Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-15 / 224. szám, kedd

A PULT TÚLSÓ OLDALÁN Pillanatképek a kereskedelem boszorkánykonyhájából • Magas ár — csekély bevétel, alacsony ár — nagy bevétel • Munkafegyelem a vendéglátóipar szemszögéből • Érdekességek a titokzatos számok világából Néhány évvel ezelőtt (amikor megszűnt az emlékezetes hűshíány és elfogytak a hosszú sorok a mészárszék előtt, „kedvenc" hentesem, akit zord, mogorva, basáskodó és önkényes felsőbbrendű lénynek ismertem meg, egyszeriben nyájas kereskedővé, szolgálatkész hússzakértővé vedlett, visszaköszön és válogatni hagy. A hentes „emberré válásának" folyamata ma is gyakran elgondolkoztat: a mészárszék vezetője ugyanis ugyanaz az ember, aki azelőtt volt, csak a körülmények változtak meg körülötte. Zseniális rendező műhelye lehet a kereskedelem boszorkánykonyhája, ahol ugyanabból az emberből egyszer faragatlan önkényurat, máskor nyájas elárusítót csinálnak. A zseniális rendezőt, illetve az emberformáló erőket először is egy kereskedelmi vállalat igazgatóságán keresem. Az Élelmiszerkereskedelem kerületi vállalatának Banská Bystrica-i igazgatóságain úgy vélik, hogy az elárusító viselkedése egyrészt az anyagi érdekeltségtől, másrészt a vásárlótól, illetve a vásárló okozta csúcsforgalmi tumultustól függ. Jelentős tényezőnek tartják az „Elégedettség forrása" nevezetű akciót, amely keretében a vásárló vörös szelvénynyel jutalmazhatja az előzékeny eladót, vagy fekete és szürke szelvénnyel kifogásolhatja az árut és a kereskedőt. Ráadásul az igazgatóság tudtára hozhatja (nyerőszelvényen) mikor szokott bevásárolni, s így a kereskedelem a szelvények statisztikai feldolgozása után megoldhatja a csúcsforgalmi tumultusok problémáját. Lényeges mozzanatnak tartják, hogy az elárusítók bére 40—50, sőt néhol 60 százalékban a lebonyolított forgalom nagyságától függ, tehát közvetlen anyagi érdek fűzi az embereket a pult túlsó oldalán az előzékeny és gyors kiszolgáláshoz. Mégis miért találkozunk mindennek ellenére ideges, kelletlenül kiszolgáló, a „nincs, elfogyott" varázsigét fennhangon hirdető elárusítókkal? Ezt már nem az igazgatóságon, hanem a boltokban kutatjuk. Az elárusítók szavai szerint a helyzet a következő: — Hiába vagyok érdekelt a nagyobb forgalomban, ha nem kapok olyan árut, amilyet a vásárlók keresnek. Megtudom, hogy valóban fölöslegesen haragszom az elárusítóra, ha vörös bevonatú heverőt keresek, de csak zöld meg kék van, ha Columbia kávét szeretnék, de csak Speciál van, ha 43-as „olyan bizonyos" félcipőt akarok, de abból csak 42-es és 44-es van. Az én egyszerű eszemmel úgy gondoltam, hogy egy kereskedő nagyon jól látja, hogy vörös heverőt, Columbia kávét, 42-es cipőt és Karel Gott-lemezt keresnek az emberek és ebből többet rendel. „De jól adjal" — nevet keserűen a szemem közé az elárusító. „Rendelhetek én, amit akarok, de azt kell eladnom, amit kapok." A fennálló helyzetnek kétféle magyarázata van: a szállító üzemek vagy nem bírják kielégíteni az igényeket, vagy — ne csodálkozzunk, kérem: nem is akarják. Egy példán magyarázható: a vásárlónak pillanatnyilag nincs elég pénze és nem vásárol komplett szobabútort, hanem csupán néhány darabot. Nem tudja, mi vár rá, s úgy véli majd idővel hozzávásárolja a hiányzó darabokat. Megmondhatom előre, hogy az illetőnek aligha lesz életében komplett bútorberendezése. Mert a bútorgyárnak, de a bútornagykereskedelemnek sem közvetlen anyagi érdeke az igények kielégítése a teljes választékban. A gyártó üzem megtalálfa pénzügyi számítását, sőt, fókora nyereségre is szert tesz ilyen igények kielégítése nélkül is. Annyi az új lakás, mint soha azelőtt, annyi új bútor kell bele, hogy a bútorgyár nyugodtan fittyet hányhat a vörös heverő igénylőjére, mert tervét magasan túlteljesítheti kék, lila, szürke, sárga vagy kombinált heverőkböl is. Ilyen esetben az elárusító az elcsépelt „nincs, elfogyott" helyett megtanulja a legújabb szállóigét: meg van rendelve. Ennek a kifejezésnek az értelme gyakorlatilag ugyanaz, mint a „nincs"-é, de benne van az is, hogy a kereskedő nem tehet róla. A kereskedelem és a termelés közötti ellentét napjainkban a választék problémájára vezethető vissza. Ezt a legjobban az Állami Bank számoszlopal között figyelhetjük meg. A közép-szlovákiai kerületi bankintézet adataiból például kitűnik, hogy egy negyedévben — idén — a textilkereskedelemnek 946 millió korona értékű árura van szüksége, ám csak 893 millióra kötött szerződéseket. Főleg a rövidáru marad el a terv mögött. Ez a közel százmillió korona értékű áru hiányozni fog a piacon, de úgy látszik, nem fog hiányozni a textiliparnak. Valószínűleg egyéb árufajtákból is teljesítheti tervét, nem kell a rövidárura felapróznia erejét. Valahol Itt kell keresnünk azt az „emberformáló" erőt, amely a kereskedőből önkényurat vagy nyájas embert varázsol. Tettem egy kísérletet: a bank adattengerében kikerestem néhány árufajtát, amelyeknél a kereskedelem túllépte a tárolási normát — tehát van elég belőle (ágynemű, harisnya, kakaó, cukorkafélék, borok, készételek stb.) és érdeklődtem felőlük az üzletekben. Nagyon előzékeny és készséges kiszolgálásban volt részem. Ugyanígy jártam a cipőkkel (amelyek átlagos ára 5 koronával nőtt, négy és félmillió értékben duzzasztják a raktárakat), valamint a zsebkendőkkel ls, amelyekből az aránylag magas ár miatt közel két és félmillió a készlet. Sokkal Idegesebb, türelmetlenebb, sőt megvető elbánásban részesültem, amikor bizonyos bútorfafták, orkánkabátok, zöldségfélék vagy modern szabású női divatcikkek Iránt érdeklődtem. Végül tejszín vásárlása adta meg a legérthetőbb választ a nyugtalanító kérdésre: mitől nyájas a kereskedő? Nagyon előzékeny, olcsón és jól hűtve kaptam a tejszínt. Miért? Tudvalevő, hogy a tejszínnek lement az ára. Ahhoz, hogy a kerület tejüzemei a drága tejszínen megkeressék negyedévi 200 ezer koronájukat 20 000 litert kellett csak eladniuk belőle. Az olcsó tejszínből viszont sokkal többet kell eladniuk, hogy meglegyen a tervezett nyereség. Ha megsavanyodna, nem vennék meg. Ezért Jól kell hűteni a boltokban. Két napos tejszínt kl vesz? Ezért kínálni, mosollyal kell árulni, hogy még ma elfogyjon. Ezt megtanulták a tejüzemek a tejszínen. És megérte számukra is: Közel négyezer literrel többet adtak el belőle, mint tavaly egy negyedév alatt és vagy 80 000 koronával nagyobb bevételre tettek szert. Nekik is jó, nekem is. . Ez a kedvező helyzet a „tejszín-fronton" azért alakulhatott ki, mert elég tejszínt termeltek. A következtetés világos: többet kell termelni a többi árufajtából is. De mi kényszerít erre? Az új irányítás érdekeltségi rendszere? Nagyon valószínű. A bankfiók adatai között ugyanis ráleltem a következő, felette érdekes jelentésre: Az úf irányítás általános bevezetését követő hónapokban a iiltnai vendéglátó ipar bevétele a munkaidő óráiban 200 ezer koronával csökkent. Ez elgondolkoztató. De egyben jó jel is. VILCSEK CÉZA Vendégségben Jóízűen elfogyasztottuk a ezzel invitált otthonába Venporhanyósra sült kacsát, egy- déglátásról szó sem volt két pohárral a tüzes kövesdl «„„•„»*„ „.AI... * borból ls lecsúszott. Már a "szintén szólva éppen javafeketekávénál tartottunk, de solni akart

am. hogy térjünk a még mindig nem tudtaim, mi- tä

r8y

ra. de vendéglátóm megnek köszönhetem, hogy új- előzött. Szeretne elmondani donsült ismerősöm meghívott egy számára felejthetetlen erre a pompás vacsorára, történetet az életéből. MegFontos mondanivalója van — hallgattam falun születtem, nevelkedtem. Ogy hozta a sors, hogy a felszabadulás után elvégezhettem a mezőgazdasági foiskolát, mafd több, a faluval, a parasztsággal, a szövetkezeti mozgalommal összefüggő munkakörben dolgoztam. Evenként egyszer-kétszer ellátogattam szülőfalumba. Rokonaim szeretettel fogadtak talán egy kicsit büszkén is mert a népes családból nekem sikerült diplomát szereznem. Nem emlegették de tudtam, milyen jól esik nekik, hogy nem lett igazuk azoknak, akik így ijesztgették szüleimet, rokonaimat: „Megbánjátok ti még!... Kitaníttatjátok, mérnök lesz belőle, aztán majd felétek sem néz .. ° Az egyik látogatásom alkalmával — jónéhány évvel ezelőtt — nagyanyám figyelmeztetett: Feri bátyád neheztel rád, látogasd meg ... Nem mondta, miért. Kíváncsian bandukoltam a kanyargó utcán Feri bátyámékhoz. Házukat, a mai kovácsolt vaskerítés helyén, alacsony léckerítés vette körül. Könynyen át lehetett látni rajta, s ha valaki kitekintett a konyha ajtaján, messziről észrevehette a közeledő embert. Így láthatott meg Feri bátyám is akkor, mert még jó ötven méterre lehettem a háztól, amikor elém Jött. Szívemben melegséget váltott ki a találkozás öröme. Meg az is érdekelt, miért haragszik rám egyik legkedvesebb nagybátyám?! Feri bátyám korábban ért a kapuhoz, megállt, de rám se nézett, nem várta meg, amíg odaérek, hanem kulcsra zárta a kiskaput, s hátat fordítva, leszegett fejjel visszament a konyhába. Kicsukott! Sok mindent átéltem már, de még ilyen rosszul nem éreztem magam, mint akkor. Várakoztam egy da rabig, azután megfordultam és bánatomban a szokottnál ha marabb elutaztam. Nem mondtam el senkinek a történetet A z eset után néhány héttel levelet kaptam a falumból, ^ Horváth Jancsitól, a postástól. Megírta, hogy amikor a falu parasztembereit beszervezték a szövetkezetbe, az utolsók között Feri bátyám is aláírta a belépési ny'ilatozatot. Azóta is káromkodva szidja a világot, de legfőképpen engem. Hallani sem akar felőlem, mert tönkretettem az életüket a sok bolondító beszéddel, biztató leveleimmel, hogy alakítsanak szövetkezetet... Büszke volt a földecskéjére, nagyon ragaszkodott az alig kéthektáros vagyonkájához. Nagyapám halála után örökölte. Így lett gazda Feri bátyámból, a hajdani napszámosból. Jól ismertem öt, tudtam, milyen embertelenül sokat dolgozott, mégis nélkülözött a családjával együtt. Az örökség birtokba vétele után nagy igyekezettel látott a gazdálkodáshoz. A falatot is megvonta a szájától, vett egy lovat és egy szekeret. S rá néhány esztendőre szövetkezeti tag lett belőle, beadta a lovat, a szekeret, a földjét a közösbe ... Gyakran kaptam róla hírt, megírták, hogy egy fél évig felé sem nézett a szövetkezetnek, de a betakarítás előtt mégis jelentkezett munkára. Eleinte szó nélkül, kora reggeltől késő estig dolgozott. Mindig égett a munka a keze alatt, engem ts becsületes, férfias munkára tanított, nagyon szeretett. Annál inkább fájt, amikor megtagadott... r\rukkoltam szülőfalum szövetkezetének, nem kellett so 'S káig. Evek múltán a bodrogközi közös gazdaságok élenjárói közé küzdötte fel magát. Feri bátyám sem idegenkedett már tőle. Jól végzett munkájuk fejében évről évre többet keresnek a tagok. A háztáji hasznán kívül Feri bátyám markát is szép jövedelem ütötte. Ezelőtt soha életében nem keresett annyit egy év alatt. Az ólban minden éven két-három hízó szuszogott. Csinosodott a háza és környéke. Nagyon jól tudta, miből. Ezért érdekelte a közös gazdaság ügye, bele ls szólt, nem nézte el közömbösen a hiányosságokat. Jólesett hallanom ezeket a híreket... Három évvel ezelőtt, ebben a helyiségben szórakoztam barátaimmal, amikor megszólalt a csengő s a szomszédasszony egy csomagot adott át. Délelőtt hozta a postás — mondta. Csak akkor bontottam ki, amikor a vendégek elmentek. Mit gondol, mi volt benne? Kolbász, hurka, hús és egy darab máj — gyerekkorom óta kedvenc eledelem — meg egy néhánysoros levél... Feri bátyám küldte... A kacsa, amit ma vacsorára fogyasztottunk, szintén az ő háztájiján nevelkedett ... Vendéglátóm felállt, a szekrényhez ment, és egy sárgult pa pírdarabkával tért vissza. — Olvassa el — nyújtotta felém. Gyakorlatlan kézzel írt néhány sor állt rajta: „Drága öcsém, felejtsd el, ami történt. Büszke vagyok rád, hogy neked volt igazad fogyasszátok egészséggel... Feri bátyád ... Az idén nála töltöm a szabadságomat, a Latorca partján. KULIK GELLÉRT m 0 A VONAL S A VIBRÁLÓ SZÍNEK MESTERE 1987. A NEMZETI GALÉRIA legújabb tárlata jelentős kulturális esemény Bratislavában, hiszen a kiállítási termekben az egyetemes művészet egyik kiváló egyéniségének művei sorjáznak. André Masson 71 évvel ezelőtt született Franciaországban, ifjúsága egy részét Belgiumban töltötte. A festészet alapismereteit a Szépművészetek Főiskolájában és Párizsban a Fresko-tanszéken szerezte. A tizennégyes világháború pusztító sodra egész fiatalon ragadja magával. Súlyos sebesüléssel kerül haza. Párizsban egy omladozó csűrben van a műterme. Fauvista modorban fest tájképeket, s az irodalom, a művészeti élet legjobbjaival köt barátságot. Soká kísértik a háborús borzalmak, de a fantasztikus elem mind sűrűbben jelentkezik műveiben. A híres Kahnweiler, a tehetségek korai felfedezője állítja kl szalónjában 1923-ban Masson képeit. Itt ismerkedik meg Aragonnal, Eluarddal sa nemrég elhunyt A. Bretonnal, a szürrealizmus fő teoretikusával. A lázadó Masson híve lesz ennek az irányzatnak, mely a valóság fölötti világot, az álom birodalmát, a szemmel nem láthatót, a tudat alattiban lappangót jeleníti meg. Festményeiken a legkülönbözőbb, semmiképp sem összetartó tárgyak találkoznak meglepő módon. A szürrealista piktor vizuális eszközökkel, az értelem ellenőrzése nélkül, spontánul, közvetlenséggel, „tiszta pszichikai automatizmussal" fejezi ki gondolatainak menetét. A NÁLUNK most bemutatott anyag az 1924-től 1966-ig terjedő évekből való 29 festmény, 19 rajz, mintegy keresztmetszetét adja az életműnek. Fejlődésének sajátosan bonyolult sokrétűségét Jelzi, s rávilágít a különféle külső ösztönzések felszívódására, s a nyugtalan alkotó-újító szellemének eredményeire. Nyomon követhető a kubizmusból nyert tanulságok után a toll- s a ceruzarajzok automatizmusa. 1927-ben elsőnek alkalmazza pasztelljein a különböző minőségű tengerparti homokot, s megjelenik a strukturális festési mód. Huszonkilencben kiválik a szürrealista csoportból s elindul a maga útján. A festői Spanyolország barna-vörösen izzó sziklái között két évet tölt, s a bikavíadalok, de még Inkább a polgárháború a nagy élményforrás. Seizmografszerű adottsággal érzi előre a bekövetkezendő apokaliptikus szörnyűségeket. Ezt a „Vérontás" féktelen szenvedélyű, emberéletre törő alakjaiban, a Mitologikus bikaviadalnak, a halál árnyékában bőszen egymásnek feszülő állat-, s emberszereplőiben is érzékelteti. Visszatérő motívumai: a vér, a borzalom, a szenvedély, s a majdnem mindig jelenlevő halál és erotikum. Ebben az időben „kifejleszti egész tudat alatti mitológiáját". — Földrészünket 1940-ben hagyja el, két gyermekével és zsidó feleségével. S az Antillákon köt ki. Ott, és Martinique szigetén kábító trópikus színek és formák várják. De vásznai nemcsak színes foltokat, izgalmas ornamenseket mutatnak. Ábrázolók vagy nemábrázolók, de mindegyikükkel az emberhez szól. Majd New Yorkba kerül, ahol fázik az idegenségtől. Elindítója lesz az azóta hatalmasan elterebélyesedett akcióvagy gesztusfestésnek, mely a titkos lelki tartalmak kivetítésénél a kéz ösztönös mozgására bízza magát. NEGYVENÖT UTÁN újból Franciaországban van. S még mindig ránehezedik a halál gondolata, melytől csak a verőfényes Provencében, Van Gogh városában, Aixben menekül meg. A fényben fürdő táj, s aki s ami benne él, elragadja. Újból a külső világot ábrázolja, közvetlenül, lírával átszőve. A vadul áradó színeket s a buja formákat markáns erővel vagy finom, titkos remegősekkel tárja elénk. A Nyár vége érett, kigyúló árnyalataiban, a Klaszszikus Bacchanália őrült keringésében. A képek felületén megjelennek a vékony, kacskaringós ecsettel Irt, jelzésszerű vonalak, gondolatai, érzései hírnökei. — Nézem a Varázslókat, közben érzem, hogy Masson a legnagyobb varázsló, aki benne él képeiben, melyek szerinte a természeti erők és jelenségek tükrözői. — Majd H. Read ragyogó megállapításának igaza világosodik meg a Hölgy, az egyszarvú és a szatírok, a Háború s a Tobzódás láttán, melyben a Masson-i vonal önkívületéről s a vibráló színek villamos kisüléseiről szól. A MEGBÉKÉLT MŰVÉSZT a „boldog pillanatok" ösztönzik alkotásra, a Ketten a kertben, a Virágzó asszonyok ls ezt éreztetik. Masson hatalmas fantáziájú, mai festő és nagy ember. Tehát kora kifejezője, s annak javáért harcol továbbt BARKÁNY JENÖNÉ