Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-05 / 214. szám, szombat

A jelszó: szolidaritás HÉTVÉGI HíRMAGYARAZATUNK Körtvélyesi csalódás A vendéget csak egyszer lehet becsapni Akik Bratislavából a Csallóközön keresztül igyekeznek Komárom felé, Somorjánál vadonatúj reklámtábla révén nagyszerű ígéretben részesülnek. Sejtheti az olvasó: közel a Duna, Dunában úszik a hal, de kifogják, megtisztítják és megsütik, megfőzik. Itt a turista még habozik. De nem teheti ezt soká, mert néhányszáz méterrel odébb megismétlődik a kínálat: tessék, — halászlé, halpaprikás, ropogós sült hal. S tetejébe erélyes irányjelző mutatja a letérőt. Akik szeretik a vizek néma lakóinak paprikás változatát, már aligha tudnak ellenállni. Ha valaki mégis makacskodnék, egy harmadik reklámtábla Tejfalu végén feltétlenül rászedi, hogy éljen a lehetőséggel és térjen le a főútról. Mire a meghódított utazó elérkezik a Duna menti csárdához, a feltételes reflex megteszi a magáért, a nyálmirigyek háromszorosan túllépik a kiválasztott tervet. Ez még csak fokozódik, amikor az ember helyet foglal a halszövetségi székházra emlékeztető vendéglőben, ahol a falon, a inenynyezeten, a padlózaton, az eresz alatt, a lámpadíszítéseken falemezből, kovácsolt vasból, mozaik kőből produkált halakat lát, támadó harcsákat, bárgyú keszegeket stb. Az első csalódás az étlappal kezdődik. Vagy nem említi meg a halételt (99 százalékban) vagy megemlíti, de egy odavetett x nullázza az egészet. Van egy harmadik lehetőség: a pincér a vendég szemeláttára veti oda a semmiző x-et. A lényeg azonban mindig ugyanaz. A vendég pedig dühönghet. Ámde ... Elvégre van Körtvélyesen más étel ls: sült sertésborda, bécsi sertéssült, sertésborda szerb módra, szerb sertésborda bécsi módra, egyszóval variációk egy sertésbordára. A leírt tényeket jóindulattal rossz tréfának, üzleti (bal) fogásnak nevezhetnénk. De lehetnénk konkrétabbak is: csalás ez a javából. A könnyű halétel e nyári hőségben kétszeresen kedvelt, s vajon hol keresse az ember, ha nem a Duna mellett. Az egyszer átejtett vendég már aligha megy el oda, ahol félrevezették. Sőt, aki tovább folytatja az útját Körtvélyestől Komárom felé, és látja az út mentén a dunaszerdahelyi, a kolozsnémai, a mocsi csárda reklámjait, már azoknak sem hisz... PETRIK JÓZSEF Az ezredik eset? A / ÉHÁNY héttel ezelőtt a bratislavai tévében érdekes kerek• ' " asztal beszélgetés folyt a motorizmus problémáiról. A vitázok csaknem egyöntetűen megállapították, hogy a gépkocsitulajdonosok, gépkocsivezetők, valamint a gyalogjárók között bizonyos ellenszenv alakult ki. Ennek magyarázata talán az, hogy a gépkocsivezetők sok-sok baleset okozói és e baleseteknek nem kevés az áldozata. Ezenkívül városaink utcáin, útkereszteződéseknél, átjáróknál a gépkocsi állandó veszély a gyalogjáró számára. 3 a gépkocsik számának állandó növekedésével nő ez a veszély is. Ez a felette érdekes beszélgetés ötlött eszembe, amikor nemrég egy szombati napon Pata községből (galántai járás/ kiérve, az előttem haladó Volga gépkocsi hirtelen lefékezett és kikanyarodott az út szélére. Mögötte ott feküdt mozdulatlanul egy 12—13 éves fiúcska, orrán, száján, szemén csorgott a vér... Zdenko Curník, aki pillanatokkal ezelőtt még társaival kergetőzött, többé nem nyitotta fel a szemét. A játékban magáról megfeledkezve rohant ki az útra, egyenesen az arra tartó Volgába. Megrendítő eset. A gyászoló szülőkön és Zdenko három testvérén kívül a falu és a környék lakói is talán egy lévai jelzésű kocsi vezetőjét okolják a tragédiáért. Pedig a gázolás nem a vezető hibájából történt. Így alakulnak a nézetek, vélemények, benyomások. Ľ ML'ITSÜK például az autó-stopot? Hányszor előfordulhat, hogy a kocsira kéredzkedönek nagyon sürgős ai útja, nagyon jól esne neki, ha valamelyik gépkocsivezető felvenné. Talán sorsdöntő percekről lehet szó. S az esetek többségében a sofőr közömbösen tovább hajt... Kellemetlen, talán megalázó ez annak, aki a segítséget kéri, aki segítségre szorul. Ám a gépkocsivezető látszólagos közömbössége mögött az óvatosság rejlik. Elegendő utalni azokra az esetekre, amikor a készséges gépkocsivezetőt a felvett utas leütötte, vagy lelőtte .. . De nem is kell a legdrasztikusabb példát választanunk. A sofőrök körében Íratlan törvény, hogy a gyalog haladó katonát j ha senki mást nem is/ felveszik. Tudják, hogy számára minden szabad perc drága. De éppen egy jó ismerősömmel történt meg, hogy egy ilyen felkéredzkedő katona szökésben volt. Utána hetekig járt a rendőrségre .. . Az esetek többségében nem a fószándék hiányzik. Csupán a visszaélésekből fakadó elővigyázatosság tűnik néha közömbösség nek. P ERSZE akadnak más előjelű esetek is. A gépkocsivezetők ' se angyalok valamennyien. S éppen a legtapasztaltabbak esetében észlelhető, hogy a hosszú gyakorlatra alapozott biztonságérzet gyakran vakmerőségbe csap át. A vakmerőség pedig minden esetben kockázat. Ez a kockázat a kormány mellett mindig meghatványozódik, mert mások biztonságát is veszélyezteti. Hallottam gépkocsivezetők hetyke kijelentéseit, hogy kétszer két decit nyugodtan megihatnak, nem éreznek semmit, teljes biztonsággal vezetnek. Az évek folyamán nemegyszer kitapasztalták ... Egyszer, tízszer, százszor . .. Talán ... Egészen addig, amíg nem kerülnek olyan helyzetbe, ahol teljes lélekjelenlétre, teljes szellemi összpontosításra van szükség. Lehet, hogy ez a százegyedik, lehet csak az ezredik eset... De egyszer bekövetkezhet. A statisztika tanúsítja, hogy be is következik. Sorolhatnánk számtalan más esetet:-a szabálytalan előzést, a gyorsaságot, a fényszórók használatát Ifőleg a nagy kocsik esetében). Hány ismerősünk, polgártársunk esett ki sorainkból közúti balesetek áldozataként... Hány maradt kéz, láb nélkül, vagy megtépázott egészséggel... Akik mások hibájából nem teljes értékű tagjai többé társadalmunknak és eltartásuk mindannyiunk számláját terheli... Nem hallgatjuk el, hogy utaink kifogásolható minősége is sok baleset okozója lehet. Városaink gödrös, hullámos utcái gyakran egy óriási redőnyhöz hasonlítanak. Nem egyszer a főútvonalakon is gödrök támognak, vagy csúszós sárral vannak behordva. Bizonyára a közbiztonsági szerveink is erélyesebben léphetnének fel azokkal szemben, akik az utak karbantartását elhanyagolják. Ez a biztonságos utazás első feltétele s e téren mégis elnézőbbek, mint egy-egy gépkocsivezetővel szemben. A gépkocsivezető az egyetlen, aki szellemi és gyakorlati képességeinek latbavetésével, a nem általa előidézett kedvezőtlen helyzetekben is megelőzheti a balesetet. Ez a valóság. Mert hiába okoljuk az utak minőségét a baj megtörténte után ... A motorosok is hiába okolnák a gyalogjárókat, ha már a baleset megtörtént. A gyalogjárók is késve szidnák, átkoznák a motorosokat, ha már lábukat, kezüket elvesztették ... A baleset okának, okozójának kivizsgálása mindig fontos. De végeredményben: eső után a köpönyeg. Ennél jóval fontosabb a baleset megelőzése! Nyugat-Európában született egy kezdeményezés: utazzék mindenki úgy, mintha a másik nem ismerné a közúti rendszabályokat... Életre való ötlet! Több figyelmet és több figyelmességet feltételez mindenkinél, aki utainkon közlekedik. Elvégre nem csupán a rendszabályok puszta betartásáról és nem betartásáról van szó, hanem az emberéletekről és jelentős anyagi értékekről. Meggyőződésem, hogy ha valóban mindenki úgy közlekedne, mintha a másik nem ismerné az előírásokat, sokkal kevesebb lenne a gyászoló szülő, a hátramaradt özvegy, árva és kevesebb lenne a másokra szoruló béna és rokkant... Emberségünk kötelez, hogy ennek érdekében erőnkből telhetően mindent megtegyünk. . ZSILKA LÁSZLÓ NAGYOBB SZIGORRAL! Az ittas gépkocsivezetőtől megvonják a hajtási jogosítványt Szudán fővárosában, Khartúmban a hét eleje óta ülésezik az arab külügyminiszterek értekezlete, hogy az arab szolidaritás jegyében összefogja a közel-keleti haladó erőket az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. Fő célja védelmi, gazdasági és politikai akciók egyeztetése, egységes álláspontok elfoglalása azokkal szemben, akik a támadót támogatták és buzdították. Véletlen, hogy egyidőben Havannában elkezdte tanácskozását az I. latin-amerikai szolidaritási értekezlet is, amely elsősorban azt vitatja meg, milyen eszközökkel és módszerekkel harcoljanak mind a latin-amerikai, mind az arab népek közös ádáz ellensége — az amerikai imperializmus ellen. Megfontoltság és higgadtság Az arab külügyminiszteri értekezletet röviddel előtte a négy leghaladóbb arab állam „kiscsúcsa" előzte meg — ezen jelölték meg a mostani értekezlet fő irányvonalát is. Hivatalosan a következő napirendi pontokkal foglalkozik: az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának eredményei, az arab országok erőfeszítéseinek egybehangolása az agresszió következményeinek felszámolására, olajembargó és egyéb gazdasági megtorló intézkedések az izraeli agressziót támogató kapitalista országokkal szemben, az arab országok területén levő külföldi támaszpontok felszámolása, hosszú érvényű katonai, gazdasági és politikai együttműködési terv kidolgozása. Röviden ez a tanácskozások kerete. Nyugati lapvélemények szerint a khartúmi tanácskozáson az egyes küldöttségek álláspontjában fellelhető a régi ellentétek hatása. Az izraeli agresszió, a közvetlen veszély hirtelen eggyé forrasztotta a különböző kormányzatú arab államokat, most azonban a viszonylagos béke időszakában, amikor a jövőre kell gondolni, újból nézeteltérések mutatkoznak köztük, s ezeket a szolidaritás jegyében ki akarják küszöbölni. Egyiptom, Szíria, Irak és Algéria a leghaladóbb, legkövetkezetesebb álláspontot képviseli, s jelenlegi cselekedeteiket is megfontoltság jellemzi. Léteznek szélsőséges erők, mint például Libanonban a falanx, amelyek a „szent háború-jelszavával" meggondolatlan tettekkel olyasmire ragadtatnák magukat, amelyek megakadályoznák a közel-keleti válság békés rendezését. A másik oldalon viszont egyes olajállamok (Kuwait, SzaúdArábia, Líbia) valamilyen modus vivendit keresve, nem szeretnék egészen kenyértörésre vinni a dolgot a nyugati világgal. A különféle nézeteltéréseket áthidalva kell az arab szolidaritás nevében egységes politikát kimunkálniuk. Az értekezlet küszöbén higgadt fejtegetések jelentek meg egyiptomi lapokban, s ezekből arra következtethetünk, hogy a Jövőben a józan megfontoltság fogja vezérelni az arab vezetőknek a közel-keleti válság békés megoldására Irányuló lépéseit. Hejkál, az egyiptomi félhivatalos Al-Ahram főszerkesztője, akit egyébként Nasszer elnök kebelbarátjának tartanak, legutóbbi cikkében önbírálóan foglalkozik a múlttal. Azt írja: „Számos hibát követtünk el. 1. A szavak, amelyeket használunk, gyakran túlmennek szándékainkon és képességeinken. Ez vonatkozik nyilatkozataink hangnemére általában, és különösen a halálra, pusztításra stb. való felszólításokra. Megfosztjuk magunkat a rokonszenvtől, ha a dicsőséges harc képe helyett vérfürdő képét festjük a világ elé. 2. Csak a válságos pillanatokban vesszük fel a közvetlen és aktív kapcsolatot a világ többi részével; kapcsolataink a többiekkel nem állandóak és tartósak, hanem pillanatnyiak, s nehezen elviselhető makacskodás és preszszió jegyeit viselik". Ebben a szellemben vitatják a khartúmi értekezleten azt a kérdést, miért nem fogadták el az ENSZ-közgyülés rendkívüli ülésszakán az arabokat támogató javaslatokat. Nem tudtuk megértetni magunkat — így fogalmazta meg a választ az egyik arab küldött. Ebből viszont az a következtetés, hogy az arab haladó mozgalom céljait a jövőben sokkal alaposabban, megfontoltabban, higgadt józansággal kell megfogalmazni, úgy, hogy híveket szerezzenek még ott is, ahol régebben bizalmatlanul néztek rá. Lappangó veszély Az, hogy az afrikai és latinamerikai országok zöme a vi lágszervezetben nem volt szolidáris az arabokkal, azzal is magyarázható, hogy e földrészeken erős az amerikai befolyás, különösen ott, ahol katonai kormányok puccsal ragadták magukhoz a hatalmat. A világsajtó egyes kommentátorai úgy sejtik, az Egyesült Államok a közel-keleti dráma előidézésével leckét akart adni a gazdasági függetlenséghez, egyenjogúsághoz ragaszkodó afrikai országoknak jelezve, hogy a közel-keleti agresszió ellenük is irányulhat. Egyébként Izrael gazdasági vonalon, szakemberek kiküldésével és afrikai szakemberek Izraeli képzésével nyert befolyást a fekete földrészen. Izrael állam kormánykörei a zavaros helyzetet kihasználva, makacsul ragaszkodnak az agresszióval nyert előnyökhöz, s hallani sem akarnak a megszállt területek feladásáról. Sajnos a kormány hódító politikáját ellenző józanabb politikai erők kisebbségben vannak, így süket fülekre talált az izraeli kommunistáknak az a javaslata is, hogy biztosítsák a palesztinai arabok önrendelkezési jogát, s így keressék a megoldást. A Szuezi-csatorna vidékén ismétlődő incidensek azt bizonyítják, hogy a közvetlen háborús veszély még mindig fennáll. Reális szemléletet A józanság és megfontoltság azt sugallja, hogy az arab kormányok is ismerjék el Izrael állami létét. Sajnos, még nem jutottak el e tény fontosságának felismeréséig, s ebben nézeteik eltérnek a szocialista államok vezetőinek felfogásától. Örvendetes jelenség, hogy a khartúmi konferencián femerült szélsőséges nézeteket visszautasították. Visszautasításban részesült a megfigyelői minőségben részt vevő Sukeirl, a Palesztinai Felszabadítás! Front vezetője is, akinek néhány kijelentése a havannai latin-ame

L rikai szolidaritási értekezleten elhangzott, az imperializmus elleni küzdelem kizárólagos formájaként, a legtöbb kommunista párt rugalmas taktikájával ellentétben csak a fegyveres harc formáját hangoztató nézetekre emlékeztet. A párizsi Monde az arab külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy csak két dologra nincs kilátás: a háború újrakezdésére és érdemleges megegyezésre. Ebben a bizonytalan helyzetben Washington és Bonn a zavarosban halászik, retorziókkal fenyegeti az arab államokat, ennek pedig maga vallhatja kárát. Az arabok távolodása Bonntól és közeledése a demokratikus Németországhoz, az olajembargó kellemetlen helyzetbe hozhatja az egész nyugati világot. Kölcsönös megegyezés alapján az angol kormány máris kivonja csapatait a líbiai Wheelus Field-i támaszpontról, s a líbiai kormány a napokban ugyanerről kezd tárgyalásokat az amerikalakkal. Az arab egység kialakulóban van. A haladás ügyét támogató megvalósulásának útjában több akadály áll. A közel-keleti béke helyreállítása megköveteli, hogy minden más érdek háttérbe szoruljon. LÖRINCZ LASZLO Acél helyett fa A Turanyi Drevina Vállalat dolgozói a napokban ragasztott fából készült szerkezetet emeltek a martini tornaterem csarnoka fölé. A csarnok tartóvázát 2 tonnás, 30,9 méteres háromcsuklós tört Ivek alkotják. Az ilyen tartószerkezetet első ízben Csehszlovákiában a Banská Bystrica-1 Télistadion építésénél alkalmazták, amelynek során Fr. 63-as faragasztót használtak. Az acélszerkezetet eredményesen helyettesítő faív nagy hordozóereje megteremti annak feltételeit, hogy ez attraktív szerkezetet Szlovákia egyéb építkezésein Is alkalmazzák. (CTK) Egyre nő a halálos kimenetelű közúti szerencsétlenségek száma. Az év első 6 hónapjában közúti baleset következtében 94 személy — a múlt évben 84 ember — vesztette életét. 1250 ember megsérült. Az utóbbi hónapokban csaknem naponta egy személy vesztette életét, s az áldozatok nem ritka esetben gyermekek voltak. A szülőknek főleg a nyári Időszakban ügyelriük kellene, hogy a gyerekek ne játszanak az utakon, és rendszeres felügyelet mellett legyenek. A nyári hónapokban a szabadságok idején nő a közúti forgalom. Ennek következtében nagyobb elővigyázatosságra van szükség. A baleseti statisztika többnyire egyforma és ismétlődő okokat mutat: leggyakrabban a megengedettnél nagyobb sebesség és a szabálytalanság — nem adják meg az előnyt — okoz balesetet. A nyugat-szlovákiai kerületben az ittasság általában az utolsó helyen állt, bár az idén veszélyesen nőtt az ittas állapotban elkövetett balesetek száma, s így az alkoholizmus a harmadik helyre került. A növekvő szeszesitalfogyasztás okozta közlekedési balesetek szükségessé teszik a járművezetőkkel szemben foganatosított intézkedések szigorítását. Ha a közbiztonsági szervek őrjáratai ittasságot állapítanak meg, megvonják a hajtási jogosítványt. A balesetek mérlege megfontoltságra int. Több elővigyázatosságot, figyelmességet és a közúti forgalom szabályainak következetes betartását követeli mindenkitől. (mh)