Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-25 / 234. szám, péntek

S

wiíiTm

i •n••••••••• ý j ŕ i ••••••••••• ••••••••••• i M í K ••••••••••• A MUNKAERŐMOZGÁSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK az újratermelési folyamat legfontosabb politikai és közgazdasági problémái közé tartoznak minden társadalomban. Ez azért van, mert a munkaerő, vagyis a munkaképes ember, a termelőerők legfontosabb tényezője, s mert az ember nemcsak hordozója a munkaerőnek, vagyis szubjektuma, hanem mindenekelőtt objektuma is, ami azt jelenti, hogy a termelésnek összhangban kell lennie érdekeivel. Továbbá azért, mert mind ágazati, mind területi szempontból a munkaerőmozgás biztosítja a munkaerőforrás és szükséglet összhangját az újratermelési folyamatban. Politikai szempontból a munkaerőmozgás problematikája azért olyan fontos, mert a társadalmi és az egyéni érdekek közötti ellentmondások megszüntetéséhez fűződik, amit az új irányítási rendszerben csak a közgazdasági ösztönzők mozdíthatnak elő. Ezenkívül a lakosság jelentős részét érinti. Az új irányítási rendszer a munkaerőgazdálkodásban a többi között azt a változást hozta, hogy fellazította a munkaerőmozgást. Változások történtek mindenekelőtt a tervezésben. A munkaügyi terv gyakorlatilag valamennyi mutatója elvesztette utasításos jellegét, legyen szó a dolgozó létszámról, a munkatermelékenységről, vagy munkabérről. A vállalat olyan létszámú munkaerőt alkalmazhat, amilyenre gazdálkodási eredményéből, a bruttójövedelemből futja. Uj elemeket hozott a munkaerő-vándorlásba az új Munka Törvénykönyve is, amely minden dolgozónak lehetővé teszi, hogy tetszése szerint változtassa a munkahelyét. Itt csak az a korlátozás áll fenn, hogy indokolt esetekben a munkaadó a munkaviszony felbontásának elfogadását hat hónappal elhalaszthatja (ezenkívül hozzászámítódik a rendes felmondási Idő a munkaszerződéssel összhangban). A Munka Törvénykönyve tehát teljes egészében tiszteletben tartja a szabad szakmaválasztás és munkavállalás elvét. Az az aránylag hosszú idő, amelyre a munkaadó elhalaszthatja a felmondás elfogadását, elsősorban arra szolgál, hogy megakadályozza a meggondolatlan szakítást éa kiküszöbölje a kisebb „nézeteltéréseket". Arra is szolgál azonban, hogy fékezze a nem kívánt munkaerő-hullámzást főleg olyan dolgozóknál, akikre a munkaadónak különösen szüksége van. Sok vita folyt a szervezett munkaerő-toborzásról. Gyakran felmerült a kérdés, hogy ez a forma megfelel-e a közgazdasági eszközökkel történő irányításnak. Világosan le kell szögezni, hogy a direktív szervezett toborozás — bármilyen formában történjék is — nem felel meg az irányítás gazdasági elveinek. A szervezett toborzás eddigi formái lehetővé tették, hogy a munkaerő-toborzás költségeit jelentős mértékben a társadalom vagy a jobban szituált vállalatok viseljék, ami nem kis mértékben ferdítette a felvevő vállalatok gazdálkodásának hatékonyságát, mert kevésbé törődtek a termelés ésszerűsítésével és a dolgozók stabilizálásával. A SZERVEZETT MUNKAERŐTOBORZÁS KÖLTSÉGEIT elferdítette még az, hogy az állami lakásépítés jelentős részét a toborozás szolgálatába állították, s ez a társadalmi eszközök rovására történt. Ezenkívül nehezen kimutatható veszteségek keletkeztek azokban a vállalatokban, amelyek a toborzást végezték. Említsük csak a begyakorlás és sok esetben a szakképzés veszteségeit, nem beszélve már a legkülönfélébb jutalmakról és ajándékokról, melyekkel igyekeztek felkelteni a dolgozók érdeklődését. Változások történtek a 15 évesek, valamint az érettségizettek és a főiskolát végzettek elhelyezésében is. Számukra is érvényes a szabad munkaerőmozgás elve, természetesen ha ezt nem korlátozza a szerződéses megegyezés az ösztöndíj folyósításánál stb. A 15 évesek elhelyezése megszűnt direktív mutató lenni. A vállalatok nem kötelesek a felsőbb szerv által ajánlott iparitanulókeretet elfogadni. Direktív maradt a központi szervek (kerületi nemzeti bizottságok) feladata, amelyek kötelesek munkahelyet biztosítani az egyetemet és szakközépiskolát végzetteknek (a 38/1967. számú kormányhatározat) a népgazdaságfejlesztési tervben meghatározott számban és szakmában. Kiindulva az említett tényekből, jelentős mértékben változik a nemzeti bizottságok szerepe a munkaerők és a 15 évesek elhelyezésében. A nemzeti bizottságoknak, amikor egyes ágazatok, vállalatok vagy mikroterületek munkaerőellátásáról gondoskodnak, figyelmüket elsősorban az eddig be nem sorolt munkaerőkre és a mozgásban levő munkaerőkre kell összpontosítaniuk. Abból a tényből kell azonban kllndulniok, hogy a kormány ez évre jóváhagyta az állami szervezett toborozás irányszámait, amelyek a megelőző évekhez viszonyítva alacsonyabbak, és következetesen kell őket teljesíteni. A nemzeti bizottságoknak különös figyelmet kell szentelniük az információs és tanácsadó szolgálat kiépítésének, hogy egybehangolhassák a munkát keresők és a felvevő vállalatok érdekeit. A tanácsadó szolgálat szerepe, bogy biztosítsa a munkakereslet és kínálat egyensúlyát a társadalmi és egyéni érdekek tiszteletben tartásával. A nemzeti bizottságok sürgős feladata még a pszichológiai pályaválasztási tanácsadó hálózat kiépítése, mely a 15 évesek és az Iskolákból kikerülők elhelyezésével foglalkozna. A pszichológiai tanácsadók egyaránt segítenék az iskolákat és az egyéneket. Ezenkívül tanáccsal látnák el azokat, akik különböző okokból munkahelyet akarnak változtatni, illetve idősebb személyeket, akik munkába kívánnak állni. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a nemzeti bizottságok nem szentelnek kellő figyelmet a tanácsadói szolgálatnak. Több felelős dolgozó bizonyára nem tudatosítja, hogy az új irányítási rendszerben a piaci viszonyok teljesebb érvényesítésével a nemzeti bizottságoknak ez a tevékenysége döntő szerepet fog játszani az ésszerű munkaerőmozgás irányításában és az emberek pályaválasztásában és munkavállalásában. A munkaerőmozgással kapcsolatos kérdések megoldásában abból kell kiindulni, hogy az új irányítási rendszer érvényesítésének érdekében a társadalom támogatja a hatékony munkaerőmozgást, vagyis azt, hogy a kevésbé progresszív ágazatokból a munkaerők átkerüljenek a progresszív ágazatokba. Másrészt viszont a társadalomnak a jövőben sem lesz érdeke az egészségtelen munkaerő-vándorlás, amely rendszerint abból ered, hogy egyesek meg akarják könnyíteni Az államosított osztrák olajipari vállalat (ÖMV) Ausztria egyik legnagyobb vállalata üzemi tanácsa elfogadhatatlannak minősítette az osztrák kormány és a nagy nyugati olajkonszernek közötti szerződéstervezetét. A szerződés a szakszervezet és általában az osztrák baloldal véleménye szerint újabb nagy előnyöket biztosítana a külföldi konszerneknek az osztrák államosított gazdaság hátrányára. A számítások szerint a szerződés már néhány év múlva évi 150 milliós veszteséget jelentene a vállalatnak. Az üzemi tanács emlékeztet a Jugoszlávia részéről tett ajánlatra, amelyet az osztrák kormány mindeddig nem vett figyelembe. Az ajánlat — amint a bécsi jugoszláv nagykövetség kereskedelmi attaséja kijelentette — igen széhelyzetüket, illetve érdemtelenül akarnak könnyebb kereseti lehetőséghez jutni. KELL MÉG SZÓLNUNK NÉHÁNY SZÓT a területek közti munkaerőmozgásról, amely nagysága és iránya gyakori vita tárgya nemcsak közgazdászaink, hanem a széles közvélemény körében ls. E mozgás értékelésénél abból a tényből indulunk ki, hogy az új irányítási rendszerben ls fenn fog állni ez a mozgás és sokoldalú jelleget ölt. Fontos azonban, hogy ez a mozgás ne legyen egyoldalú, ne Jelentse a nem szakképzett munkaerők egyoldalú mozgását az egyik területről a másikra azzal a céllal, hogy feltöltődjön elsősorban a nehéz és kevésbé exkluzív munkahelyek létszámhiánya, mert Innen az emberek kedvezőbb munkalehetőséget keresve elmennek. Az a nézetünk, hogy a területek közötti munkaerőmozgásban is be kell tartani a lakosság természetes összetételét, mégpedig mind a uők és férfiak arányát, mind a szakképzettséget tekintve. A munkaerőforrás és -szükséglet egyenlőtlen területi megoszlásának felszámolásában az eddigi tapasztalatokból kell kiindulni, hogy a területi munkaerőmozgás ugyan enyhítheti ezt az aránytalanságot, de meg nem oldhatja. A megoldás módja csak a termelőerők ésszerű területi elhelyezése lehet. E megoldás helyességét bizonyítja az a tény, hogy bár feltételeinkhez mérten a lakosság területek közötti mozgása nagy, évi átlagos egyenlege mégis alacsony, és az utóbbi években 7500 dolgozó szintjén állandósult. E megoldás mellett szól még az is, hogy a tüzelőanyag, nyersanyag-, illetve anyagbázis elhelyezése a mi kis országunkban nem teremt semelyik terület számára olyan előnyt, amely az ipar széles koncentrálását ezen a területen különösebben hatékonnyá tenné. És még egy dolog: az Ifjúságnak egyformán lehetősége van az ország bármely területén a tanulásra, tehát gyakorlatilag bárhol biztosíthatók szakképzett dolgozók. Ez szocialista társadalmunk egyik legjelentősebb vívmánya. KÜLÖNÖS IGÉNYT TÁMASZT a munkaerők és termelőerők ésszerű és politikailag is igen felelős területi elhelyezésével szemben, hogy szocialista országról van szó, ahol két nemzet és jelentős nemzetiségek élnek, amelyek nemzetiségi és politikai egyenjogúságát a gazdasági kiegyenlítődéssel kell alátámasztani. Ebből kifolyólag szükséges, hogy elmélyítsük a gazdasági jog hatását, de a központ befolyását is, hogy gazdaságunk fejlesztésének területi arányai ne maradjanak le az ágazati arányok problémájának megoldása mögött. Eddigi tapasztalataink a területi arányok érvényesítéséből arra intenek, hogy ennek a problematikának sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni. ĽUDOVÍT KOZÁR, mérnök, Szlovák Tervbizottság les körű. Az osztrák vállalat bekapcsolódhatnék a Jugoszláviából Magyarországra, illetve Csehszlovákiába épülő olajvezetékbe, amelyen évi 90 millió tonna olajat kaphatna. A vezetéket az osztrák fél szabadon használhatná fel, tehát nem volna a jugoszláv olaj vásárlására kötelezve. (A nyugati trösztök feltétele, hogy Ausztria csak úgy kapcsolódhat be az Adriától induló vezetékbe, ha kötelezi magát meghatározott mennyiségű olaj vásárlására, j Megállapodás esetén jugoszláv részről készek volnának arra is, hogy nyersolajukat egy ausztriai finomítóban dolgoztassák fel és ne építsenek saját finomítót. Ajánlatokat tettek arra, hogy együttműködnének Ausztriával az olajiparban harmadik piacokon: Jugoszlávia már olaj kutatási jogokat vásárolt az arab országokban. Képünkön a Ktlijan nagyapa és én című, fesztiüáldíjas, csehszlovák gyermekfilm egyik kedves pillanata. Aki tigrisen lovagol a címe Charles Crlchton angol rendező bűnözők világában játszódó izgalmas történetének. Képünkön a film egy kockája. Az ifjú Cassldy — egy neves ír író élettörténetét viszi vászonra jack Cardiff és John Ford. A címszerepet Rod Taylor alakítja. A képen a film egyik feszült Jelenetét mutatja be olvasóinknak. —ska— 'iU' * " mwm % <* . M . ' "fe . * i Wm- mm* - • v >. > - -»• > • t~A Dzsingisz kán, Henry Levin amerikai rendező szélesvásznú, színes, nagy tömegeket mozgató történelmi filmje, amelyben több izgalmas csatajelenet is van, minden bizonnyal számíthat a közönség érdeklődésére. A képen Omar Sharif, a film egyik főszereplője. Andersen Mese a rút kiskacsáról, című meséjét dolgozta fel bájos színes filmen Borisz Dolin szovjet rendező. Hőse a rút kiskacsa. Senki sem szereti, mindaddig, míg sok-sok kaland után gyönyörű hófehér hattyú nem lesz belőle. Mesefilm ez gyermekek részére, de a felnőttek számára is kedves látnivaló. Felvételünkön a film egyik jelenete. Munkaerőmozgás az új irányítási rendszerben Vita az osztrák államosított olajiparról