Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-30 / 239. szám, szerda

r ORVOSI TANÁCSADÓ ] A fertőző betegek elkülönítése „Egyes fertőzéses betegeket bérházukból fárványkórházba szállították" — írja F. Vera p.-i olvasónk — „míg másokat csak otthonukban különítettek el. Milyen megítélés alapján döntenek az orvosok az elkülönítés módjáról, mily hosszú időre kell elválasztani a beteget embertársaitól és jelenthet-e veszélyt az otthonában elszigetelt beteg hozzátartozóira, illetve a ház többi lakóiára?" A fertőző betegeket fertőzőképességük tartamára kell elkülöníteni, mert betegségüket más emberekre vihetik át és ily módon járvány terjesztőivé válnának. Teljes elkülönítést a leggondosabb ápolással és gógykezeléssel kórházban valósíthatunk meg. Kórházak járványosztályaira a diftériában, gyermekbénulásban, hastífuszban, fertőző májgyulladásban és más súlyos fertőzésben megbetegedett embereket utaljuk be, ugyancsak ott különítjük el a szövődményes fertőzéseket. A beteg lakásán akkor valósítható meg a teljes elkülönítés, ha különbejáratú szobában fekhet és biztosítható, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem fertőz más embereket. Ajtaját a járványügyi szolgálat piros tilalmi lappal jelöli meg. Az otthon elkülönített beteget és környezetét, de főleg az ápolásra kijelölt személyt jól ki kell oktatni a betegséggel kapcsolatos tennivalókra, és szigorúan számon kell kérni az óvintézkedések betartását. A beteg szobájába egyedül annak ápolója és orvosa, esetleg más hivatalos egészségügyi szerv léphet. A részleges elkülönítés azt Jelenti, hogy a betegszobaiba felnőttek beléphetnek, de 18 éven aluli fiatalok, illetve gyermekek nem. Otthonukban különíthetők el általában a könnyebb lefolyású fertőző betegségek, pl. gyermekeknél a kanyaró vagy a fültőmirtgy-gyulladás (mumpsz). Könnyű a gyermek elkülönítése ott, ahol nincsenek testvérek. Az elkülönítésnek csak úgy van értelme, ha a betegszobát mindazzal ellátjuk, amire a betegnek és gondozójának szüksége van a tisztálkodáshoz, a székletürltéshez, a köpet eltávolításához, valamint a fertőtlenítéshez, égyneműváltáshoz, étkezéshez, olvasáshoz, szórakozáshoz stb. A beteghez csak köpenyben szabad belépni, s távozás vagy szennyes holmi kivitele előtt a kezet és a használati tárgyakat fertőtleníteni kell. Néhány fertőző gyermekbetegség lefolyását az elkülönítés szempontjából így írhatjuk le: A vörheny lappangási ideje 2—5 nap, kórházban 5 napig, otthon 1 hétig ágyban fekve, 1 hétig pedig kijárva gyógyul a beteg; kórházi elbocsátása után 14 nappal visszatérhet a bölcsődébe, óvodába, iskolába stb. A fertőzéssel kapcsolatbam jutott gyermekeket 8 napig kell távoltartani a közösségtől. A diftéria szintén 2—5 napon belül mutatja tüneteit s addig kíván kórházi tartózkodást, amíg az orr-torokváladék két egymásután elvégzett laboratóriumi vizsgálata nem mutat ki kórokozókat. Ha a gyógyult váladékban jelen vannak a kórokozók 4 hét múlva ls, a zárlatot feloldjuk, de addig ellenőrizzük, amíg megszűnik a bacilusürítés. Csak azután térhet vissza a védőoltásban részesült gyermekkollektívába. A fültőmirigy-gyulladás (mumpsz

f lappangási ideje a fertőzéstől számított 18—21 nap, otthon kezelhető, az elkülönítés tartama 2 hét. Ezután viszszatérhet társai közé a gyermek. A rubeóla lappangási ideje 18 nap, a kiütés megjelenésétől számított 5 nap múltán küldhető iskolába. A bárányhtmlő 15 napi lappangási idő ulán jelentkezik külső tüneteivel, addig kell otthonában elkülöníteni a beteget, amíg el nem tűnik a kiütés. Gyermekek közé a kiütés eltűnését és a behegedést követő fürdő után mehet a gyógyult. A kanyaró lappangási ideje 10—14 nap, a kiütés keletkezésétől számított öt napig otthon különítjük el a beteget, és két hétig tartjuk távol az óvodától vagy az iskolától. A szamárköhögés lappangási ideje 7—10 nap, az elkülönítés időtartama otthon a megbetegedéstől számított 6 hét. A járványos agyhártya-gyulladás 5—7 napos lappangási idő után árulja el magát tüneteivel, a betegnek gyógyulásig a kórházban kell feküdnie elkülönítve és 21 napnál korábban nem térhet vissza az iskolába. A hastífusz lappangási ideie 14 nap, kórházban gyógyítják és háromszoros vizelet-, illetve székletvizsgálat negatív eredménye alapján oldják fel az elkülönítést. Gyermekközösségbe a gyógyult 2 hónappal kórházból való elbocsátása után térhet vissza. A dizentéria tünetei a fertőzéstől számított 1—5 napon belül megjelennek. Kórházban vagy kivételes esetben otthon ls elkülöníthető a beteg, amíg 2—3 napos időközben végzett székletvizsgálata negatív eredményt ad. Gyógyulása után, ha további három laboratóriumi vizsgálat negatív, visszatérhet közösségébe. A fertőző májgyulladás fsárgaság) 20—32 napig is rejtve maradhat. Az elkülönítés tartama 14 nap a kórházban és legalább 14 nap otthon. Iskolába legkorábban a megbetegedéstől számított négy hét elmúltával mehet a gyógyult. A járványügyi szolgálat megítélése szerint egyes fertőző, járványszerűen fellépő betegségek esetében a fertőzéssel kapcsolatba jutott személyek zárlat alá vehetők, ami 5 napig, 3 hétig, sőt 1 hónapig is tarthat. Vannak esetek, hogy zárlatot rendelnek el a bölcsödére, az óvodára, az Iskolára, a vállalati étkezdére stb. Leggyakrabban azonban — kellő fertőtlenítés és más óvintézkedések mellett — csupán a fertőzésgyanús egyéneket tiltják ki a szükséges időre a közösségből, vagy ha élelmiszeripari dolgozóról van szó, kivonják munkahelyéről és más tevékenységre osztják be. Az orvosokat törvény kötelezi minden fertőző betegség bejelentésére, még akkor is, ha a tünetek alapján csak gyanítani lehet. Magát a beteget, de egész környezetét és az emberek nagy csoportjait megóvhatjuk a fertőzés elterjedésének vagy egyéni szövődményeinek veszélyétől, ha idejekorán fellépünk ellene. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY P

éntek van, az óramutatók lassan éjfélhez közelednek. A bratislavai Nagyállomásra az utolsó személyvonatok érkeznek Nagyiévár, Malacka, Záhorská Ves, Senica, Galánta, Nagyszombat felől. Utas alig van már, a vagonokból jobbára csak hárászkendős, falusi parasztasszonyok szállnak ki, hátukon óriási batyuval. A szerencsésebbek helyet kapnak a szűkös váróteremben, a többiek egy-egy padra ülve a peronon rekednek. Csupán elvétve váltanak szót egymással, s ha, akkor is csak ennyit: — Maris, mit hozol? — Almát, körtét, sárgarépát, paradicsomot... És te? — Én? Egy kis hagymát, tököt és paprikát. A csillagos éjszaka derengésre vált, amikor a nehéz terhet ismét vállukra véve, elindulnak a piactérre. Az égbolton tűzpiros fénycsókok jelzik a napkeltét. Ismerősként üdvözlik az idős piacőrt, aztán jó, forgalmas asztalt keresve megfizetik a helyf>énzt. Szó se róla, a többi napon is van piac, de a szombat az mégiscsak szombati ... A városi háziasszonyoknak ekkor különösképpen kell a vasárnapi csontlevest ízesítő, a tálra kerülő húst körítő friss zöldség; az ünnepi ebéd után a zamatos gyümölcs. Rövid „szomszéd-les" és számvetés után sorjában megállapítják az árakat s most már az árut rendezgetve várják a vásárlókat. öt óra körül érkeznek az elsők: korán kelő gondos családanyák (jaj, csak a legfrissebbet kapjam!), sőt, néhány álmosszemű, példás férj is megjelenik a piactéren. Az első közjárművek érkeztével percről percre élénkül az egykori Marhavásár-tér ... Ébredezik a szombati piac! Egyre gyakrabban hallatszik a hagyományos párbeszéd: — Drága ez a paprika ... Hat korona?! ... — De nézze meg gyöngyöm, micsoda egészséges, milyen húsos! A legszebb az összes közüli — Adja ötért!... — Ilyen paprikát? Egy szemet sem! A vita lezárult. Az asszony tovább keres, az árus bosszús pillantással kíséri lépteit. Nincs már kora reggeli nosztalgia, alku alkut követ: — A szomszéd egy koronával olcsóbban adja a tököt! — Adja, ha akarja . . . íöld óriás-uborka az még, nem tök ... No, adhatom háromötvenért? Szombati forgalom a bratislavai Központi Piactéren. (Bakala — ČTK felvétele) — Hagymája nincs? Futó sajnálkozás ül az arcára. — Nincs bizony, aranyom. Volt tíz kiló, de egyszerre megvette egy asszonyka. Hozzak hétfőre? Bábeli hangzavar uralkodik piacszerte: — Adhatom ezt a dinnyét? Édesebb a cukornál... — Itt a nyári alma! Olcsó, jó a nyári alma! — Paradicsom, paprika, fejeskáposzta ... Vegyék, amíg van! Teljes erővel süt már a Naj), nyüzsög a piac. — Mennyi az őszibarack kilója? — Kilenc. — Drága! Ha olcsóbban adja, veszek tíz kilót. Érces férfihang hátulról: — Alkudozzon másutt! A kovászosuborka „részlegen" egy férfival kötődnek bogárszemű falusi fiatalasszonyok. — Az a néhány férfi sem vásárol magától, nemhogy a nők ... Hazaviheti az egész hordót... ! Nevetésük csengő kacérkodás. Az öreg pislogva dohog: — Én? Soha! Inkább itt várom meg a jövő hetet! A virágárusok szorgosan kötözik kertészhánccsal az újabb és újabb csokrokat. — Kardvirágot, rózsát tessék! Remek illata van a szegfűnek! — Illata, ennek? — méltatlankodik egy idős epésarcú nő. — Ennek bizony, szentem! A maga kölnijénél biztos jobb! Egy pillanatig farkasszemet néznek, aztán elszakítja őket a sokaság. Háromnegyed hét után tetőzik a forgalom. Zöldségtől kezdve fekete kutyakölyökig, vagy műszivacsmelltartóig minden kapható itt. Vajbab, szeder, körte, kardvirág, szegfű, baromfi, olcsó cipő, mixer, ruhaanyag, ínycsiklandó cigánypecsenye ... Ha repülőgép szállna most a Központi Piactér fölött, onnan bizonyára egy hatalmas, színes hangyabolynak tűnne a tágas tér. Lassan nyárutó van, de teljes pompában áll a piac ... ! MIKLÓSI PÉTER Síden is kocuara családi hasak eptuuen. (Németh J. felvétele) / ózsi bácsi bütyJ kös, merevedett ujjai nehezen birkóznak meg a sima, pehelykönnyű golyóstollal. Még szerencséje, hogy nem hajtja a tatár, rajta kívül csak a szövetkezet pénztáro sa van az irodában. Ez is ritkaság fizetés napján, de most így van. Végre odakanyarítja nevét a fizetési listára. Most már nyúlhat a boríték után, de előbb még odales: Ezerháromszázötvenhét korona. Na ló, nem is számított többre. De — nem azért, mert az asszony figyelmeztette rá — pénz számolva,... jó. A boríték nincs leragasztva, nehogy a nehéz ujjak között a pénz is szakadjon. Lássuk csak: tizenkét százas, két ötvenes és hat korona apró. Hát ez nincs rendben. Az az egykorona még csak hagyján! De egy ötvenes hiányzik. Vagy... Űjra számol. Harmadszor már csak az ötvenéseket. Akárhogy kényszeríti őket, egyik sem akar kettéválni. A pénztáros mosolyogva szemléli a műveletet. — Talán valami baj van? — szól oda. — Baj éppen nincs, de egy ötvenest meg egy egykoronást hiába keresek a kópertában. — Pedig a koronának nincsen lába. — Némelyiknek talán mégis van. — » borítékot is megnézted, Józsi? — Nálatok talán ötvenegy koronába kerül egy ilyen boríték? — Azt nézd meg, hogy ml van ráírva. Józsi bácsi betűzi: Autóbusszal Komáromba = 17 korona. Tizenhét liter tej = 34 korona. Aláhúzva, összeadva, összesen: ötvenegy korona. Még egy matemati kai művelet van a borítékon. Az egyezerháromszázötvenhét koronából ki van vonva az az ötvenegy korona, s itt a maradék, az egyhadd mossa le a szégyenét, hűsítse a lázongását. S lám, rendeződnek a gondolatok: hiszen csak a pénztáros tud a dologról! Az meg nem olyan ember ... — Fizetek. — Annyira sürgős? — Legyen nálad, ami neked jár. — Öt tíz az egész, Eíafietdut >. * ezerháromszázhat korona. — Azt a hétszentségitl — mordul az öreg. — Mégis hiba van? — fordul oda szolgálatkészen a pénztáros. De józsi bácsi erre már nem válaszolt csak megérinti a sapkája szélét, és elmegy dohogva. A pénztáros értetlenül néz utána, nem tudja, mért dühös rá józsi, amikor nem volt ott egy fillér hiba sem ... — Egy felet meg egy sört! — szól oda Józsi bácsi a fürge csaposnak. — Azonnal adom ... — jön a válasz a pult mögül, de az öreg nem oda figyel. Még mindig forr benne a düh, mardossa a szégyen. No, de csak jöjjön haza az asszony. Azt meg tudta mondani, "iogy aztán jól számold meg azt a pénzt, de azt már nem, hogy levonás is van. Ekkora szégyen, nem hitt a pénztárosnak. De ez volt az első és az utolsó, menjen ezután ís az asszony a fizetésért, ha olyan okos! gyot C elhörpinti a boro' vicskát, jó nanyel a sörből. vagy parancsol még valamit? — Majd máskor ... — mondja, de most sem arra figyel, amit mond, hanem újra az irodára meg az aszszonyra gondol. Es belenyúl a pénztárcába, azäz a borítékba. Ott van a hat korona apró, a két ötvenes meg a tizenkét százas. Kifutná íz apróból. De még ?sak nem is ötvenes5el, hanem százassal Űzet. Csak azért is. — Kaphatnék ap-ót...? — Nincs! — vágja oda nyersen, bár ezt a hangot nem a csaposnak szánta. — Tíz fillér sincs? — kérdezi újra az öreget Dezső, a csapos, de most már ravasz mosoly bujkál a szája szögletében. — Annyi sincs! — mondja emez kurtán, és kiissza a maradék sört a poharából. — Akkor itt van a 94,90, és most számolja meg a pénzét, Józsi bátyám. Nemcsak ezt, hanem azt is, ami a borítékban van. Mintha kígyó marná az öreget. — Számolja az öregIsten! — mondja, és rávillan tekintete a csaposra, miközben zsebbe gyűri a visszakapott pénzt. Aztán enyhébben szól: — Inkább adj még egyszer! Rögtön fize tem... Tízessel fizet. — De most már igazán adjon tíz fillért, mert nem tudok viszszaadni. — Kell az apró az unokáknak ... — Na jó, akkor itt van öt korona, a tíz fillért is adja az uno káknak, magának meg itt van még tízezer fillér — mondja, és nyújtja a százast. Most már szikrát szór az öreg tekintete. — Ne csinálj belő lem bolondot! — Előfordult az már máskor is, hogy két darab papír összetapadt. Azért mondtam, hogy a borítékban is számolja meg a pénzt. — Még hogy újra számoljam meg? Hát nem elég volt egy szégyen? Ezt nem hangosan mondja, csak úgy befelé. Mert hogy előfordul. Sok minden előfordul. De annyi szégyen, amennyi öt érte ma! Még abból is ő húzza a rövidebbet itt az emberek előtt, hogy egy százassal többet fizetett. Inkább ne adták volna vissza! l/int a friss levegőn szédül. Jobban, mint akkor, amikor nem két, hanem tíz féldecit ivott meg. Sietne, de lassan viszi a lába. Ej, ha most az asszop.y otthon lenne ... HARASZTI GYULA