Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-23 / 232. szám, szerda

A g ö m ö rhorkaiak öröme 1967. P

erzselő melegben érkeztem Gömörhorkára. A hőmérő higanyszála 25— 30 fok között lehetett. A falu új kulturális intézményét készültem megnézni. A néptelen utcák láttán azonban nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy utam sikeres lesz. Szerencsémre Gömörhorkán a meleg sehol sem okozott „műszakkiesést". Tulajdonképpen egy régi meghívásnak tettem eleget. Az invitálás ez év május kilencedikére, az üzemi klub avatására szólt. Vagy tíz éve jártam utoljára a faluban. Emlékeim elmosódtak. Elképzelni sem tudtam, hogy hol épült fel a kultúra új fellegvára. Az állomás környékén szé"delgő gyerekektől kértem útgaigazítást. — Ott van az üzem mellett, ahol a fürdő épül... Kétkedve mentem a megadott irányba. Valószínűtlennek tűnt, hogy a faluban fürdőt építenek. A gyerekek mellém szegődtek és ők adták ineg az első felvilágosítást. — A kultúrház már nyitva van, de a fürdőt még csak most építik. E hónap végén, vagy a jövő hónap elején nyitják meg. — Ti bizonyára akkor lennétek boldogok, ha már fürödhetnétek benne — tréfálkoztam. — Eljön annak is az ideje — dobták a szóf és mikor megkérdeztem, hogy minek örülnék jobban, a fürdőnek-e vagy a kultúrháznak, meglepetésemre azt válaszolták, hogy a kultúrháznak. — Megmondanátok azt is, hogy miért? — Azért, mert a fürdő csak fürdő. Az üzemi klub azonban minden. Itt van a könyvtár, a televízió, a sakk ős az asztalitenisz. Itt vetítik a filmeket, itt vannak a szakkörök. Ha szavazni kellene, a voksot én is a kultúrház mellett tenném le. Elsőnek most mégis a fürdőnél kötöttem ki. A fehér és kék csempével kirakott medencén az utolsó simításokat végezték. Sok városi fürdő bizony elbújhatna a gömörhorkai mellett. N

em mondtam, de amikor láttam a csempézett fürdőt, és a sok egyéb mellett párnázott székekkel és fúvottüveg hamutartókkal felszerelt üzemi klubot, arra gondoltam, hogy talán már túlzás is az, ami ebben az alig 1400 lelket számláló faluban e létesítmények berendezésénél történik. De ez csak egy pillanatra vetődött föl bennem. Utána nyomban arra gondoltam: ha most fényűzésnek is tűnik az építkezés, a jövő szempontjából nem az. Tulajdonképpen itt is a város és falu közötti különbség egyenlítődik ki. Minden tetszett, csak azzal nem voltam kibékülve, hogy a fürdőt mért csak az idény végén nyitják meg. — Ügy kellett volna tervezni, — csipkelődtem — hogy a medence a nyár elejére készüljön el... A kánikulában nagy hasznát vehették volna ... — Igen, csak az a helyzet, — kaptam a határozott választ —, hogy az építkezéshez nemrégen fogtunk hozzá. Esetünkben nem késésről, hanem a munka idő előtti elvégzéséről van szó. A falu lakóit évekig az üzemi klub építése foglalkoztatta. Amikor ezt végre tető alá hozták, határozták el, hogy fürdőt építenek. A munkálatokat alig kéthónapja kezdték meg. így az országban talán nincs még egy fürdő, amelyet olyan gyorsan építettek volna fel, mint a gömörhorkait. A siker társadalmi összefogás eredménye. Közel ötszáz férőhelyes nagyterme, a szakkörök részére számos kisterme, valamint egy száz embert befogadó bárhelyisége van az üzemi klubnak. A megnyitás óta eltelt rövid idő még nem sok kulturális munkára adott lehetőséget. Majoros Rózsának, a klub vezetőjének azonban már ezzel kapcsolatban is volt mondanivalója: — Klubunkban eddig az Ifjú Szívek, a rozsnyói színjátszók és néhány környékbeli együttes mutatkozott be. Jelenleg a komáromi és az eperjesi színjátszókat várjuk. A saját együtteseink közül a felnőtt- és ifjúsági zenekar ténykedését övezi elismerés. A szombat és vasárnap rendszeresen megtartott zeneestéken ők lépnek fel. V

égig jártuk a termeket. Közben a vezető elmondta, hogy rengeteg a tervük. A közeljövőben szakköröket szerveznek és fellendítik a színjátszó és táncegyüttes munkáját. Jelenleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának a megünneplésére készülnek. Az esemény alkalmából a Szovjetunió életét bemutató kiállítást, valamint előadássorozatot és ünnepi akadémiát tartanak. Színjátszóik a Sportol az asszony című zenés vígjátékot tanulják. A bemutatót karácsonyra tervezik. A klubszobák közül a könyvtár, valamint az olvasó- és sakkteremben látszott leginkább, hogy ezekben a helyiségekben már rendszeres munka folyik. A sakkteremben különösen az tetszett, hogy a falakat a papírgyár idős dolgozóinak a képeivel díszítették. Annak a tíz dolgozónak az arcképe látható itt, akik több mint negyven éve dolgoznak az üzemben. A képek előtt tisztelegve, jó érzéssel betűztem a neveket: Krajlik János, Fürjes Zoltán, Kardos László ... — Ök már nyugdíjasok — tájékoztatott a vezető. — Munkájuk elismeréséül az üzemi klub megnyitóján is kitüntetésben részesültek. A könyvtárban a példás rend ragadott meg. Prthradszky La josné könyvtáros sajátos módszerrel dolgozik. A témakör szerint osztályozott könyvekről naplót vezet, ahová sorszám és ábécé szerint írja be a műveket. A katalógust helyettesítő napló segítségével pillanatok alatt kiadja a kért könyvet. — Nemrégen — újságolta — a prágai könyvtárból voltak látogatóim. Módszerem nekik is tetszett, éppúgy, mint a rozsnyói járási népkönyvtár dolgozóinak. — összesen hány könyvük van? — Amióta megnyílt a klub, együtt van az üzemi és a falusi könyvtár. A könyvek számával sajnos mégsem dicsekedhetek. Jelenleg mintegy háromezer kötetünk van, de ez a szám még mindig kevés. Prihradszky Lajosné 1964 végén 750 kötettel és 74 olvasóval vette át a könyvtárat. Igyekezete és jó munkája eredményeképpen mára nemcsak a könyvek, hanem az olvasók és a kölcsönzések száma is jelentősen megnőtt. A tavalyi év mérlege például 2250 kötet, 364 olvasó és 3500 kölcsönzés. — Mi a siker titka? — A siker titka úgy vélem az, hogy jó kapcsolatban vagyok a lakossággal. Az olvasókat rendszeresen tájékoztatom a könyvállományról és bevezettem a könyvek házhoz szállítását. Rendszeresen tartunk könyvtári beszélgetéseket és Író-olvasó találkozókat, ami szintén hozzájárul az olvasók számának a növeléséhez és a könyvek népszerűsítéséhez. A barátságosan berendezett szobában örömmel Időztem. Végignéztem a polcokat és megvizsgáltam, hogy kik a legszorgalmasabb olvasók. Az elmúlt hónapokban a legtöbb könyvet Dusza István, Balogh Sándor, Balázs Tibor, Jakubec István, Dudor István, Farkas Anna és Farkas Edit olvasta el. Prihradszky Lajosnét tavaly a járási könyvtár vezetősége jó munkájáért díszoklevéllel és pénzajándékkal tüntette ki. A

„Z" akcióban épült művelődési otthonról mindenki gondoskodik. Költségvetését jelenleg az üzem, a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság fedezi. Az utcáról nvég egyszer szemügyre vettem a klubot és a fürdőt. Azt éreztem, hogy a gömörhorkaiak egyik nagy művét és örömét látom. BALAZS BÉLA Beszélgetés Közelednek Petr Bezruč neves cseh költő születése 100. évfordulójának ünnepségei. Jelentőségét külföldön is nagyra értékelik. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az ünnepségeket az UNESCO által világszerte szervezett kulturális évfordulók közé sorolták. Az ünnepségeket illetően közelebbi adatok ismertetését kértük dr. J1 ŕ í U rbanectől, az opavai Bezruč Múzeum igazgatójától. egyik termeten ünnepi ülésre jön össze a múzeum tudományos tanácsa. E tanács tagjai a délutáni órákban különböző küldöttségek tagjaival együtt felkeresik Bezruč sírját. Este a morva tanítók énekkara ad hangversenyt, melynek keretében átadják a kitüntetetteknek a kerületi díjakat. Szeptember 16-án a Dvoíák-parkban leleplezik Petr Bezruč emlékművét — J. Lukešová szobrászművésznő alkotását —, s az esti órákban az opavai színházban adják át az ideí Petr Bezruč-díjakat. nepségek résztvevőit. Az idei ünnepségek fénypontja az Opava melletti Hradecban sorra kerülő nemzetközi irodalmi értekezlet lesz, amelynek központi témája „A cseh és a szlovák költészet külföldi visszhangja". Ezen az értekezleten cseh és szlovák költőkön, irodalomtörténészeken s műfordítókon kívül mintegy 30 külföldi küldött is részt vesz. Nyilvánvaló tehát, hogy az idei opavai ünnepségek országos, sőt nemzetközi jelentőségűek lesznek. Bezruč Sziléziai dalok című verseskötete eddig hat a Bezruc-iinnepségekről — A 100. évforduló ünnepségei — közölte dr. Urbanec — tulajdonképpen már januárban kezdődtek. Eddig már mintegy 18 akcióra került sor, melyek közül a legjelentősebb talán az eszperantisták nemzetközi találkozója volt. Ez év végéig még 11 rendezvényre számíthatunk, s valamennyi befejezéséül decemberben kerül sor az esztétikai nevelésről tárgyaló konferenciára. Különböző opavai intézmények már 4 évvel ezelőtt kezdeményezték az ünnepségek megrendezését, s a szó szoros értelmében akkor kezdődtek az előkészületek is. Persze, akkor még aligha sejtette valaki, hogy az idei ünnepségek ily impozánsak lesznek. Előreláthatólag az UNESCO párizsi vezérigazgatója ís részt vesz rajtuk. . • Milyenek lesznek ez idén az opavai Bezrut-ünnepségek? — Az opavai Szent Vojtech székesegyházban az Állami Filharmónia ostravai együttese szeptember 6-án díszhangversenyt ad. Olasz karmester vezényletével előadja Verdi Rekviém-jét. Egy héttel később — szeptember 14-én — sziléziai dalok estjét rendezik meg az opavai tiiúzeumban, melynek • Ki részesül ez idén ebben a nagy megtiszteltetésben? — Elsősorban Helena Salichová sziléziai festőművésznő és írónő, továbbá dr. Oldrich Králik professzor, Bezruč-kutató, dr. lan Miiner M. A. docens, Bezruč Sziléziai dalainak angol fordítója és dr. Dimitr Sztyepanov bolgár irodalomtörténész. • Milyen lesz az átépített Bezruč Múzeum? —• Az épület földszinti helyi, ségeiben kiállított emléktárgyak a költő életét s munkásságát szemléltetik, s mindezt nagy hozzáértéssel összeválogatott hanglemezek is érzékeltetik. Nagyon érdekes például, hogy egy különleges automata kívánság szerint több idegen nyelven elszavalja Bezruč Én című költeményét. Az első emeleti teremben vetítőgépek, három mozivászon és különböző adatokat szemléltető, kicserélhető vllágítótáblák lesznek. E helyiségben állandóan megismétlődik a következő két műsor: Bezruč és a zeneművészet, valamint Bezruč és a képzőművészet. Ezeket a műsorokat zenei alkotásokból, magnószalagról reprodukált magyarázószövegből és vetítésre szolgáló képlemezekből állították össze. A második emeleti helyiségekben tudományos dolgozók találhatják meg mindazt, ami a költő életével s munkásságával kapcsolatos kutatómunkához szükséges. • Eszerint az opavai Bezručünnepség ez idén kulturális életünk kimagasló eseménye lesz? — A nagy sziléziai költő születése 100. évfordulójának ünnepségei hazánk kulturális eseményeinek homlokterében minden bizonnyal felejthetetlen élményekkel gazdagítják az ünkiadásban jelent meg, ezenkívül német, orosz, luzsicai szerb, szlovén, magyar, horvát, angol,' bolgár és eszperantó nyelven is kiadták. Egyes költemények további 12 nyelven, különböző folyóiratokban, többek között japánul és kínaiul is megjelen, ték. Magában ez a tény is ragyogó bizonyítéka annak, hogy a cseh költészet már számos országban kivívta az elismerést. Az opavai Bezruč-unnepségek kiváló alkalmat adnak a különböző nemzetek műfordítóinak találkozójára, és munkásságuk révén megalapozzák a cseh s a szlovák költészet további térhódítását is. A beszélgetést feljegvezte: KAREL VRCHOVECKÝ Ebben a házban élte le aazrwt élete utolsó napjait (A. Pustka felvétele) Hegyek alatt terem az acélos búza NAPSUGÁRBÓL, fényből bőven jutott ebben az esztendőben. Az időjárás mintha pótolni akarta volna, amit az elmúlt években mulasztott, bőveu ontja a meleget. Bár a kapások megsínylik a rekkenő hőséget, a gabonafélék korábban beértek, az aratást, cséplést nem akadályozták nyári záporok. A hegyes-völgyes pelsőci határban is sikeresen zárult a betakarítás, amelyet három aratőgép és egy kombájn végzett. A 183 hektárnyi területet két hét alatt learatták. Szabardi László, Fábián Béla és Simon Sándor traktorosok, valamint kisegítőik, Pásztor Bálint, Grih László és ifjú Szőr József derekas munkát végeztek, erejük legjavát adták a munkába. Külön dicséretet érdemel Szabari László traktoros és kisegítője, akik a 163 hektárnyi kalászosból 65 hektárnyit vágtak le. Elismerésre méltó teljesítmény, amelyet a költő szavával summázhatunk: „ ... férfimunka volt." Valaha régen az aratás és a cséplés a mezei munkák kiteljesedése volt. Pelsőcön is nagy zajjal, garral ment végbe, lázba hozta az egész falut, s minden épkézláb embert magának követelt. Ma húsz ember végezte el. A faluban szinte észre sem vették, hogy aratnak. Mint az előző években, ebben az esztendőben is kisegítették a szövetkezetet a brigádosok. A szövetkezet védnökségi üzeméből, a vasúti fűtőházból öten vettek részt az aratásban, a Gömörhorkai Cellulózgyárból pedig ketten. A brigádosok ez idén is hűségesen dolgoztak, s rátermettségükkel, szorgalmukkal hathatósan hozzájárultak az aratás gyors befejezéséhez. Meg kell ínég említenünk Pásztor és Becske Sámuelt, akik kézikaszával működtek közre az aratásban. Becske István, a szövetkezet elnöke jólesően nyugtázta, hogy ezen a nyáron nem voltak említésre méltó „kiesések", a gépek folyamatosan dolgoztak, alkatrészekben sem volt hiány, ellentétben az elmúlt esztendőkkel. A cséplést augusztus első hetében kezdték meg két cséplőgéppel és mire e sorok megjelennek, már be is fejezik. A cséplőgépek egyike önetetővel ellátott modern gép, ami szintén inegkönnyiti és meggyorsítja a munkát. A két cséplőgépkezelő — Kovács János és Cselényl Béla — régi, jól bevált szakember, értik a mesterségüket. A szokásos odaadással, tempóval dolgoznak, mint az előző években, s minden dicséretet megérdemelnek a cséplésben résztvevőkkel együtt. A SZERZŐDÉSES gabonabeadást a pelsőciek az elsők között teljesítették a rozsnyói járásban, 10 vagon gabonát szállítottak be az állami raktárakba: hét vagon búzát és három vagon sörárpát. Érdemes megemlíteni, hogy sörárpát eddig nem termeltek, az eredmény azonban azt igazolja, érdemes lesz a jövőben is foglalkozni a sörárpa termesztésével. A szövetkezet elnöke nem dicsekvésképpen, de azért jóleső tényként említette meg, hogy ebben az esztendőben a pelsőciek búzája és árpája volt a legjobb a rozsnyói járásban. Lám, nem holmi szófia beszéd a pelsőci acélos búzáról szóló szólásmondás, hanem való igazság. A pelsőciek 37 vagon termésre számítottak. Nem csalatkoztak, mert körülbelül a jelzett mértéket üti meg a termés, ámbár fizethetett volna jobban is a föld, de ez nem a pelsőciek szorgalmán múlt. Becske István elnök elmondotta, hogy a tartós szárazság néhány dűlőben erősen befolyásolta a terméseredményeket. PéldáuP' as Akasztódombon, a Nagyssállásidülőben, Hosszúerdőn és a Haragistyán kissé beszorult a kenyérgabona és kevesebb termést hozott a vártnál. A tavaszi nagy árvizek is közel 40 hektárnyi gabonatermő területet öntöttek el, és a Határidűlőben, a Szivonyában, a Závoz alatt, valamint a Vízelyben jócskán megtizedelték a termést. Ennek ellenére a gabonafélék átlaghozama 26,SÍ mázsa volt hektáronként, ami nem lebecsülendő a Sajó menti köves, agyagos földeken. A pelsőciek szorgalmára, igyekezetére azonban a Borzútnál learatott őszi búza tette rá a koronát hektáronként 40 mázsás hozammal. Ilyen terméseredmény csak egy ízben volt a földművesszövetkezet fennállása óta, de remélhetőleg többször előfordul majd a jövőben. Mindenesetre biztató jelenség, hasznos munkára ösztönző eredmény az ilyesmi. Kár, hogy ez a kiváló eredmény csak egy hat és fél hektáros parcellán mutatkozott meg. A pelsőci határban lassan elhallgat a cséplőgépek dünnyögése. A búza és árpa raktárakba, majd a malmokba kerül, hogy azután fehér kenyérré, foszlós kaláccsá legyen. A pelsőci töld nem fukarkodott az idén, ám a jó termés mégiscsak az embereken múlott, akik naponta dolgoztak a tűző napon, akik küzdelmükkel, verejtékükkel biztosították az eredményt. A NYÁR LOBOGÁSÁBA lassan őszi színek vegyülnek, a cséplés ntáni napok, hetek új meg új feladatokat rónak a pelsőci dolgozóparasztokra is. Az elvégzendő munka sürget, egyre sürget, az élet egy pillanatra sem állhat meg, s a szövetkezetet, habár kisebb-nagyobb buktatókkal, de egyre előbbre viszi a megkezdett úton. —des—

<