Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-01 / 210. szám, kedd

Bu gariai moza i k A VILÁG LEGNAGYOBB NAPTELESZKÓPJA 1. A szállás. Szépek, modernek a bolgár tengerpart szállodái, de a vé­kony pénzű turistának kissé drágák. Ezért négy nap utál feleségemmel búcsút mondtunk a Burgasz közelében levő Nap­fényesparti Merkurij nevű ho­teljének. A közeit kis tenger­parti faluban, Ravdában próbál­koztunk olcsóbb szállást kapni. A falu főterén asszonyok tré­cseltek. — Kvartyira, kvartyira! — magyaráztuk szándékunkat. A csoportból kivált egy Jósá­gos mosolyú, kövérkés asszony. Tenyerét kötényébe törölve, be­mutatkozott: — Jaramova. ! Intett, hogy kövessük. Alig ötven méternyit mentünk a házig. Tornácos, kétszintes tágas téglaház. Hófehérre me­szelt, kórháztisztaságú szobába vezetett. — Dve lev — emelte fel két ujját, a hajdani cserkészkö­szöntéshez hasonlóan. — Két le­va. Tüstént megkötöttük az alkut. Napi két leva igazán elfogadha­tó ár. Különösen, ha a szálloda nyolclevás árfolyamához viszo­nyítjuk. 2. Az első dinnye Naponta visszakôcsiztunk a Napfényespartra. Ott ápoltabb az aranyszínű, forró homok, tisz­tább, áttetszőbb a tenger vize. Ravda határában fiatal, tenge­résztrikós férfi állt az ország­út szélén, jobbját kérőén emelte fel. Megálltunk, helyet szorítot­tunk neki a hátsó ülésen heverő strandfelszerelések mellett. Ö is a Napfényespartra igyeke­zett, de nem napozni, vagy a hullámok hátán ringatózni, ha­nem dolgozni. A célnál hálás mosollyal meg­köszönte a fuvart. Délután, amikor már teljesen elpilledtünk a forró napsütés­ben és égni kezdett a bőrünk, visszaindultunk. Az országút szélén ott állt Is­merősünk, a tengerésztrikós. — Ravda? — Ravda. Beszállás után kibontotta Iszákját. Jókora görögdinnyét vett ki belőle, kedves mosollyal átnyújtotta. Július tizenharmadika volt. Még sehol sem árultak a kör­nyéken görögdinnyét. A tenge­résztrikósról kiderült, hogy te­hergépkocsivezető, Ravdán la­kik és a környék üzleteibe, ven­déglőibe szállít zöldséget, gyü­mölcsöt. Görögdinnyét még nem hozott, csak ezután kezdődik a szezonja. Csupán ezt az egyet kapta a legelsők közül ajándék­ba a közös gazdaságban, ahon­nan aznap szállított. — Vannak gyerekei? — kér­deztem ... — Három — felelte. Feleségem tüstént vissza akar­ta adni neki a dinnyét. — Vigye csak haza a gyere­keknek — unszolta. A tengerésztrikós csaknem sértődötten tiltakozott. Hogy képzeljük? Visszautasítani a jó szívvel adott ajándékot? Azt már nem' hat a — Nekik majd hozok másikat, holnap. Kitűnő volt a dinnye. Háziasz­szonyunk, jaramova és a ház másik vendégszobájában meg szállt prágai mérnök-házaspár is segített elfogyasztani. | 3. Jaramova és a tenger Jaramova házától öt perc­nyi séta a tenger. Ott ugyan nem oly szép a homok, mint a Napfényesparton, viszont közel van. Időnk egy részét ott töltöttük. Egyik reggel megszólítottam háziasszonyunkat. — jöjjön velünk a partra! — Nem, nem — tiltakozott szélesen mosolyogva. — Nem is szokott soha? — Ugyan, minek? — Hát nem szereti a tengert? — Szeretem, de fölösleges odamenni — mondta kissé ti­tokzatosan, kissé megbocsá­tóan. — Itthon is van víz, itt is lehet mosakodni. Lám, mi közel három napig autóztunk, hogy néhányszor megmártózhassunk és úszhas­sunk a tengerben. Pedig nálunk is csobog a víz a fürdőszobában, ott is lehet mosakodni. .. 4. Üveggyűjtők A „Napfényespart" valóságos bábel. Csehek, szlovákok, néme­tek, lengyelek, magyarok, své­dek, osztrákok, dánok és még számos más nemzet fiai, lányai zarándokolnak ide pihenni, fel­üdülni, új élményekkel gazda­godni. Végig a parton a parkkal öve­zett szállodasor mögött takaros kis pavilonokban hűsítő italt, sört árusítanak. Sok strandoló két-három üveggel vesz egyszer­re és a bérelt napernyők árnyé­kában tartalékolja, hogy amikor megszomjazik, csak a karlát kelljen kinyújtani az italért. Déltájban elnéptelenedik a part, csak kevesen maradnak, akik nem mennek vendéglőbe, hanem papírból ebédelnek. A parton itt is, ott is sárga és zöld palackok hevernek a ho­mokban szertehagyva üresen. Gazdáik restek voltak vlsszavin ni az elárusítóhelyre és vissza­kérni az üvegbetéteket. Két diákjorma ifjú portyázik végig a parton, szatyorral a ke­zében. Az üvegeket szedik ösz­sze. — Ez a jeladatuk? — érdek­lődöm tört bolgársággal, kíván­csian. Számomra ismeretlen nyelven felelnek és a fejüket rázzák. Németül próbálkozom. Így már megértjük egymást. Svéd diákok. Stockholmból ér­keztek autóstoppal, két hétre méretezett pénzösszeggel. Saját sátrukban ütöttek tanyát. A ti­zennégy nap már letelt - ugyan, de még maradni akarnak. A pénzük persze elfogyott. Ezért szedik össze az elhagyott palac­kokat. Darabjáért 7—8 sztotyin­kát kapnak. Ez fél kiló kenyér, vagy ugyanannyi őszibarack ára. BERTALAN ISTVÁN A 2100 méter magas Kitt Pe­ak-on (Új-Mexikó) levő obszer­vatórium rövid idő óta két 16 hüvelykes teleszkópon (a csil­lagok és bolygók megfigyelésé­re) és egy 84 hüvelykes reflek­toron kívül a világ legnagyobb napteleszkópja birtokában van. A műszer félig a föld fölött, félig a föld alatt van elhelyez­ve. Egy 33 méter magas beton­csövön 80 hüvelyk (kb. 2000 mm) nyílású síktükör fogja tel A tranzisztorosaSád legújabb szülöttje Az amerikai General Electric Co. mérnökei által kidolgozott új gyártási eljárással a tran­zisztoroknál lényegesen olcsóbb elektronikus félvezető áramköri elemek készíthetők. A tranzisz­torok testvérének számító és annak helyébe lépő újfajta fél­vezető elem a vezérelt szilí­ciumszabályozó (S. C. R.) nevet kapta, és az a legfőbb jelleg­zetessége, hogy ezredmásodper­cek alatt képes elektronikus áramokat szabályozni. Akárcsak a tranzisztorokban, az újfajta félvezető elemben sincs mozgó alkatrész. A szak­értők véleménye szerint 1970­ig már legalább 150 millió da­rabot gyártanak majd az új áramköri elemből és az újonnan forgalomba kerülő háztartási készülékeknek legalább a felét ilyen vezérléssel látják el. Re­mélik továbbá, hogy az új elem felhasználásával sikerül majd elektronikus gyújtásrendszert kifejleszteni a gépkocsik számá­ra. Ügy vélik, hogy a vezérelt szilíciumszabályozó előnyösen felhasználható lesz az óraipar­ban, az elektronikus órákban is. A legnagyobb autó A torontói Engineering Divi­sion cég már néhány éve fog­lalkozik azzal a problémával, hogy milyen módon lehetne „uralni" Kanada északi részét, ahol nagyon mostoha éghajlati viszonyok vannak. Az ide tervezett kocsinak jel­lemzői közé tartoznak minde­nekelőtt a 15 méter átmérőjű (!) kerekek, melyek segítségé­vel a kocsi leküzdi a terepaka­dályokat. Előzetes kísérletek bizonyítják, hogy ezeknek a ke­rekeknek nem okoznak nehéz­séget a mocsaras folyók, de a 3 méteres terepakadályok le­küzdése sem probléma. Az ilyen „kis" terepegyenetlensé­geken a jármű 55 km/óra se­bességgel közlekedhet. A jármű kabinja egy olyan nagyságú épület, melyben 40 személy lakhat teljes felszere­léssel. Ugyanitt helyezkednek el a munka- és javító felszere­lések. A kabin hossza 38 méter, szélessége 23 méter. A jármű önsúlya 540 tonna, ebből a hasznos teher 200 tonna. Ezt az egész kolosszust egy 16 henge­res belsőégésű motor fogja haj­tani, melynek teljesítménye 12 ezer lóerő. Egyszeri töltéssel 50 ezer liter üzemanyagot vesz fel, átlagos fogyasztása 5000 liter 100 kilométerre, tehát 1000 kilométerre elegendő üzem­anyagot visz magával. A jármű hatalmas méretei ellenére is úgy van megszerkesztve, hogy repülőgépen is szállítható. Egyidejűleg négy változat építését kezdték már ell Az első változat 30 méteres to­ronnyal lesz ellátva. A második változat alkalmas lesz vonta­tásra és ásványok, kőzetek szál­lítására. A harmadik változat rakodóberendezéseket szállít (meg kell említeni, hogy a jár­mű képes lesz teljes terhelés­sel mozogni az eredeti felszí­nen egészen a hajóig, ahol ter­hét önműködően kiüríti). A ne­gyedik változat teljes üzemkész fakitermelő és famegmunkáló üzemet képvisel és magától ér­tetődik, hogy a termékek szál­lítására is alkalmas lesz. a napfényt. A síktükröt óramű vezeti automatikusan az égitest után. A heliosztat (síktükör) a napsugarakat a vízszinteshez képest 32 fokos szögben lefelé a 145 méter hosszú optika alag­útba vetíti, amelyet részben a hegy alatt alakítottak ki. A lejtős akna alján a tükör segítségével beirányított fény a leképező parabola tükörre esik, amely a beesési irányhoz viszonyított igen kis szögben ismét felfelé reflektálja. A nap­sugarak ugyanazon az úton „mennek vissza", mint amelyi­ken jöttek, hogy azután 84 méterrel később utoljára vál­toztassák meg az irányukat. Egy kb. 1250 milliméter nyílású síktükör a fényt függőlegesen lefelé irányítja a megfigyelő helyiségbe: a napkutatók labo­ratóriumába, Hogy a napfény ezen körül­ményes útja közben ne lépjen fel az úgynevezett schlieren­képződés miatt kellemetlen A Szovjetunióban az elmúlt évben tudományos és techni­kai bizottság alakult a pisai ferdetorony megmentésére olyan szakemberekből, akik ha­sonló feladatokat már megol­dottak. Egyik legutóbbi ülésü­kön olyan javaslatot vetettek fel, hogy alkalmazzák azt a szovjet technikát, amely igen jól bevált süppedő, labilis ta­lajon épült műemlékek, mina­retek, hídpillérek stb. stabili­zálására. Nemrégiben például Turkesz­tánban egy XV. században épült minaretet mentettek meg, amely az elmúlt 30 év folya­mán az alapozás süllyedése következtében mintegy 1,50 mé­tert hajlott el. A mentés során a szovjet technikusok a 970 tonnás épület és az alapozás közé egy vastag acéllemezt ik­tattak be, amelyet azután 10 darab, összesen 2000 tonnányi súly emelésére alkalmas, hidra­ulikus rendszerrel lassan fel­emeltek. Ezzel a módszerrel óránként 12 millimétert emel­ve, szép lassan sikerült a ha­talmas minaretet Ismét függő­leges helyzetbe hozni. képtorzulás, az optikai alagút-* ban uralkodó hőmérsékletet ál­landó értéken és a külső hő­mérsékletnek megfelelően kell tartani. Ezért a tükröket hűtő­kígyók segítségével állandóan hűtik. A 90 méteres gyűjtőtávelság mellett a Kitt Peakon levő nap­teleszkóp a Nap 86 centiméte­res átmérőjű képét adja. A ké-> pen egy fél milliméter pon­tosan 100 kilométernek felel meg a Nap felületén. A Nap képe a laboratóriumban egy munkaasztalra vetíthető. A nap­fényt azonban többnyire nem közvetlen megfigyeléssel érté­kelik ki, hanem egy függőle­ges spektrográf segítségével amely a napfényt 20 méter hosszú szivárvánnyá bontja fel. Azonkívül a kedvező leképezé­si lépték és a nagy teljesítmé­nyű spektrográf az obszervató­rium tudósai számára elsősor­ban a foltok és fáklyák fizikai természetének a vizsgálatait, valamint a napfelület struktúrá­jának megfigyelését és elemzé­sét teszi lehetővé. A reális szovjet terv mel­lett kissé fantasztikusnak hat Walter Ronchl milánói építész terve, aki nem a torony alta­laját igyekszik megkötni fa­gyasztással, mint számos kol­légája, hanem magát a tornyot szándékozik befagyasztani a kényes operáció idő tartamára. Az az elképzelése, hogy először vízhatlan műanyag réteggel vonják be a tornyot, aztán ha­talmas beton burát építenének a torony köré. A külső beton­tartályt, mint egy óriási méretű fagylaltgépet, feltöltenék víz­zel, és a tornyot szabályosan befagyasztanák a burkolatba, majd az ily módon stabilizált, „megfogott" torony alatt kicse­rélnék az altalajt, s végül Ismét kiolvasztanák a jégburkot, és lebontanák a külső betonbur­kolatot. Collonnetti professzor, a to­rony elismert „szakorvosa" in­kább a szovjet elképzelés felé hajlik, és az a véleménye, hogy nagy teljesítményű. Fiat gyárt­mányú hidraulikus emelőkkel kellene Ideiglenesen felemelni a tornyot, és elvégezni alatta az új alapozást. Hlohovec már évek óta a nyugat-szlovákiai kerület egyik leg­szebb városa. A szépen gondozott tarka virágágyak kora ta­vasztól késő őszig szépítik a várost. (J. Bakala — CTK felvétele) Európa leghosszabb drótkötélpályája A minap helyezték üzembe Európa egyik leghosszabb drótkö­télpályáját, amely az alpesi Murren üdülőközpontot a 2970 méter magas Schiithorn csúcsával köti össze. A pálya hossza csaknem hét kilométer. A képen az alsó állomás távlati felvétele. Legutolsó javaslat a pisai ferdetarony megmentésére

Next

/
Thumbnails
Contents