Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-01 / 210. szám, kedd

Bu gariai moza i k A VILÁG LEGNAGYOBB NAPTELESZKÓPJA 1. A szállás. Szépek, modernek a bolgár tengerpart szállodái, de a vékony pénzű turistának kissé drágák. Ezért négy nap utál feleségemmel búcsút mondtunk a Burgasz közelében levő Napfényesparti Merkurij nevű hoteljének. A közeit kis tengerparti faluban, Ravdában próbálkoztunk olcsóbb szállást kapni. A falu főterén asszonyok trécseltek. — Kvartyira, kvartyira! — magyaráztuk szándékunkat. A csoportból kivált egy Jóságos mosolyú, kövérkés asszony. Tenyerét kötényébe törölve, bemutatkozott: — Jaramova. ! Intett, hogy kövessük. Alig ötven méternyit mentünk a házig. Tornácos, kétszintes tágas téglaház. Hófehérre meszelt, kórháztisztaságú szobába vezetett. — Dve lev — emelte fel két ujját, a hajdani cserkészköszöntéshez hasonlóan. — Két leva. Tüstént megkötöttük az alkut. Napi két leva igazán elfogadható ár. Különösen, ha a szálloda nyolclevás árfolyamához viszonyítjuk. 2. Az első dinnye Naponta visszakôcsiztunk a Napfényespartra. Ott ápoltabb az aranyszínű, forró homok, tisztább, áttetszőbb a tenger vize. Ravda határában fiatal, tengerésztrikós férfi állt az országút szélén, jobbját kérőén emelte fel. Megálltunk, helyet szorítottunk neki a hátsó ülésen heverő strandfelszerelések mellett. Ö is a Napfényespartra igyekezett, de nem napozni, vagy a hullámok hátán ringatózni, hanem dolgozni. A célnál hálás mosollyal megköszönte a fuvart. Délután, amikor már teljesen elpilledtünk a forró napsütésben és égni kezdett a bőrünk, visszaindultunk. Az országút szélén ott állt Ismerősünk, a tengerésztrikós. — Ravda? — Ravda. Beszállás után kibontotta Iszákját. Jókora görögdinnyét vett ki belőle, kedves mosollyal átnyújtotta. Július tizenharmadika volt. Még sehol sem árultak a környéken görögdinnyét. A tengerésztrikósról kiderült, hogy tehergépkocsivezető, Ravdán lakik és a környék üzleteibe, vendéglőibe szállít zöldséget, gyümölcsöt. Görögdinnyét még nem hozott, csak ezután kezdődik a szezonja. Csupán ezt az egyet kapta a legelsők közül ajándékba a közös gazdaságban, ahonnan aznap szállított. — Vannak gyerekei? — kérdeztem ... — Három — felelte. Feleségem tüstént vissza akarta adni neki a dinnyét. — Vigye csak haza a gyerekeknek — unszolta. A tengerésztrikós csaknem sértődötten tiltakozott. Hogy képzeljük? Visszautasítani a jó szívvel adott ajándékot? Azt már nem' hat a — Nekik majd hozok másikat, holnap. Kitűnő volt a dinnye. Háziaszszonyunk, jaramova és a ház másik vendégszobájában meg szállt prágai mérnök-házaspár is segített elfogyasztani. | 3. Jaramova és a tenger Jaramova házától öt percnyi séta a tenger. Ott ugyan nem oly szép a homok, mint a Napfényesparton, viszont közel van. Időnk egy részét ott töltöttük. Egyik reggel megszólítottam háziasszonyunkat. — jöjjön velünk a partra! — Nem, nem — tiltakozott szélesen mosolyogva. — Nem is szokott soha? — Ugyan, minek? — Hát nem szereti a tengert? — Szeretem, de fölösleges odamenni — mondta kissé titokzatosan, kissé megbocsátóan. — Itthon is van víz, itt is lehet mosakodni. Lám, mi közel három napig autóztunk, hogy néhányszor megmártózhassunk és úszhassunk a tengerben. Pedig nálunk is csobog a víz a fürdőszobában, ott is lehet mosakodni. .. 4. Üveggyűjtők A „Napfényespart" valóságos bábel. Csehek, szlovákok, németek, lengyelek, magyarok, svédek, osztrákok, dánok és még számos más nemzet fiai, lányai zarándokolnak ide pihenni, felüdülni, új élményekkel gazdagodni. Végig a parton a parkkal övezett szállodasor mögött takaros kis pavilonokban hűsítő italt, sört árusítanak. Sok strandoló két-három üveggel vesz egyszerre és a bérelt napernyők árnyékában tartalékolja, hogy amikor megszomjazik, csak a karlát kelljen kinyújtani az italért. Déltájban elnéptelenedik a part, csak kevesen maradnak, akik nem mennek vendéglőbe, hanem papírból ebédelnek. A parton itt is, ott is sárga és zöld palackok hevernek a homokban szertehagyva üresen. Gazdáik restek voltak vlsszavin ni az elárusítóhelyre és visszakérni az üvegbetéteket. Két diákjorma ifjú portyázik végig a parton, szatyorral a kezében. Az üvegeket szedik öszsze. — Ez a jeladatuk? — érdeklődöm tört bolgársággal, kíváncsian. Számomra ismeretlen nyelven felelnek és a fejüket rázzák. Németül próbálkozom. Így már megértjük egymást. Svéd diákok. Stockholmból érkeztek autóstoppal, két hétre méretezett pénzösszeggel. Saját sátrukban ütöttek tanyát. A tizennégy nap már letelt - ugyan, de még maradni akarnak. A pénzük persze elfogyott. Ezért szedik össze az elhagyott palackokat. Darabjáért 7—8 sztotyinkát kapnak. Ez fél kiló kenyér, vagy ugyanannyi őszibarack ára. BERTALAN ISTVÁN A 2100 méter magas Kitt Peak-on (Új-Mexikó) levő obszervatórium rövid idő óta két 16 hüvelykes teleszkópon (a csillagok és bolygók megfigyelésére) és egy 84 hüvelykes reflektoron kívül a világ legnagyobb napteleszkópja birtokában van. A műszer félig a föld fölött, félig a föld alatt van elhelyezve. Egy 33 méter magas betoncsövön 80 hüvelyk (kb. 2000 mm) nyílású síktükör fogja tel A tranzisztorosaSád legújabb szülöttje Az amerikai General Electric Co. mérnökei által kidolgozott új gyártási eljárással a tranzisztoroknál lényegesen olcsóbb elektronikus félvezető áramköri elemek készíthetők. A tranzisztorok testvérének számító és annak helyébe lépő újfajta félvezető elem a vezérelt szilíciumszabályozó (S. C. R.) nevet kapta, és az a legfőbb jellegzetessége, hogy ezredmásodpercek alatt képes elektronikus áramokat szabályozni. Akárcsak a tranzisztorokban, az újfajta félvezető elemben sincs mozgó alkatrész. A szakértők véleménye szerint 1970ig már legalább 150 millió darabot gyártanak majd az új áramköri elemből és az újonnan forgalomba kerülő háztartási készülékeknek legalább a felét ilyen vezérléssel látják el. Remélik továbbá, hogy az új elem felhasználásával sikerül majd elektronikus gyújtásrendszert kifejleszteni a gépkocsik számára. Ügy vélik, hogy a vezérelt szilíciumszabályozó előnyösen felhasználható lesz az óraiparban, az elektronikus órákban is. A legnagyobb autó A torontói Engineering Division cég már néhány éve foglalkozik azzal a problémával, hogy milyen módon lehetne „uralni" Kanada északi részét, ahol nagyon mostoha éghajlati viszonyok vannak. Az ide tervezett kocsinak jellemzői közé tartoznak mindenekelőtt a 15 méter átmérőjű (!) kerekek, melyek segítségével a kocsi leküzdi a terepakadályokat. Előzetes kísérletek bizonyítják, hogy ezeknek a kerekeknek nem okoznak nehézséget a mocsaras folyók, de a 3 méteres terepakadályok leküzdése sem probléma. Az ilyen „kis" terepegyenetlenségeken a jármű 55 km/óra sebességgel közlekedhet. A jármű kabinja egy olyan nagyságú épület, melyben 40 személy lakhat teljes felszereléssel. Ugyanitt helyezkednek el a munka- és javító felszerelések. A kabin hossza 38 méter, szélessége 23 méter. A jármű önsúlya 540 tonna, ebből a hasznos teher 200 tonna. Ezt az egész kolosszust egy 16 hengeres belsőégésű motor fogja hajtani, melynek teljesítménye 12 ezer lóerő. Egyszeri töltéssel 50 ezer liter üzemanyagot vesz fel, átlagos fogyasztása 5000 liter 100 kilométerre, tehát 1000 kilométerre elegendő üzemanyagot visz magával. A jármű hatalmas méretei ellenére is úgy van megszerkesztve, hogy repülőgépen is szállítható. Egyidejűleg négy változat építését kezdték már ell Az első változat 30 méteres toronnyal lesz ellátva. A második változat alkalmas lesz vontatásra és ásványok, kőzetek szállítására. A harmadik változat rakodóberendezéseket szállít (meg kell említeni, hogy a jármű képes lesz teljes terheléssel mozogni az eredeti felszínen egészen a hajóig, ahol terhét önműködően kiüríti). A negyedik változat teljes üzemkész fakitermelő és famegmunkáló üzemet képvisel és magától értetődik, hogy a termékek szállítására is alkalmas lesz. a napfényt. A síktükröt óramű vezeti automatikusan az égitest után. A heliosztat (síktükör) a napsugarakat a vízszinteshez képest 32 fokos szögben lefelé a 145 méter hosszú optika alagútba vetíti, amelyet részben a hegy alatt alakítottak ki. A lejtős akna alján a tükör segítségével beirányított fény a leképező parabola tükörre esik, amely a beesési irányhoz viszonyított igen kis szögben ismét felfelé reflektálja. A napsugarak ugyanazon az úton „mennek vissza", mint amelyiken jöttek, hogy azután 84 méterrel később utoljára változtassák meg az irányukat. Egy kb. 1250 milliméter nyílású síktükör a fényt függőlegesen lefelé irányítja a megfigyelő helyiségbe: a napkutatók laboratóriumába, Hogy a napfény ezen körülményes útja közben ne lépjen fel az úgynevezett schlierenképződés miatt kellemetlen A Szovjetunióban az elmúlt évben tudományos és technikai bizottság alakult a pisai ferdetorony megmentésére olyan szakemberekből, akik hasonló feladatokat már megoldottak. Egyik legutóbbi ülésükön olyan javaslatot vetettek fel, hogy alkalmazzák azt a szovjet technikát, amely igen jól bevált süppedő, labilis talajon épült műemlékek, minaretek, hídpillérek stb. stabilizálására. Nemrégiben például Turkesztánban egy XV. században épült minaretet mentettek meg, amely az elmúlt 30 év folyamán az alapozás süllyedése következtében mintegy 1,50 métert hajlott el. A mentés során a szovjet technikusok a 970 tonnás épület és az alapozás közé egy vastag acéllemezt iktattak be, amelyet azután 10 darab, összesen 2000 tonnányi súly emelésére alkalmas, hidraulikus rendszerrel lassan felemeltek. Ezzel a módszerrel óránként 12 millimétert emelve, szép lassan sikerült a hatalmas minaretet Ismét függőleges helyzetbe hozni. képtorzulás, az optikai alagút-* ban uralkodó hőmérsékletet állandó értéken és a külső hőmérsékletnek megfelelően kell tartani. Ezért a tükröket hűtőkígyók segítségével állandóan hűtik. A 90 méteres gyűjtőtávelság mellett a Kitt Peakon levő napteleszkóp a Nap 86 centiméteres átmérőjű képét adja. A ké-> pen egy fél milliméter pontosan 100 kilométernek felel meg a Nap felületén. A Nap képe a laboratóriumban egy munkaasztalra vetíthető. A napfényt azonban többnyire nem közvetlen megfigyeléssel értékelik ki, hanem egy függőleges spektrográf segítségével amely a napfényt 20 méter hosszú szivárvánnyá bontja fel. Azonkívül a kedvező leképezési lépték és a nagy teljesítményű spektrográf az obszervatórium tudósai számára elsősorban a foltok és fáklyák fizikai természetének a vizsgálatait, valamint a napfelület struktúrájának megfigyelését és elemzését teszi lehetővé. A reális szovjet terv mellett kissé fantasztikusnak hat Walter Ronchl milánói építész terve, aki nem a torony altalaját igyekszik megkötni fagyasztással, mint számos kollégája, hanem magát a tornyot szándékozik befagyasztani a kényes operáció idő tartamára. Az az elképzelése, hogy először vízhatlan műanyag réteggel vonják be a tornyot, aztán hatalmas beton burát építenének a torony köré. A külső betontartályt, mint egy óriási méretű fagylaltgépet, feltöltenék vízzel, és a tornyot szabályosan befagyasztanák a burkolatba, majd az ily módon stabilizált, „megfogott" torony alatt kicserélnék az altalajt, s végül Ismét kiolvasztanák a jégburkot, és lebontanák a külső betonburkolatot. Collonnetti professzor, a torony elismert „szakorvosa" inkább a szovjet elképzelés felé hajlik, és az a véleménye, hogy nagy teljesítményű. Fiat gyártmányú hidraulikus emelőkkel kellene Ideiglenesen felemelni a tornyot, és elvégezni alatta az új alapozást. Hlohovec már évek óta a nyugat-szlovákiai kerület egyik legszebb városa. A szépen gondozott tarka virágágyak kora tavasztól késő őszig szépítik a várost. (J. Bakala — CTK felvétele) Európa leghosszabb drótkötélpályája A minap helyezték üzembe Európa egyik leghosszabb drótkötélpályáját, amely az alpesi Murren üdülőközpontot a 2970 méter magas Schiithorn csúcsával köti össze. A pálya hossza csaknem hét kilométer. A képen az alsó állomás távlati felvétele. Legutolsó javaslat a pisai ferdetarony megmentésére