőven — mondja Bartoš mérnök. — A harmadik negyedév végére elkészül a hatvanadik. Az asztalfiókból leveleket vesz elő. Az egyiket a hodoníni Járásból, a Starý Poddvor-i HNB küldte. Elismerését fejezi ki és tudatja, hogy hét óra alatt ők is 5000 téglát gyártanak. — A mozgó téglaprés tulajdosaival állandó kapcsolatot tartok fel. Elég egy telefonhívás, s ha tehetem, máris a helyszínre sietek — mondja. — Így a hibákat, a szervezési nehézségeket is rugalmasan eltávolítjuk. Az LB—167 jelzésű mozgó téglaprés tehát elindult hódító útjára. Előnye, hogy kicsi, könynyen mozgatható, stabil és villanymotorral is meghajtható. A tégla gyártásához csupán 7 ember kell, akik két műszak alatt 10 ezer téglát készítenek. Az égeté" tflhm" vpmenr-éhpn törtéJAN BAR uo nik. Ezer tégla kiégetéséhez 3,5 mázsa szén szükséges. Egy tégla előállításának költsége 35— 42 fillér. Vagyis csaknem a fele a téglagyári önköltségnek. — A gépek nincsenek teljesen kihasználva — mondja. —? A többműszakos üzemeltetés a befektetett összeget egy hónap alatt megtérítené. A hét éve ki nem használt gép híre külföldre is eljutott. Törökország, India, a Szovjetunió, Ceylon fényképes dokumentációt kér. Kilátása van rá, hogy hamarosan megérkeznek az első külföldi megrendelések. A gyártás gazdára vár. Vagy a Túróci Gépgyárak, vagy az opavai „Ostroj", kezdi el a sorozatgyártást. A feltaláló azonban nem elégszik meg a kezdeti sikerrel. Tovább tökéletesíti találmányát. Annyit elárulhatunk, hogy egykét éven belül a prés alkalmas lesz cserép, alagcső stb. gyártására is. A bel- és külföldi érdeklődést ez bizonyára fokozni fogja. Ján Bartoš mérnök, a prievidzai Bányatröszt gépszerkesztője szorgos munkája közepette útra készül. Kanadában tölt két hetet jutalomként... Illetve egy teljes fél évet, mivel munkaadója erre megadta a lehetőséget. . Ezalatt az Idő alatt bizonyára gazdag tapasztalatokra tesz szert, hogy azokat majd idehaza kamatoztathassa. NÉMETH 1ANOS