Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-05 / 214. szám, szombat

• ŐSZINTESÉGI — Olyan gyönyörű őszinte szeme van. Le tudom róla olvasni mit gondol... — Valóban? És nem sértődött meg? • VITA • — Hazamegyek az anyámhoz, Jóska! Adjál az útra egy százast. — Itt van ötven korona. —• Hiszen a jegy száz koronába kerül. — Igen, a menettérti jegy. • A BlRŰSÁGONB — Vádlott, az Ítélethez szeretne még valamit hozzáfűzni? — Dehogyis bíró úr. Nekem az az öt év éppen elég. • A ZÖLDSÉGÁRUSNÁL • — Kérek egy métermázsa lencsét. — Minek lesz magának ennyi? — Átmosom vízzel, s a közte talált homokkal bevakolom a házam. • OTTHON • — Miért tértél haza reggel? — kiabál a férjére a feleség, aki egész éjjel várta őt. — Hát reggelire ... • BONYODALMAK • — Mi bajod volt? — Náthalázam volt, komplikációkkal. f— Súlyosakkal? — Eléggé. A kertet ástam s a vállalatból felkerestek az elvtársak ... • ÜZLETBEN • A vásárló az elárusítóhoz így szól: — Igaz, hogy ez gyapjú? Hiszen a védjegyre pamut van Írva. — Az csak a molyoknak van, hogy bele ne menjenek. —sm— • K A L A P • — Miért hordod állandóan azt a rémes ódivatú kalapot? — A feleségem azt mondta, ha ezt fogom viselni sehova sem jön velem. PONTOSSÁG Az igazgató így szól a hivatalnokhoz, aki későn jött munkába: — Hét órakor itt kellett volna lennie! — Miért? Talán történt itt valami érdekes? • VIGASZ• Egy fiatal bánatos özvegy elhagyatottságáról panaszkodik egy ismerősének. — Legalább, ha gyermekem lenne — fejezi be a sírdogálást. — De kedves asszonyom! Már egy órája feleslegesen beszélünk, s ezt most mondja, mikor már mennem kell. • SZEMÉLYGÉPKOCSI • — Nem tudod, ki ad el gépkocsit? — Deho~gyis nem. Egy fosét Kropáček nevű nyitrai lak ós. — S honnan tudod ilyen biztosan? — Mert a műit hónapban tőlem vette. t— A részegségért már megrovást kaptam, most csak az hiányzik, hogy többnejűséggel vádoljanak! KIRÁLY DEZSŐ: (7 A lem könnyű a propagandista dolga. Ha l\J nem eléggé körültekintő, egykettőre meg' eshet, hogy a kívánt hatásnak épp az ellenkezőjét éri el. Bemard Shaw mesélte kedves öngúnnyal, milyen kudarcot vallott mint alkoholellenes propagandista. Volt egy fiatal asztalos ismerőse, kitűnő iparos, de nem jutott előbbre, mert elitta a keresetét. Shaw hosszasan magyarázta neki, hogy az ital árt az egészségnek, nem szólva arról, hogy a kocsmárosok az alkoholisták pénzén híznak és gazdagodnak. Egy év múlva találkozott az asztalossal. Elegáns ruha volt rajta, mellényén vastag aranylánc csillogott. — Mindent az ön jelvilágosító szavainak köszönhetek, Mr. Shaw — hálálkodott az asztalos. — Gazdag ember lett belőlem. — Őszintén örülök. Teljesen abbahagyta az ivást? — Fenét. Kocsmát nyitottam ... A legtehetségesebb propagandistát viszont fack London fedezte föl. A kalandos életű nagy amerikai író, aranyásó korában találkozott egy misszionáriussal, aki eszkimókat térített Észak Alaszkában és a pokolról prédikálva azt mondta, hogy a pokolban állandóan borzalmas hideg és rettenetes fagy van. — Hogy mondhat ilyent? — kérdezte négyszemközt fack London. — Ne feledje, hogy én a jóistenem propagandistája vagyok — felelte a misszionárius. — Márpedig, ha ezeknek azt mondanám, hogy a pokolban meleg van, mind oda kívánkoznának ... Most pedig hadd számoljak be korunk és égövünk egyik kimagasló propagandistájáról, Bonpuc mesterről. Ö fogalmazta azt a nevelő hatású jelmondatot, hogy a pöszmétehéj táplálóbb a borjúhúsnál, és ö aggatta tele a várost lángbetűs buzdításokkal, hogy betörés és baleset ellen biztosítsunk az Állami Biztosítónál. A kampány milliókba került, de megérte. Azóta mindenki az Állami Biztosítónál biztosít. Talán hihetetlenül hangzik, de ma már senki se megy maszek biztosítóhoz ... Minap egy alkoholtól visszarettentő plakáttal állított be egy nagy közlekedési vállalathoz, Jxínmcô^e a pxapxigundámí amely több ezer sofőrt foglalkoztat. A plakát egy részeges alakot ábrázolt, amint iszik, mögötte a halál, hagyományos munkaeszközével — a kaszával. Nem a legeredetibb ötlet, de Bonpuc mesternek volt egy újítása. Nem írt a kép alá szöveget. Az igazgató úgy vélte, talán mégsem ártana alá írni, hogy ALKOHOL ÖL. — Elvtársam! — felelte kimérten a vérig sértett Bonpuc mester —, az én művészi kivitelű plakátom olyan kifejező, hogy fölösleges minden szöveg. A legegyszerűbb ember is megérti. Tessék kipróbálni. Behívták Fintér szakit, a vállalat egyik legfőbb kocsivezetőjét, aki azonban minden elsején öt-hat fröccsel köszönti az új hónapot és ilyenkor csak belső munkálatra használható. — Nézze meg ezt a képet, Pintér szaki — mondta az igazgató. — Tudja, hogy mit jelent? — Már hogyne tudnám? Hiszen világos, mint a nap! Bonpuc mester büszkén illegett, mint egy győztes kis kakas. — Nos, mit jelent ez a kép? — kérdezte az igazgató. Pintér szaki még egy pillantást vetett a plakátra, majd leplezhetetlen egyetértéssel és mély meggyőződéssel felelte: — Igyunk mindhalálig! < «/> O _J > < o ta O H< to O < O co <0 i— < O < A gengszterek legjobb barátja Ray Kirk floridai kormányzó megnősült. A floridai alvilág elhatározta, hogy Meyer Lanskí gangsztervezér személyén keresztül szintén csatlakozik a gratulálókhoz. Am a nyájasan mosolygó, szmokingba öltözött gangszterfőnököt marcona rendőrök automatpisztollyal és ezzel a szigorú figyelmeztetéssel fogadták: „Templomban csak imádkozni lehet!" Lanskí szerényen távozott, nem akart ünneprontó lenni ilyen nagy esemény alkalmával. A templomhoz vezető utcákat elfoglaló kollégái úgy vélték, kellemetlen lenne, ha a kormányzó tapintatlanságára gépfegyvertűzzel válaszolnának. Egyikük mégis a következő cédulát juttatta el az újdonsült férjhez: „Egyikünknek örökre el kell tűnnie Floridából: vagy önnek, vagy nekünk!". Az „ön" — Ray Kirk kormányzó, a „mi" pedig a három legnagyobb floridai gengszterbanda: a Meyer Mob, a Mörder ínk, és a Bay Street boys vezetői. Miami Beachban 17 fényűző szálloda és klub közül 10 az övék. A Bahama-szigeteken nagy forgalmú kaszinóik vannak, ám ez csupán ártatlan hobby-juk. Fő foglalkozásuk a teleküzérkedés. Ray Kirk kormányzó hadat üzent nekik. Persze nem valamilyen fennkölt elv nevében! Egyszerűen azért, mert rájött, minek keressenek rajta mások, amikor maga is szépen kereshet teleküzérkedésen. Olyan nyomást gyakorol rájuk, hogy első házasságából származó lánya csak két, állig felfegyverzett testőr kíséretében mer mutatkozni az utcán. A gengszterek már régen ígérgetik, hogy ha nem hagyja abba, megmérgezik, a feleségét megölik, a lányát pedig örökre elhurcolják. Kirk partnerei nem szeretnek szembekőtősdit jatszani. Kirk magánhadsereget szervezett gengszter vetélytársainak elintézésére. Egy ismert magándetektív-társaság kopóil fogadta fel. Ezen sokan csodálkoznak, hisz mindenki tudja, hogy az Egyesült Államokban vannak a legjobb rendőralakulatok. Óriási tapasztalatokat szereztek a gengszterek elleni harcban. Kirk azonban tiszta vizet öntött a pohárba, amikor az értetlenkedőknek válaszolva kijelentette: „Államrendőrség? Hisz az a gengszterek legjobb barátja!" fRERLINER ZEITUNG) A világ legdrágább borr Londonban nemrégen nemzetközi árverést rendeztek. A terem látogatói különféle formájú és méretű üvegek előtt álldogáltak. A világ óbor-gyűjtői adtak itt egymásnak találkát. A legtöbbet — 1H5 font sterlinget — a 227 évvel ezelőtt, 1750'-öeii- <i JBfisszi Kanári-szigeteken érlelt borért fizették, amelyből sajnos máF csali. egyetlen üveggel maradt. Ma már senki sem tudja megmondani, mik ír &S iätíye

n körülmények között került a bor Angliába. Tisztes kora ellenére megőrizte kiváló ízét. tNEGYELf A] Űj rezervátum születik Meru mesebeli vidék. Hegyi folyók gyakori vízesésekkel, végtelennek tűnő masszái sztyeppék, vadállatok csordái, kráterek, tavak. Tanzania északnyugati vidékén több világhírű rezervációs terület van, mint például a Ngorongoro kráter, a Manyara-tó, a Serengeti-fennsík. A Meru hegység nyugati nyúlványai páratlan szép vidéket öveznek, amelyre azonban mindeddig nem terjedt ki az állami védelem. E maszszívum zebrák, elefántok, zsiráfok és antilopok kedvelt legelőhelyo. A környező hegyek mostanáig vonzották más országok vadászait. így aztán alaposan megcsappant az állatállomány. A tanzaniai kormány nemrégen rendeletet adott ki, amelynek értelmében új nemzeti park létesült Meru környékén. Mostantól kezdve elhallgatnak a puskák. IN. HOHLOV — IZVESZTYIJA

f Az ópium földjén Több mint egy hónapig meneteltünk azon a hegyvidéken, ahol három ország — Burma, Thaiföld és Kína határai találkoznak. Mindenkor megközelithetetlennek és veszélyesnek tartották ezt a vidéket, mert erre vezetnek az ópiumcsempészek ösvényei. Itt él a híres meo törzs, amely főként ópiumtermelésből él. Letelepszünk egy faluban, amelyet a meók nyelvén úgy hívnak, hogy a Szellemek Hegye. A vastag deskákból összetákolt kunyhókat szalmatető fedi. A mákföldek a falut körülvevő erdőn túl terülnek el. A mák kukoricával váltakozik; nem akarják, hogy a föld gyorsan kimerüljön. A szántóterületet az erdőtől hódították el. A kukoricának köszönhető, hogy a föld 6—8 éven át nagyszerű termést ad. A mákszirmok 15 nappal a virágzás után lehullanak. Ekkor háromélű késsel ügyesen bevágják a mákfejeket. Néhány csepp folyadék csepeg ki belőlük, s a szabad levegőn megbarnul. Ez a nyersópium. Minden faluban hét varázsló él. Csak nekik van joguk ópiumot szívni anélkül, hogy elvesztenék a törzs megbecsülését. Az ópium gyermekeknek tabu, felnőtteknek megengedhetetlen gyengeség. Kora reggel különös hangok hallatszanak. A tetőtől talpig csörgőkkel teleaggatott varázsló tánccal és ugrándozással kezel egy beteget. Éktelen zenebona. Azt mondják, ez az ember azért betegedett meg, mert idegenek vannak a faluban. Nyilván ránk céloznak. A meók nem szeretik a jövevényeket. Két óra múlva elhagyjuk a falut. Az első kanyarban meo lovasokkal találkozunk. Eredményes csempészútról térnek vissza. (VIE OUVRIER) Barriók // Latin-Amerikában a barrio szó városnegyedet, kisvárost vagy falut jelent. Az Egyesült Államok kontinentális részében „barrio" minden városrész, amelynek lakói spanyolul beszélnek. Bostonban a város déli része a „barrio". Puerto Ricó-iak élnek még Everett, Chelsea, Dorchester és más új-angliai nagy- és kisvárosokban. Springfieldben mintegy hétezren, Brídgeportban hatezren, Man és Rhode Island államokban ezren és Connecticut államban összesen 15 ezren vannak. A barriók lakói sötét folyosójú, piszkos falú házakban laknak, ahol szétfoszlott a linóleum, hézagosak az ablakok, folynak a csövek, omladozik a vakolat. Ezért a nyomorúságos viskóért, amelyben hemzsegnek a legyek és a patkányok, heti 18—24 dollárt fizetnek... )GLOBE)