Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-05 / 214. szám, szombat

Kincsünk: az erdő Csend, vadon — érintetlen természet. A jövőben ez §| lesz a legnagyobb fény­űzés, de egyben az ember leg-elemibb szükséglete is. A Solivary erdőgazdaság területén, a szalánci hegyeken mintegy 20 hek­táron rendkívül értékes, ma már na­gyon ritka tölgy terem, amelynek tá­ját kiváló minősége miatt a máltban főleg a hajóépítők keresték és vásá­rolták. (G. Bodnár — CTK felvétele) Mit jelent számunkra az erdő? Újságírók és erdészek társa­ságában több erdőgazdaságot meglátogattunk a kelet-szlovákiai kerületben, hogy élményeket és adatokat gyűjtsünk. S valóban meggyőződtünk róla, hogy erdeinkben óriási lehetőségek rejle­nek. A termőföld után a legnagyobb természeti kincsünk az erdő, ami azt jelenti, hogy nép gazdaságunknak is a második számú nyersanyagforrása. Annak ellenére, hogy egyre szélesebb területet hódít meg a műanyag, a fa jelentősége nem csökken. A tudomány és technika újabb és újabb tulajdonságait fedezi fel. 5. Keresett nyersanyag Milyen jelentősége van szá­munkra ennek a nyersanyag­nak, kitűnik a következő ada­tokból. Erdeink évente átlag 13 millió folyóméter fát adnak a népgazdaságnak, s ez súlyra átszámítva 9,5 millió tonnát tesz ki. Az összehasonlítás ked­véért érdekes megemlíteni, hogy 1965-ban 8 5 millió tonna acélt, 5,8 millió tonna nyersvasat, 5,7 millió tonna cementet, 5,2 mil­lió tonna gabonát termeltünk. A szlovákiai erdők éve'nte mint­egy 4,3 millió folyóméter fát juttatnak a népgazdaságnak, és az igények áll^nd^n növeked­nek. Európai viszonyldtban a szük­séglet meghaladja a kiterme­lést. 1961-ben például 21 millió folyóméterrel termeltek ki ke­vesebbet. A távlati tervek sze­rint azonban a hiány 790 millió folyóméterrel emelkedik majd. Ebből világosan látható, hogy 1975 körül és később a fa Eu­rópa-szerte még keresettebb nyersanyag lesz. Annak ellené­re — vagy éppen azért —, hogy hazánk erdők tekintetében a leggazdagabb európai országok közé tartozik, a fával ésszerű­en kell gazdálkodnunk. Hogyan használhatjuk ki minél hatéko­nyabban a rendelkezésünkre ál­ló faanyagot? Ezt szemléltetik a következő adatok: egy folyó­méter haszonfa értéke 280—360 korona — ezzel szemben az eb­ből készült bútor értéke 2900— 4000 korona, sőt a viszkóza mű­selyem értéke 4730 korona! A feldolgozás problémái A faanyag hatékonyabb ki­használása tehát elsősorban a feldolgozó ipar fejlesztésétől függ. Ez irányban az utóbbi évek folyamán lényeges hala­dást értünk e'l, azonban koránt­sem lehetünk elégedettek. A ki­termelés, a szállítás, az értéke­sítés és a feldolgozás terén év­tizedes lemaradást kell a közel­jövőben pótolnunk, ha azt akar­juk, hogy ebben az ágazatban Is felzárkózzunk a fejlett eu­rópai országok erdőgazdálkodá­sához. A kelet-szlovákiai erdő­gazdaságnak például nagy gon­dot okoznak a felhalmozódott készletek. Az idén több mint 100 ezer folyóméter lombfát nem tudnak elhelyezni, s tekin­tettel a kitermelés lehetőségei­re, ez a mennyiség évről évre növekszik. Ennek alapvető oka éppen abban keresendő, hogy még nem épült ki megfelelően feldolgozó iparunk. Természetesen a helyzet javu­lása érdekében történnek intéz­kedések. Sok mindent terve­zünk, hogy gazdaságosabbá, hatékonyabbá tegyük a fakiter­melést és feldolgozást. Az er­dőgazdaságok milliókat fordíta­nak utak építésére, a kiterme­lés gépesítésére stb. Különösen nagy szükségét látják ennek a kelet-szlovákiai erdőgazdaság dolgozói, mivel országos, sőt szlovákiai viszonylatban is ép­pen ott a leggyérebb az úthá­lózat. Míg például országos vi­szonylatban egy hektár erdőre tizenegy méter út jut, a kelet­szlovákiai erdőgazdaságban mindössze négy méter. A kiter­melt fa elszállítása ezért nem­csak nehéz, hanem költséges is. 100 ezer hektár erdősítése Rossz gazdák lennénk azon­ban, ha a kitermelésen kívül nem gondoskodnánk erdőink felújításáról is. Az utóbbi évek­ben erdészeink e téren figye­lemreméltó munkát végeztek. A harmadik ötéves terv folya­mán közel 180 ezer hektárt fá­sítottak, s a tervek szerint 1970­ig betelepítik az összes egy év­nél idősebb irtásokat. A kelet­szlovákiai erdőgazdaságra ezen a téren is nagy feladatok hárul­nak. Több mint 100 ezer hek­tár delimitált területet kell er­dősíteniük. Évszázados őserdők Tekintettel a jövőre e néhány adatba sűrített feladat igényes­sége vitathatatlan. A több éves, szorgalmas munka azonban ki­fizetődik, hisz erdőgazdálkodá­sunk nagyban hozzájárul a tár­sadalom anyagi javainak gyara­pításához. S az évek során a gyarapításnak az üteme még fokozódik. A fa egyre kereset­tebb „cikk" lesz. Ha azonban a jövőről beszélünk, a termelési kérdések mellett gondolnunk kéli egy másik tényezőre is. A szakemberek már ma felhívják a figyelmet egy másik szem­pontra, mely egyre inkább elő­térbe kerül: a civilizálódás kö­vetkeztében a legnagyobb „cikk" az érintetle'n természet lesz. A természet jelentősége — mint az egészség és pihenés forrása — sokkal gyorsabban növekszik majd, mint a faanyagszükság­let. Más szóval: az erdő élve­. zete sokkal jelentősebb és fon­tosabb lesz az ember számára, mint az erdőgazdaságból szár­mazó anyagi javak. Ez abból az általános fejlődésből követ­kezik, aminek már ma is szem­tanúi vagyunk. Köztudomású ugyanis, hogy a műszaki for­radalommal párhuzamosan csök­ken az anyagi termelésben dol­gozók száma, s ezzel egyenes arányban növekszik a termelé­sen kívüli társadalmi tevékeny­ség. Ezt az eltolódást az erdőgaz­daság fejlesztése terén sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A fakitermelés mellett számolni kell a jövőben az erdő „humá­nus" funkciójával ís. E célból a védett erdőterületek bővítése és gondozása már napjainkban több figyelmet érdemel. Különö­sen Szlovákia gazdag az érin­tetlen természetben. Kelet-Szlo­vákiában például évszázados ős­erdők vannak. Ezek ma védett területek, s európai viszonylat­ban is párjukat ritkítják. Olyan természeti kinccsel rendelkezünk, amire büszkék lehetünk. Arról van tehát szó, hogy az anyagi érdekek mellett ne feledkezzünk meg a „hu­mánus" érdekekről sem és er­dőgazdálkodásunk fejlesztése és a beruházások során gondoljunk a távlatokra. Ogy gazdálkodjunk ezzel a kinccsel, mint a jó gaz­da. Erdeink igazi értékét ma még csak sejtjük. Egyet azonban bizonyosra vehetünk: a jövőben a csend, a vadon, az érintetlen természet lesz az ember számá­ra a legnagyobb fényűzés, s egyben a legelemibb életszük­séglet is. KEREKES ISTVÁN FIATAL VAROS Beszélgetés a nyitrai VNB elnökével Egy város életének, sajátos légkörének megismerésében soha­sem mérvadó egy-egy alkalmi látogatás. A kívülállók futó be­nyomásai nem fejthetnek meg olyan összetett kérdéseket, ami­lyenek egy csaknem félszázezer lakost számláló városban a felszínre bukkannak. Az utóbbi években rohamosan fejlődő Nyit­rán ezért a jelen problémái és a fövő tervei felől érdeklődve, a legilletéknsebbhez, a városi nemzeti bizottság elnökéhez: fán Turbához fordultunk. A rádió és a napisajtó már hírül adta, hogy a népgazdaság rejtett értékeinek feltárására irányuló: Milliót érő ötlet elneve­zésű akcióban kiváló eredményeket ért el a nyitrai VNB elnöke és helyeítese. jutalmul két hetet tölthettek el június második felében a montreali Világkiállításon. • Vajon milyen tapasztalatokkal tért haza az elnök elvtárs? — Elsősorban ezernyi új ötlettel! Természetesen városunkban mind nem valósítható meg. De például montreali mintára szeret­nénk átrendezni és karbantartani városunk parkjait és utcáit, javítani az áruk csomagolástechnikáját. ül Az egykori vidéki kisváros szocialista várossá ala­kulása nagyon hosszan tartó folyamat volt. Mivel ma­gyarázza ezt? — Városunkat a második világháborúban súlyos légitámadás érte. Ráadásul Nyitra nem fekszik a legfontosabb közlekedési útvonalak mentén. Tulajdonképpeni városi jelleget csak azt kö­vetően öltött, miután néhány évre kerületi székhely lett. Érde­kességként említem meg például, hogy 1954-ig közutaink nagy része földút volt. Minimális igényeket tudtunk csak kielégíteni a sport, az üdülés vagy a továbbképzés terén. — Már-már úgy tűnt, hogy Szlovákia legősibb városa nem tud lépést tartani az ország többi rohamosan fejlődő városával és gazdag történelmi hagyományai ellenére kisvárosi rangra süllyed. Pedig az ősrégi Nyitra — lakóinak életkorát tekintve — legfiatalabb városaink egyike. A pedagógiai és a mezőgazdasági főiskolák több ezer hallgatója és számos fiatal előadója revén az átlag életkor huszonkilenc-harminc év. (Minden hetedik lakos huszonöt éven alulil). H Mi avatta e Zobor-alji várost pezsgő életű várossá, amelynek ma már az idegenforgalma is számottevő? — Úgy vélem két tényező: egyrészt a fent említett főiskolák létesítése, melyek az ellátás, a szolgáltatások, a szórakozás stb. vonatkozásában sokkal magasabbra emelték a lakosság igényei­nek mércéjét. Másrészt a város előnyös területi átrendezése. Szép számmal épültek ugyan új negyedek, de nem feledkeztünk meg a belvárosról sem. Az utóbbi korszerűsítése és a gyorsan szapo­rodó új lakótelepek építése gondos megfontolásokhoz igazodott. Természetesen a városmag modernizálása még távolról sem befe­jezett folyamat. Csak nemrégen zárult le a VNB által kiírt pályá­zat ennek a városrésznek egészen új urbanisztikai elrendezésére. A nyitrai városatyák egyöntetű véleménye az a helyes nézet, hogy a hatalmas lakónegyedek feltétlenül Impozáns látványt nyújtanak ugyan, de egy-egy régi város igazi rangját mégis — iratlan törvény szerint — egykori patinás jellege őrzi, vagyis a korszerű jelen és a hagyománydús múlt ötvözete. — A lakásépítkezésben Nyitrának is van még mit pótolnia! A VNB illetékes osztályán mintegy ezer kérvény fekszik állami lakásra, a szövetkezeti lakásoknál podig a kérvénybenyújtási és a kuicsátvételi határidő három-négy esztendő... Az önsegélyező lakásszövetkezetek munkája jó úton halad. Családi ház építését csak akkor engedélyezzük, ha megvan rá a biztosíték, hogy a munkálatok három év múlva nagyjából befejeződnek. Sok gondot okoznak a néhány éve még különálló falvaknak számító, de ma már Nyitra peremvárosának tekintett negyedek is. Adminisztratív úton egybekapcsolták ugyan őket a várossal, de a VNB vajmi kevés beruházási fedezetet kapott rájuk. — Pillanatnyilag a vízellátási zavarok okozzák a legtöbb gon­dot. Amennyiben nem sikerül e téren 1970-ig javulást eszközöl­nünk, úgy dugába dől számos, egyébként reális tervünk. Vagy új víztárolókra van szükségünk, vagy a tervezett obycei vízduzzasztó építésének mielőbbi megkezdésére. Az innen kapott víz hosszú időre kielégítené a szükségletet. • Miképpen áll Nyitra iparosítása? — Az iparosítással nem lehetünk elégedettek, sokan másnová utaznak munka után. A férfiak számára legalább két új gyárra lenne szükségünk, a nők számára pedig több ezer munkalehető­ségre! Részben javít majd ezen valamit a már épülőben levő Kovostav üzem. Kértük a mai dohányraktár megszüntetését és átalakítását is, mert ezzel tízszeresére nőhetne ott a foglalkoz­tatottság, míg a Pleta kötődé számára egy új csarnokot terve­zünk. • A szolgáltatások bővítése nem lenne célravezető? Bizonyára, sok nő találna ott munkára ... — A szolgáltatásokra évente csaknem másfélmillió korona rá­fordítás jut, de az is kevés ahhoz, hogy elérjük a kívánt színvo­nalat. Városi mosodánk elavult, számos más üzemegységben rossz megvilágítás mellett dolgoznak, javítanunk kell az alkalmazottak szociális körülményein is. Tervekről nemigen beszél fán Túrba elnök. Csak annyit, hogy tizenöt év múlva Szlovákia legszebb vársainak egyike lesz Nyitra. Az eredmények láttán szavában nem kételkedünk ... MIKLÓSI PÉTER Nyitra — madártávlatból

Next

/
Thumbnails
Contents