Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-30 / 239. szám, szerda

Feszült a helyzet Dél-Arábiában Altalános sztrájk Adenban néhány Aden (CTK) — Az elmúlt két nap rendkívül feszültté vált a helyzet a Délarab Szövetségben. A délarab hazafiak vasárnap elhurcolták az ország legfelsőbb tanácsának elnökét és Adentől mintegy 80 kilométerre az álta­luk ellenőrzött területre vitték. A legfelső tanács ú] elnöke Al Babakrt eddigi repülésügyi mi­niszter lett. Hivatalának átvé­tele után rögtön felszólította a hadsereget, hogy azonnal ve­gye át a hatalmat, mert a szö­vetség legtöbb államában kicsú­szott a vezetés a központi kor­mány kezéből. A felhívással éle­sen szembeszállt Abdali had­ügyminiszter és törvényellenes­nek nevezte azt. Fokozódott a szabadságharco­sok aktivitása a brit megszálló csapatok és az Unió egyes ál­lamainak bábkormányai ellen is. Meg nem erősített hírek sze­rint a szabadságharcosok a 17 szövetségi állam közül hétben kezükben tartiák az ellenőrzést. A szabadságharcosok óva ill­tették a hadsereget a hatalom­átvételtől. Adenben közzétett nyilatkozatukban Al Babakrl elnök felhívását az imperialis­ta összeesküvők piszkos tetté­nek minősítették. A dél-Arab Államszövetség hadserege elutasította Al Ba­bakri sejknek, a Legfelsőbb Ta­nács elnökének azon fethívá­sát, hogy vegye át, a hatalmat az államszövetség mind a 17 ál­lamában — közölték hivatalo­san Adenban. A hadsereg elutasító állásfog­lalása miatt Al Babakri kényte­len volt lemondani. A megszállt Dél-Jemen felsza­badításáért küzdő front tegnap délben általános sztrájkot hir­detett ki Adenban, és Dél-Je­men egész területén tiltakozá­sul „a brit tervek ellen, ame­lyek célja, hogy Nagy-Britannia lakályai magukhoz ragadják az uralmat az országban még a függetlenség kikiáltása előtt". Még mindig több mint 2000 politikai fogoly van Jarosz szigetén Athén (CTK) — Patakosz tá­bornok belügyminiszter Athén­ban közölte, hogy az Égei-ten­gerben levő Jarosz szigetén a görög katonai kormány által fogva tartott 234 nő nem volt hajlandó aláírni a hűségnyilat­kozatot és elítélni „a kommu­nista ideológiát", hogy ennek fejében visszanyerje szabadsá­gát. A katonai kormány beismeré­se szerint a szigeten több mint 2000 „politikai bűnöst" tarta­nak fogva. Róma — Az olasz Altalános Munkaszövetség titkársága a ró­mai görög nagykövetségnél táv­iratban tiltakozott „Theodora­kisz zeneszerző, Papandreu ál­lamférfi és több száz demokra­ta, kulturális dolgozó és szak­szervezeti vezető kegyetlen meg­kínzása" ellen. A CGIL egyúttal felhívja Fanfanl külügyminisz­tert, hogy az olasz kormány mi­előbb tegyen hivatalos lépése­ket az üldözött és bebörtönzött görög antifasiszták kiszabadítá­sa érdekében. Willy Brandt elutasítja a szocialista országok elleni rágalomhadjáratot Bonn (CTK) — Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter televíziós beszédben visszautasí­totta egyes nyugatnémet körök rágalomhadjáratát a szocialista országok ellen. Elutasította azt az állítólagos vádat is, hogy a kelet-európai országokban jog­talanul letartóztatják, illetve bűnvádi eljárást indítanak nyu­gatnémet turisták ellen, sőt pél­dákkal Igazolta, hogy a baráti nyugati államokban sokkal több nyugatnémet állampolgárt vet­tek őrizetbe. A külügyminiszter kijelentései egyben válasz azok­ra a kormányhoz közelálló kö­rökben is napvilágot látott meg­nyilatkozásokra, amelyek el akarták tanácsolni a nyugatné­met állampolgárokat a szocia­lista országokba tervezett útjuk­tól. Jól tájékozott körök ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy a rágalomhadjárat azon szemé­lyektől ered, akik minden áron gátat akarnak vetni Nyugat-Né­metország és a kelet-európai or­szágok közötti kapcsolatok meg­teremtése elé. Partizánok Salisbury (CTK) — A dél-rho­desiai rendőrség hétfőn heves harcot vívott a partizánokkal," akik a rendőrség állítása sze­rint a szomszédos Zambiából hatoltak be Dél-Rhodesiába. Ez már a harmadik és az egyik legjobban felfegyverzett partizáncsoport, amely harcba szállt a fajgyűlölő Smith-rend­szer ellen. NYIKULA] PATOLICSEV, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere fogadta a Moszkvá­ban időző August de Winter bel­ga külkereskedelmi minisztert. A két államférfi a kereskedel­mi kapcsolatokról folytatott megbeszéléseket. HÁROMÉVI BÖRTÖNRE ítél­ték Hongkongban a britellenes propagandával vádolt három baloldali újságírót. HEINZ REINEFHARTOT, a ná­ci rendőrség volt altébornagyát bizonyítékok hiányában felmen­tette a tömeggyilkosság vád­ja alól a flensburgi (NSZK) ügyészség. A varsói tömeggyil­kosság vezetője 100 000 ezer márka kártérítést kap és a bon­ni kincstár fedezi a közel tíz évig tartó bírósági eljárás ne­gyedmilliós perköltségét is. A JAPÁN kormány lemondta Sato miniszterelnök tervezett kambodzsai látogatását, mivel nem hajlandó beleegyezni, hogy a látogatás alkalmával a miniszterelnök elé terjesszék a kambodzsai államhatárok elis­merésére vonatkozó követelést. SZÓFIÁBAN megkezdődtek a tárgyalások a VDK gazdasági kormányküldöttsége és a bol­gár küldöttség között. BORK belorusz faluban ünne­pélyes keretek között leplez­ték le a náci megszállás áldo­zatainak emlékművét. A falut öt nappal a lidicei tragédia után juttatták hasonló sorsra a fa­sisztá k HOSSZÚ LEJÁRATÚ ÁLLAM­KÖLCSÖNT szándékozik felven­ni a nyugatnőmet kormány a bonni gazdasági nehézségek fe­dezésére. A BELGA KORMÁNY elhatá­rozta, hogy mindaddig nem küldi vissza Kongóba műszaki tanácsadóit, amíg a kongói kor­mány nem szavatolja biztonsá­gukat. A HAMBURGBAN megjelenő Der Spiegel szerint az NSZK­ban 1966-ban 522 építőipari üzem, 93 textilvállalat 84 gép­Ipari vállalat és 861 kereske­delmi cég jelentett be csődöt. KOCSA POPOVICS, a Jugosz­láv Szövetségi Tanács tagja kedden Párizsba repült, hogy átadja de Gaulle elnöknek Ti­to Jugoszláv elnök üzenetét. BURGIBA tunéziai külügymi­niszter befejezte hivatalos olaszországi látogatását. A tu­nézla államférfi megbeszélése­ket folytatott Saragat elnökkel, Aldo Moro miniszterelnökkel, Fanfanl külügyminiszterrel és aláírta a tunéziai—olasz gaz­dasági és pénzügyi egyezményt. A KAMBODZSAI NEMZET­GYŰLÉS küldöttsége Chau Sen Cocsnak, a nemzetgyűlés elnö­kének vezetésével az NDK kor­mányának meghívására Berlin­be érkezett. Miért cserélte ki Wilson öt miniszterét? Wilson megint ügyes taktiku­si oldaláról mutatkozott be: a háromnapos augusztusi „bauk­ünnep" utolsó napján, amikor az angolok végképp nem számí­tottak semmiféle politikai ese­ményre, visszajött a Scilly-szi­getekről Londonba, elbocsátott öt minisztert, megfiatalította kormányát (a kabinet átlagos életkora az ed­digi 55 helyett 53 lett), s ami a fő: kinevezte magát gazdasági csúcsfőnöknek, amennyiben kezébe vette a gaz­dasági minisztérium ügyeinek általános irányítását, s a 43 éves Peter Shore-t, egyik bizalmi em­berét állította a gazdasági mi­nisztérium élére a lassúnak és öregnek ismert Michael Stewart helyett. Wilson a látványos magánin­tézkedések, helyesebben: privát kis trükkök mestere, s az egész kormányátalakítással az volt a célja, hogy a kilátástalan gaz­dasági zsákutcából mutatott ki­út helyett egy újabb jó trükkel hintsen port az elégedetlen bri­tek szemébe. Augusztusban ugyanis a munkanélküliség el­érte a huszonhét év óta legma gasabb nyári szintet, s február­ra legalább hétszázezer munka­nélkülit jósolnak a staitsztiku­sok. Világos, hogy a szakszer­vezetek jövő heti brightoni kongresszusán, majd októberben a Munkáspárt Scarborough-i évi értekezletén a Labour párti szá­mos régi híve készült lázadás­ra. Wilson a meglepetésszerű fiatalítással és a drámai „kiál­lással" akarja kifogni a szelet a vitorlából. Ezért írta a tegnapi Daily Mail, hogy Wilson veszélyt szi­matolt, s megjátszotta a béke­idők Churchilljét. A lapok em­lékeztetnek rá: mindössze há­romszor fordult elő Anglia leg­újabb kori történetében, hogy a miniszterelnök átvette egy dön­tő tárca ügyeinek közvetlen Irá­nyítását (MacDonald, Churchill 1939, Churchill 1951). „Egyik sem túlságosan bátorító példa" — írja a Daily Telegraph. A Mor­ning Star szerint „ha a kapitány maga áll a szivattyú mellé, ak­kor a hajó nyilván nagyon inga­tag állapotban van. Wilson tár­caátvétele azt bizonyítja, hogy a gazdaság hajóla zátonyra fu­tott, erre a zá­tonyra azonban IlIlKV^K^H ő maga vezette a hajót... A lUltBCSI kormányban nem új arcokra, hanem teljesen új politikára van szükség" — így a kommunista párt lapja. Nem üdvözölték azonban a „kártyakeverést" jobbról sem. A City befolyásos körei amiatt ag­gódnak, hogy a gazdasági ügyek­ben tapasztalatlan Anthony Crosland lett a kereskedelmi miniszter, akire (a Daily Mirror szerint) „még egy tengerparti osztrigatelep irányítását sem le­het rábízni". A liberális Guardian azért nevezi kilátástalannak a személycserét, mert „Wilson még sohasem hozakodott elő eredeti és konstruktív eszmék­kel". Egyedül a személycsere külügyi oldalait üdvözli a leg­több lap, mert George Thom­sont, a nemzetközösségi ügyek új miniszterét nemcsak fiata­labbnak, hanem tehetségesebb­nek is tartják, mint elődjét, Bowdent. Tegnap alkalmam volt beszél­getni egy munkáspárti főrend­del, Lord Cooperrel, aki annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a deflációs korszak után most fog megindulni a las­sú konjunktúra, a „megállj' korszakot most követi az „in­dulj" s Wilson magának szeret­né biztosítani a siker dicsfényét, ha sikerül. Nem mertem megkérdezni Ölordságát: aztán mi lesz, ha nem sikerül? Új miniszterek az angol kormányban Wilson brit miniszterelnök hétfőn este bejelentette, hogy átalakította és megfiatalította kormányát. Wilson átvette a „teljes felelősséget" a gazdasá­gi csúcsminisztérium ügyeiért. Michael Stewart, az eddigi gaz­daságügyi csúcsminiszter tárca­nélküli miniszter lett, Peter Shortot pedig a gazdasági ügyek miniszterévé nevezték ki. Doug las Jay kereskedelmügyi minisz­tert, Anglia közös piaci tagsá­gának nyílt ellenzőjét leváltot­ták, helyébe a jóval fiatalabb Anthony Crosland, eddigi köz­oktatásügyi miniszter lépett. Az új közoktatásügyi miniszter Paf• riek Gordon-Walker, eddigi tár­ca nélküli miniszter lett. Herbert Bowden, a nemzetisé­gi ügyek eddigi minisztere, aki az ITV televíziőtársaság elnöke lett és lordságot kap, George Thomson eddigi külügyi állam­miniszternek adta át a helyét. Ugyancsak távozott Arthur Bot­tomley, a tengerentúli fejlesz­tési ügyek minisztere, helyére Gorvonwy Roberts került, Fred Mullcy külügyi államminisztert Brown külügyminiszter helyet­tesévé nevezték ki. Bottomley utóda Reginald Prentice. (CTK) A legutóbbi 20 év nagy vál­tozásai, a technika és a tudomány nagy vívmányainak térhódítása a mezőgazdaságban a munkatermelékenység növe­kedését eredményezte. A mű­trágya hektáronkénti használa­ta 90 kilogrammról tavaly 200 kilogrammra emelkedett. A gé­pesítés fokozásával mindenek­előtt alaposan lerövidült a ter­mésbetakarítás ideje. Míg az­előtt az aratás, a kévekötés és cséplés egy hektáron 20 órát vett igénybe, ma már minden­nek elvégzésére egy óra elegen­dő. A haladás másutt is szem­beötlő. A délvidéken például már szüretelőgépek is láthatók a szőlőkben Az új módszerek bevezetésé­hez és a termelés racionalizá­lásához nagymértékben hozzá­járultak az észak-afrikai haza­települők. Példájukat követve, különösen a fiatal parasztok — amennyiben tehették — Jól fel­szerelték gazdaságaikat, és a korszerű technika segítségével szép eredményeket érnek el. Oj termesztési területek léte­sültek. Az eddig kizárólag a Garonne vidékére korlátozott kukoricatermesztés legújabban óriási teret hódít a Párizsi-me­dencében és Picardiában. A Rhône, a Loire, a Garonne völ­gyében gondosan ápolt gyümöl­csösöket láthatunk. A termelés az 1950-es egymillió tonna évi átlagról 1965-ben már 2 millió 500 ezer tonnára emelkedett, és 1970-ig valószínűleg eléri a 3 millió tonnát. A gyümölcs ára tehát csökkent, vagy legalább­is megmaradt a régi szintjén, míg minden más élelmiszer megdrágult: Az egész éven át PIERRE CAMES CIKKSOROZATA 2. A túltermelés problémái kapható szép alma kilója két frank, de olykor 1 frankra is le­megy az ára. Az állattenyésztésben elért eredmények is nagyszerűek. Míg 1930-ban a tyúkok évi ho­zama 160 tojás volt, most már 240. A hathetes csibék átlagsú­lya 1930-ban 670 gramm volt, ma pedig 1500 gramm. Mostaná­ban egy munkás 10 ezer tyúkot gondoz, vagyis 12-szer annyit, mint 10 évvel ezelőtt. Egyik ba­rátom egy délvidéki szövetke­zetben I mely kisüzemnek szá­mít, bizonyos bretagne-i tyúk­farmhoz viszonyítva) naponta 10 ezer kiscsibét költet ki. A sertéstenyésztésben is egy­re több helyütt térnek át a nagyüzemi termelésre. A renta­bilitás hajszolása azonban sok esetben a minőség róvására ment. Ezt a hibát most igyekez­nek orvosolni. Az állattenyész­tők vérmes reményeket fűznek a jövőhöz. Úgy vélik, hogy egy­egy koca évi szaporulata a je­lenlegi 12 vagy 13 helyett (ami már jó átlagnak számít), 20 malac lesz. A minőség is javul. Láttam már a mezőgazdasági kiállításokon a fogyasztó igé­nyének jobban megfelelő „csu­pahús" disznókat. A mezőgazdasági termelésnek ily hatalmas növekedése árprob­lémákat idézett elő. A túlter­melés a fogyasztási árak csök­kentését tette szükségessé, ho­lott a termelési árat nem lehe­tett csökkenteni, mert a ter­melési költségek a mezőgazda­ságnak szállított ipari termé­kek — műtrágya, vegyszerek, gépek árának állandó emelke­dése miatt még mindig maga­sak. Az óriási mennyiségben forgalomba hožott mezőgazda­sági termékeken tehát sokszor csak vesztességgel lehetett túl­adni. A párizsi vásárcsarnokban 1958-ban 4,60 frank volt a csir­ke ára, ma már 2,80 frankért árusítják. A 10 fokos bor hekto­literjének az ára ugyanannyi idő alatt 60 frankról 55 frank­ra esett. Mint már említettem, a ro­hamos fejlődés, az egyre na­gyobb szaktudás követelménye, a modern mezőgazdaságban fo­kozatosan kiszorítja a verseny­ből a nem eléggé szakképzett és csak régi módi felszerelés­sel rendelkező kisparasztokat, pusztulásra ítéli a családi gaz­dálkodási. Végső menedékül néhányan a kisgazdák közül j mintegy 17 ezren) szövetkezetekben tömö­rültek. Nem könnyen indult a mozgalom, hiszen a francia paraszt individualizmusa közis­mert. Az utóbbi években azon­ban a parasztok belátták, hogy nem boldogulnak traktorok, arató-, cséplő és egyéb korsze­rű gép nélkül. Megvásárolásuk azonban az egyén számára túl költséges. Így hát több kisgaz­daság összefogott, közösen sze­rezték be és közösen is hasz­nálják a mezőgazdasági gépe­ket és a korszerű termeléshez szükséges egyéb eszközöket. Inkább a körülmények, mint az érzelmek kényszerítették rá a parasztokat a kollektív gazdál­kodás e formájára. A szövetkezeti mozgalomnak volna jövője Franciaországban, de sajnos a kormány nem tá­mogatja s még csak nem is bá­torítja. KÖVETKEZIK: 3. A KÖZÖS PIAC TÜK­RÉBEN NAGYÜZEMI TYÜKTENYÉSZTÉS BRETAGNE-BAN

Next

/
Thumbnails
Contents