Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)
1967-08-01 / 210. szám, kedd
ÚJ Kö DUBA GYULA: BAJ VAN A HUMORRAL A csehszlovákiai magyar széppróza fiatal reprezentánsának régi műfajával, a humorral találkozhatunk ebben a kötetben. Novelláskötetei sikere mellett nem kisebb sikernek örvendhetnek humoros írásai. Eddig három ilyen kötet látott napvilágot: A nevető ember (19ä9,j, Szemez a feleségem (1961) és az 1965-ben megjelent Na, ki vagyok? című. A könyvkiadó most a Magyar Könyvbarátok Köre tagjai számára az említett kötetek legjobbjalból készített válogatást. Ezek mellett ugyanakkor helyet kaptak Duba Gyula új, eddig még meg nem jelent írásai is. A kötethez Turczel Lajos írt utószót, melyben az írót mutatja be. (TATRAN Magyar Üzem, 344 old.) (15,50 korona) KORKÉP 1967 A korábbi évek gyakorlatát folytatva a budapesti Magvető Kiadó szerkesztésében — a közös könyvkiadás keretében — jelent meg a Körkép 1967. Ebben a kötetben a mai magyar irodalom reprezentánsait találhatjuk harmincegy mai magyar elbeszélés szerzőjeként. A kötetben szereplő prózaírók közt találjuk Bárány Tamás, Cseres Tibor, Déry Tibor, Fejes Endre, Galambos Lajos, Illés Endre, Kolozsvári Grandpierre Emil, Lengyel József, Tamási Áron, Tatay Sándor, Veres Péter és Vészi Endre írásait. (TATRAN, 704 old.) (25.— Küs) MILAN KUNDÉRA: NEVETSÉGES SZERELMEK Milan Kundéra, a cseh irodalom fiatal, tehetséges alakja, aki az irodalom minden ágában, költészetben, esszében, drámában és prózában egyaránt újat keres. Ez az alkotói program nemcsak ígéretes, hanem megjelent könyvei tanúsága szerint igazi tehetséggel párosul, s ezért minden eddig megje>lent írása jelentős alkotói tett volt. Bár írói módszerében — szembehelyezkedve a konvencióval — noveiiái a cseh irodalom legjobb hagyományaihoz nyúlnak vissza, mondanivalójuk, hangulatuk a jelenből táplálkozik. A Nevetséges szerelmek látszólag szeszélyes játéka mögött a mai ember szemszögéből nézi a szerelmet, aki hiába lázadozik, s akar szerelmeinek teremtője lenni, végig csak ember marad, akit kötnek a konvenciók és az előítéletek. Most közreadott elbeszélései a vágy és valóság belső ellentéteiből fakadnak s mindvégig emberien szépek és elgondolkoztatóak. A kötetet Zádor Margit fordította. (TATRAN Magyar Üzem, 528 old.) (12,— korona) BOHUSLAV BREZOVSKÝ: ÖRÖK SZERELMESEK A szerző új regényében egy történettudós és író vall önmagáról, családjáról, szerelméről, kortársairól s nem utolsósorban a korról, melyben alakjai éltek és élnek. A történet mindvégig érdekes és fordulatos. Brezovský nem szépíti az emberek magatartását, s nem szépíti a világot sem, melyben alakjai mozognak. Ez az őszinteség, igaz emberi hang sugallja azt a meggyőződést, hogy az utóbbi évek csehszlovákiai Irodalmának egyik legjobbja ez a regény. A regényt Zólyomi Antal fordította. (TATRAN Magyar Üzem, 528 old.) (23,— korona) LADISLAV ŤAŽKÝ: CSUPA JÖ KATONA Ladislav Ťažký az új szlovák próza jó nevű művelője. írói krédója az őszinteség, az igazság kendőzetlen feltárása. Ezek a jellemzők érvényesek mozaikszerű háborús regényére is. S _ A szereplők, a „jó katonák" j ugyan nem közvetlenül a fronton élnek, hanem hazájuktól tá1967 v o'' a végtelen sztyeppen hányódva vívják a maguk lelkiII. 1. ismereti ütközeteit. A cím Hašek halhatatlan „de5 rék katonája^, utarl. Ťažký főhőse, Matúš azonban nem Švejk, az együgyűséget színlelő katoN Y VE K DALLOS ISTVÁN Téglát téglára Harminc évvel ezelőtt létesült Nyitrán a „Híd" Szlovákiai Magyar Irodalmi Társulat, melynek célja a kisebbségi magyar írók közös arcvonalának megteremtése, az írók érdekvédelmi szervezetének megalapozása, a magyar—szlovák kultúrközeledés eszméjének ápolása, ébren tartása volt. A Híd nagy nehézségekkel dacolva menetelt a kisebbségi magyar irodalom göröngyös útján, tíz éven át jelentős működést fejtett ki a szlovákiai magyar irodalmi életben. Legjelentősebb kiadványa a két kiadást megélt „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája" volt, melynek lapjain a hídgondoiat jegyében világnézeti különbségre való tekintet nélkül felsorakoztak a szlovákiai magyar haladó írók. Az antológiát követte a szintén több, mint ezer oldal terjedelemben megjelent tíz kötetes „Magyar Album" sorozat, melynek oldalain a szlovákiai írókon kívül szerepelt a fiatal magyarországi, erdélyi és vajdasági írók hosszú sora és idegen költők versfordításai. A Híd egyik alapítója és tényleges irányítója Dallos István most dolgozza fel a zoboraljai irodalmi nekiindulás történetét, melyben ismerteti a vállalkozás küzdelmes múltját, az akkori szlovenszkói magyar irodalmi élet sok ismeretlen részletét és feltárja a történések hátterét, a fonákságok okait. A készülő mű: A HÍD VALLOMÁSA egyik, kultúrpolitikai szempontból is figyelemreméltó részletét alább közöljük. (-1 na, hanem egyszerű és igaz szívű fiatalember, aki a férfivá érés nehéz útján — romlatlan marad. A regényt Hubik István fordításában kapja kézhez a magyar olvasó. (TATRAN Magyar Üzem, 732 old.) (33,— korona) ANTON HYKISCH: MÄHRING BEN TALÁLKOZUNK A háború utáni fiatal szlovák írógeneráció érdekes egyénisége A. Hykisch. Regényének hőse, Heger, a szocializmus lassan formálódó világában nevelkedett. Nem volt alkalma összehasonlításokat tenni, mert csak a környező világot ismeri. Csak a rádió és a filmek útján szerez tudomást arról, hogy a határokon túl is élnek emberek. A kalandvágy vezeti őt, hogy megismerje a világ rejtelmeit, ezért 16 évesen, két kamasz barátjával szökést terveznek. Egy határ menti bajor kisvárosban — Mahringben — akarnak találkozni, tervük azonban kudarcba fullad. A sikertelen vállalkozás rányomja bélyegét a később mérnökké vált hős egész életére, lelkiállajjotára. Heger mérnök kitartóan keresi helyét a világban. Látja maga körül a visszáságokat s keresi a maga igazát, mely láthatatlan, de erős szálakkal kapcsolódik az általános érvényű igazsághoz. Regénye a modern széppróza és az antiregény technikájának felhasználásával készült, s a mai ember képe, lelkivilága bontakozik kl benne. Már ebből a szempontból is figyelmet érdemlő mű. A kötetet Havas Márta fordította. (TATRAN Magyar Üzem, 236 •Id.) BERKESI ANDRÁS: PISZTRÁNGOK ÉS NAGYHALAK Az ismert és közkedvelt magyar író új regénye szenvedélyes őszinteséggel kutatja a fiatalság problémáit. A közöny, cinizmus, szerelem problémáit. Két fiatal őszinte és nagy szerelme áll a regény középpontjában. Sorsukon keresztül bizonyítja az író, hogy a fiatalok szenvedélyesen igénylik az őszinteséget, az igaz, emberi hangot. (TATRAN, 520 old.) (22,— Kiís) GYERMEKKÖNYVEK A napokban két gyermekkönyv ís korült a könyvpiacra. Az egyik a Táncoskedvű Tűztündér, melynek meséit a tündérmesék legjobbjaibó) válogatták. Andersen, Bazsov, Hauff, Perreaul nevével egyaránt találkozunk a kötetben. A másik könyv a legkisebbeknek készült, szerzője Fazekas Anna. „Egy vidám nap" a lapozókönyv címe, melyet Róna Emy rajzai díszítenek. —dz— A „HÍD" hű maradt eredeti célkitűzéseihez a második kisebbségi irodalom kibonakozása idejében ls. Sarkalatos programpontja maradt változatlanul mind az írói egységfront, mind a magyar—szlovák kultúrközeledés eszméjének ápolása. A szlovenszkói „Magyar Album" oldalait megnyitotta a fiatal magyarországi, erdélyi és vajdasági írók, valamint a terebélyesedő szlovák irodalom alkotásai előtt is. Csak előre meghatározott keretek lehetőségein belül törhetett mezsgyét a hídgondoiat és a kultúrközeledés eszméjének, és az irodalmi alkotásokból csak ízelítőt nyújthatott az egyre korlátozottabb adottságok és lehetőségek, az egyre érezhetőbbé váló cenzúra, valamint a kisebbségi kulturális élet irányítóinak mindent az ellenzéki politika érdekeinek alávető magatartása folytán előállott nehézségekkel dacolva. Az általános politikai helyzet, a viszonosság elvének egyre fokozottabb érvényesülése nehezen járhatóvá tették azt az utat, amelyen elindult, amely egyre meredekebbé vál. Abban az időben, amikor a progresszív, forradalmi írók és költők jelentékeny része hallgatásra kényszerült, amikor a haladó Írók alkotásait mintegy mikroszkópon keresztül vizsgálta a cenzúra, akkor, amikor a kommunista írók neve szálka volt a hatóság szemében, a „Híd" Magyar Albuma bátor kiállással közölte ezek írásait. A cenzúra által kifogásolt írások természetesen kimaradtak, vagy megnyirbálva kerültek közlésre, számos esetben azonban még ezek az írások is keresztüljutottak a cenzúra szűrő jén. A Magyar Album törekvése, mely csak az irodalmi élték mércéjét tartotta szem előtt, abból az elgondolásból indult kl, hogy a napi-politika kérdései, — melyek kibillenthetnék arról a vágányról, melyen elindult, — nem játszhatnak szerepet életében, és céljának megfeleli. jő munkát csak akkor végezhet, ha az irodalmi alkotások kérdésében nem tér el eredeti célkitűzéseitől és az írói egységfront elvén túl az egymás mellett élő népek szellemi kincseinek megismertetésén, a baráti, jó szomszédi szellem elmélyítésén munkálkodik továbbra is. A „Téglát téglára hordva" című cikkében így vallott erről a programadó alapvető kérdésről a Magyar Album: „ ... Tanújelét kívánjuk adni annak, hogy rokonszenvvel és igaz érdeklődéssel viseltetünk a szlovák irodalom alkotásaival szemben. Nemcsak azért, mert történelmi tényként szögezhető le, hogy az itt élő magyarság az elmúlt évszázadok során békében és megértésben élt, — testvérlesen osztozott örömben és bánatban a szlováksággal, nemcsak azért, mert vérségi, rokoni és az élet ezernyi más kapcsolata fűzte szorosra a két nemzet viszonyát elsősorban a gazdasági és kulturális téren, de azért is, mert tudatában vagyunk annak, hogy az évszázados jóban-rosszban kifejlődött testvéri együttérzés életszükségletté vált e két egymás mellé rendelt nemzet életében. Ma már azok is elismerik, hogy az egyetlen, helyes, járható út azt keresni, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt, — akik a nemzeti felbuzdulás első perceiben olyan mezsgyére léptek, mely az együvétartozás tekintetében szakadékokon vezetett keresztül. A múlt példái ma már félreismerhetetlenül mutatják, hogy önmaga ellen bűnt követne el hordva... az, aki útját állná annak a törekvésnek, mely a magyarszlovák kulturközeledés eszméjének megvalósítása érdekében kíván kiteljesedni. Nemcsak indokolt, de szükséges is, hogy e két nemzet kölcsönösen megismerje és értékelje egymás kulturális alkotásait, mert éppen a kultúra lehet ez esetben is az a híd, mely a két nép lelkivilágát közelebb hozza egymáshoz." A Toldy Kör füzetsorozatai, az itt-ott felbukkanó új könyv, a nyitrai Híd ez időbeni, részben antolőgiaszerű regionális kiadványai a pozsonyvidéki, vágvölgyi, nyitravölgyi, tátraaljai témakörükkel olyan tájegységi, zártkörű irodalmi megnyilatkozások voltak, melyek az anyaföld erejéből, múltjának történéseiből táplálkoztak, az anyaföld szívdobbanásainak rezonanciái voltak. Akkor ez az út bizonyult járhatónak, a napi politikai élet túltengései, a szervezett könyvkiadás hiánya, az elgondolt, széles alapokra fektetett kulturális tervet nélkülöző kisebbségi irodalompolitika útvesztőiben, az alapvetően megváltozott helyzetben, melyre országhatárok változása, lelkek béklyóbaverése, népek szenvedése és a háborús világ eseményei sütötték rá bélyegüket. Éppen ezért a második kisebbségi sors írástudóinak ez időben kifejtett, de szűk korlátok közé szorított munkássága értéke marad ennek az irodalmi életnek, úgy is, mint irodalmi törekvés, úgy is, mint irodalomdokumentum, mely vég eredményben az egyetemes magyar irodalmat Ily módon igyekezett gazdagítani. Mert hiszen éppen ez az Irodalom, a második kisebbségi sors irodalma, ellentétben az első kisebbségi élet magyar irodalmától — eljutott oda, ahonnan a sajátos ízű. valóban szlovenszkói kisebbségi magyar irodalom, mint egy kis vasúti állomásról induló gondolatvagyon-, gondolatértékszerelvény érkezhetett arra az állomásra, amely bizonyos vonatkozásokban az erdélyi irodalom trianon-utáni indulásához volt hasonlítható. A szlovenszkói anyaföld sajátos varázsa termelte ki ezt a speciális kisebbségi sorsirodalmat, melynek minden hajszálgyökere egy zárt földrajzi egység, egy országrész lélekfejlesztő, lélekformáló humuszából sarjadt és borult virágzásba. Ebből a bűvös körből csupán a Magyar Album kötetei törtek ki, melynek oldalain a szlovenszkói magyar Írókon kívül a határokon túli fiatal Írónemzedék éppúgy helyet kapott, mint a szlovák irodalom jeles alkotásai. A Bratislavai Városi Galéria tárlata a 40 esztendővel ezelőtt született, immár 7 éve halott E. Spitz életművének válogatását mutatja be. A szakértői gonddal, igaz baráti érzéssel, meleg emberséggel fogalmazott katalógus az 1000-nél is több iskolai munka nélkül 744 rajzot, képet és grafikát sorol fel. S mindez az 1944—60-ig terjedő időszakra esik. A nagyszombati születésű Spitz csak két osztályt végzett a Liptovský Mikuláš-i gimnáziumban, mert 1940-től a fasizmus elzárta a tanulás lehetősége elől. A serdülő fiú megerőltető testi munkát végzett 1944ig. Ekkor a halál szüntelenül fenyegető közelsége űzte a bizonytalan menedéket nyújtó hegyek közé. A felszabadulás után három évig folytatja középiskolai tanulmányait, s közben szenvedélyesen rajzol. Ceruzával, tollal, ecsettel veti papírra, amitől annyit szenvedett, a háború borzalmait, a gyűjtőtáborokat, a halálraítélteket, az irtózatos kivégzéseket. És sok-sok arcmást. Érettségi után a prágai Képzőművészeti Főiskolára, Zelibský osztályára veszik fel, 1949-ben megy Bratíslavába, ahol Mudroch vezetésével fejezi be tanulmányait. Azok közé tartozik, aki kitört az akadémizmus, s a kultusz előírta keretek közül. Nemcsak a papíron, s a vásznon feszíti szét a formákat, hanem szervező tevékenységével, erőErnst Spitz emlékét idéző' kiállítás <«ltaiirilllll!l<lllll