Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-18 / 227. szám, péntek

Űrhajóssal FELESEGEMMEL EGYÜTT fáradtan tértünk pihenőre az ogyesszai katonai körzet parancsnokának csendes tengerparti dácsájában. Egészséges fáradtság volt ez: naphosszat úsztunk, vitorláztunk, horgásztunk. — Ébredj márl EjnyeI Nem hallod! Valaki döngeti az ajtót! De nehezen térsz magadhoz! Nagyon mély álmomból ébresztett a feleségem. Kissé kábultan botorkáltam ki a tágas üvegverandára. Villanyt gyújtottam, ajtót nyitottam. — Fél órája dörömbölünk — lépett be az ajtón bosszúsan egy magas, fáradt arcú ezredes. — Mi az ördögöt csinált?! — Nem hallottam ... Nagyon mélyen aludtam — feleltem zavartan. — Valerij Bikovszkij kint várakozik a feleségével, mert maga úgy látszik, a fülén feküdt — korholt az ezredes. — Bikovszkij? — néztem rá meglepetten. — Igen, igen az űrhajós. — Bocsánat — hebegtem. — Nem is nekem kellett volna ajtót nyitnom. Talán a szobaaszszony sem hallotta odafent a kopogást. En ugyanis nem gondnok, hanem vendég vagyok. — Vendég? Az más — hümmögött barátságosabb arckifejezéssel az ezredes. — Az egészen más. AZ ALOM a Bikovszkij-név hallatára egyszeriben kiröppent a szememből. Nem mozdultam a verandáról. Az ezredes viszszament az udvarra, majd jókora bőrönddel a kezében újra megjelent. Mögötte kerek arcú, szőke asszony tipegett és kissé hunyorogva nézett körül. Végül egy alacsony, karcsú, meglehetősen sápadt, vékony arcú, fekete hajú, enyhén hegyes orrú, éles tekintetű férfi. A nő kék műanyag esőkabátot, a férfi sötétszürke öltönyt viselt. Tüstént felismertem őket: Bikovszkij űrhajós és a felesége. őrizték a bejáratot. Odabent a kertben is katona őrködött. Az üdülő halljában a már ismert ezredesen kívül egy alezredes és egy százados üldögélt. Galin sürgött-forgott körülöttük. — Mit csinálnak Bikovszkijék? — fordultam halkan a szobaasszonyhoz. — Pihennek — mutatott szobájuk felé. Meglepetten láttam, hogy Bikovszkifék jó kéttenyérnyire nyitva hagyták az ajtót. Ugyan miért? Talán úgy gondolják, nem illik kizárniok kísérőiket? A fürdőszobába mentem, betám, hogy Bikovszkijnak e napon is zsúfolt a programja. Fél órán belül a helyi rádióstúdióban kell lennie, utána nagygyűlésen mond beszédet a Sevcsenko parkban, az úgynevezett Zöld Színházban. Közbeeső idejét üzemi dolgozók, kolhozok küldöttségeinek fogadására fordítja, eleget tesz száz meg száz autogramvadász kívánságáruik, állja riporterek és fotoriportetek ostromát. Pihenésre, kikapcsolódásra nem lesz ideje. Az űrhajósnak, úgy látszik, ritkán van „magánélete". Hogyan és mikor beszélgethetek vele? Mi lesz a riportommal? A dácsa kertjében, indulás előtt sikerült lefényképeznem őt. Azután a feleségem kezébe nyomtam a fényképezőgépet és odaálltam Bikovszkij mellé. üdültem CRHAIÚS-LESEN Másnap már hatkor talpon voltam. Kiültem a verandára és várakoztam. Az űrhajós bizonyára korán ébred, tornászik, fut, talán úszik is egyet reggeli előtt. Feltétlenül csatlakozom hozzá, összeismerkedünk. Elképzeltem, mi mindent kérdezek majd tőle. Összeírtam a kérdéseket. Ebből riport leszi Mégpedig nem is akármilyen. „Az űrhajós hétköznapjai" — „Bikovszkijjal üdültem" — variáltam a címlehetőségeket. Nyolc óra tájban türelmetlenkedni kezdtem. Igazán felébredhetnének már! Igaz, későn pihentek le, bizonyára fáradtak. Fél kilenckor a feleségem reggelizni hívott: kihűl a tea meg a rántotta! Hallani sem akartam reggeliről. Még mit nem! Hogy közben elszalasszam a találkozást Bikovszkifjal!' Egyre csak az űrhajós-házaspár szobájának ajtaját figyeltem. Mikor hallok neszt odabentről, mikor kattan végre a zár? A ZÄR KATTANT. De néni ott. ahol vártam. A verandaajtó nyílt ki. Teli bevásárló kosárral Galina, a szobaasszony érkezett valahonnan, bizonyára a piacról. — Ö, már régen felébredtek — felelte Galina. — Hajnali négykor értük jöttek és vadászni vitték őket. — Mikor jönnek vissza? — kérdeztem csalódottan. — Azt mondták, délután. Kedvszegetten fogyasztottam el a kihűlt reggelit. A rámoltából egy jókora zsíros darabot a nadrágomra ejtettem. A feleségem zsörtölődött. ISMERKEDÉS A FÜRDŐSZOBÁBAN Kora délután érkeztünk viszsza a dácsába. Egész délelőtt nem volt nyugtom. Semmihez J sem éreztem kedvet. Nem úsztam, nem eveztem, nem is hor1967 gásztam. Egy gondolat foglalkoztatott: Bikovszkifjal találII. 18. kőzni, összeismerkedni vele, majd megírni a beszélgetés 5

történetét. A dácsa kapujában őrkatona állt. Előző napon még nem gyújtani a vízmelegítő kályhába. VÁRATLANUL BELEPETT Bikovszkij. Nesztelen, puha léptekkel, akár a macska. Termete alacsony, alakja enyhén hajlott, szeme kicsit álmos, de tekintete éles és átható. Sötétszürke nadrágot és ugyanolyan színű ingpullóvert viselt. — Drasztutye — üdvözölt szívélyesen. Meglepett örömmel fogadtam köszönését. Felálltam guggoltómból. — Bocsánat. Merő piszok vagyok — mutattam zavartan, amikor kezet akart nyújtani. — Nyicsevo — szorította meg a kezemet. — Nem tesz semmit. Bemutatkoztam. — Valerij Bikovszkij — felelte egyszerűen. — Szabad egy kis tüzet? — mutatott a fürdőkád szélére helyezett gyufásdobozra. — Tessék — bólintottam, majd hirtelen ötlettel hozzátettem: — Mindjárt lesz meleg víz. Ha fürödni óhajtanak ... Rágyújtott, — Köszönöm — szívott mélyet a cigarettából. — A feleségemmel együtt inkább a hideg fürdőt kedveljük. — Hogy telik az üdülés? — folytattam a társalgást látszólagos nyugalommal. — Megyeget, megyeget — felelte. — Ma reggel vadászni voltam. — Eredmény volt? — Hogyne, hogyne — bólintott. — Vad van bőven. — Fő a kikapcsolódás, a pihenés. — Igen, a pihenési — sóhajtott jelentőségteljesen. ŰffONGTAM MAGAMBAN. Egészen fól indult az ismerkedés. Most aztán észrevétlenül a tervezett irányba terelem a beszélgetést. Esetleg meghívom egy pohárka hazai barackpálinkára. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy az űrhajós alkoholt fogyaszt. Inkább talán egy sakkpartira ... Nem volt időm folytatni.. A fürdőszoba nyitott ajtaján bedugta a fefét az ezredes. Valamit mondott Bikovszkijnak, nem értettem pontosan. Az űrhajós bocsánatkérően rám mosolygott és sietve távozott. Gyorsan kezet mostam és kimentem a verandára. Gyanús csend fogadott. — Elmentek? — érdeklődtem Galinánál. — Igen. Bikovszkif, feleségével és kíséretével az ogyeszszai televízió stúdiójába sietett, ahol filmfelvételt készítenek róla. Utána pedig vacsorára hivatalos a katonai körzet parancsnokához. Nem tudni, mikor érkezik vissza. NEHÉZ ÜDÜLÉS Másnap reggel a hallban találkoztam Bikovszkifjal. Egy pillanatra egyedül maradt, kísérői Galinával beszélgettek. Tüstént kihasználtam a helyzetet. — Nem főnnek a strandra, Bikovszkif elvtárs? Kitűnő az idő. — Strandra? — tekintett rám elnéző mosollyal. — Van nekem arra időm? — Hát üdülnek, vagy nem? — akartam mondani, de elkéstem. Az ürhafóst már várta a verandán a Moldovai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége, amely Bikovszkij üdvözlésére érkezett Kisenyevbői. Odasomfordáltam. MegtudAzon a napon nem láttam többé. AZ UTOLSÓ KtSÉRLET HARMADIK REGGEL Galina elárulta, hogy Bikovszkijék csomagolnak. Váratlanul elutaznak. Mi lesz az elképzelt intim beszélgetéssel? Hogyan lesz ebből riport? Elszalasztom a nagy alkalmat?... Nem. Nem hagyom magam. Még egyszer megkísérlem. Elszántam kopogtattam. Kezemben egy időközben szerzett, Bikovszkijt ábrázoló levelezőlap, — fó reggelt. Bocsánat a zavarásért ... — Tessék — mondta az űrhajós, nem valami barátságos hangon. A szobában nyitott bőröndök, félig becsomagolt ruhanemű és egyéb holmi. Azonnal felmértem a helyzetet. Eredeti elképzelésem megvalósításának lehetősége tehát végképp szertefoszlott. Mint fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodtam az utolsó, parányi lehetőségbe. — Bikovszkij elvtár9 — nyújtottam feléje az őt ábrázoló levelezőlapot. — Lenne szíves dedikálni. Az űrhajós -fáradtan és boszszúsan tekintett rám. „Még ilyenkor sem hagynak békén? — olvastam le az arcáról. — Láthatja, hogy csomagolunk, sietünk ..." — Ne haragudjon, kérem — felelte komoran és elutasítóan. — Most már semmit sem írok alá. Nincs időm, indulnunk kell. Leverten, kicsit dadogva kértem bocsánatot és csalódottan távoztam. Lehangoltan panaszoltam feleségemnek kudarco mat. — Igaza van — korholt asz szonyi bölcsességgel. — Leg alább ilyenkor lehetne egy kis nyugta. Hiszen láthattad, mi lyen hajsza volt számára ez a rövid üdülés. Mi lehet akkor, amikor nem üdül? Te jó ég! Képzeld el, ha neked nem lenne egyetlen zavartalan pillanatod .'.. Szavait halk kopogás szakította félbe. Bikovszkijné lépett be az ajtón. Elnézést kérek — mondta engesztelő mosollyal. — Ne haragudjon a férjemre, a világért sem akarja megbántani önt. Csak talán nem egészen értette, mit kíván tőle. Kérem, adja ide a fényképet, aláírja. Talán egy perc sem telt el, máris visszatért és átnyújtotta a dedikált képet. — Még egyszer bocsánatot kérek, a férjem nevében is — mosolygott szívélyesen. — További kellemes üdülést kívánunk. — Szomorkásán hozzátette: — A miénk, sajnos, túlságosan rövid volt és elég zsúfolt. RÖVIDESEN ELINDULTAK. Utánuk tekintettem az ablakon. Az űrhajós rosszkedvűnek és fáradtnak látszott. Hát igen ... Amilyen üdülés ez volt számukra ... Nem sokat pihenhettek. Nem sikerült. Nekik az üdülés, nekem az elképzelt intim beszélgetés. Füstbe ment a tervezett riport. Mit tehetek? Legfeljebb azt írom meg, ami történt, illetve ami nem történt. De hol pihenhet kedvére, senkitől sem zavartatva Bikovszkij? Talán majd egy újabb űrrepülés alkalmával az űrhajó kabiniában ... BERTALAN ISTVÁN 10 éves lesz a csehszlovák atomreaktor M

intha tegnap történt volna. Élénk emlékezetemben vannak még azok, a tíz év előtti napok, amikor íeszült érdeklődéssel vártunk: síkerill-e határidőben befejezni és üzembe helyezni hazánk első atomreaktorát. Az akkori újságok és folyóiratok telis-tele voltak bombasztikus című cikkekkel, amelyek az atomkorszakba való lépésünket ecsetelték. A Szovjetunió hathatós segítségével 1957-ben felépült első atomreaktorunkat szeptember 25-én 23 óra 52 perckor „gyújtották be" a Prága közelében fekvő ftežben. Azóta is itt van atomkutatásunk fellegvára, az Itteni Atommag Kutató Intézetből irányítják nukleáris fizikánk és atomenergetikánk kibontakoztatását. Nehéz lenne felsoroloi, mi minden történt országunkban az elmúlt tíz év alatt az atomenergia hasznosítása terén. Az atomreaktor mellett számos speciális kutatólaboratórium létesült. Az eredetileg 2000 kilowattosra tervezett reaktor ma már kétszerte nagyobb teljesítményt nyújt... Lényegesen lerövidült a radioizotópok előállítására szükséges idő és így a reaktor kielégítheli ipari üzemeink izotópszükségletét... A Ŕežbôl kikerülő radioizotópok új vizsgálati, ellenőrző módszerek bevezetését tették lehetővé a tudomány és a gyakorlat számos területén az orvosudományban, a kohászatban, a gépiparban, a bánya- és építőiparban, az élelmiszerek tartósításában stb. A

békés atom alkalmazásával és kutatásával foglalkozó szakemberek kiképzésére a Prágai Műszaki Főiskola mellett speciális műszaki és magfizikai kar létesült. Innen kerülnek ki a magfizikusok, a reaktorok fizikája és technikája terén tevékenykedő műszakiak, a nukleáris kémiával foglalkozó vegyészek, a radioizotópok alkalmazását és a segítségükkel végzett anyagvizsgálatot Irányító szakemberek. Itt kapnak kiképzést első atomerőművünk mérnökei is. Atomreaktorunk sikeres pnüködése — bár kullogva — az A KKOMPACHYI VASOLVASZTÖBAN (Bachan felvétele) atomenergetika kibontakozását is megalapozta. A Jaslovské Bohunice közelében épülő atomerőművünk az atomáramot fejlesztő létesítmények első fecskéje, amelyet továbbiak fognak követni. Igaz, eredetileg jóval korában terveztük üzembe helyezését, ámde nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezen a téren oly rohamos a fejlődés, hogy gyakran meg kellett változtatnunk kísérleti erőművünk koncepcióját, illetve berendezéseinek kivitelezését. Ez a fő oka annak, hogy atomerőmüvünk még ma sem szolgáltat áramot. A csehszlovák atomfiziku»» sok jól megállták a helyüket a nemzetközi tudomány porondján és versenyképesek külföldi kollégiákkal. Szép sikereket érnek el a szilárd anyagok fizikájában, az anyagok mikrostruktúrájának kutatásában, a fizikai elektronikában, a nukleáris mérőtechnikában, az atommagkutatásban. Sokan közülük a Dubnai Egyesített Atommagkutató Intézetben tevékenykednek. Nagy érdemük van a 104. elem felfedezésében, új, rendkívül igényes atomkutatási módszereket dolgoztak ki stb. Egyszóval: az atomkutatás első arcvonalán dolgoznak A Curie-házaspár a jáchymovi uránszurokércben fedezte fel a rádiumot és ezzel megindította az atomkutatást. Mégis közel fél évszázadig szunnyadoztak a nyugat-csehországi gazdag urántelepek, míg egy újabb — immár magasabb szintű — kutatás és termelés megindítóivá válhattak. A Jáchymovban is bőven szereplő urán világmozgató nyersanyag lett. Egy olyan korszakot nyitott meg az emberiség történetében, amelyben az anyag alapköve — az atom — egyrészt a rombolás, a pusztítás eszköze lett, másrészt olyan lehetőséget ad az embernek, amellyel saját elképzelése szerint megváltoztathatja a természetet, új energiaforrásokhoz juthat, ez ideig ismeretlen utakat kereshet a tömegbetegségek leküzdésére, az élelmiszerek tartósítására, az anyagok tulajdonságainak megváltoztatására. Hazánkban is ilyen perspektívákat nyitott első atomreaktorunk üzembe helyezése, atommag energiáját gyakorlatilag hasznosítható méretekben felszabadító berendezés. Eddigi működése azt bizonyítja: várakozáson^felül teljesítette a hozzá fűzött reményeket • és megalapozta a csehszlovák atomisztlka kecsegtető kibontakozását. A kísérleti atomreaktor üzembe helyezésének tizedik évfordulója alkalmából ünnepségek lesznek Ŕežben. A Szovjetunióból meghívták azokat, akik segítettek a reaktor tervének kidolgozásában, műszaki paramétereinek kiszámításában és felépítésében. Részt vesznek az ünnepségeken a baráti országok atomkutatói is, akik csehszlovák kartársaikkal közösen a reaktorok továbbfejlesztésével foglalkoznak. Bejelentették részvételüket a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselői ls. H

azánkban az atom ünnepelni fog. Megünnepli gyakorlati hasznosításának tizedik évfordulóját. Ugyanakkor elvárja, hogy mielőbb átadhassa energiáját villanyhálózatunkba, kikerülhessen a laboratóriumokból és kutatóintézetekből és villanyáram alakjában eljuthasson a városokba, a falvakba és minden háztartásba. DÓSA JÓZSEF