Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-19 / 228. szám, szombat

IRTA: S K URBANOV, AZERBAJDZSÁN KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA 1ELNEK AZ AZERBA|DZSÁNI ALPESI LEGELŐKRE (Kulisev (elvétele) EGÉRTÉKESEBB RÉSZE AZ IKRÁJA, VAGYIS A KA < A TOKHALBAN HAT K1LÖ KAVIÁRT TALÁLTAK. x (Kulesov felvételei) wábbítják Baku és t városok üzleteimeibe. j Azerbajderetik a tokhalból likot, amelyet grávagy más fűsze •ítenek). mielőtt a kereskewábbitják, többféozási folyamaton íztül. Ebben a mű :ivár készítés mesoznak, köztük a ziiletésű Dzsajar 43 éve dolgozik a m. bonyolultnak tú e kaviár gyártása, i eszközök sem a bbek. Monoton iziták és alumí >k csattogása) er steril tiszta kezábad különböző ije ikráit összekejész folyamat: az ikraszemek héitalanítása, át mosása a szűrt és klórozott vízben és a besózás nem tart sokáig. Es máris kész a ka viár. Mégis a kóstolóé az utolsó szó. A kóstolás felelősségteljes pillanat. Dzsafar Abilov a ta pasztalt mester úgy készül fel rá, mint egy különleges ceremóniára. S ha kimondja, hogy — kitűnő minőségű kaviár — senki sem meri kétségbe vonni véleményét. A kaviárt patikamérlegen mérik le, és külön gép csomagolja be az üvegdobozokba. Még pár órát hevernek a raktárban meghatározott hőfokú vízben. Ez elősegíti a tartósságát. Innen már a Szovjetunió és számos ország üzleteibe, meg vendég lőibe kerül a kaviár. A. TATUI.OV sa a polgárháború zord éveiben. Megdöntötték a bakui kommunát. Intervenciós hafdseregek garázdálkodtak a városokban és falvakban, rabolták a népet. Angol expedíciós hadtest, császári katonák, fehérgárdista ezredek próbálták visszafordítani a történelmet, elszakítani az azerbajdzsán népet a szovjet és forradalmi Oroszországtól. 1920 áprilisában örökre győzött a Szovjethatalom Azerbajdzsánban. A fiatal szovjet köztársaság súlyos helyzetben volt: olajkutai és gyárai le voltak rombolva, földjeit benőtte a gaz és a gyom, útjai járhatatlanok voltak. Azerbajdzsán proletariátusa a kommunista párt vezetésével szinte a lehetetlent valósította meg. Helyreállították a régi olajkutakat, újakat fúrtak, nagy teljesítményű gyárakat építettek. Henri Barbusse, a nagy francia író ezt Irta: „Ha megkérdeznék tőlem, ml az, amit a szovjethatalom véghez vitt és ami a legjobban elcsodálkoztatja és lenyűgözi a Szovjetunió baTátait, sőt ellenségeit is, ezt felelném: „Nézzétek meg Bakut, mert sehol nem látni oly mély szakadékot a tegnapi jogfosztottság, rabszolgaság és nyomor és a mat boldogság között, mint Bakuban." Zalka Máté magyar Író és forradalmár, miután megtekintette az ola'jkutakat és a gyárakat, az azerbajdzsáni Kommuniszt című azerbajdzsáni lap munkatársának ezeket mondta: „Baku — a Kaukázus Ruhrvidéké. Itt világosan látjuk a szocialista Kaukázus átalakuló arculatát Az új élet és a nagyszabású építkezés Bakuban ámulatba ejt bennünket." Igen pontosan határozta meg Azerbajdzsán jellemző sajátosságát Lenin egyik fegyvertársa, Szergej Kirov: „Itt, Bakuban, ezen a hatalmas útkereszteződésen, ahonnan az utak a világ minden tája felé vezetnek, az életben, a gyakorlatban tudták megvalósítani programunk egyik nagyszabású követelményét: a nemzetek közötti testvériségét." Azerbajdzsán az ország legfőbb olajszállítója volt. A fasizmus ellen vívott kegyetlen háborúban Azerbajdzsánból tartályszerelvények indultak a frontra benzinnel, kenőolajjaL Megbízható fegyverrel látták el a hadsereget. A köztársaság fiai hősiesen harcoltark a frontokon. Még nem is olyan régen Azerbajdzsánt az olaj és a gyapot hazájának tartották, de ma már a kőolajvegyészet hazájának is mondják. A bakul, slrváni, sziazani óla

1] bázisán épült fel a műgumigyár, a szuperfoszfátgyár, a vegyigyár, az abroncsgyárak. Az azerbajdzsáni csőhengermű termékeit nemcsak a szovjet ipar használja fel, hanem exportálják Romániába, Lengyelországba, Mafgyarországba, az NDK-ba, a VDK-ba, Afganisztánba, Indiába, Szíriába, az EAK-ba. A

zerbajdzsán a l~""' Szovjetunió legdélibb ré- j szén, Európa és Azsía határán fek- \ szik. A fő Kaukázusi Hegygerinc nyúlványai koszorúzzák égboltját, a Kaspi-tenger vize mossa partjait. Csaknem 500 méter magas a BazarDüzi és a Sagdaga havas csúcsa, a sztyeppés Muganiban pedig a távoli horizonton túl végződik sa. alföld. Itt-ott futó dünák rőt pora száll a magasba, másutt meg járhatatlan erdők zöldellnek. Egyik helyen még tél van, de Lenkoraniban érik már a gyümölcs, virágzik a rózsa. Bámulatosan gazdag Azerbajdzsán természetvilága. De hosszú ideig érintetlenek voltak á lelőhelyek. Aztán feltűntek a ragadozók. A „fekete arany" — a kőolaj — Nobelt, Rotschildot, Tagievet, Benkendorfot gazdagította?, de a munkások, akik kézierővel termelték az olajat, éhkoppon éltek, zsúfolt és komor bérkaszárnyákban és földkunyhókban laktak. 28—30 év volt az átlagos életkor a kőolajmunkások között. De még az önkényuralom legzordabb időszakában is Azerbajdzsán volt a forradalmi mozgalom egyik központja. A bakui föld alatti nyomdában, a Nyinában nyomták a lenini Iszkrát. A bakul proletariátus sztrájkjainafk, tüntetéseinek és fegyveres felvonulásainak visszhangja

1 bejárta az egész Oroszországot. Lenin az összoroszországi sztrájk utolsó mohikánjainak nevezte az azerbajdzsáni olajmunkásokat. Az oroszországi proletariátus forradalmi harcának történetében először a bakui munkások kényszerítették a kollektív szerződés aláírására a tőkés olajmágnásokat. A kommunista és munkásmozgalom történetében mindörökre arany betűkkel írták be a halhatatlan 26 bakul komisszár — Sztyepán Saumjan, Mesadi Azizbekov, Aljosa Dzsaparidze, Ivan Fioletov, Jakov Zevin és társai hőstettét. Nem volt könnyű Azerbajdzsán sor1913-ban motorvilágkiállítást rendeztek Bakuban. Számos európai ország és az Egyesült Államok is kiállította termékeit. De a pavilonokban hiába kereste az ember az Azerbajdzsánban készült termékeket. Még az ablaküveget és a petróleumlámpákat is messze földről hozták be az országba. Bakuban és más azerbajdzsán városokban belga, német, osztrák cégek képviseletei működtek, köztük gépgyártó cégeké is. Érdekes tény: ma a bakui gyárban készített villamosmotorokat Ausztria és Belgium is vásárolja. Az egy főre jutA kőolajfúróberendezés gyártása tekintetében Azerbajdzsán túlszárnyalta az Egyesült Államokat. A köztársaság ma már a műszergyártó ipar egyik fellegvára. Ma Azerbajdzsán több villamosenergiát termel, mint amennyit a cári Oroszország valamennyi erőművs termelt. Baku jövője: új kutak a Kaspi-tengeren, úszó fúróberendezést gyártó üzem, az Apseronl sztyeppéra lépő sugár utak. mai között a maga nemében egyedülálló olajkutak magasodnak, egész iparváros acélcölöpökün — Olajkövek. A tengerészek által elátkozott helyen fekszik, mert a tenger alatt temérdek kőszikla húzódik, amelyeket hajótemetőnek neveznek. Itt a tenger nyugtalan vizéből kimeredező magános sziklán szálltak partra az első olajkútfúró munkások. Kilencven napon és éjszakán csatáztak az ádáz elemekkel, míg végre eljutottak a tengerfenekén rejlő gazdag kőolajlelőhelyekig. Es ma, amikor az ember kocsin végigrobog a víz fölötti állványhíd utcán, amely lakóházak, kávéházak, áruházak, klubok, hatalmas olajciszternák és sok száz olajkút között kanyarog, nehezen hiszi el, hogy tegnap itt még holt vizi sivatag húzódott. A városka kikötőjében horgonyzó tartályhajók bendőjébe éjjel-nappal ömlik az értékes tüzelőanyag: az olaj. Van a bakuiaknak egy nagyszerű tulajdonságuk: megmutathatják az embernek a házgyárat vagy a városi strandot, elvihetik a népi együttes hangversenyére, vagy megnézni a sikló állomását, de sohasem szalasztják el az alkalmat, hogy el ne mondják, milyen lesz mindez holnap. S ebben a jövőbe való igyekvésben van az ősi város örök ifjúsága . . Sokak szerint Baku Nápolyra vagy Rio de Janeiróra hasonlít, de bármennyire is igazuk van ezeknek, Baku elsősorban azért szép, mert páratlanul eredeti város. Délen fekszik, itt egy évben kétszázötven nap napsütéses. Az élet a városban nem zárkózik be a házak kőtömbjeibe, az utca a ház folytatása, a parkok s kertek az utca folytatásai. Azerbajdzsán földje a költészet és a zene hazája s nyilván ezzel magyarázható, hogy fővárosában oly sok emlékműve van a nép dalnokainak — kezdve Nizámitól, a világirodalom nagy költőjétől napjaink szovjet költőiig. A bakuiak vidám, vendégszerető emberek, szívesen megmutatják városukat a vendégnek, különösen arra büszkék, hogy rendkívül átalakult, nagyút fejlődött egyetlen emberöltő szeme előtt. Baku hírnevét természetesen olaja alapozta meg ... Téves az a vélemény, miszerint Baku körül nincsenek erdők: vannak, szoros gyűrűbe fogják a várost, de ebben a sűrű erdőben nem fák nőnek, hanem rácsos vastornyok. Ezek a vastornyok ellepték a sztyeppét, a dombokat és a hegyeket, s feltűntek a tenger vize fölött is. Száz kilométernyire a parttól, a Kaspi-tenger hulláIrta: Imran Kaszumov azerbajdzsán író