Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-17 / 226. szám, csütörtök

SOMOGYI MÁTYÁS: 3. A Mazuri tóvidék új gyöngye — Ügy érzem magam itt, mintha odahaza, Csehszlovákiában lennékl Az étel ízletes, a kenyér jó, és van sör is, lakásunk berendezése korszerű. •— Ha honvágyam támad, repülőbe ülök és néhány órán belül Prágában vagyok. De megiszunk talán egy sört, ugye? Prosze bardzo dwa butelky piwai — szólt az olsztyni Warminskiszálló éttermében a pincérnek Antonín Kratochvil. A rendelés, a két palack sör egy perc leforgása alatt az asztalunkon volt, úgyhogy folytathattuk a megkezdett beszélgetést. El&bb azonban bemutatom olvasóinknak asztaltársamat, Antonín Kratochvilt. A Mazur-tóhalság fővárosában, Olsztynban, csehszlovák, angol, francia, NDK- és nyugatnémet szakemberek, szerelők részvételével épül KeletEurópa legnagyobb autógumiabroncsgyára, az Olsztynskie Zaklady Opon Samochodowych. Az itt dolgozó tízfőnyi csehszlovák szerelőcsoportot irányítja Antonín Kratochvil, a Hradec Králové-i Vegyi és Élelmiszeripari Építővállalat műszaki dolgozója. Embereivel már évek óta a külföldi vegyipari és élelmiszeripari építkezéseken szereli a csehszlovák gépipari berendezéseket, illetve tanítja meg a helybeli munkásokat a gépalkatrészek kiés beszerelésére. Hosszabb időt töltött Indonéziában, Indiában, a szocialista országokban. Jelenleg, 14 hónapja itt, Olsztynban öregbíti a csehszlovák műszaki dolgozók jó hírnevét. A BERENDEZÉS NAGY RÉSZÉT Ml SZÁLLÍTJUK — Milyenek a munkakörülmények? — kérdezeim az ötven év körüli „világjárótól". — Kiválóak. Még nem fordult elő, hogy a szállítóvállalatok késtek volna a rendelés megküldésével. Ennek köszönhető, hogy a hatalmas, 46 hektár területen elterülő gyárkompíexum szerelési munkálatai kéthónapos előnyben vannak. Az építkezés, beleértve a gyártó berendezések felszerelését is, ez év októberében ér véget. A lengyel elvtársak itt Olsztynban ennek a gyárnak az üzembehelyezésével dokumentálják, hogy a Nagy Októbert Szocialista Forradalom 50. évfordulóját konkrét eredményekkel, az itt élő emberek életére kiható létesítmény átadásával ünneplik. A gyár építésénél bebizonyosodott — folytatja Antonín Kratochvil, — milyen óriási jelentősége van a gondosan, a legapróbb részletre is kiterjedő átgondolt tervezésnek. 1967 végén 1700 ember fog dolgozni az üzemben. Nagy előny, hogy a szakkáderek — akiknek majdnem a fele fiatalember — már előre alapos kiképzésben részesültek. — Öröm itt kérem dolgozni. Az ember látja és tapasztalja, hogy a legkorszerűbb technika alkalmazása mennyi hasznot jelent, nemcsak a termelés fokozása, meggyorsítása, hanem a dolgozók munkakörülményeinek szempontjából is. A gyár légkondicionáló berendezése már kiválóan működik ... Minden részleg öltözőkkel, mosdókkal, tussozókkal, biztonsági berendezésekkel, stb. rendelkezik. A termelést távvezérlő pultokról fogják irányítani. .. Es higyje el, nagyon jó érzés tudni, hogy a Mazur-tÓhátság legnagyobb ipari üzemében a berendezések nagy része csehszlovák gyártmány. Ml szállítottuk a gyár vulkanizáló részlegének teljes berendezését. Az otrokovlcei Vörös Október Gyár, amely az olsztyni gumiabroncsgyár csehszlovákiai partnervállalata, értékes tapasztalatokkal rendelkezik a gumiipar területén. Ezeket és más külföldi tapasztalatokat fogják itt értékesíteni... OLSZTYN VIRÁGZÓ VÁROS LESZ A befejezés előtt álló gumiabroncsgyárra büszkék az építők és az egész vidék lakossága. Nagy fontosságú létesítmény ez. Nemcsak a lengyel ipar, hanem Északkelet-Lengyelország iparosítása szempontjából is. Ezzel kapcsolatban Wladyslaw, Leonhard, a gyár főigazgatója, aki nagy elfoglaltsága ellenére is tudott egy kis időt szakítani számomra elmondta, hogy a gyár a nagy fejlődésben levő lengyel autó ipar szerves részét fogja ké pezni. A Warszawa, Zastawa és a nemrég megvásárolt olasz F/ar-szabadalom alapján gyártott kocsik a következő években már olsztyni abroncsokon fognak gurulni ... A gyár létrehozása jelentős Olsztyn város fejlődés szem pontjából is. Oj lakótelepek szállodák, közutak, felújított közvilágítás és városi közieke dési hálózat születik itt. Ezek a változások üdítően fognak hatni a város és környéke társadalmi és kulturális életének fejlődésére is. A csodálatos, nyírfákkal övezett Mazuri-tavak vidéke, amely tanúja volt a lengyel népnek a hódító germán kereszteslovagokkal vívott gigászi küzdelmé nek, most újjászületik. Olsztyn városa, ahol oly szívesen tar tózkodott Kopernikus, a len gyelek nagy csillagásza történetének egy új szakaszához ért: a huszadik század második feléhez méltó szocialista ipa rosítás szakaszához. KÖVETKEZIK A BEFEJEZÉS: 4. LENGYEL NYÁR n m WM A Mazuri tavakon nagyok a.\ eve/ősport lehetőségei. Korszerűsítik a telefonközpontokat ALOS — MONOBLITZ — AUTO SKOP « A CSALHATATLAN TELEFONSZÁMLA « GÉPI SZEM, GÉPI AGY, GÉPI KÖNYVELŐ A KÖZÖNSÉG SZOLGÁLATÁBAN # Az ország kerületi postaigazgatóságai nemrég korszerű berendezéseket kaptak a telefonórák leolvasására. A berendezések üzembe helyezésének előkészületeit a legelőrehaladottabb stádiumban a közép-szlovákiai postaigazgatóságon találtuk. Itt ma már minden feltétel megvan arra, hogy a gépi leolvasóberendezés — elsőnek az országban — január elsejétől önműködően készítse a telefonszámlákat a Banská Bystrica-i és a martini járásban. HOGVAN KÉSZÜL A TELEFONSZÁMLA? Az automata telefonközpontban minden előfizetőnek egy számolóberendezése van. Ezen fent rajta a vonal száma, alatta pedig a villanyórához hasonló mozgó számtor, amely minden kapcsoláskor egy számjeggyel többet mutat. Ezek a „telefonórák" tízes sorokban helyezkednek el egy panelen, tíz sorban egymás alatt — tehát száz óra egy panelen. A teremben egymás mellett állnak a kattagó, zümmögő táblák. Minden hónapban egyszer a termet végigjárja egy ember, aki megfelelő űrlapra felírja az órák állását. Az Így nyert számokat kivonja az óra múlt havi állásánál mutatott számokból, megkapja a beszélgetések számát, ezeket beszorozza egy kapcsolás árával — 30 fillérrel. Az eredmény a helyi telefonbeszélgetések havi ára. Ehhez hozzáad |ák az interurbán beszélgetéseket, valamint a havi pausál illetéket, és kész a számla. AZ EMBER TÉVED . . . A nagy gyakorlatú leolvasó, természetesen, „nem téved". A tévedés lehetősége azonban fennáll. A legjobb akarattal is elnézhet egyegy számot, hibát követhet el a szorzásnál, a kivonásnál, a könyvelőgépen melléiithet a könyvelő. Ha elképzeljük, ho§y egyetlen, „semmit" sem jelentő nulla 100 beszélgetésből ezret csinálhat — világos az apró tévedés jelentősége. Az előfizető reklamál, az óra állása közben már megváltozott, az utólagos ellenőrzés lehetetlen, hosszadalmas ügyvitel, huzavona, idegeskedés. EMBER NÉLKÜL Az embert eszes lénynek (Homo sapiens) könyveli el a tudomány, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy „tévedő lény" (talán Homo Erratusnak nevezhetnénk), mert senki sem csalhatatlan. Ezért az új leolvasó- és számlázóberen dezés az embert teljesen kiiktatja a számolásból és a számlázásból. A posta új, svéd gyártmányú ALOS nevű berendezése a villanyfényt! Monoblitz-cel a következőképpen készíti a helyi kapcsolások összegezését: Az AUTOSKOP a sorban álló telefonórák előtt sínen mozog az egyik számlaptól a másikig. Mindegyik előtt magától megáll, villan egyet, lefényképezi az óra állását (és egyben az előfizető számát), eggyel továbbcsavarja a filmet és odacsűszlk a következő számlap elé. Az előhívott film egyben dokumentum, amely kizár minden tévedést. Ugyanakkor a filmről fotocellás berendezés segítségével az adatokat közvetlenül lyukkártyára rögzíti a gép. A lyukkártya elektronikus számítógépbe kerUI, ez végzi el a számításokat, osztásokat, szorzásokat, kivonásokat, összehasonlítja az eredményt a múlt havi óraállással és egyetlen óra alatt 49 000 sornyi végeredményt — tehát kész számlát — nyomtat ki. TOVÁBBFEJLESZTÉSI AUTOMATA A nagyszerű automatát a Banská Bystrica-i postaigazgatóság szakemberei továbbfejlesztették. A helyi beszélgetések ugyanis a telefonszámlának csupán egy részét alkotják. Az interurbán kapcsolásokat külön vezetik. A módosítás lényege, hogy abban a fázisban, amikor az Alos leolvasó-gép a lyukkártyára rögzíti az eredményt, egyetlen munkamenetben rákerül a lyukkártyára a városközi kapcsolások elszámolása is. Így az elektronikus számítógépbe már a teljes összeget táplálják és a számítás végeredménye komplett adat. A közép-szlovákiai kerületben ezt a leolvasó- és számlázóberendezést fokozatosan minden automata telefonközpontban alkalmazni fog|ák. Használata csupán ott | nem fizetődik ki, ahol csak 50—60 az előfizetők száma. Huszonöt telefonközpontban végzi majd a gép a számításokat, s kb. 35 0(10 tele fonetőfízető kap kézhez tévedésmentes elszámolást. A reklamációk kiküszöbölése előreláthatólag nagy gazdasági eredményt hoz, annál is inkább, mert a berendezés hordozható, úgyhogy egy gép ellátja a kerület összes automata telefonközpontját. VILCSEK GÉZA A HAJÓSKAPITÁNY Q eggel van, hétköznap. Utas alig akad még af bratislavai propeller fedélzetén. Egy-két korán kelő, kíváncsi, fényképezőgép'es turista és néhány „törzsutasnak" számító munkás, akik munkába menet tavasztól őszig a tömött, benzinszagú autóbusz helyett inkább az öreg gőzösön szelik át a Dunát. A kapitány homlokát egyetlen barázda sem szántja, szürkészöld szeme alatt sem táncolnak fáradtság ásta szarkalábak, hanem éppen ellenkezőleg: a szinte szokatlanul sima homlok alól pihent pillantásokkal kémleli a Dunát. Cserzett bőrű, borostás, szakállas hajósarc helyett gondosan borotvált, ápolt férfi néz rám vissza, amikor a propeller jjarancsnoki fülkéjébe lépek. Alioz J u r k o v i č kapitány barátságosan, de a hajósok megszokott zárkózottságávaŕl fogad: — Szívesen elbeszélgetek magával..., de riport...? Nem érdemli meg azt minden ember... öt éve már csak naphosszat Ide-oda hajózom a beitöltött évek során a víg, szób^ matrózok csöndes, minden mondatot kétszer is átgondoló kormányosokká, fedélzetmesterekké, némelyikük pedig kapir tánnyá válik. Úszunk vissza a bratislavai part felé. A fedélzeten az előbbinél is kevesebb utas. — Két óra múlva meg annyi érdeklődő lesz, hogy alig győzzük majd szállítani őket — tö, rí meg a csöndet a kapitány. Kapok az alkalmon: — Hol nehezebb kikötni? — A ligeti oldalon. Ott lé^ nyegesen nagyobb a sodrás. Egy magyar vontatóhajó — a Cserhát suhan el mellettünk. A két kapitány egy-egy rövid sípjellel üdvözli egymást, — Régi cimbora — jegyzi meg Aloiz Jurkovlő. — Számtalanszor rakodtunk együtt a Duna-menti kikötőkben s ennél is többször találkoztunk Így, futólag... Arcvonásain látom: régi hajósemlékei között kutat, azok közül szeretne felidézni néhányat. Segítek: — Tizenhét évig egyedül hajózott a Dunán? város és a Liget között. Légvonalban háromszáz, a valóságban ötszáz méter. Ennyi az egész... Ingajárat... — S mielőtt a Dévény kapitánya lett? — Tizenhét évig vándoroltam a Duna hátán Passau és Izmail között. Még a háborúban matrózként kezdtem és fokozatosan fedélzetmester, majd öt éve kapitány lettem. — Tehát ön sem kerülte el a fedélzetsúrolást? — íratlan törvény ez nálunk: a valamirevaló hajós nem bújik ki ez alól a kötelesség alól. Ritka kivétel, aki csupán elméleti tudás alapján kap magasabb rangot. Olyan ez, mint a katonaságnál a folyosómosás ... A kapitány közben a kormánykerékhez lép és jelt ad az indulásra. A síp éleset hasít a levegőbe. A matróz, aki előbb a jegyeket lyukasztotta eloldja a hajót, és elszakadunk a parttól. Alattunk egyenletes ütemben dohognak a gépház motorjai és a hajó orra lassan a ligeti part felé fordul. A víz fölé meredő vasanacska szigorúan jelzi az irányt. A kapitány most nem szól, csak a vizet s a propeller helyzetét figyeli. Lassan átérünk, a gépek lelassulnak és megfeszül a partra dobott vaskötél. Kikötünk. — Úgy ismerem itt már a Dunát, mint a tenyeremet, mégis jobb ha az ember résen van — mondja. — Bekötött szemmel ls áthozná a propellert? — Elméletileg igen, de gyakorlatilag sosem kockáztatnám meg! Az ember nem tudhatja mi bukkan váratlanul a felszínre. Gondolni is rossz mi történhet, ha maguk alá kapnak valamit a lapátok! Nem rég például éppen Itt, közvetlenül kikötés előtt hirtelenül fölborult előttem egy fölfelé igyekvő motorcsónak, s ha meg nem állítom a gépet, az ár a lapátkerekek alá sodorja a két kocahajóst. Ojra hosszú csönd. em szófukar ember a kapitány, egyszerűen hallgatag. Aki csak egy kicsit ismeri a hajósélet titkait, az bizonyára sejti hol szokott el a beszédtől... Még akkoriban, amikor egy-egy útja nem négyöt percig, hanem ugyanannyi hétig tartott. A szolgálatban Ú

1 N — Szerencsére nem. öt év híján a feleségem is velem volt, ő is ott dolgozott. Ilyen szempontból nem panaszkodhatom ... Vannak, akik harminc évig is egyedül járnak. Évente egyszer, a téli kényszerpihenőben azért most is rendszeresen vállalok egy hoszszabb utat... Látom, elnyertem a bizalmát, oldódik a kapitány zárkózottsága. — Melyik a Duna legszebb része? Szerintem a német és osztrák sza'kasz, ahol festői tájak szegélyezik a folyam kanyargó medrét. — Mikor a legveszélyesebb hajózni rajta? — Ha zajlik, vagy közvetlenül a vízfelület befagyása előtt, amikor kásás a felszíne. Az alsó szakaszon az egész év folyamán nagyon veszélyes a tenger felől fújó árellenes szél, az úgy nevezett kősava. |jabb sípjel, és újra elszakadunk a parttól. Talán már tizedszer Nem számolom. — Tengeren járt már a Duna tapasztalt hajósa? — Látni, kétszer is láttam már a tengert, de nem utaztam még rajta. Valóban kevés folyami hajós dicsekedhet azzal, hogy egészen a torkolatig eljutott, hiszen a nagy tengerjárók rendre beúsznak a folyók legalsó részébe. Hirtelen megtörik a beszélgetés. A kapitány ismét el-elmerengve néz a távolba ahol az égbolt, a hegyek és a víz egy síkban találkoznak, aztán maga köré pillant (pad, szék, tranzisztoros rádió, két fogas, a beszélőcső és a hatalmas kormánykerék — ez a kapitány munkahelye) s hangjában a már ismerős lemondás bujkál. — Kicsit szűk itt a hely. A Dunához viszonyítva talán egy gombostüfejnyi sem az egész. Hiába, ingajárat... Már szedelődzködöm, amikor a fülke meredek lépcsőjéről még egyszer vlsszafordulók: — Cserélne állást? — Sohal Szeretem, értem a hajómesterséget. Mihez kezdenék én odakinn? — bök hüvelykujjával a part felé. 'ülönc emberek a hajósok. Zsörtölődnek, zsémbelnek, de mindig fölülkerekedik h»nnük a hajósszív ... MIKLÓSI PÉTER K