Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-05 / 214. szám, szombat

A város szívügyének te­kinti az árumintavásárt, mindent megtesz azért, hogy a vendég jól érezze magát. A vendéglök és az Inter-szállók különleges é­teleket kínálnak, a kiraka­tok a legfinomabb ízléssel mutatják be portékáikat. Szinte vakít a tisztaság és meglep az emberek kedves­sége, készsége. Liberec­Jablonec 67 nem utolsósor­ban társadalmi esemény ... nalak, süppedő szőnyeg, exkluzív heverő és a kis asztalon poharak, lehér csengő poharak, csak poharak. Lehetetlen nem megemlítenünk a montreali expozíció nyolcvan bizsuját, amely Kanadában rep­rezentálja Csehszlovákiát. Szinte nem aka­runk hinni a szemünknek, annyira szép. Újszerűen hat a néger-ékszerekre emlé­keztető, rikító színű kreiszi bizsu. S egy­re keresettebb a fa és a fémbizsu. Egyes ezüst nyakékek és karkötők régi olasz mesterek munkáját idézik. S még néhány szót a világítótestekről. A Lustry készítményeit 75 országba ex­portálja, világszerte számtalan aranyér­met szerzett. Évente mintegy húsz új tí­pussal jelentkezik. Képzőművészei és ter­vezői mindenekelőtt egyszerűségre és cél­szerűségre törekszenek. A látogatókat bámulatba ejtették az esti retikülök is. Mi aligha tudjuk megfizetni őket — hiszen egy-egy ilyen kis táskán az ékkövek százai csillognak — de megcso­dálni annál inkább. Jablonecben nem lehet elfáradni, sőt, inkább felfrissülünk. Vissza-visszatérünk ahhoz a legszebbhez, s útközben felfedez­zük, hogy azt a másik gyönyörűt még nem is láttuk. Sajnálkozunk, hogy véget­ért a nap, s nekünk haza kell men­nünk. Sajnáljuk, hogy mindezt nem vihetjük magunkkal. Nem azért, hogy gazdagok legyünk, hanem azért, hogy a szépet és a nemeset elővehessük és gyö­nyörködhessünk benne. De ha semmi más, az emlék és az elhatározás megmarad: jövőre ismét eljövök, egészen biztosan el­jövök! A Liberecen látható — nem mindennapi. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy felvehetjük a versenyt a fejlett kapi­talista országokkal is, hogy a könnyűipar­ban világviszonylatban jelentünk valamit. S ha mindehhez hozzászámítjuk a művészi összhatást, amihez képzőművészeink és mű­építészeink ötletessége nagyban hozzájá­rult, csak dícsérőleg szólhatunk. Viszont a fájó „de" itt is kísért, pedig a legszívesebben nem vennénk tudomásul. Mégsem állhatjuk meg szó nélkül, a közös ügy, a tökéletesség érdekében. A pavilonokat járva elhatároztuk — no ezt megveszem, kerüljön bármibe is. És megindulunk kereső-kutató utunkon, hogy rábukkanjunk kiválasztott portékánkra. Még be sem léptünk, máris kedvünket sze­gi a hatalmas tolongás, a kulturálatlan árukínálat. Erre a célra ugyanis régi isko­lákat alakítottak át, ahhol áttekintésről szó sem lehet, nem beszélve nyugodt pró­bálásról, válogatásról. Kit hibáztassunk? A rendezőséget? Mi tévő legyen, ha nincse­nek helyiségei? Az elárusítókat? Szegé­nyek, csak sajnálhatjuk őket, hiszen a tavalyi felmérés szerint egy vásárlóra 14 másodpercük jutott. Mégis úgy véljük, sür­gősen változtatni kell a helyzeten. Az öl­tözködés kultúrájához szorosan hozzátarto­zik a vásárlás kultúrája is. S bárhogy is van, Liberec nemcsak kiállítás, hanem el­Az 19B7 cs fisz legelegánsabb férfiviselets az aprókockás, hosszított vonalú, négygom­bos öltöny. A Whipcord felöltő sportos, gyűrhetetlen, bélése sötét, az öltöny alap­színével összhangban levő. Ez a modell meg­szerezte az LVT aranyérmét. sősorban árumintavásár. Az emberek, akik gyakran a kilométerek százait teszik meg, valami széppel akarnak visszatérni ottho­nukba, ami másutt nincs s ha azt fogjuk mondogatni, hogy Liberec kiállítás, nem pedig árumintavásár, ezzel csak rácáfolunk a valóságra, és a hiányosságok megoldása helyett a kényelmesebb, de célra nem ve­zető utat választjuk. Sajnálom, hogy ünneprontó vagyok. Da nem tehetek mást, mert ez az igazság. Mert százak méltatlankodását hallottam, mert nemcsak az elárusítók, hanem a vásárlók is panaszkodtak, mert Liberec büszkesé­günk. Kötelességünk tehát rendbe tennünk a szénánkat. AZ OLDAL ANYAGÁT ÍRTA: OZORAI KATALIN A FELVÉTELEKET KÉSZÍTETTE: JAN LEBEDA Talán még a költő is zavarba jönne a jabloneci bizsu- és üvegkiállítás láttán. Hát mit szóljak én, egyszerű halandó, hogy fejezzem ki mindazt a szépet, elragadót, amit itt elém tárnak az üvegvitrinek. Hi­szen a forma tökéletessége, a színgazdag­ság, a vakító csillogás elállítja a lélegze­tet. Hazánkban egyetlen egy kiállításnak sincs olyan hagyománya, mint a jablone­cinak. Jóformán egyidőben Jött létre a gyártással, szervesen összefügg a környék­kel, a mesét üvegbe költő emberekkel, hírnevükkel. Sőt, Jablonec 1965-ben világ­kiállítás színhelye volt és Jövőre ismét hasonló esemény elé néz. Libereccel egyidejűleg az egyes pavilo­nokra Itt is az izmusok háttere a jellem­ző. S leszögezhetjük, ez a választás sze­rencsés: a képzőművészet és az üveg mű­vészetének összehangolása élményt aján­dékoz. A háttér még inkább kidomborítja az üveg nemességét, a formák tökéletessé­gét, a színek pompáját. Mi mindent láthatunk. Jablonecben? El­sősorban az egész montreali expozíciót, használati és dekorációs üveget, bizsuté­riát és ékszert, porcelánt és keramikát, fenyöfadíszeket, világító testeket, művirá­got és ipari üveget is. A kiállítás tartozéka tulajdonképpen a jabloneci üveg- és bizsumúzeum is. Em­lítsük meg azt is, hogy Jablonecnek a za­jos libereci árumintavásártól eltérően ka­mara jellege van. Hadd szóljunk a kiállítás néhány érde­kességéről is. A legtöbben talán az ún. Utolsó vacsoránál álltak meg. Szokatlan látvány — itt minden gipszből van: az asztal, a székek, még a tizenkét dínom­dánomozó rokokó baba is, csak a teríték eredeti, nemes porcelán és üveg, no meg a tükör, amely százszorosan adja vissza a látnivalót. Aztán ott van a félmilliót érő dolgozószoba — nemes fa, nemes vo­Talán semmi sem öltöztet annyira és semmi sem célszerűbb a kötött­árúnál, amely a nők és a férfiak közkedvelt ruhaneműjévé lett, arról már nem is beszélve, hogy gyerme­keinket jóformán kizárólag kötött holmiba öltöztetjük. Kötöttárut gyár­tó iparunkra egyre nagyobb nyomás nehezedik és bizony ALOIS TOMŠC vezérigazgatónak nem egyszer fő a feje, hogyan elégítsék ki a vásárlók igényeit. Ezt még inkább megértjük, ha tudjuk, hogy igazgatása alá tar­tozik Csehszlovákia valamennyi ha­risnya- és fehérnemű gyára is. • Igazgató elvtárs, Liberecben gyártmá­nyaik széles skáláját láthatjuk, úgy is mondhatnám, talán a legtöbbel és a legjobbal jöttek. Valami olyasmivel, amit eddig a piacon nem láttunk, és hadd mondjam el kételyemet; még soká nem is jogunk látni. — Valóban azon voltunk, hogy a láto­gatóknak bemutassuk legtökéletesebb gyártmányainkat. Nyolc aranyérmet sze­reztünk, ami igazán szép eredmény. An­nak ellenére, hogy a világ ismét visszatér a hagyományos nyersanyaghoz, vagyis a gyapjúhoz, nálunk még mindig nagy a ke­reslet a műszálak iránt. Az igazság az, hogy vegyiparunk lemaradása miatt még mindig képtelenek vagyunk a kereslet ki­elégítésére. • Ügy tudom, ennél sokkal nagyobb gon­dot okoznak a harisnyák. — Igen. Míg a fejlett kapitalista álla­mokban egy nőre 10—12 pár harisnya esik évente, nálunk hat pár. Igaz harisnyáink minősége sokkal jobb. Minden előfeltéte­lünk megvan ahhoz, hogy 1975-ig utolérjük Angliát és az NSZK-t. • Itt Liberecben úgy hallottam, hogy ah­hoz az iparághoz tartoznak, melytől a jövőben a legprogresszívebb változáso­kat várhatjuk. — Mindent megteszünk ennek érdeké­ben. Legfőbb feladataink közé tartozik: ele­gendő mennyiségű műanyagból készült kö­tött holmi előállítása, kötött ruháink mi­nőségének és esztétikai összhatásának javítása, gyermek-konfekciónk színskálájá­nak bővítése. Belátható időn belül — piacku­A jabloneci bizsutériának nem kell reklám, szépsége önmagáért beszél. A képen lát­ható nyakék és karkötő színes csiszolt üveg bftl, az estélyi retikül pedig stresszből készült. tatásunk eredményei alapján — meg kell oldanunk a rövid kombiné és különféle fe­hérnemű és fürdőruha gyártásának problé­máit. Megjegyzem még, hogy Prágában létrehozzuk a PLEAS gyárat, amely kizáró­lag női kötöttruhát fog készíteni* t hozott? Mindenki a tőle telhető jat. Ez jóleső érzés, s ennél még logy ebből a szépből sok van, hogy ak akarunk, hanem tudunk is — van dicsekednünk. <i a világdivat stílusát nem a mini­a maxi-szoknya határozza meg, ez világos. Az elemek csak kiegészíte­rdekessé tesznek, de a vonal hatá­meg a stílust, az úgynevezett világ­t. A világhírű Coco Chanel egy beszélgetés alkalmával leszögezte: rat nem műépítészet. Egy centimé­több, vagy kevesebb — mitsem vál­a stíluson.. A stílust az ötletesség zza meg és nem a szoknya hossza." uk hát, mi határozza meg a 68-as vatot, milyen a mai ember „stílu­íilyenek a követelményei és a le­gei, s ehhez hogyan igazodunk mi, mondva Csehszlovákia öltözködési ája. irumintavásár impresszionista pavi­szt a célt követi. Távirati stílusban: ídagság, eredetiség, formabontás, ŕéni ízlésnek legmegfelelőbb vona­inőségileg tökéletes szőttesek, egy­ig, ugyanakkor elegancia. Gyűjtőfo­lt. Mit is tartalmaznak? lágot vonzza és megihleti Afrika és ent. A divattervezők szokatlanul ri­;íneket kombinálnak, a technika túl­il megfáradt embereket életvidám­Alois TomSü vezérigazgató. Ssztökélve. vő színe: a citromsárga, a tűzpiros, incs-, a banánzöld, a lila minden ita. S mivel a színek önmagukban itik a figyelmet, nem szükséges a i fazon. Az egyszerűségre való tö­kiemeli a szőttesek tökéletességét, gét és így a kiegészítők is jobban esülnek. appali viselet rendkívül célszerű gynevezett férfi-stílus. A kosztüm­ruhákat katona elemek, sűrű gom­zárt nyakmegoldás, illetve mellény kkendő jellemzi. A kabátok vonala ott. en újdonság felsorolása szinte lehe­De hiszen ez nem is fontos, mert : gyorsan, sőt szeszélyesen változik, azonban le kell szögeznünk: csak íny, karcsú emberek divatosak — férfiak egyaránt — már jó néhány egész világon. Illetlenség ezt így ilni, mert hiszen tudvalevő, hogy ban a „túltápláltság" veszélyes be­jé vált. Tehát aki divatos és mo­kar lenni, siessen lefogyni! !gül, hogyan „viszonyulunk" mi a vathoz? Ma már képesek vagyunk tartani vele, sőt egyes esetekben ni" is. Ruhatervezőink szinte ont­ötleteket, a modellek kivitelezése letes — Liberec erről mindnyájun­iggyőz. Van mivel büszkélkednünk! és ez sokszor nagyon fáj — bel­ilacainkon csak elenyésző mennyi­juthatunk hozzá mindahhoz, amit k, divatosnak mondunk. Persze ez bonyolultabb kérdés, semhogy írgyalhatnánk. gső soron ez nem is tartozik a dl­Az L VT bejárata reggel, egy-két érával a csúcsforgalom előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents