Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-30 / 239. szám, szerda

A címzett nem válaszol Csöppnyi gyerek ül megilletődve a vasútállomástól J I induló villamos padján. Odaültették az ablak mel ; lé, és a fülébe súgták, hogy 1 • el ne mozduljon a helyéről [amíg nagyapó a végállomá * ' son érte nem jön. Ezzel ma- < I gára hagyták. Kezében a villamosjegyet J [és egy óriásnyalókát szoron| gatva önfeledt gyönyörűség- < > gel nézdegél. Nem tud betel- J ) ni az izgalmas látvánnyal. Az< ; utcák forgalma, az elsuhanó < ! autók, a járdán hullámzó« ; tarka sokaság, a sorra fel> bukkanó fényes kirakatok, a\ \ pillanatonként változó szí | nes kép, a nagyváros ezernyi < • meseszerű fénylő, csillogó < ! csodája elbűvöli. Az utazás j J öröme ragyog a szemében. Egy kismama telepszik le\ ! melléje. A zsúfolt villamos álló uta \sai Irigykedve nézik az ablaki > mellett ülő, tágra nyílt í [ szemmel bámuló gyereket, j | Méltatlankodva méregetik. < > Egyik-másik nyilván a reu- J ! más, fájós lábára gondol, [ mert egyre több csípős meg> jegyzés hangzik el. — Az ölébe is vehetné \ látja, hogy tele a kocsi! — Ilyen anyák is akad-< I nak! — Hogy nem sül ki a sze> me! A megjegyzések egyre han\ gosabbak, egyre élesebbek. A címzett, akinek a soH I megjegyzés szól, nem is sej- < \ti, hogy róla van szó, hogy\ t a mellette ülő kisgyerekre < Jcélozgatnak, és ö az, aki az< > ölébe vehetné; ö, akinek \ ! nem sül ki a szeme. Csak amikor körültekintve < j leszállni készül, és látja a < >sok ellenséges pillantást, éb > red tudatára annak, hogy a J I sok szidalmat bizony neki cí; mezték. Céljához érve kiszáll a komcsiból, a kisgyerek pedig to 1 vábbra is mozdulatlanul ül a« ' helyén, és boldog mosollyal < > az arcán gyönyörködik a sok < [ látnivalóban. A hangos monológokat < > csend váltotta fel. A villamos dübörögve, naIgyokat csengetve robogott aj végállomás felé, ahol a c > csöppséget már várta a nagy- J I apja. DALLOS ISTVÁN ! Át kell vágni Minél jobban közeledik az új bratislavai hír építésének az ideje, annál több hír hallatszik innen is, onnan is, suttogva, de nyilvánosan is a lapokban, a rádióban és a televízióban a híddal kapcsolatban. Sok vitára, bizalmatlanságra adnak okot ezek a nem mindig indokolt hangok... Itt az augusztus vége és a tervezett híd helyén hiába keresnénk építőmunkásokat. Ott áll még az összes, lebontásra váró épület, sokban közülük még laknak is. A ligetfalusi parton sem távolították még el a csónakházakat. Sőt, mi több, még azt sem tudjuk, ki fogja építeni a hidat. Mi ennek a hosszú huzavonának az oka? — kérdezik sokan. Hiszen közismert, hogy Bratislavának olyan szüksége van egy új hídra, mint a sóra. Elég szemügyre venni a mostani, egyetlen hidat, hogy meggyőződjünk: már, ma is elkelne egy további híd, mert a mostani provizórium sem kapacitásával, sem műszaki szempontból nem képes hiánytalanul teljesíteni a küldetését. Szűk, és emellett, ami még rosszabb, túlságosan nagy a behajlása. Ami pedig a megterhelést illeti, szemlélletóül elég megemlíteni, hogy a két közeli határátlépési helyen — Magyarország és Ausztria Irányában — ebben az évben már ez ideig több mint félmillió gépkocsi haladt át és ezeknek mind át kellett hajtaniuk a hídon! Egyre fokozódik a gépkocsikkal lebonyolított teherszállítás is. Ismét egy példa: Ausztria nagy mennyiségű mazutot vásárol a bratislavai Slovnaft olajfinomítótól, a hídon át szállítják rendeltetési helyére. Milyen a hídépítés előkészítésének mai állapota? A geológusok még a múlt évben elvégezték a hídfők helyén a talaj teherbírásának megállapítására szolgáló szondázást. Kimutatták: minden rendben van, ezen a helyen lehet építeni. A magyarországi DUNABER május 15-étől geodóziai méréseket végez itt a kivitelezési terv számára és fixálja a híd egyes pontjait. ; A Bratislavai Ütügyi Igazgatóságon egyre inkább vaskosodó irat- ós tervcsomók tanúskodnak az eddigi fejleményekről. A magyar tervezőirodák sietve készítik a kivitelezési terveket, hogy folyamatosan átadhassák őket a hídépítéssel megbízott szervezetnek. volna átadni az építkezési helyet a kivitelezőnek. Ez természetesen nem történt meg, hiszen amíg a hídépítés nem kap végleges szentesítést, addig a szükséges pénzeszközöket sem tudják megszerezni a kerületi költségvetésből. Ennek pedig az a következménye, hogy például a ligetfalusi parton nem oldható meg az iparvágány kiépítése, amelyre pedig az anyagszállítás szempontjából feltétlenül szükség van. A Petržalka—Kopčany közti, ma üzemen kívül álló vasútvonal egy részét szemelték ki erre a célra, a Csehszlovák Államvasutak azonban a vasúti pálya teljes átépítését követelik — pedig elég lenne egyes részeinek a kijavítása. Az anyaga gordiuszi csomót! Két pályázó nyújtotta be ajánlatát: a magyarországi KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat és a bratislavai DOPRASTAV. Azóta számtalan érdekelt és kevésbé érdekelt szerv, szervezet, Intézmény, vállalat, üzem szólt és szól bele a dologba, számtalan tájékozott és kevésbé tájékozott ember véleménye hangzott el. Ami fél évvel ezelőtt még meglehetősen egyszerű dolognak tűnt, az ma úgy összebogozódott, hogy valóságos gordiuszi kardvágásra lenne szükség. A Városi Otügyl Igazgatóság, mint beruházó, reméli, hogy a közeljövőben mégis megszületik a döntés, hiszen már miniszteri szinten tárgyalnak a tervekről és a közeli hetekben a kormány dönti el, kit bíz meg a Duna-híd felépítésével. Eredetileg július 10-ig kellett Küszöbön az új tanév, s az iskolákban különösen most sok a teendő. Elő kell készíteni az új tankönyvek, a füzetek és egyéb tanszerek garmadáját. Képünkön: Edita Pawlíková, a bratislavai filemnlcký alapiskola titkárnője is örül annak, hogy a kisdiákok eljöttek és szívesen segítenek. (M. Borodáčová — CTK felv.) raktárak, a betonozó üzem és egyéb segédépületek számára bizonyos területet kérnek kölcsön öt évre a Ligetfalusi EFSZtől azzal, hogy az építkezés befejezése után rekultiválják és visszaadják azt. Itt sem találkoznak nagy megértéssel... Amikor már végső stádiumához közeledik a hídépítés megkezdése, más intézmények is követelményeket támasztanak. A Szlovák Műemlékvédelmi Intézet például számos, lebontásra kerülő épület és egyéb műemlék komplett dokumentációjának elkészítését követeli a beruházótól, pedig ez Inkább a műemlékvédők feladata lenne. így folytathatnók tovább: mindenki hasznot akar húzni a nagy beruházásból. Megkezdik-e végeredményben ebben az évben a híd építését? — kérdeztem Karol Štrbától és Igor Scholztól, a Városi Útügyi Igazgatóság vezető munkatársaitól. A vállukat vonogatták, nem tudtak egyértelmű választ adni. Csak arról tudtak biztosítani: ha október 15-ig aláírják a végleges szerződést az építkezés kivitelezőjével — akármelyik lesz is az —, azonnal hozzáláthatnak a munkához. Mind a két pályázó fel van készülve, a szükséges mechanizmusok is rendelkezésükre állnak. Remélem, legközelebbi beszámolóm a Duna-híd sorsáról derűlátóbb lesz. Bratislava, sőt az egész országos úthálózat vár erre a mérnöki alkotásra. Minden késedelem káros itt, bár nem kétséges: nagy körültekintéssel kell dönteni egy ilyen nagy beruházásról, amelyet bratislavai szakkörökben a század építkezésének jelölnek. DOSA JÓZSEF LEVELES LADA Veszprán—Bajmóc Baráti együttműködés szálai fűzik egymáshoz a veszprémi Kittenberger Károly Vadaspark és a bojnicei állatkert dolgozóit. Élénk levelezésükben meghívások, csereajánlatok, tapasztalatátadás, tanulmányi és tudományos kérdések szerepelnek. A két állatkert propagandakiadványait is megküldi egymásnak. A veszprémieket Bajmóc eredményeiből leginkább a fogságban tartott hiúzok szaporodása, élelmezése, gyógykezelése és felnevelése érdekli tudományos szempontból. Az együttműködő intézmények jól ismerik egymás szükségletét, s ezen az alapon nemsokára hím farkaskölyök költözik a magyar vadasparkba, ideát pedig túzokot szeretnének kapni a bajmóci vadmadár állományának kiegészítéséhez. —nt— Emelték a nyugdíjakat A Košicei Járási Nemzeti Bizottság szociális ügyosztálya rendezte a járásban az alacsony nyugdíjakat. Folyó évi július l-től 2800 nyugdíjas alacsony nyugdíját emelte. Az ügyosztály figyelemmel kíséri a járásban az EFSZ ek szociális alapjának kihasználását is. A járásban 88 EFSZ közül 82 nyújt tagjainak segélyt különböző támogatás elmén. Az év elejétől több mint 700 ezer koronát fizettek ki szociális alapjukbél. MATÖ PAL, Košice Szárított fagylalt A Közép-szlovákiai Tejgyár rimaszombati üzemében Szlovákiában elsőként vezették be a szárított fagylalt gyártását. A nyári idényben 20 000 kg vaníliás és csokoládés fagylaltkeveréket készítettek A jövő évben további fagylaltfélékkel bővítik a termelést és olyan csomagolórészleget helyeznek üzembe, mely a szárított fagylaltot kisebb adagolásban is csomagolja. Ezzel a gyár finom újdonságát a kisfogyasztók számára is hozzáférhetővé teszik. Az idén gyártott egész menynylséget az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat vette át cukrászüzemei részére. KOVÁCS ZOLTÁN Rimaszombat PETRŐCI BÁLINT: A VÖRÖSKATONA VISSZATÉR <- Nézzétek! - mutatja a lapot. — Azt írják, béremelést követelünk. Uszítanak ellenünk! — Az anyjuk mindenit — dörmögik többen. - Lennének csak a mi bőrünkben! Mi csak az éhbérek ellen tüntetünk... Exinger úr csendőrosztagot hivatott a gyárba. Mosolyogtunk a „sztrájktörők" bevonulásán. Sem a csendőr, sem az igazgató úr soha életében nem fog papírt, cellulózt gyártani. Exinger úr kijelentette, most megtöri a sztrájkot, „műszaki" segítséget kapott a kormánytól. Erre is megadtuk a feleletet. A mi kommunista képviselőink majd megkérdezik a parlamentben, a kormánynak kit kell segítenie, a szlovákiai munkásokat, vagy pediq a külföldi tőkéseket?! Ez az, ami nagyon elgondolkoztatott. Amikor a szemem előtt bevonultak a gyárba a csendőrök, az járt az eszemben, fogat fogért, erő ellen csak erővel harcolhatunk. Ha nem fogunk össze, lenyúzzák rólunk a bőrt... Csak egy hónapja dolgozom a gyárban. Mit tudtam én eddig, mi a munkásmozgalom? Csak most „kóstolgatom" ... Szovjet földön csak a harcot, a forradalmat ismertem meg ... Eszembe jutnak Svarc elvtárs szavai: fegyver nélkül nehezebb harcolni. Igazat mondott, csak most tanulom a munkásmozgalom ábécéjét... De akárhogyan is von, nekürvk úgy kell harcolnunk, mint az orosz bolsevikok harcoltak . .. Erre gondoltam, amikor egyik este magunkba mélyedve ültünk nagy szobánk vaságyain. Telnek a napok, s nem tudunk zöld ágra vergődni. Bánatunkban szótlanul ültünk. Ilyenkor a felnőtt is szívesen hallgat mesét, csakhogy ne „hallja" a fülét hasogató csendet... — Ott még rosszabb volt a helyzet, mégis kibírták az emberek... — kezdem a mesét. Másról nem tudok beszélni, csak arról, amit ott átéltem. — Amikor a Vörös Hadsereg végleg leverte az ellenforradalmárokat, ne gondoljátok, hogy könnyű volt az élet. Sokszor nem volt mit ennünk. A nagygazdák továbbra is az ellenségeink maradtak, elrejtették a gabonát. Azt gondolták, az éhező nép fellázad a vörösök ellen. Múlt év júniusától a turkesztáni mezőgazdasági bizottságban dolgoztam. Azon a vidéken még feudális rendszerben éltek az emberek. Olyanok voltak, mint a rabszolgák. Lovas csapatunk sorra járta településeiket, .meglátogattuk a kóborló törzseket. Zummer elvtárs volt a tolmácsunk. Fájt a szívünk, amikor láttuk, hogyan élnek a vályogból vetett kis viskókban. A csupasz földre terített szalmán aludtak. A feudális úr szintén vályogból vetett házban lakott, de szobáinak falát perzsaszőnyegek borították ... A következő eset akkor történt, mielőtt hazajöttem volna. Az egyik településen ebédet főztek csapatunk számára. A feudális urat faggattuk, van-e eladó gabonája, élelme? Honnan lenne?! Kimentem az udvarra. Csodálkozva látom, hogy ott, ahol a lovaink állnak, süppedezik a föld. A házból kihoztam egy szablyát, és tövig beleszúrtam a földbe. Amikor kihúzom, s a napra tartom, elképedek: a penge olyan volt, mintha liszttel szórták volna be. Az ujjamat végighúzom rajta. Sikamlós. A földben krupli lehet! Hívom Zummer elvtársat, hadd lássa ő is a „csodát". Elhánytuk a földet. Sok-sok szekérnyi élelmet, krumplit, búzát találtunk elrejtve. Az élelem a raktárba, a gazda a rácsok mögé került.. . — Ha itt is azt csinálhatnánk, amit ott csináltatok, akkor most nem kellene sztrájkolnunk - mondja egyik munka tó rsam. Látom az arcukon: a csupasz gondolat, hogy nálunk is bekövetkezhet az, ami ott történt, reményt olt a szívekbe. Megéljük-e azt a napot? Erre nem tudtam felelni... Most leszünk csak igazi sztrájkolok! lélegeztek fel a munkások, amikor megérkezett Harmanecre Kocourek, a vegyipari dolgozók szakszervezeti szövetségének megbízottja. Rendbe hozza a dolgainkat. Okos ember lehet, ha a szakszervezet vezetősége küldi hozzánk. Egyesek mosolyognak a nevén, Kocourek ... kandúr. Majd „nyávog" helyettünk is ... Összehívjuk a bizalmiakat, hogy Kocourekkel megbeszéljék, hogyan képviseljen bennünket a bratislavai tárgyaláson. Sok függött ettől a tanácskozástól, mert egyes papírgyárak vezetői már megegyeztek a munkásokkal. Exinger úr nem hajlandó egyezséget kötni. Azt is kijelentette, nagy az üzem adóssága, kicsi a kereslet, ezért akárhogyan végződik a sztrájk, ha egészen nem is, de részben beszünteti a munkát. Ezért bíztunk annyira Kocourekben, kiharcolja nekünk a munka teljes felvételét is. A bizalmiak hiába vártak Kocourekre. Befut az egyik ember, és kiabálja: kisétált egy lánnyal az erdőbe! Amikor este kérdőre vontuk a fiotal urat, sértődötten kérdezi, mi jogon vonjuk felelősségre? Nagyon jól tudja, mit kell mondania azon az ülésen, amelyen részt vesznek a papírgyárak fő részvényesei, vezetői ... Alig tudtuk kivárni Kocourek visszatérését. A Pravda chudobyban már olvastuk a hírt: a papírgyárak tulajdonosainak szövetsége a Bratislavában tartott gyűlésükön megfenyegette azokat a gyárvezetőket, akik egyezséget kötöttek a munkásokkal, és elhatározták, a gyártulajdonosok szövetsége tanácsának jóváhagyása nélkül a sztrájkolókkal nem köthetnek újabb egyezséget ... A hírt már olvastuk, de Kocoureknek se híre, se hamva. Biztosan Bratislavában is a lányok után futkározik. Végre megjött... Haban Jožóval a kuglizó mellett beszélgetek. Egyszerre megpillontjuk a felénk közeledő, a gyárba igyekvő Kocoureket. u. Megjött a kandúr! — morogja Jožo. Megállítom Kocoureket. — Hogy végződött a tárgyalás? (Folytatjuk) f