Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-04 / 213. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések ••••••••••• ••••••••••• r U 1 fii ••••••••••• ••••••••••• A HONGKONGI FÉRFI (francia-olasz-amerikai) Színes kalandfilm nyári szórakozásra. Verne egyik kevéssé ismert regénye adta az ötletet, a látványos, cselekményes filmjeiről nevezetes Philippe de Broca rendezte, s a rendkívül népszerű Jean-Paul Belmondo, valamint a nálunk ebben a filmben először látható, de külföldön ugyancsak közkedvelt ürsula Andress játssza a főszerepeket. A film hőse egy halálosan unatkozó, dúsgazdag francia fiatalember, aki élete egyetlen célját már csak abban látja, hogy mielőbb meghaljon. De ez egy tucatnyi öngyilkossági kísérlet után sem sikerül. Legjobb barátjának, egy kínai filozófusnak ekkor furcsa ötlete támad, s ez, valamint a hirtelen fellángoló szerelem szándéka megmásítására készteti, vagyis most már élni akar. Csakhogy élete már másoknak nem kívánatos, tehát állandóan veszélyben forog. A fantáziával, komikus helyzetek hosszú sorával színesített hajsza és menekülés a film további részének egyetlen nagy eseménye. Philippe de Broca gördülékeny, kellemesen izgalmas filmet készített. Egzotikummal, fantáziával tarkított komédiázás ez a mű, s el lehetnénk föle ragadtatva, ha trükkjeit, tréfás ötleteit nem láthattuk volna már a mozikban olyan sokszor. Filmjében kevés az eredeti megoldás, s a régieket sem tudja minden esetben olyan frappánsan alkalmazni, mint a mai komédiák amerikai vagy angol szerzői teszik. Ezért is van az, hogy a több mint egy órán át folyó hajsza végül már nem is szórakoztat. ?nn Paul Beimen Belmondo, hírnevéhez híven, rokonszenvesen alakít, bár észrevehető, hogy ebben a „műfajban" nem annyira otthonos, mint azokban, amelyekben korábban láthattuk. Ursula Andress ezúttal nem felelt meg várakozásunknak, bár tény, hogy ez a film nem sok alkalmat nyújt számára képességeinek bizonyításához. A svájci származású, Párizst, Rómát, Hollywoodot megjárt csillag, akiről különben „olyan sokat" beszélnek manapság, kétségkívül tehetséges, sajátos egyéniség, s kár, hogy hozzá méltóbb szerepekben eddig nem láthattuk. SZÁZEZER DOLLÁR A NAPON (francia—olasz) Ugyancsak kalandfilm, ugyancsak egy nagy hajsza, ugyancsak lean-Paul Belmondóval a főszerepben. Afrika úttalan sivatagi útjain bonyolódik a cselekmény, kétes egzisztenciájú francia sofőrök világában. Jelentéktelen kis történet az egész: egy tehergépkocsi százezer dollárt érő rakományának sorsa forog kockán. A hajsza itt is több a kelleténél, már-már az az érzésünk, hogy az alkotók visszaélnek a nézők türelmével. Izgalmunk is ezért változik, hol csökken, hol fokozódik — a cselekmény vánszorgása szerint. Igaz, a meglepő befejezés némileg kárpótol, azaz kiengesztel, de valóban csak némileg. Egy Jelenség azonban különösen figyelmet érdemel a filmben: eszmei mondanivalóját úgy adja tudtunkra, hogy észre sem vesszük, s utólag mégis elsősorban ez marad meg bennünk. Furcsa módon rokonszenvet ér zíink a tolvaj iránt, meglepődünk, amikor az a százezer dollár miatt képes volna megölni legjobb barátját, s a végén valósággal meghökkenünk, hogy a halálos ellenségekből hogyan lesz egy „tisztítótűznek" beillő, fölösleges ökölcsata után ismét két jó cimbora. Henri Verneuil rendező mindössze izgalomban tartja a nézőt, s nem készteti állásfoglalásra. S a néző, miután kijött a moziból, ezt valahogy mégsem mulasztja el. GYÁSZOLÓ HOZZÁTARTOZÓK (jugoszláv) Branislav Nušič, a kiváló, igen népszerű szerb drámaíró vígjátékai alapján készítette a Gyászoló hozzátartozókat Vuk Babifi. Szatirikus komédia ez, ötletesen, szellemesen megfogalmazott vádirat a kispolgári önzés, telhetetlenség, kétszínűség és rosszindulat ellen. A törSZÁZSZORSZÉPEK ténet a háború előtt játszódik, de ez nem jelenti, hogy szereplői ma, az új társadalmi viszo nyok között már nem élnek Élnek bizony, s jellemtelenségük még inkább ellenszenves, mint akkor, abban a régi világban. A film alapján nem nehéz rájuk ismerni. (szó

J (cseh) Véra Chytilová nevét 1962beu ismerte meg a filmvilág. Ekkor fejezte be ugyanis tanulmányait a Filmművészeti Főiskolán és Plafon című • vizsgafilmjével — egy fiatal manekent mutat be, aki kényelemszeretetből korlátokat szab lehetőségeinek s ezzel megfoszsza saját magát attól, hogy élete jobb, teljesebb, gyümölcsözőbb legyen — azonnal díjat nyert Oberhausenban. Ezt követte az Egy zsák bolha című, több nemzetközi fesztivál díjával kitüntetett alkotása. E két középhosszú filmje után készítette el első hosszú, szerzői művét, a Valami másról című filmet, amellyel számos nemzetközi fórumon bizonyította —* s erről a díjak tanúskodnak — hogy az utóbbi években a filmvilágban oly előkelő helyen álló csehszlovák filmművészet legegyénibb hangú, legtehetségesebb rendezői közé tartozik. Legújabb alkotása a Százszorszépek — 1966-ban készült a Barrandovon — ismét rendkívül intelligensen fogalmazott komoly mondanivalót tár a néző elé. Chytilová nemcsak szóra koztatni akar — hanem önvizsgálatra, életalapállásunk mérlegelésére késztet. S te szi ezt olyképpen, hogy két fiatal extravagáns lányt, két kis ingyenélő parazitát állít elénk, akik az életet csupán ós minden tekintetben játéknak veszik. Üresek, célta lanok, romlottak. Bájos negatív hősök. Életük irreális, illúziók és csalódások mflvilága. Éppen ez volt az ok, arai élénk vitát váltott ki a Százszorszépek körül. Persze azt senki sem állít ja, hogy a két lány fiatalságunk tipikus képviselője, ám a bennük összezsúfolt negatív vonások feltétlenül mindenkiben felébresztik a gondolatot: Nem bujkál bennem is valami hasonló? A Százszorszépek Chytilová kivételes művészi kvalitásairól beszélnek. Sok mindent tud elmondani az életről és az emberekről anélkül, hogy a filmben egy szó is esne ilyesmiről. S. K. Integrációs törekvések a mezőgazdaságban Az élelmezés egyre égetőbb világprobléma • Az önellátást kizárólag a belterjes gazdálkodás oldhatja meg • Az élelmiszertermelő ágazatok közös irányítása • Fokozatosan megalakulnak a járási mezőgazdasági társulások Az élelmezés évről-évre égetőbb világprobléma. A mezőgazdasági termékek mennyisége — az élelmiszertermelés fő forrása — a világ legtöbb táján lassabban növekszik, mint a lakosság száma. 1965-ben például a világ lakossága 2 százalékkal gyarapodott, a mezőgazdasági termelés azonban csak 1 százalékkal. Ezért a világ több gazdaságilag fejlett országa nagy igyekezetet tesz a termelés növelésére, hogy az élelmiszerekből önellátó legyen. Az élelmiszerkivitel az illető országok kezében nagy politikai tőke is, s ezt az országok ki is használják. A korlátozott mezőgazdasági földterülettel rendelkező, sűrűn lakott országokban az önellátást kizárólag a belterjes gazdálkodás útján lehet megoldani. Az ilyen országok közé tartozik Csehszlovákia is. Sürgősen növelnünk kell az élelmiszertermelést Hazánk az élelmiszerekből nem önellátó. Az utóbbi öt évben az élelmiszerbehozatal részaránya a lakosság kalóriafogyasztásában 20—25 százalékot tett ki. Ez az adat semmiképpen sem kedvező, főleg ha meggondoljuk, hogy a behozatalban nagy súlyuk van a mérsékelt égövi termékeknek, elsősorban a gabonának és a húsnak. 1961 -1965 között évente átlagban 1 millió 900 ezer tonna gabonát hoztunk be és 60 ezer tonna húst. Mezőgazdaságunk elsőrendű feladata teliét (de az egész társadalomé is) az élelmiszertermelés sürgős növelése, hogy kevésbé függjünk a behozataltól. Az Igények ebben a tekintetben igen nagyok, mert nemcsak az említett hiány fedezéséről van szó, hanem a szaporulat élelmezésének biztosításáról is. Hazánk lakossága 1980-ig 1,3—1,4 millió fővel gyarapodik, azaz 13 százalékkal. A mezőgazdasági termelés általános növekedésén kívül szerkezeti változásokat is kell eszközölnünk, hogy az élelmiszerfogyasztás összetétele megfeleljen a helyes táplálkozás elveinek. Növelni kell főleg az állati fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok fogyasztását, viszont csökkenteni a liszt, esetleg a cukor stb. fogyasztását. A deklaratív kijelentések nem sokat segítenének, ha nem teremtenénk meg a feltételeket a fogyasztás Ilyen összetételének kialakítására az árak és a jövedelmek tekintetében is. Ezen a téren csakugyan van mit tennünk. Hisz csak gondoljuk meg: a lakosság az élelmiszerekre összkiadásainak 40—42 százalékát költi (a gazdaságilag fejlett nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban 20—30 százalékát), és a fogyasztás helyes összetételének kialakítása e kiadásokat lényegesen emelné. Láthatjuk tehát, hogy nagyon komoly közgazdasági és politikai feladat előtt állunk. Sokoldalú igyekezetet kell kifejteni ezért a termelési költségek csökkentésére mind a mezőgazdasági elsődleges termelésben (itt a költségek persze lényeges mértékben függnek azon ágazatok eladási árainak csökkentésétől, melyek a mezőgazdaságnak gépeket, műtrágyát, építőanyagokat stb. szállítanak), mind a mezőgazdasági szolgáltatásokban, az élelmiszeriparban és a közlekedésben. Az élelmiszerellátásban közvetlenül és távlatilag megoldásra váró problémák és feladatok ilyen körülhatárolása megmagyarázza ós megindokolja a CSKP Központi Bizottsága márciusi plénumán jóváhagyott intézkedéseket, vagyis a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a mezőgazdaságnak termelői és más szolgáltatásokat nyújtó felvásárló szervezet közös és egységes irányítását. Nem szabad az erőket szétforgácsolni, ellenkezőleg, összpontosítani kell minden igyekezetet és eszközt a kitűzött célok elérésére. A közös minisztérium létesítése persze még nem jelenti e probléma megoldását. Megteremti azonban a különböző irányítási fokon levő partnerek érdekei összehangolásának legszükségesebb feltételét. Járási mezőgazdasági társulások E folyamat megvalósításában a munka neheze az elsődleges termelést folytató és a feldolgozó vállalatokra, valamint a járási irányító szervre hárul. Ez a szerv a járási mezőgazdasági társulás, a mezőgazdasági üzemek, tehát a szövetkezetek és az állami gazdaságok közvetlen felettes szerve. A társulás tagjai lehetnek más (ellátó, értékesítő, feldolgozó) vállalatok és szervezetek is, melynek azonban a társulás nem a közvetlen felettes szervük, mert ezeket rendszerint vertikálisan irányítják, tehát szakágazati alapon. A társulás határozatainak végrehajtásában viszont részt vesznek. A járási mezőgazdasági társulás fő küldetése a mezőgazdasági termelés új, haladó és hatékony formáinak a szervezése. Ennek teremt szervezési és közgazdasági feltételeket, hogy elérjék a mezőgazdasági termelés intenzitásának feltételezett növekedését, a társadalmi munka célszerű megosztásával a termelési folyamat ésszerűsítését, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának általános növekedését. A társulás támogatja a vállalatok közötti egészséges versengést, a helyesen értelmezett szocialista vállalkozást. A társulást a minisztérium bizonyos feladatokkal bízza meg (például tervezési és pénzügyi joggal azokkal a mezőgazdasági üzemekkel szemben, amelyek nem tagjai a társulásnak — a tagság ugyanis önkéntes). A társulás azt jelenti, hogy megszűnnek az eddigi termelési igazgatóságok az Illető járásokban. Azzal számolunk, hogy a járási mezőgazdasági társulások fokozatosan létesülnek aszerint, milyenek a mezőgazdaság e minőségileg új irányításának feltételei a járásban. Például az Uherské Hradište-i és a lounyi járásban már megalakult, és továbbiak létesítését készítik elő. közöttük például a nyitrai és a bratislavai járásban is. A mezőgazdaság Intenzitásának növelésében, valamint az élelmiszertermelés megjavításában és gazdaságosabbá tételében jelentős szerepet kellene játszania a mezőgazdasági nyersanyagtermelő, feldolgozó, ellátó és értékesítő szervezetek közötti szerződéses, és később talán szervezeti kapcsolatokban is. Lényegében az illető vállalatok kooperálásáról és integrálásáról van szó. Míg a kooperáicóra a partnerek többoldalú szerződéses kapcsolata — elsősorban horizontális irányban — jellemző, (például kooperáció az alföldi és a hegyvidéki szövetkezetek között a szarvasmarha-tenyésztésben), addig az integrációs kapcsolatok lényegesen mélyebbek, és a mezőgazdasági vállalatot egyaránt összekötik a szállítókkal és felhasználókkal, tehát vertikálisan. Az integráció alacsonyabb (szerződéses) formája is nagy minőségbeli különbséget jelent az eddigi (például a mezőgazdasági üzem és a felvásárló szerv közötti) szerződéses kapcsolatokkal szemben. Az eddigi szerződés tulajdonképpen csak írásbeli mása volt a szállító-átvevő kapcsolatoknak, a partnerek szerződésbe foglalt kölcsönös jogai és kötelességei az illető rendelet, jogi előírás tükre volt. Az integrációs szerződés azonban azt jelenti, hogy a partnereket közös érdekek kötik egymáshoz. A partnerek tehát nemcsak azt foglalják bele a szerződésbe, amit a rendelet megkövetel (ezek az alapvető kötelességek), hanem azt is, mi mindent tesznek ezen felül, hogy az eredmény a leghatékonyabb legyen mind az egyik, mind a a másik szerződő fél számára. Az ilyen szerződéses integrációra találunk példát már a mai gyakorlatból is. Ilyen a mezőgazdasági üzem és a felvásárló szerv közötti szerződés a takarmánykeverék szállításáról, hatásossága szavatolásával. Más példa: közös baromfivállalat létesítése társberuházással, fiatal csirkék szállításával és szaktanácsadó tevékenységgel a Hydinárstvo nemzeti vállalat részéről. Ezek a formák beváltak és mutatják a széles lehetőségeket, amelyek ezen a téren vannak. Várható-e javulás? Az élelmezést biztosító ágazatok új irányításával kapcsolatban gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, lehetséges-e ezeken a szakaszokon valamit javítani, ha a pénz nem lesz több. Erre a kérdésre pozitív választ kell adni. Ha nem is növelik lényegesebben az új tárca beruházási és más pénzeszközeit, ezek jobb időbeli, területi, esetleg ágazati elosztásával nagyobb hatékonyság érhető el, mint eddig, amikor a ma már közös tárca alá tartozó ágazatok és szakágazatok maguk döntöttek felhasználásukról, tekintet nélkül a többi partner szükségleteire. Az eszközök közös felhasználásának, valamint a közös irányításnak az előnyét alátámaszthatjuk egy példával: A zvolení járásban új nagy kapacitású húsfeldolgozó üzemet létesítettek. Éppen itt fejezik be az ország legkorszerőbb takarmánykészitő üzemének építését is. Ezért csak üdvözölni kell a járási dolgozók igyekezetét, akik nagy kapacitású sertéshizlalda építését tervezik ide. Űgy helyezik el, hogy közel legyen a takarmánykészitőhöz és a vágásra érett sertéseket a legrövidebb úton szállíthassák a vágóhídra. Ha a hizlaldát az érdekelt partnerek a kölcsönös megértés szellemében építik fel, ez bizonyára társadalmi és vállalati szempontból is előnyös lesz, vállalati szempontból mind a mezőgazdaság, mind a takarmány- és a feldolgozó ipar számára. A mezőgazdasági üzemek és szállító-átvevő partnereik közötti integrációs kapcsolatok elmélyítésében tehát nagy lehetőségek rejlenek. Ezeket a lehetőségeket részben már 1970-ig kihasználjuk. Olyan kihasználásukat, ami elősegíti a társadalmi munkamegosztást, a termelés specializálását és koncentrálását, a további évekre várjuk, amikor létrejönnek ennek jogi, tervezései, szervezeti és pénzügyi feltételei. A legfontosabb az, hogy ezeket a haladó elgondolásokat, amelyeket már több éve érvényesíteni a gazdaságilag fejlett országokban, jól megértsék a mezőgazdaságiélelmiszeripari termelővállalatok dolgozói ls. mert tőlük függ a jövő fejlődés teljes sikere. JOZEF NAVRÁTIL, kandidalus, az SZNT Földművelés és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatala főosztályának igazgatója Kevesebb az üzemi étkezde Ez év elején az országban 7740 üzemi étkezde és büfé volt, 97-el kevesebb, mint a múlt év kezdetén. Számuk valamennyi kerületben csökkent, Prágában azonban 4-el emelkedett. A 7740-ből az üzemi étkezdék száma 4212, 83-al kevesebb, ||i| mint tavaly, a büfék száma pedig 3528, 14-el kevesebb, mint lg67 a múlt év elején. Az üzemi étkezdék és büfék száma különö- viH. sen a bányászatban és a közszükségleti iparban csökkent. m viszont a nehéziparban és a FJ mezőgazdaságban emelkedett. ^^