Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-03 / 212. szám, csütörtök

források Nem apadtak ki a Több építőanyag kell a kelet-szlovákiai kerületben • A helyi üzemek 1962-ben 16 és fél millió téglát, de tavaly már csak 3 300 000-et készítettek • 1970-ig az eredeti színvonalra kell emelni az építőanyag termelését (Schneider Péter felvétele) A jövő a gazdász szemével Minden bizonnyal az Üj Sző olvasói közül is sokan tudják, hogy a kelet-szlovákiai kerületben sem tart lépést az építőanyagok gyártása az építővállalatok igényeivel. A lemaradás oly jelentős, hogy — ami az új lakóházak építését s a meglevők karbantartását illeti — aggasztóan veszélyezteti a kerület beruházási feladatainak teljesítését. Sajnos, a gazdaságirányítás új rendszerének fokozatos bevezetése sem reméíteti a helyzet gyors javulását. Kedvezőbbé változása előreláthatólag csak mintegy 3— 4 év múlva várható. A kelet-szlovákiai kerületben elsősorban a nemzeti bizottságok által irányított építővállalatok érzik az építőanyag nehezen pótolható hiányát, s az ennek következtében kedvezőtlen helyzet hatását. Előzetes kalkulációk szerint 1967-től 1970-ig az igényeltnél jóval kevesebb lesz a legfontosabb építőanyagból — éspedig cementből 340 000 tonnával, téglából 76 millió darabbal, előregyártott falelemekből 35 000 köbméterrel, ezenkívül nem lesz elegendő alagcső, terméskő, kövezőkocka, peremkó, tetőcserép, csempe, kerámiakocka stb. sem. A kelet-szlovákiai kerület építőiparában az anyaghiány fokozatos megszüntetését célzó konkrét — bár csupán részben megoldást eredményező — Intézkedések egyike. az építőanyag kiegészítő gyártása helyi nyersanyagforrások hasznosításával, éspedig a helyi nemzeti bizottságok által irányított üzemekben, a helyi gazdálkodási, valamint építőipari vállalatok üzemeiben, s az egységes földmüvesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek kisüzemeiben. Nem lehet említés nélkül hagynunk, hogy nincs szó olyan feladatkörről, amelyről a kelet-szlovákiai kerület nemzeti bizottságainak mindeddig nem volt tudomásuk. Ellenkezőleg, — 1962-ig főleg a helyi nemzeti bizottságok, s a járási építővállalatok üzemei foglalkoztak különféle építőanyagok kiegészítő termelésével. Ezt a termelést az illetékes szervek 1962 ütén jelentősen korlátozták, sőt sok helyütt meg is szüntették, mivel a nemzeti vállalatok akkor már maradéktalanul fedezhették építőiparunk szükségleteit. Viszont az is igaz, hogy az 1962-es évet követő években a nemzeti vállalatok ís leállítottak néhány kevésbé jövedelmező üzemet, úgyhogy végeredményben hovatovább csökkent az építőanyaggyártás, s az előállított mennyiség nem volt elegendő az építőipar igényeinek kielégítésére. Ez a folyamat mindmáig tart, amit az a tény is bizonyít, hogy a kerületben tavaly csak mintegy 3 millió téglával gyártottak többet mint 1961-ben. Márpedig megvan minden lehetőség az építőLakótér és (CTK) — Prágában átlag 10,6 négyzetméter az egy főnyi lakótér, a szocialista országokban pedig 6—8 négyzetméternyi. A nyugati országokban általában nagyobb a lakótér. Hazánk fővárosában 1964-ben ezer lakosra 6,38 lakás építését fejezték be, Kijevben 1965ben 20 lakásét, Moszkvában 18,5 "lakásét, Varsóban pedig 1945-től 1960-ig évente és ezer lakosként átlag 15,3 új lôkás épült. Bécsben 1951-től 1959-ig évente átlag 6,85 új lakásról gyarapodott a város. Az 1961—63-as években — 26 európai országban s az Amerianyag kiegészítő termelésének nemcsak felújítására, hanem fellendítésére is, úgyhogy rövid időn belül ismét elérhetné az 1962. évi színvonalat. A CSKP XIII. kongresszusán kitűzött irányelvek s az azok alapján 1966-ban jóváhagyott 106—130 sz. és 367. sz. határozatok az említett közérdekű tevékenységre serkentenek, s konkrét feltételeit is megalapozzák. A kormány 367. sz. határozata tavaly tudatta mindazokkal a — nemzeti bizottságok, szövetkezetek vagy társadalmi szervezetek által Irányított — vállalatokkal, amelyek a számukra meghatározott gazdálkodási feltételeknek megfelelően 1968. január elsejétől hajlandók lennének különféle építőanyagot gyártani, hogy üzemeik ezentúl is a szóban forgó szervek hatáskörében maradnak, sőt ml több, e szervek rendelkeznek az üzemek minden termékével is. A kormány szóban forgó határozata kezeskedik tehát arról, hogy most már nem ismétlődhet meg az építőanyagok termelésében bevált kisebb üzemek felszámolása felsőbb utasításra, mint ahogyan ez 1962-ben és 1963-ban sorozatosan előfordult. Ez annál is inkább helyénvaló, mivel a kelet-szlovákiai kerületben ezek a kisüzemek állították elő a szükséges építőanyag jelentős mennyiségét. így például a nemzeti bizottságok által irányított üzemek az 19G2—1963as években 16,5 millió téglát égettek, 118,56 millió köbméter kavicsot és homokot termeltek ki, 50 851 köbméter terméskövet, 400 ezer salakbeton épületelemet és 1 520 000 korona értékű cementipari terméket szállítottak. A kelet-szlovákiai kerületben — éspedig a bardejovi, a humennéi, a prešovi, a michalovcei, a poprádi s a Spišská Nová Ves-i járásban — már 1965ben hozzá fogtak különféle építőanyagok kisegítő termeléséhez, egyrészt a HNB-k állal irányított kisüzemekben, másrészt a járási építővállalatok üzemeiben. Példájukat tavaly a košicei s a rozsnyói járásban ls követték, viszont a trebišovi járásban mindeddig nem döntöttek az említett kedvező lehetőségek mellett. A rozsnyói járásban 1965-ben 3043 köbméter homokot és kavicsot termeltek ki, de tavaly már 4037 köbmétert, és ez Idén 23 700 köbméter kitermelésére számítanak. A járás üzemeiben ez évre 30 000 betonkocka készítését tervezik. A járásban 1965-ben csak 553 köbméter brizolltot termeltek. A termelést tavaly 1120 köbméterrel növelték, de ez idén már 10 000 köbmétert szeretnének a megrendelőknek szállítani. A gočovói és a Gemerská Poloma-1 téglavetőtelepeken 1 millió tégla készítését vállalták. A járásban jövőre további két téglavetőtelepet létesítekai Egyesült Államokban összeállított statisztikai adatok szerint — átlag ezer lakosra számítva — a legtöbb lakás — 11,7 százalék — a Szovjetunióban épült, s e lakások közül mindegyikben 2,35 helyiség volt. Svédországban ugyanazon idő alatt 3,71 helyiséggel 10,1 lakás épült. A legkevesebb lakást Portugáliában (4,2) s Írországban (2,4) építették. Az említett országokban az 1962-ben feltüntetett statisztikai adatok arra utalnak, hogy túlnyomórészt ötszobás lakásokat — "a lakások 55,3 százaié kát — Hollandiában építettek. nek, ahol évente ugyancsak 1 millió téglát állíthatnak elő. A trebišovi járásban nincs téglagyár. Az illetékesek most azt mérlegelik, hogyan lehetne még ez idén Seőovcén próbaüzembe helyezni egy évente 300 ezer tégla készítésére alkalmas téglavetőtelepet. Ezenkívül arra is gondolnak, hogy a járásban néhány kő-, kavícsés homokbányát nyitnak, amelyekben évente mintegy 100 ezer korona értékű építőanyagot termelhetnének. A megoldás további lehetőségei Ami a tégla gyors és jó minőségű gyártását illeti, sokat segíthetne az a gép, amelyet az uhroveci Bartoš mérnök fejlesztett a „Milliót érő ötlet" akció keretében. A sajtó, a rádió s a televízió hírszolgálata által népszerűsített gép tulajdonképpen egy mozgó téglaprés, amelynek használata a győrtásl költségek jelentős csökkentését teszi lehetővé. Az eddigi tapasztalatok szerint az e préssel készített tégla darabjának előállítási költsége csupán 38 fillér. Teljesen egyértelmű álláspontra helyezkedni e kérdésben azonban mégsem lehet, mivel a téglaprés prototípusát mindeddig csak korlátozott mértékben próbálták ki, minek következtében a kelet-szlovákiai kerület járásaiban általában bizalmatlanok az említett találmánnyal szemben, és nagyon óvatosan eszközölnek megrendeléseket. A kerület mindegyik járása számára rendeltek ugyan már ilyen téglaprést, de csupán egy-két darabot. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság ipari és helyi gazdálkodási osztálya a kiegészítő építőanyaggyártás technológiájának, munkaszervezésének és műszaki ellátásának irányítására törekedve kitűzte a célravezető feladatokat. Végrehajtásukra a kerületi műszaki fejlesztési szervezet technikusainak egy csoportja kapott megbízást. Ami pedig a kelet-szlovákiai kerület különböző fokozatú nemzeti bizottságainak erre vonatkozó intézkedéseit Illeti, azok a kormány 1966-ban közzétett 106. és 343. sz. határozata értelmében megalapozzák — a kiegészítő termelés keretében — az építőanyag-gyártás gyorsabb ütemű fejlesztésének feltételeit. Magától értetődő, hogy ez a kezdeményezőkészség sokoldalú támogatásra érdemes, mert csak így lehet valóban gyümölcsöző. Most tehát arról van szó, hogy a Keletszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság illetékes osztályai, de különösképpen a járási nemzeti bizottságok tanácsai szorgalmazzák a városi s a helyi nemzeti bizottságok mind hatékonyabb támogatását — legyen bár a szakszervezetek tanácsainak segítségéről, vagy pedig az igényelt összegek folyósításáról szó, — éspedig elsősorban azoknak a nemzeti bizottságoknak, amelyek helyi nyersanyagforrásokból merítve járulhatnak hozzá különféle, elegendő mennyiségű, jő minőségű építőanyag termeléséhez. BOHUŠ NEMCEK, a Kelet-szlovákiai KNB dolgozója Ugyanott a szóban forgó időben épült lakások 29,9 százaléka 6, sőt többszobás volt. Angliában az új lakások 50,3 százaléka, Spanyolországban 37,8 szôzaléka, Dániában pedig 37,5 százaléka volt hat- és többszobás. Svédországban főleg három-, négy- és ötszobás lakások, Nyugat-Németországban négyés ötszobásak, Svájcban ugyancsak négy- és ötszobásak, Magyarországon és az NDK-ban túlnyomórészt háromszobás lakások épültek. Az említett időben Csehszlovákiában épült lakások 4,4 százaléka volt egyszobás, 6,3 százaléka kétszobás, 58,1 százaléka háromszobás, 28,3 százaléka négyszobás és 2,9 százaléka ötsíijbás. Prágában ugyanakkor főleg 71,3 százalék) kétszobás i^kások épültek. A mikor a Sajó völgyében már javában folyik az aratás, a szllicei határban (rozsnyói járás) még hagymazöld a gabona. Nem csoda, hiszen a tengerszint fölötti magasság csaknem eléri a 600 métert. Ez szabja meg, hogy az 1760 hektáros határból csak 450 hektár a szántóföld. A nagy magasság természetesen a gabonahozamok mennyiségét is befolyásolja. A hektáronkénti átlaghozam nem igen haladja meg a 20 mázsát. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a fennsíkon ne lehetne eredményesen gazdálkodni. Körös-körül rét meg legelő, az összefüggő gyepet csak ittott tarkítja egy-egy szántó. Két traktoros kaszálógépekkel köröz a domboldalakba ékelt legelőn. A gulya és a nyáj után maradt száraktól, gyomtól tisztítják meg a gyepet, hogy a fű egyenletesen nőjön. Mert a sziliceiek legeltetéses gazdálkodást folytatnak. Csak ötven anyasertésük van, azt is azért tartják, hogy a tagoknak legyen honnan venni a hízót. A kocák 600 mázsa abrakot emésztenek föl évente, ami bizony a szilicei gazdaságban sokat jelent, s ha nem kellene a kismalac, erről is szívesen lemondanának. Céljuk a tej- és gyapjútermelés, ami az ő körülményeik között a leggazdaságosabb. — Csak 500 szarvasmarhánk és 700 Juhunk van — mondja Baffy Jenő mérnök, a szövetkezet gazdásza. N

yomatékosan hangsúlyozza a „csak" szócskát. Többet szeretne, és van ls rá mód, még akkor is, ha az anyasertések is megmaradnak. Az elemzésnél azonban ismét felmerül a „csak" meg a „de". Persze, egyszerre nem megy minden. A gazdász alig fél esztendeje dolgozik a szövetkezetben és már határozottan állítja, hogy a közös bíztató jövő előtt áll, de hogy megvalósítsa, ehhez még néhány esztendőre van szüksége. — Szeretnénk, ha 1970-ben már 1100 lenne a juhok száma — mondja a gazdász. Ez azonban még nem a végcél, a gazdaság 1500-ra növelheti a juhok számát, s fokozatosan a tehenekét is szaporítja, bár itt a növekedési arány kisebb a juhokénál. Ám a gyarapodással egyldőben 400 hektárnyi legelőn el kell végezni a talajjavítást, s a többi réten és legelőn is nagyobb adagokban kell alkalmazni a műtrágyát. A mérnök nem is szívesen beszél róla, hogy a gazdaság csak 30 kilónyl (beleértve a szántóföldeket is) műtrágyát adagol hektáronként. Innen ered, hogy a rétek szénahozama az utolsó öt évben csak 22 mázsa volt hektáronként, pedig vannak olyan dűlők, amelyek jobb gondozással megadnák az 50 mázsát is. Bizonyítja a tavalyi termés, amikor is az úgyis kis adagú műtrágyázással, de a szokottnál több csapadékkal, elérték a 35 mázsás átlagtermést. E

téren is nagy lehetőségeik vannak, és megéri a befektetést. A gazdász mindenekelőtt a számok tükrében méri fel a helyzetet és bizonyítja, hogy a jövő biztató. A jelenlegi gazdálkodási eredményeket veszi alapul, és abból indul ki, mennyit hoz a házhoz a juhok és a szarvasmarha tartása. A gyapjú, a sajt és a hús árát összevetve a bevétel 360 000 koronát tesz ki évente, a kiadás viszont 200 000 koronát. Ha sikerül a juhok számát a kétszeresére növelni, kétszeresen növekedne a bevétel ís, a termelési költség azonban nem. Még kézzel foghatóbb hasznot ígér a tejtermelés. Tavaly 2300 liter tejet fejtek egy egy tehéntől. Az idén a félévi tervteljesítés arra utal, hogy a hozam növekszik és előreláthatólag 968 ezer korona lesz a bevétel. Ugyanis a három évi átlagnál 30 000 líterrrel többet adnak el, s ezért 1,5 korona felárat kapnak literenként. Ezenkívül jogosak a 87 fillér különbözeti járadékra és egyéb, a tejtermeléssel kapcsolatos javakra. A lények az, hogy 338 ezer korona lesz a tiszta jövedelmük, s ez az összeg 4,83 koronával növeli a munkaegység értékét — A tej önköltségi ára 2,25 korona literenként — mondja a gazdász. — A jövőben azonban ez is csökkenni fog. A

z önköltség csökkenését azzal magyarázza, hogy jövőre megkezdik egy 200 férőhelyes tehénistálló építését. Nagy szükség van az újra, a meglévők elavultak, csak kézzel fejhetnek bennük, és a takarmányt is kosarakban hordják a teheneknek. Ezért 10—12 tehénhez egy gondozó szükséges. Az új Istállóban 6 gondozó látja el a munkát a mostani 18—20 helyett. Szóval többféle szempontból növelhető a termelés és csökkenthető az önköltség. Ezért állítja Raffy elvtárs, hogy a sziliceiek Jövője biztató, számítása szerint 1970-ig a munkaegység értéke 18 koronáról 24 koronára fog emelkedni. BENYUS JÓZSEF nálunk külföldön