Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-19 / 228. szám, szombat

A műfordítás problémái A modern költészet néhány figyelemre méltó fordítása látott az elmúlt esztendőben napvilágot. Cikkünkben három válogatással szándékszunk foglalkozni, éspedig Ady Endre cseh, [ihiiz Gyula szlovák és Vítézslav Nezval magyar fordít* savai. Pragabon az Odeon kiadásában megjelent gyűjtemény célja K. Bednár cseh költő szavai szerint az volt, hogy Ady költészetéből egy áttekinthető, mondhatnánk önéletrajzi válogatást nyújtson. A kötet címe „Sám s morém" — Egyedül a tengerrel, s háromszázötven oldalon számos fényképpel, utószóval és fordítói megjegyzéssel áttekintő képet ad Ady életművéből. A verseket öt témakörre osztja s ezeket egy prózai fejezet követi. A kötet szemelvényei között Ady Endre levelezéséből is találunk néhányat. Ha tudatosltjuk, hogy Ady Endre költeményei cseh nyelven, tizenhat esztendős szünet után jelennek meg újra (Ady válogatott versei első cseh nyelvű kiadása 1950-ben jelent meg), s hogy nyilván ismét hosszabb ideig tart majd míg a kiadói tervekben Ady nevével újra találkozhatunk. helyénvaló, ha maximálisan kritikus álláspontot foglalunk el a válogatással szemben. Bizonyára nem véletlen, hogy a válogatás fordítói (vagy összeállítói), a kötet címadójaként azt a verset választották, amely alatt az 1950-es válogatás jelent meg. Talán ezzel ls jelezni akarták, hogy Adyt olyan költőnek tekintik, akit ma sem lehet figyelmen kívül hagyni, mégpedig éppen abból a szempontból, amelyet már az első kötet fordítója František Halas is Jelzett. Kamii Bednár helyesen értékeli Ady történelmi és művészi jelentőségét: „Mai szemmel nézve két Adyról beszélhetünk — írja. — Az egyik összeforrott azon idők prolémálval és fájdalmaival, amelyek azóta már eltűntek a történelem szakadékában. Tehát ez inkább a történelmi Adyt mutatja. Ám a másik Ady azzal azonosult, ami az emberben lényeges és úgyszólván maradandó, s épp ebben mai, szüntelenül új, friss és a jövőbe tekintő." Ogy látszik tehát, hogy a fordítók, vagy a válogatás szerkesztői néhány alapelvből indultak ki. Mindenekelőtt a férfias Adyt, a lázadóan szenvedélyest, s a magánélet költőjét, továbbá mint a huszadik század hajnalának tipikus értelmiségijét kívánták bemutatni. Azt a költőt, akinek az életben és a művészetben elfoglalt helyzetét gyümölcsözően befolyásolta a Kelet (Hunnia), és annak sajátossága, valamint a Nyugat (Párizs és kultúrája) közötti szüntelen ingadozást. Ezzel egyidejűleg nem hagyták figyelmen kívül a Magyarország demokratikus változását sürgető Adyt, aki kortársai közül elsőként ismerte fel és bírálta Tisza vétkes politikáját, amely az uralkodó osztály érdekében az egész nemzetet halálos veszedelembe sodorta. Ennek az eléggé átgondolt elvnek következetesen megfelelt a válogatás két első része: Léda és Párizs, továbbá a Hunnia. A következő részek azonban (Emlékek, A költő ősze és a Vér lobogója) nem a legsikerültebbek. így például a Vér lobogójában a bibliai és a nemzeti témakör öszszekeveredik, amellett Ady igazi vallásos és ostorozó versel, mint például az Uram ostorozz meg; Szeress Istenem; Almom: Az Isten; Isten a vigasztalóm stb. címűek hiányoznak a kötetből. Az az érzésem, hogy a Bednáf által jelzett törekvés, — hogy Adyt önéletrajzszerűen mutassák be — a költő megismertetése szempontjából költészetének hátrányára vált. Noha dicséretes a szándék, hogy Adyt bonyolultságában, modern felemásságában mutassák be, mégsem lehet elhanyagolni a szilárd, egységesítő gerincet. Ha ezt elhanyagolják, Ady sokrétű, nagyjelentőségű és többhúrú költővé bomlik szét és ezzel elveszti a leglényegesebbet, a legfontosabbat: művészi és emberi egyöntetűségét és nemzett sajátosságát. Holott éppen ezért érdemes és hasznos idegen nyelvű népek íróinak, költőinek a műveit fordítani. Megvalósult lehetőségként vegyük most szemügyre, hogyan lehet egy Ismeretlen költőt — teljes bonyolultságában — bemutatni a hazai közönségnek. A Magyar Helikon aránylag rövid idő alatt már másodízben adja ki Nezval műveit. Először bibliofil kiadásban — bőrkötésben — Nezval ABC-je jelent meg. Később Nezval költészetéből egy terjedelmesebb válogatás látott napvilágot, Az éjszaka költeményei címmel. A válogatás Nezval tizennyolc kötetének 85 versét tartalmazza, tizenkét kiváló magyar költő és műfordító tolmácsolásában, Hincz Gyula finom fametszeteivel. A válogatás koncepcióját Dobossy László készítette elő. Az a törekvés vezérelte, hogy a lehető leghűbb, továbbá tartós és teljes képet adjon Nezvalról. Nyilvánvaló, hogy ilyen terjedelmű, színes és izgatóan érdekes mai életmű számos kísérletet, számos előzetes vázlatot is előre meg3

követelt, amelyek közül néhány felfedezés, más kudarc, ismét más csupán torzó lett. g

7 Dobossy Nezval életének és életművének kiváló ismerője kitűnő érzékkel és hozzáértéssel, 19. úgy látott a válogatáshoz, hogy nem törte meg Nezval állandó és mindenütt Jelenlevő jellegét, mf nem választotta el a szerelmet az élet szeretetét, m zengő hangjától. Igyekezett feltárni Nezval lírájának kettős forrását. Fantáziától szikrázó álomvilágát ugyanúgy, mint robusztus vitális életfelfogását, s a morva ifjú életszemléletét egyaránt megtaláljuk benne. A kötetek és egyes versek válogatása éppen ebből a szempontból következetes. A szerkesztő Nezvalt a modern költészet intim lírikusai egyik legnagyobbjának tekinti, akinek ereje őszinteségében rejlik. Nezval sohasem titkolta szerelmeit, nem ls szégyenkezett miattuk. Nemcsak a cseh, hanem általában a világ modern Irodalmának azon egyedülálló Jelenségei közé tartozott, akiket éppen úgy elragadott a szülőföld költészete, mint az ősrégi városok megejtő szépsége és a fiatal nők gyönyörködtető idomai. Akárcsak életében, úgy költészetében sem ismert korlátokat. Egyre újabb és egyre tökéletesebb élményekre vágyott. Jellemző, hogy művészi érzésében és meglátásaiban sohasem tagadta meg festői látásmódját. Reneszánsz szellemisége késztette arra, hogy észrevegye és megragadja az ingerlő részletet, lettlégyen bár yizuális, szóbeli vagy Irracionális. S ugyanakkor meg tudta örökíteni a dolgok, jelenségek egymáshoz való kapcsolatát, és ezzel megragadni az élet lényegét. „Életének eszménye az egyszerűség volt, amely ott rejlett lénye mélyén s amelyre egész életében törekedett" — mondja róla barátja, a költő: Vilém Závada. Dobossy koncepciója tapintatosan elkerülte azokat a költeményeit, amelyek a személyi kultusz Időszakában keletkeztek, s amelyek eszmei és természetesen művészi szempontból is mélyen alatta maradtak Nezval költői tehetségének. A magyar válogatás rendkívül fegyelmezett és céltudatos azon igyekezetében, hogy bemutassa a költő és az ember Nezval két arcát: életörömét, valamint szorongató aggodalmát — az ember és általában az emberiség fejlődését illetően. Semmi kétségem nincs a felől, hogy a magyar válogatás szerkesztője hasonló problémákkal találta magát szemben, mint cseh partnere, Ladislav Fikar. Vele együtt ő is kijelenthette: „ .. .nehéz gyöngyöt válogatni a tengerből, nehéz eldönteni, hogy a sok közül melyiket részesítsük előnyben, s hogyan válogassuk össze őket, hogy mindegyik a maga fényében ragyogjon, s ugyanakkor egyöntetű képet nyújtson." — Ez az igyekezet a magyar válogatás esetében nem volt hiábavaló és eredménvtfiien A harmadik kötet, talán a legértékesebb és legegyénibb. Ez érthető, egyrészt Juhász Gyula szomorú, bánatos lírája, másrészt — ám nem utolsósorban a szlovák költő — a műfordító szerencsésen hasonló művészi és emberi alkata révén. Ez csendül ki a mesteri, költőileg összehangolt juhász-képből, amelv egyúttal Benlak személyes vallomása is. Beniak ugyanúgy mini a cseh fordítók, de a magyar szerkesztő is a címválasztással meghatározta a válogatás lényegét is. Juhász Gyula „Milyen volt* című kötetének versei az egész magyar költészet legszebb szerelmes költeményei közé tartoznak. Talán azért ad ták a válogatás címéül is: — Aká bola. Az egyes válogatások rövid jellemzése után összefoglalhatjuk észrevételeinket — a fordítás három típusa fekszik előttünk: Benlaké, amely a költő intim, sokéves Ismeretén épül és voltakép pen a fordító azonosulását jelenti a költővel. Bizonyára nem véletlen, hogy kettejük élete, költői megnyilvánosulása és sorsa ls hasonló. Éppen ezért ennek a fordításnak a hűsége kétségtelenül a legértékesebb, az olvasó aligha veheti észre, hogy nem eredeti művet, hanem műfordítást olvas. Ez például mindenekelőtt olyan versekre vonatkozik, mint a De profundis. Sajnálatos azonban, hogy olyan jelentős költemény hiányzik a válogatásból, mint a „Gulácsy Lajoshoz" Irt, amely a modern magyar költészet medltatív, filozofikus lírájának egyik legszebb alkotása. Rendkívül eredeti ötlet volt azon müvek hangsúlyozása, amelyek Juhász Gyula szakolcal — szlovákiai tartózkodása ideje alatt születtek. A fordítás második típusa: a Nezval-válogatás, ma Nyugaton a legelterjedtebb megoldások közé tartozik. Ezekben ugyanis több, hasonló „hullámhosszú" költő tolmácsolja az eredeti müveket. A magyar válogatás — olyan költök műve, mint Garai, Illyés, Károlyi, Eörsi, Lator, Molnár, Orbán, Rákos, Tornai, Végh, Weöres, Zádor — követke zetesen arra irányul, hogy megőrizze és bemutassa Nezvalt, a lírai kísérletezőt, az új nyelvi és formai eszközök felfedezőjét. Ebben a válogatásban jelentős tömörítő szerepet Játszott a válogató szerkesztő, aki Zádor mellett mindkét nvelve' kif'>eástalanul ismeri. A cseh Ady-fordítás talán a legkonzerva tívabb műfordítások közé sorolható. Nemcsupán azért, mert két — egyébként már régebben ís eredményesen is együttműködő — műfordító (egy költő és egy, a magyar nyelvet ismerő szakember) műve, hanem főként azért, mert a válogatás során tulajdon szubjektív felfogásukat érvényesítették, amely olykor — természetesen nem mindig — elrajzolja az eredeti művet. Sajnos, az adott esetben csakugyan elrajzolja. A gyűjteményből éppen az hiányzik, amire a költő Bednár törekedett — a szilárd, egységes koncepció. Amennyiben ezt nem sikerült elérnie, nem az ő vétke. Viszont felveti a kérdést: valóban fordltható-e Ady, és ha igen, milyen koncepció a legelfogadhatóbb? Végezetül mégegyszer fel kell tennünk a kérdést: lehet-e adekváltan fordítani egy költő művét Idegen nyelvre? Valóban képes-e a fordító kifejezni egy másik költő érzéseit, érzelmi és szellemi feszültségét. Ogy tűnik, a legtöbb esetben erre a kérdésre eddig tagadó választ szoktak adni. Ez a kényelmesebb. Az Ady fordítás esetében ez a szándék nem sikerült — Benlak Juhász fordításában viszont igen. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy olyan összhang, amely Beniak és Juhász költészetét jellemzi, rendkívül egyedülálló és kivételes jelenség. Ha azonban fennáll ez az eset, megvan a remény arra, hogy a költői nyelv segítségével ls a legeredményesebben megérthessük egymást. Ezért tudatosítanunk kell, hogy a műfordításokra manapság nagyobb szükségünk van, mint valaha ls volt, hisz a műfordítás gyakran jelentős eszmei-erkölcsi cselekedet. JAROSLAVA PASIAKOVA Magyar költök versei BÁRÁNYI FERENC: A szél befordul A szél befordul most az ismerős út kanyarodóján s kézenfog anyásan, léptem nyomán — mint végtelen szökőkút — a rét szöcskéket spriccel szét, sugárban. A szöcskék hátán hullik el a gőgöm. A millió bogárnyi-nagyravágyás rovarkeményen pattog a cipőmön, s a billenő fű bűnönként lemázsáz. Igy méricskél a rét zöld serpenyőjén, fekete terhem szétugrál a fűben, felbillenek a folttalan verőfény lebegésébe könnyű-keserűen. Rég jártam itt, gyerek már egy sem ismer, létüket akkor nyárszelek üzenték, s most árokparton játszik gőgjeimmel a négy-öt évnyi szőke idegenség. Már egyre hűvösebb a hazatérés, mind kevesebb, ki elvár még e földre, egy fruska épp kilép az útra, szétnéz, s jól végigmér, mielőtt rámköszönne. Anyám, igen, csak ő lép úgy elém, mim megannyiszor s már faggat is, törődve, mosolya mint a fény, mit nyári ég hint a jégveréstől ájult búzaföldre, s körös-körül a sok-sok gyermekarcon kitisztul kedves szomszédok vonása, annak az anyja szent hogy Márta asszony, amaz meg ott csokis Csuhai-lányka ... Eressz, te szél, eressz, minek vezetsz már? Itthon vagyok, már ismerem a járást, itthon vagyok, még akkor is, ha nem vár köszöntés itt, csak néma szemrehányás, eredj te szél, itt kaptam én a dalt rég, gőgjét levetve büszkébb lesz az ember, mert tisztességem annyi megmaradt még, hogy hazatérjek tiszta szégyenemmel. APRILY LAJOS: Biztatdf fiatal fenyőknek Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi leányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. Járok a zöld foltok között s szólok: „Sietve nőjetek föl. tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. Ó, adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről! Mert nem gyönyörködik szemen tibennetek nagykorotokbon, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekvő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim, S ontsatok gyantás jószágot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim." NAGY LÁSZLÖ: Amikor ninct kegyelem Feküdtél sújtó fény alá: a virág térdedre dől, szerelmem súlyos zászlaja tűzve van fejed felől. Lecsukott zsalu-levelek homályán, itt ülök én, varasodnak a zöld lapok, repednek, dőzsöl a fény. Ovegben málna-alkonyat. Lenyesett rózsa zihál illata fölszáll, fönn bolyong új nyaram ormainál. Újra remeg a levegő, hol kezed integetett. Ágyadra szakadt óriás lepke az emlékezet. Kereng a nyárban köszörű, szívemből szikraesés. Feküdtél sújtó fény alá, keltsen a fölismerés. Ifjúság, szentség szétomol, gyere be, birkózz velem. Fönségesebb az ölelés, amikor nincs kegyelem. (A Szép versek 1966 című W+tAé