Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-04 / 213. szám, péntek

ja 1987. 'III. 4. 5 Ne hagyjuk feltornyosulni a problémákat A SZÖVETKEZETI LAKÁSÉPÍTKEZÉS NÉHÁNY ÉGETŐ KÉRDÉSÉRŐL S

ehogy sem hittem, hogy bányász. Láttam már ennek a bátor és veszélyes foglalkozásnak nem egy képviselőjét, de azok mind mások, egészen mások voltak. Ha szolgált is az egészségük, arcuk színén meglátszott az „ablaktalan műhelyben", a föld alatt töltött idő hatása. Sápadt arcuk még inkább kiemelte mélyen ülő szemük fényét. Ilyen bányászokat ismertem eddig. Hanem ez, akivel most megismerkedtem, egészen más volt. Külseje után Ítélve inkább csallóközi parasztnak illett volna be. Amikor kezet szorítottunk és érdes hangon bemondta a nevét: Juhász László vagyok, a vezetéknév miatt megint csak széles legelők, a napsütötte domboldalak pásztoremberei jutottak az eszembe. Meg hát az öltözéke is ellentmondott bányász mivoltának. Kák színű bő nadrágot viselt, ugyanolyan színű, kissé kifakult inget, s a derekán széles derékszíj fogta egybe a két ruhadarabot. Hamarosan azonban annyi mindent megtudtam juhász Lászlóról, hogy már nem kellett képzelődnöm, találgatnom és szinte természetesnek tűnt a művezető állítása: a rozsnyói vasércbánya Szadlovskyaknájának egyik legjobb vájára. Az említett kék ruhával pedig az volt a helyzet, hogy Juhász László mint a bányatelep önkéntes tűzoltója szabad idejében éppen polgári védelmi gyakorlatra készült. Ez egyben magyarázatot ad annak az észrevételnek is, hogy arcszíne elüt a vértelen, sápadt bányászarcoktól Hogyisne. Az idei nyár tűző sugarai a délutáni műszak előtt gyakran találják Juhász Lászlót a Sajó partján, az erdőben, vagy éppen a bányatelepen, tűzoltás és védelmi munkák gyakorlása közben. Ezért hát a csattanó bronz szín... Már csak egy dolgot sajnáltam, ezt meg is mondtam a széles vállú. Jól megtermett vájárnak. — Nem, mintha nem örülnék ennek a találkozásnak, de szívesebben venném, ha lent a föld mélyében beszélgethetnék magával. Már a hőség miatt is (32 fok meleg volt) — Ö azonban más véleményen volt. Azt mondta, tűrhetőbb a tűző nyári meleg a szabad levegőn, mint a bánya mélyén a fülledt, egészségtelen hőség. tizenkilenc éven át volt éppen elegendő alkalma, hogy levonja ezt a böl csességet. Tizenkilenc év: életerős le• gények, eladó leányok életkora. A fa törzse ennyi idő alatt deréknyi vastag lesz, az aláhulló vízcseppek tizenkilenc év alatt kemény gránitsziklában is emberfej nagyságú gödröt vájnak. Juhász László is más, mint akkor, első leszállásakor volt. Azóta testben megerősödött, izmai megacélosodtak, lélekben megedződött, megismerte a bányamunka csínjátbínját, foglalkozásának mestere lett. Másfél éve új típusú szovjet fúrógép vonta magára a bányatechnikusok figyelmét. A rozsnyóiak is rendeltek az NKR— 100 típusú gépremekből. Amikor szóba került, hogy valakit el kell küldeni Rudftanyba, hogy az ott rendezett egyhetes tanfolyamon megismerkedjen az új gép kezelésével, sajátosságaival, a választás Juhász Lászlóra esett. Nem volt ez a véletlen műve. Rég ismerik őt, s tudják, hogy értelmes ember, megbízható dolgozó. Munkatársai is így vélekednek róla. Az idősebbek ezt így szokták kifejezni: Derék ember ez a Laci, akárcsak az apja volt. Volt, már csak volt. Az idősebb Juhásznak 38 éves korában, a legszebb férfikor idején kellett itthagynia a családját. Szilikózis — a bányászok alattomos ellensége — ragadta el. Hirtelen eszembe ötlik egy kérdés. Megkockáztatom. — Mondja, maga nem tart attól, hogy édesapja sorsára jut? A válasz férfias, határozott. — A bányász élete mindig ki van téve veszélynek. Ha leszáll a föld alá, nem biztos, hogy épségben kerül ki onnan. A biztonság érdekében ugyan sok mindent megtesznek, de lényegében a veszély mindig fennáll. Tizenhat éves korom óta naponta lejárok s megszoktam már. A másik veszély, az a lappangó, ami a tüdőnket támadja meg, azt hiszem háttérbe szorul. Az egészségvédelem magas színvonalú. Rendszeresen röntgeneznek bennünket, vizsgálnak az orvosok, s az sem elhanyagolható tény, hogy jól táplálkozom. (íla nem mondta volna, ezt akkor ls eltalálom.) Manapság a bányafolyosók levegője sem annyira szennyeződöt, mint egykor volt, amikor a bányász közvetlen a fal mellett állva csákányozta az ércet. Például az új gép, amellyel dolgozom, vizet fecskendez a furatba, s így a porképződés teljesen kiküszöbölődik. S akkor Juhász László a gépről kezdett beszélni. Az ő érzése szerint nagy G-vel kellett volna kezdenünk a szót. Szavaiból érzik, hogy megkedvelte, megbarátkozott vele. Különös kapcsolat alakult ki az ember és a gép, a szerszám, a munkaeszköz között. Egy kicsit hasonlít a frontkatonák barátságára. Juhász László sokszor úgy érzi, lenne közös monadivalőjuk, megbeszélnivalójuk az NKR — 100-as barátjával. Néha becézgetné, néha rákiáltana és sokszor megsimogatná is, csak hát ezt furcsállaná, félre értené a többi bányász. Még nevetségessé válna. De érzi, hogy megérdemelné a gép, hiszen nagy munka, amit elvégez. 105 mm-es átmérjű lyukat fúr az irdatlan kemény kőzetbe, 5 méter, 10 méter mélyen, ha kell akár 20 méter mélyen is. Nem gyerekjáték. Az ilyen mélységben történő robbanás után aztán anynyi a lefejtett érc, hogy négy embernek ls néhány napig tart az eltakarítása. A gép ilyenkor félreáll, pihen egy kicsit, mit is tehetne mást. Elvégre mégis csupán gép, nem lehet olyan sokoldalú, mint az ember, akt csákányozni is tud, de arra is képes, hogy géfiet alkosson, kezelni tudja, s még barátjául is fogadja ... J

uhász László valahányszor műszakra megy, elbúcsúzik a feleségétől és nyolcéves kislányától. Mindig. Nem érzelgősség ez, emberi dolog. A bányász életéhez hozzátartozik. Aztán elindul. Arra gondol, hogy talán csak nem roskad rá a háza. Ugyanis az a ház, amelyben lakik, éppen a bánya fölött áll. Álldogál. Ezt teszi már lassan ötven éve, s ennyi idő bizony sok az ilyen apró viskónak. Szűkös, kicsi. Valaha talán i megfelelt egy nyomorgó bányászcsaládnak, most azonban Juhászéknak kevés. Fürdőszoba kellene. Meg hát egy másik szoba is, hiszen esténként nem nézhetik végig a televízió műsorát, mert a kislány nem alhat. Juhász Lászlóék níár a város felé kacsintanak, ahol az ő lakásuk is épül. Tavaszra beköltözhetnek. Már a bútort Is kiszemelték, s van rá pénz. A lakást a bányavállalat adja Juhász Lászlónak, egy feltétellel: hogy tizenkét évig a bánya alkalmazottja marad. Juhász László csak nevetett ezen a feltételen. Azt mondta: — Ehhez kell szerződés, aláírás? Hová is mehetnék? Hova is mennék? Bányásznak születtem, az is maradokl PETRIK JÓZSEF PRAKTIKUS VÍZTARTÁLY Dániában nagyon hasznos újdonságot találtak fel a gépkocsk mosására. Ez egy 20 liter vizet befogadó gumitömlő, amely a vfz nyomását hasznosítja. Az autómosás a vízáram nyomása alatt tör ténik s állítólag a 20 liter viz tökéletesen elég a kocsi megmosására. A képen a különleges berendezés: nagyon egyszerű és könnyűszerrel elfér a kocsiban A SZLOVÁKIAI lakásszövetkezeteknek mintegy 90 000 tagjuk van s csak felerészben rendelkeznek lakással. A szövetkezetek által gondozott vagyon értéke meghaladja a hárommilliárd koronát. Ez a néhány adat is a szövetkezeti lakásépítés iránti nagy érdeklődésről, széles bázisáról tanúskodik. Igaz, az adatok mögött nem kevés, jobban mondva mind több probléma lapul meg, amelyek idegesítik az embereket. Az emberek túlnyomórészt azért lépnek be a lakásépítő szövetkezetbe, mivel másképpen nem tudják megoldani lakásproblémájukat. Gyakran nem könnyű összekuporgatniuk a kötelező szövetkezeti betéte. A nagyobb városokban évekig is várniuk kell, amíg sorra kerülnek és lakáshoz jutnak. Ezért nagyon érzékenyen reagálnak az olyan lakásszövetkezeti funkcionáriusok önkényes eljárására, akik a taggyűlés beleegyezése nélkül utalnak ki szövetkezeti lakásokat a „kegyeiket" elnyerő embereknek. Nem egyszer olyanoknak, akik nem is tagjai a lakásszövetkezetnek. A legrosszabb az, hogy az ilyen önkényes intézkedés az esetek többségében érvényben is marad. A jogtalanul előnyben részesítettek az így nyert lakáskiutalás alapján egyszerűen beköltöznek és helyükről nehéz őket kimozdítani. A gyakorlatból valamennyien tudjuk, milyen nehéz a törvény erejével kiköltöztetni azokat a személyeket, akik önkényesen beköltöztek valamilyen állami lakásba. Mennyivel nehezebb ezt elérni olyanoknál, akik a szövetkezeti lakásba érvényes lakáskiutalás alapján költöztek be, miután befizették a betétet és kulcsot is kaptak. Pedig arra a lakásra valaki másnak volt joga, jobban rászorult, s már hosszabb Ideje várt a lakásra. Az ilyen gyakorlat nem ritka S a legkellemetlenebb, hogy a jelenlegi helyzet nem teszi lehetővé az ilyen lépéshez nyilvánvalóan anyagi haszontól vezérelve folyamodó funkcionáriusok erélyes felelősségre vonását. A megvesztegetést csak ritkán lehet bizonyítani, hiszen a megvesztegetett és a megvesztegető egyaránt anyagilag érdekelt abban, hogy hallgasson. Ezen túlmenően a szövetkezeti alapszabályzat sem sújtja nagyon az olyan önkényes eljárást, amelynél a megvesztegetés nem bizonyítható. A szövetkezet elöljáróságában vállalt tisztség ugyan önkéntes, de mivel itt nagyon kényes kérdések kerülnek eldöntésre, a szövetkezeti funkcionáriusok nem táplálhatnak olyan meggyőződést, hogy őket az előírások nem kötik. Sajnos, sok esetben ez még így van. MIND BONYOLULTABB problémák merülnek fel a lakásszövetkezetek belső életében is. Növekszik azoknak a száma, akik hónapokon keresztül nem fizetik a lakbért. Pedig a szövetkezeteknek szüksége van erre a pénzre, részletfizetésre, az alapok feltöltésére, különféle illetékekre. A mai gyakorlatban azonban nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a lakbér megfizetésére késztessen. Az alapszabályzat ugyan leszögezi, hogy ilyen esetben a bíróság kimondhatja a lakáshasználat! jog megvonását. Ez azonban nagyon hosszadalmas eljárás és számos lakásszövetkezeti elöljáróság nem is ismeri ki magát az ezzel kapcsolatos tennivalókban. Másrészt — mi legyen ez után? Mi történik a lakáshasználati jog megvonása után? Ezt a lépést kellene követnie a kilakoltatásnak, hogy az Intézkedés hatásos legyen. Csakhogy hogyan ürítsék ki a lakást, hová kerüljön eddigi lakója? Állami lakásba, amelynek nagysága kell, hogy megfeleljen a kiköltöztetett család tagjai számának és egészségügyi szempontból is kifogástalannak kell lennie?! A lakbérhátrálékos ezzel végeredményben csak nyerne, mivel állami lakásra tenne szert, és ezenfelül viszszakapná a szövetkezeti lakás maradékértékét ls. Az alapszabályzatnak ebben az esetben csak elméleti jelentősége van, és mint preventív óvintés aligha jöhet számítsába. Sokkal hatásosabb a lakbérelmaradás behajtása a fizetés bírósági letiltása útján. A lakásszövetkezetek életében gyakran előforduló, de a mai körülmények között csak nagyon nehezen megoldható problémák közül megemlíthetjük még az alábbi eseteket: a működési helyét változtató lakásszövetkezeti tag a szövetkezeti elöljáróság beleegyezése nélkül önkényesen más személynek adja át használatra lakását, a szövetkezeti tulajdon megkárosításának vagy felelőtlen kezelésének eseteit, s a szövetkezeti tagok elmérgesedő viszályait: a különféle lakbérfizetési huzavonát stb. Az ilyesmi sok esetben megoldhatatlan feladat a szövetkezeti elöljáróság számára. Ma már ez a helyzet, pedig a jövőben az ilyen és az ehhez hasonló problémák száma nyilvánvalóan sokasodni fog. Várható ugyanis a szövetkezeti tagok nagyobb mértékű helyváltoztatása, a gyakoribb lakáscsere, problémák merülnek fel a lakások karbantartásával, javításával kapcsolatban, gyarapodni fog a szövetkezetek vagyona és ennek megfelelően igényesebb lesz a kezelése. Ez nagyobb követelményeket támaszt a szövetkezeti elöljáróságok színvonalával, tagságuk aktivitásával szemben. Nehezen állhatják meg a helyüket főleg az olyan kis lakásszövetkezetek elöljáróságai, amelyeknek tagjai sok esetben befejezettnek vélik munkájukat azután, hogy szövetkezeti lakáshoz Jutottak ők maguk, vagy rokonaik, ismerőseik. Tekintettel az adódó bonyolult helyzetekre és arra, hogy a bíróságokon, a nemzeti bizottságokon és más szervekben helyes forma közvetítésével kell érvényesíteni a szövetkezeti tagok jogait, a lakásszövetkezetek elöljáróságai aligha lehetnek meg hivatásos jogászok legalább szerződéses foglalkoztatása nélkül. MINDEZ EGYÉRTELMŰEN a nagyobb lakásszövetkezetek mellett szól, amelyeket több kisebb szövetkezet egybevonásával lehetne kialakítani. Az ilyen nagyobb lakásszövetkezet már megengedheti magának, hogy hozzáértő munkatársakat szerződtessen. Ilyen nagyobb egységekben nehezebbé válik a személyi érdekek és a protekció érvényesítése is. Az egyesítés azonban nagy akadályokba ütközik. A legjelentősebb a számottevő színvonalkülönbség. Sok szövetkezetben nincs rendben a számviteli nyilvántartás, nem adták kl a szövetkezeti tagsági igazolványokat, hiányzik az építkezés elszámolása, az ellenőrző bizottságok nem működnek. Gondot okoz a főjavítások alapjának eltérő összegű feltöltése Is (a jobb szövetkezetek tagjai aggódnak, hogy az egyesítésre ily módon ráfizetnének). Továbbá komoly kerékkötője az egyesítésnek egyes funkcionáriusok aggodalma, hogy elveszítenék a prémiumokat és befolyásukat is. Ezek nyilvánvalóan jelentékeny nehézségek, amelyeket azonban megfontoltan és határozottan át kell hidalnunk. A lakásszövetkezet tagjai hasznát látnák annak is, hogy az eddiginél nagyobb érdeklődést tanúsítanának a szövetkezet élete iránt. Egyelőre ugyanis többékevésbé új lakásokban élnek, nincs gondjuk-bajuk a javításokkal, megfizetik a lakbért s úgy gondolják — hagyjanak nekünk békét. Csakhogy tudomásul kell vennünk például azt, hogy a lakbér néha nagyon hasonló körülmények között is nagyon eltérő. A jövő szempontjából minden lakásszövetkezeti tag rendkívül fontos, jól felfogott érdeke rendszeresen tájékozódni arról, hogy mi menynyibe kerül, hogyan töltötték fel a főjavítások alapját, menynyit fizettek ezért vagy azért stb. PROBLÉMA tehát bőven akad. Hiba lenne, .ha beletörődnénk feltornyosulásukba. Megfontoltan hozzá kell kezdenünk rendezésükhöz. Minél előbL annál jobb . .. JAROSLAV MĽŠKO MOTOROS ÚJDONSÁGOK#MOTOROS ÚJDONSÁGOK»MOTOROS ÚJDONSÁGOK A JAPÁN AUTÓIPAR ELÓRETÓRÉSE A belga Touring Secours autő-szaklap nemrégiben érdekes beszámol* közölt a japán autóipar nagyarányú fejlődéséről. Japán ugyanis e* utóbbi években nagyon dinamikusan fejleszti az autóiparát. 1950-ben csupán 1500 gépkocsit gyártott, 1964-ben pedig már 580 ezer volt a termelése. Ezt a nagy fellendülést a hazai kereslet rohamos emelkedése tette lehetővé. Példaképpen: 1966-ban mintegy 625 000 gépkocsit adtak el Japánban. Európában főleg a skandináviai országok, továbbá a Benelux tagállamai érdeklődnek a japán kocsik iránt, elsősorban azonban Dél-kelet Ázsiában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban közkedveltek. Minek köszönhető ez a nagy siker? Mindenekelőtt a tehetséges formatervezőknek tudható be, akik alkalmazkodni tudnak a nyugat-európai tapasztalatokhoz és egyúttal érvényt tudnak szerezni saját elképzeléseiknek. Egyebek között például 1000-ről akár 9000-re is növelhetik a motor fordulatszámát a zajosság emelkedése nélkül. A japánok ma az ötödik helyet foglalják el a világ autógyártásában (az olaszokat is megelőzték már) és egyre előbbre törnek. A japán autógyárak azonban távol fekszenek a legfontosabb exportpiacoktól. A nagy szállítási költségek csökkentése és a vámakadályok kiküszöbölése érdekében a japánok ki szeretnék bővíteni saját szerelőüzemeik hálózatát az Űvilágban. A Hino autógyár nemrégiben már le is telepedett Hollandiában. Az USA autógyárai is tartanak a japán konkurrenciától. Henry Ford, a híres Ford-gyár tulajdonosa a minap kijelentette, hogy a közeljövőben kétségtelenül a japánok lesznek a legnagyobb ellenfelei. MOTOROS ÚJDONSÁGOK8MOTOROS ÚJDONSÁGOK MOTOROS ÚJDONSÁGOK születtem