Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-23 / 232. szám, szerda

OBJEKTÍV PILLANTÁS az egyesített illetékfizetésre Amilyen a nyilvántartás, olyan a rendszer • Átmenet a saldokontó módszerre • A hibák gyökere: gépi rendszer kézi megoldása • Két és fél év tapasztalatai • Hogyan számoltok fel sokmilliós adósságokat? • 350 000 nyugta, s csak 3 (három I) reklamáció A megállapodás szerinti időben betoppan a postás, átnyújtja az összes havi fizetnivalóért a számlát, az ember kifizeti és egy hónapig ismét békéje van. Nem kell külön a postára szaladnia a lakbérrel, külön a gázszámlával, nem kell várni a villanybeszedőre ... Eddig minden a legnagyobb rendben volna. A baj akkor jelentkezik, amikor az év végi, vagy a félévi elszámolásnál valami nem stimmel. Túl magas a villanyszámla, nézzenek utána! Igen ám, de azóta a villanyóra messze jár attól a helyzetétől, amelyet a villanyművek embere feljegyzett ... Közben nem volt meleg víz egy hónapig, azt is fizessem? És hogy' gyűlhetett fel ekkora telefonszámla?! És a gáz? Te jó ég! Kétezer nyolcszáz koronát egyszerre kifize.tni? Lehetetlen! Menjenek a csudába ezzel az egész bonyolult Inkasszóval! Ember ebben nem ismerheti ki magát. Bezzeg „ők" mindent megmagyaráznak ... FÉLREÉRTÉS ELKERÜLÉSE VÉGETT Az egyesített illetékfizetési rendszer rövidke ismertetése is ellentmondásokat tükröz. Két és fél éves tapasztalataink bőven szolgáltatnak érveket e rendszer mellett és ellen egyaránt. Minden félreértés elkerülése végett azonban már elemzésünk elején le kell szögeznünk, hogy az egyesített illetékfizetés jó és rossz oldalai — ahogy őket a gyakorlatból megismertük — nem a rendszer lényegéből fakadnak, hanem a megvalósítás módjából, önmagában az egyesített inkasszó előrevezető, modern illetékfizetési módszer, amely tág teret nyújt az adminisztratív munkák gépesítésének, társadalmi jelentősége van a modern ember életstílusának kialakításában. Egy angliai magáncég, amely már rég ezzel foglalkozik, így reklámozza szolgáltatását: Ne aprózza fel idejét! Minden fizetnivalóját elintézzük ön helyett. Mint ebből is látható, szolgáltatásról van szó, amelyet szívesen vesznek Igénybe az emberek, sőt még fizetnek ts érte (egyébként a magáncég nem csinálná). Ezek szerint örülnünk kellene, hogy a posta potom egy koronáért havonta leveszi a gondot a vállunkról. Mi mégis zúgolódunk. Miért? Erre a kérdésre szeretnénk választ adni cikkünkben, de már most megállapíthatjuk: az elégedetlenség az egyesített inkasszóval szemben helyi jellegű, tehát egyes vidékeken nyilvánul meg aszerint, hogy ott az illetékbeszedés szervezői hogyan végzik ezt a munkát. Jellemző, hogy főleg a nagyvárosokban — Bratislava, Prága — elégedetlenek az emberek az inkasszóval, míg például a közép-szlovákiai kerületben nagyon jók a tapasztalatok, s a legjobban Pardubicén dolgoznak e módszerrel. A MEREV GONDOLKODÁSMÓD ATKA Az egyesített illetékfizetés bevezetését kormányhatározat szabályozza. A megfelelő előírásokat a posta országos központja dolgozta kl. Az eredeti irányelvek a számlázási munkálatok teljes gépesítésére számítottak, ezért a postaigazgatóságokat fel kellett volna szerelni önműködő számítógépekkel. Később megváltozott a helyzet, a posták nem kaptak elektronikus agyakat, de az egyesített illetékfizetés bevezetéséről szóló határozat életbe lépett. Mivel a „dolog fentről jött", meg sem mukkantak az illetékesek, hanem — mint minden felülről jövőt '— „biztosítottak". Ha a „dolog" felülről jön, nem érdekes, hogy sikerül-e vagy sem. Ha sikerül — jó. Ha nem sikerül — nem én találtam fel, nem lehetek felelős érte. Ez világos. Teljesítettem az irányelvet amennyire tőlem telt. Ennyire telt. A továbbiakban láthatjuk majd, hogyan lehet szabályszerűen megkerülni a szabályt. A„SZABÁLYOS SZABÁLYSÉRTŐ" Fritsche fenő elvtárs a közép-szlovákiai kerületi postaigazgatóság vezető embere. Hivatalosan az igazgató üzemviteli helyettese, ami azt jelenti, hogy ö irányítja a kerület postáinak üzemmenetét. Az ő munkacsoportjának veit a feladata az egyesített illetékfizetés bevezetése. így gondolkoztak: ha pontosan, mereven a központi utasítás szerint járnak el, akkor az ehhez való apparátust 120 emberre kell felduzzasztani. Ezért úgy módosították a központi irányelvet, hogy a számításokat gépek végezhessék. Először a zvolení mezőgazdasági gépszámító állomás, majd a žiari alumíniumkohó UNIVAC-1005-ös elektronikus gépével. A gépi számításhoz hozzá kellett idomítani a nyilvántartást. A villanymüvek, gázművek, házkezelöségek kézi feldolgozásra készült ügyvitelét nem lehetett átvenni. A vlllanyművek például nem a bérlők nevét, hanem a villanyórák számát tartották nyilván. Nekik mindegy volt, ki fizette a kilowattokat, csak fizesse valaki. így megtörténhetett — mint másutt meg is történt —, hogy rég elköltözött emberek nevére jött a számla a régi villanyóra új bérlőjének. A különféle illetékfizetési rendszereket egyetlen, új, gépi feldolgozásra alkalmas rendszerre kellett átépíteni. Az alapnyilvántartás megteremtése sok munkát adott — de most meglátszik az eredménye. r'itsche jenő a aódosított előírásokat rendszerbe foglalta és ellenjavaslatként a központra nyújtotta be. Ott — óh csodálkozzatok, szemellenzősök! — örömmel fogadták, a „szabálysértő" dicséretben részesült. Módszerének lényegét országos mértékben elterjesztik, mindenütt atkalmazzák. A módosított rendszerrel elért gyakorlati eredményeiért Jutalomban részesült, sorrendelőnvt kapott rég óhajtott Fiat 600-asának megvásárlására ... ÍGY IS LEHET Az 1 300 000 lakosú középszlovákiai kerületben 350 000 bérlő és albérlő fizet egyesített illetéket. Hét tételt egyszerre: lakbért, villanyt, gázt, rádiót, 1V-t, telefont, vezetékes rádiót. A posta minden hónapban azonban csak 8-—9000 tételt táplál a számítógépbe. Ezt a jól megalapított elsődleges nyilvántartás teszi lehetővé, mert számítani csak a változtatásokat kell. Minden további adat az elektronikus agy „emlékezetében" rögzítve van. Amikor az ügyvitelt átvették, csak a Banská Bystrica-i házkezelőség 2,5 millió korona lakbérhátralékot tartott nyilván. Ma az egész kerületben csupán 184 000 korona az ílletékfizetők adóssága, ami a havi Inkasszó — közel 20 millió korona — 0,96 százaléka. A reklamációk főleg helyi jellegűek, például: nem jár a lift, nem fizetnek liftilletéket, nincs meleg víz, nem fizetnek meleg vizet stb. Ezeket helyben a házkezelöségek oldfák meg, üj díjszabást állapítanak meg, vagy megjavítják a felvonót stb. Viszont a kerületi igazgatóságra a számításra, elszámolásra, számítási hibára stb. az egész múlt évben csupán három (31) reklamáció érkezett. Háromszázötvenezer fizetőtől! Ez már eredmény. Az egész kerület illetékfizetési ügyvitelét az igazgatóságon 56 ember látja el. Ezzel szemben csupán a villanymüvek 66 pénzbeszedőt takarítottak meg. A postások szívesen végzik ezt a munkát: minden egyes számláért egy koronát kapnak. Ez postásonként 350— 400 korona havi fizetéstöbblet. Az UNIVAC-1005-ös számitógép egyórai üzemeltetési költsége 570 korona, a gép 20 óra alatt kiszámítja a kerület egész havi illetékeit. Egy óra alatt 48 000 kiszámított sort írt le. Egy számla három sor, tehát 20,5 fillérbe kerül egy számla gépi kiszámítása és kinyomtatása. A programozás 3000 koronába került, de ez állandó, sőt, ma már három kerület használja. Egy járás minden illetékfizetési számítása összesen 4—6000 koronába kerül. Ez sokkal kevesebb, mint amenynyit ezekre a munkákra az egyes intézmények külön-külön fordítottak. A pontos alapnyilvántartás és a gépi számítás néhány eredménye: Rimaszombatban, ahol e téren akadozott kezdetben a munka, a havi egymilliós illetékből a kifizetetlen cáupán 6000 korona (a városnak 4500 lakosa van). Hasonlóképpen csökken az adósság a többi városban és járásban ls. Jobb lett a különféle hibák eltávolítása: az illetékbsszedő posta és az Uletékjogosult intézmény (házkezelőség, villanymű stb.) közötti megállapodás szerint, ha valaki megtagadja a fizetést a postán kívül álló fogyatékosság miatt, akkor ez a személy átkerül az illetékes intézmény ügyvitelébe. Ez túl bonyolultnak látszik, de egyszerű: ha nem fizetek liftilletéket, mert nem működik a lift, a posta felveszi a panaszt, továbbítja a házkezelőségnek és sürgeti a lift megjavítását. A posta az én érdekemben sürget a házkezelőségnél! Ha ugyanis nem javul meg a helyzet, a nem fizetőt átadja a házkezelőségnek, amelynek jócskán megnövekszik ezzel az ügyvitele, drágul a munkája, szaporodik a gondja. Akkor inkább megjavíttatja a liftet. MIT HOZ A JÖVÖ? Befejezésül Fritsche Jenő szavai az illetékfizetés távlatairól: — Haladni kell a korral — ez az egész kérdés lényege. Nevetséges lenne Közép-Európa közepén maradi módon vezetni az ügyvitelt, amikor a világban nagyszerű módszereket alkalmaznak. Az egyesített illetékfizetés átmenet csupán. Ott, ahol már a legelőrehaladottabb módszerekkel dolgoznak, mint például Angliában, áttértek a saldo—konto rendszerre. Ez a ml célunk ls. Ennél a rendszernél elmarad a félévi, évi elszámolási illetékbehajtás is. Minden bérlőnek számlája van, amelyen ott a bejegyzés: mennyit fizetett, mennyit kell fizetnie. Meghatározott időszakokban — félévenként — tudatjuk vele, hogyan áll a számlája, adós-e, aktív-e. A posta összegez mindent, nem kell külön a lakbért, külön más illetékeket figyelemmel kísérni, az ügyfélnek elég, ha a számláját pontosan vezetjük. Ez lenne a jövő... Napjainkban a meglevő rendszer javításán dolgozunk. Különféle „privát" megállapodások keletkeznek. Az ügyfél például megállapodik a postással, hogy munkahelyén, fizetésnapon inkasszáljon, vagy a háztömbbizalmi útján több ügyfél illetékfizetését egyszerre egyenlíti ki stb. Kísérletek folynak azzal, hogy közvetlenül a fizetésből vonják le az illetékeket ... Sokkal előbbre lehetnénk, ha engednénk néha nagyon maradi gondolkodásmódunkból. Tudja, nekem is Jólesik azt a fizetést legalább innen hazáig vinni. Addig a negyedóráig még az enyém. Tudom, persze, otthon azonnal az asszony kezébe megy át és többé nem látom, de mégis... így vagyunk az illetékfizetéssel is. De ideje, hogy megszabaduljunk gyerekes maradiságunktól ... így az beszélhet, akinek 350 ezer ügyfele közül egy év alatt csak három reklamál. Ha ilyen eredményekről beszélhetünk mindenütt, akkor az Illetékfizetés távlatai, modern módszerei nem okoznak majd fejfájást. Sem az ügyfélnek, sem a posTÁNA

K" VILCSEK GÉZA visszhang. ..JSMBS visszhang.. STÓSZRA CÍMZETT ELISMERŐ SZAVAK Nemcsak a magyarországi lapok emlékeztek meg e napokban Fábry Zoltán 70. születésnapjáról. A cseh és a szlovák kulturális. Irodalmi folyóiratokban is olvashattunk az Írónak és az életműnek szóló elismerő, megbecsülésről tanúskodó szavakat. Az alábbiakban néhány ilyen köszöntő méltatást ismertetünk. A LITERÁRNI NOVINY 32. számában Stószi világpolgár címmel közölték a születésnapi megemlékezést. A cikkíró (j. j. jelzés J mélységes tisztelettel szól Fábry művelnek gondolatgazdagságáról, írói és emberi magatartásának ritka azonosságáról és humanizmusáról, amelyet Romáin Rollandéhoz és Albert Schweitzeréhoz hasonlít. Rámutat arra, hogy az Ehséglegenda megjelenése óta eltelt több mint harminc esztendőben kiadott alkotásait áthatja a háborúellenesség és a békeszeretet szelleme. Egy sorban említhetők az európai kultúra olyan nagyjainak műveivel, amilyen például Anatol Francé, Thomas Mann, Ady Endre, Csehov, Tolsztoj, Majakovszkij stb. volt. Örömmel fogadja azt a tényt is, hogy NASE VLAST EURÖPA (Hazánk Európa) címmel megjelent Fábry Zoltán műveinek cseh válogatása a Csehszlovák írószövetség könyvkiadójának gondozásában. Különben ebből a válogatásból, amely Rákos Péter munkája és fordítója A. Rossová, közli a KULTURNÍ TVORBA 32. száma a Korparancs 1934. évi előszavát. Bevezetőül a többi között leszögezi: „Egész művét a humanista eszmék megvalósításáért vívott harcnak szentelte és számos csalódás ellenére sem hagyott fel ezzel a törekvéssel. Kritikai tanulmányait és publicisztikai műveit a nagy igényesség és az engesztelhetetlenség jellemzi mindazzal szemben, ami ellentmond az emberségnek, elsősorban engesztelhetetlen a fasizmussal szemben". A PREDVOJ 32. számában az -lk- jelzésű cikk részletesen vázolja Fábry Zoltán irodalmi munkásságát. Kiemeli, hogy a felszabadulás után nagy figyelemmel foglalkozott a magyar, a cseh, a szlovák és más európai irodalmak kimagasló alakjaival. Főleg a háború és a béke kérdésére összpontosít szenvedélyes humanizmussal és igazságkereséssel. Eddigi irodalmi alkotótevékenységének szintézisét látja Európa elrablása című könyvében Mi tagadás, örülünk ezeknek és az ehhez hasonló megnyilvánulásoknak, hiszen arról tanúskodnak, hogy — bár elég későn — „próféta lett a saját háza táján is" a csehszlovákiai magyar irodalom kimagasló egyénisége. De bár nem kívánunk rőfre mérni és dekázni, mégis meg kell mondanunk: a hazai visszhang meszsze elmaradt a magyarországi mögött. Pedig Fábry Zoltán ennek a földnek a szülöttje és elsősorban itt kell méltón fogadnunk. ÜJRA A FIGYELEM FÖKUSZABANi „A szlovák irodalmi életbe most két kiváló költő tért vissza" — így fogadja Szalatnai Rezső a NAGYVILAG 8. számában Emil Boleslav Lukáč „Hudba domova" és Valentín Beniak „Retaz" című verseskötetét, amelyek tavaly jelentek meg a Szlovák írószövetség Könyvkiadójában. Az idősebb nemzedékhez tartozó és a múltban irodalmi rangra szert tevő két költő újbóli jelentkezésében pozitív jelenséget lát. Nem hallgatja el ugyan hosszabb elnémulásuk emberi okait, de bírálatában ugyanakkor a magas fokú elismerés hangján szól irodalmi munkásságuk elvitathatatlan erényeiről. v E. B. Lukáöot, ezt a borúsabb hangvételű költőt a hangulatteremtés mestereként jellemzi, aki modem összeszövője a szlovák életnek és az európai létformának. Rámutat arra, hogy költészete töretlen Európa-hitről, gáncstalan emberiességről tanúskodik. Véleménye szerint jó a kötet válogatása és helyes, hogy megtaláljuk benne a Stĺp hanby című nagy poéniát „a szlovák lírának maradandó nagy alkotását". A jóval derűsebb és több realizmussal jelentkező Valentin Bániak verseiről szólva leszögezi, hogy bár nem érzékeli a világ összefüggését, de valósan rajzolja meg a hazat társadalmi színpad alakjait és önarcképét is. „Dacos, keserű és mámoros, szeret mindent, ami az életet gazdagítja, eleveníti a Tátra alatt" — állapítja meg róla. A recenzió zárórészében kifogásolja, hogy míg Lukáčot régebben kitűnő magyar fordítások tették ismertté, az utóbbi évek tolmácsolói már sokkal mostohábban kezelték öt és méginkább V. Beniakot. Pedig: „...nemcsak az élő szlovák költészet két kiválóságáról van szó, hanem olyan szlovák tolmácsairól a magyar lírának, akiknek még adósai vagyunk e munkásságukért." Ezután felemlíti, hogy E. B. Lukáč volt KrCméry után az első szlovák Ady-fordító, kiválóan ültette át szlovák nyelvre Petőfit és Krúdyt és úttörő módon, tervszerűen bemutatta a modern magyar költészetet is. Beniak tíz évvel ezelőtt jelentette meg 500 oldalas magyar antológiáját, de még ezt megelőzően Madách Tragédiáját. Ennek alapján így summáz: „Lukáö és Beniak nemcsak a szlovák irodalom visszatérőt, visszatértek hozzánk is." A TÜZ ELÉVÜLHETETLEN ÉRDEMEIRŐL A Magyar Tudományos Akadémia könyvtörténeti, bibliográfiai dokumentációs folyóirata, a MAGYAR KÖNYVSZEMLE 1. számában a többi között közli Turczel Lajos „A csehszlovákiai magyar folyóiratirodalom kezdetei" című írását. Ebben a rövid, de érdekes tanulmányban nem foglalkozik komplex módon a címben feltüntetett témával, mivel saját megállapítása szerint hazánkban a húszas években.megjelenő számos folyóirat kérészéletű volt. A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésére is kedvezőtlenül kihatott „az a körülmény, hogy rövid időszakoktól eltekintve, nem volt olyan stabil és színvonalas irodalmi folyóirat, amely a kibontakozó erőket egyrészt összefogta, másrészt egy szükséges és kívánatos minőségi szinten kiválasztotta volna." Ennek okát a kisebbségi élet korlátain kívül a sajátosan kiélezett politikai és osztálymegosztottságban jelöli meg. Turczel tanulmányában így majdnem kizárólag a legnagyobb szerepet vivő Tűz című folyóirattal foglalkozik. Ez a folyóirat 1921 végén Pozsonyban indult el Gömört fenő Tamás szerkesztésében, majd csakhamar Bécsben, a magyar emigráció akkori központjába tette át székhelyét. A tanulmány szerzője helyesen állapítja meg, hogy a Tűz „nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalomnak, de az egyetemes magyar irodalomnak a történetében ts számon tartott értékes folyóiratnak számít". Ez a folyóirat egyrészt a magyar irodalom egysége alapján igyekezett összefogni a különböző országokba szakadt magyar irodalmat, másrészt pedig a híd szerepét akarta betölteni a magyar irodalom és az utódállamok nemzeti irodalma között. Ugyanakkor felentős mértékben hozzájárult a hazai magyar irodalmi élet kibontakozásához, tehetséges írók felkutatására és nevelésére törekedett. Alig ismert körülmény, hogy a kritikai rovat vezetője Gaál Gábor, a romániai Korunk későbbi szerkesztője volt. A folyóiratban szerepelt több. később híressé vált magyar író neve és felfedezettjei közé tartozott a többi között N. faczkó Olga és Mécs László. A különböző nemzeti irodalmak és kultúrák közelítése terén is nagy érdemei vannak a Tűznek. Lényegében ez a folyóirat honosította meg a csehszlovákiai magyar folyóiratokban rendszeressé váló és sajnos, meglehetősen egyoldalú kapcsolat-kultuszt — állapltja meg Turczel Lajos. Tanulmánya zárórészében sajnálattal említi meg, hogy a Tűz elévülhetetlen érdemei ellenére sem vált a hazai magyar irodalmi élet szerves részévé és szélesebb hatást kiváltó fórumává. Ezt egyrészt a lap külső, bécsi szerkesztésével és kiadásával, másrészt a kisebbségi irodalmi közvélemény felkészületlenségével, szellemi kapacitásának gyengeségével magyarázza. lg. i.) 1967. VIII.