Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-13 / 222. szám, vasárnap

MA GAS BA • •• r r t o r o emberek Ahány gyárkéményt csak Csehszlovákiában építenek, azt mind a Termostav dolgozói építik. De nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban, Szíriában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Magyarországon, Kubában, Egyiptomban is építenek. Ha most minden kémény egymás mellett állna — kéményerdőt látnánk. A Termostav a kéményeken kívül, hőerőműveket, nagyolvasztókat, cukorgyárakat, dohányszárítókat, olajfinomítókat is épít. Nemrégiben a köztársaság elnöke az üzem dolgozóit Munkaérdemrenddel tüntette ki... A

szónokiatok egymást követték: a számokat és a neveket valamennyien ismerték, s most mégis olyan jól esett újra hallani őket. Itt minden elhangzott szó az ő munkájukat dicsérte. Vacsora és borozgatás következett, húzták már a talpalávalót is. Ünnepeltek ... A fehérrel terített asztal mellett, az ünnepeltek között ült Horváth Géza és Fischer Károly is, mindketten pozsonypüspökiek. A kéményépítést harminc évvel ezelőtt kezdték, de akkor még egy részvénytársaság alkalmazottai voltak. Az államosítás után is a cégnél maradtak. ök már több elismerésben részesültek, több kitüntetést kaptak, mégis szokatlan meghatódottsággal ülnek és emlékeznek. Talán ők is számvetést csinálnak, egyéni számvetést, hogy a sok száz méter hosszú kémény közül mennyi is az ő két kezük munkája, hány darab téglát, hány kiló cementet használtak fel, hány gyárat, hány községet építettek fel? Ki tudja, ki győzné megszámlálni? — Itt kémény lesz. Elkészül az alap, tégla tégla mellé kerül, körülfalazzuk magunkat. Lassan haladunk felfele, szinte lépcsőről lépcsőre. Az alattunk levő világ, a gyártelep, a házak, az emberek egyre kisebbednek, szinte egybefolynak a földdel. Ott fenn, a kémény tetején, a legkisebb szellőt is erős szélnek érezzük. Keményen kell állnunk, hogy le ne sodorjon bennünket a szél. Mire vége a műszaknak, izomlázunk van, de hát ezt is megszokja az ember... Koccintunk: a legszebb és a legérdekesebb élményre. — Hát igen — mondja Horváth Géza — az Egyiptom. Háromszor jártunk ott. Az ám a munka, nem úgy, mint nálunk. Itt ha azt mondják: fel kell építeni a kéményt, az természetes, de ott... Igaz-e, komám? — Az ám! Éjnek idején érkeztünk Kairóba. A repülőtéren nem várt bennünket senki. Hát boldoguljunk, ahogy tudunk, — mondom Gézának. Próbáljuk meg — feleli ő. Itthon ugyan tanultunk angolul, de hát nem akadtunk senkire, aki éppen tudott volna, csak arabul. Végül is egy felhőkarcoló szálloda tizedik emeletén kaptunk szobát. Le se húnytuk a szemünket, azon töprengtünk, mi lesz itt velünk. Legszívesebben azonnal repülőre ültünk volna, és vissza. — Ültünk az ágyon, kitártuk az ablakokat, azt a hőséget alig lehetett bírni. Hajnalodott. Kakaskukorékolást hallok. Mondom, mi az? Aztán megszólal a másik, a harmadik. Egymásra nézünk, az ablakhoz megyünk, hát lenn, a főváros széles utcáin meg szamarak baktatnak. No, ez aztán egy világ. Sokfelé megfordultunk a komámmal, de ilyet még nem láttunk. Lementünk reggelizni, hogy mit tettek elém azt, a mai napig sem tudom, de hogy nem ettem meg az biztos. Még szerencse, hogy az asszony pakolt egy kis szalonnát, meg kolbászt. — Elindultunk az építkezésre. Örömmel fogadtak bennünket, az építésvezető tudott angolul, mindegyikünknek adott húsz-húsz embert és elment. Arabok voltak valamennyien, angolul nem tudtak, és kéményt sem láttak talán soha. Kezdetben nagyon nehezen boldogultunk. Mit volt mit tenni, a munka után a nyelvüket tanultuk. Szótárunkat saját magunk készítettük, szakkifejezésekkel kezdtük. Sokat kellett civakodnunk, mert szerszámok sem voltak, a munkabiztonságról nem is beszélve — pedig ez nálunk fontos. — Egyszer, közvetlenül a fájront előtt lezuhant egy fiú. Siralmas volt ránézni. Eleinte csak nyögött, aztán már azt sem, elöntötte a vér, kezét-lábát eltörte. Odarohantunk és kiabáltunk, hogy hívjanak orvost. Erre mindenki nevetni kezdett, és odébbállt. Hogy képzeljük mi azt, orvost? Menjen a beteg az orvoshoz! Mit volt mit tenni, ráraktuk szegényt egy deszkára, és becipeltük a rendelőbe. Szidott is bennünket az üzem vezetősége, de még a rokonsága is, hogy ki fogja a költségeket fizetni. Mi csak néztünk, mert ki tudna ehhez hozzászólni, ilyesmit itthon nem ismertünk. — Mondd el még a kosztot, meg a szakácsot. — Hát a gyomrunk miatt aztán sokat szenvedtünk. Mert az a sokféle ilyen meg olyan tök! Igen vágytunk már valami rendes étel után. Nagy nehezen szereztünk egy pulykát, két hétig hizlaltuk, aztán mondom: no, elérkezett az Ideje, hogy megsüssük. Megmagyaráztuk a szakácsnak, hogyan készítse el. ló ropogósra sikerült. Ügy osztottuk be, hogy tizennégy napra jusson belőle. Sohasem felejtem el azt az érzést, amikor lenyeltem az utolsó falatot is. Sírni szerettem volna, mint a kisgyerek. De aztán gondoltunk egyet: Joszénak — mert így hívták a szakácsot — biciklit veszünk. Nagy dolog az ám ott. Csak a tehetősek járnak kerékpáron, és azon a tanyán, ahonnan Joszé bejárt, senkinek sem volt. Megvettük, eléálltunk. Azt az örömet! Nálunk ha valakinek autót ajándékoznánk, egészen biztos, nem hatódna meg anynyira. Megmutattuk, hogyan kell használni. Másnap jön és mondja: uram, egész éjszaka gyakoroltam, már tudom. És hogy be is bizonyítsa, felemeli tógáját, ráül a kerékpárra és elindul. Egyszer aztán — a kanyarban — megbillen, és ráesik egy méter magas kaktuszra. Azt az ordítást! Nem hiszi el, feltápászkodott, és ment tovább. — Az asszony is eljött meg látogatni — mondja Fischer Károly. -- De már az első nap vissza akart menni, azzal az ürüggyel, hogy hát mit csinálnak a gyerekek. Rá is pirítottam; ez nem holmi kirándulás H szomszéd faluba, innen nem lehet csak úgy hazaugrani. Közben azonban sajnáltam is, mert amíg mi az építkezésen voltunk, ö szegény bent ült a szállodá ban, szobafogságra volt ítélve. E

gy év alatt sokat láttak, sokat tapasztaltak, sok jó barátot szereztek. Ott azt mondják: csehszlovák szakemberek építették a kéményt, itt azt mondják: Horváthot és Fischert küldtük oda. A kéményépítés a legnehezebb kőművesmunka, de a legszebb is — ezt állítják mind a ketten. Ma már Horváth fia és Fischer lánya is a Termostavnál dolgozik. Az apák szakmaszeretete átszállt a gyerekekre. Megérkeztek Egyiptomból, de e vándormadár életük tovább folytatódik. Ma itt, holnap ott, mindig aszerint, hogy hol van rájuk szükség. Hét végén aztán hazatérnek, megpihennek, hétfőn ismét útra kerekednek. Téglát téglára raknak, egyre felfelé törnek ... OZORAI KATALIN HOGYAN SZÜLETETT MEG AZ URAT 1. ÉS AZ URAT 2.? Az elektronika mindinkább teret hódít az orvostudományban. Lehetővé teszi parányi méretű, bonyolult műszerek és készülékek szerkesztését, aminek nagy jelentősége van a betegségek megállapításában és gyógyításában. Az ilyen készülékek megszerkesztésében részt vesznek a tudományos kutatóintézetek, a tervezőirodák, az ipari vállalatok és az orvosok. Így például furij fegyinov orvos és V. Balajev mérnök javaslatára Kijevben megszerkesztették az URAT 1. és az URAT 2. készülékeket, amelyek a húgyhólyagban szétporlasztfák a húgykövet. Ezenkívül egy hanghatású készülékkel is kísérleteznek, amely a vesében és a húgyvezetékben morzsolja szét a kőképződményeket. Az utóbbi készüléket Milovidov orvos és Glagyilin technikus szerkesztette. A húgy- és vesekő kínos betegség, és kültJnösen az idősebb embereket sújtja. A kövek különféle nagyságúak lehetnek, számuk néha a több tucatot is meghaladja. A húgykövek idült hólyagburok-gyulladás következményei lehetnek, a férfiaknál pedig prosztatatúltengés is okozhat húgykövet. Eltávolítása után megjavul a vizelet kiürülése, kövek többé nem képződnek. Ugyanez történik a hólyaggyulladás megszűnése után is. A klinikai gyakorlatban az Ismert festőbuzér (Rubia tinctorum L.) kőoldó készítményét alkalmazzák, hogy a betegeket megkíméljék a kínzó fájdalomtól. Leginkább műtét után hat ez a gyógyszer, s ilyen esetekben megelőzi további kövek képződését. A klinikai tapasztalatok mégis azt bizonyítják, hogy ha a beteg éveken át szenved húgykőtől, a festőbuzér aligha oldja fel a köveket. A kövek szétmorzsolásának van egyébként egy mechanikus módja is: különleges fogó segítségével szétinállasztják a követ s a pici szilánkokat vízsugárral távolítják el. Ez a módszer azonban nem mindig hatásos, s a betegnek eléggé kellemetlen. Az utóbbi időben a szovjet klinikákon az URAT 1. készülékkel végzik a húgykövek szétmorzsolását. A készülék gyakorlati alkalmazását a moszkvai I. Orvostudományi Intézet urológiai klinikáján foszif Epstejn professzor és a Kijevi Orvostudományi Intézet klinikáján furij fegyinovnak, az orvostudományok kandidátusának vezetésével dolgozták ki. Mindkét módszer egyszerű és jó. Hólyagtükör segítségével megtalálják a követ, aztán a húgykőhöz vezetik az URAT elektródját. A villamos töltés bármilyen kemény követ gyorsan parányi darabkákra morzsol, amelyeket a liólyagtükörrel simán eltávolítanak. Az egész műtéti beavatkozás mindössze 20—25 percig tart és rendelőben is elvégezhető. Már kidolgozták az URAT széles körű gyakorlati alkalmazásának módszerét. Vilnius egyik vállalatában bevezetik az URAT I. sorozatgyártását. A készüléket a montreali világkiállításon is bemutatták. (APN

f DOLGOZOTT 43 ÉVET A NYUGDlf ÁSOK iránt mindig valami különös tiszteletet éreztem. A munkákában elfáradt, de szellemileg még rendszerint friss, alkotókedvű emberek többsége ugyanis egy-egy jótanácscsal, az életben szerzett gazdag tapasztalatainak átadásával igen sok útravalót adhat azoknak, akik még az élet eleién állanak. A dunaszerdahelyi járás ez év májusában nyugalmazott állatorvos-ginekológusa, dr. Sara fános életében is egy kis történelem az a 43 év, amit mindig a munka élvonalában, megszakítás nélkül töltött el egy helyen. A kilenc gyermekes szakolcai kisparaszt első gyermekének esetét a „Melyiket a kilenc közül" meséjével is kezdhetném. A kitűnő tanuló szülei csak a nevelők hoszszas rábeszélése után ismerték el, hogy kár lenne, ha az eke szarvánál maradna. Érettségijét és ezzel az egész életpályáját majdnem ketté törte az első világháború, amikor 1915 tavaszán az Iskolapadot a harctérrel kellett felcserélnie. A híres zboroví ütközetben súlyos lábsérülést szenvedett, de két év múlva már újra az olasz fronton harcolt. Itt háromhónapos tanulmányi szabadságot kap, s ez alatt az idő alatt a Budapesti Állatorvosi Főiskolán kitűnő eredménnyel végzi el az első évfolyamot. — Amolyan „tábori szemeszter" volt, hiszen karddal, fegyverrel a kezünkben ültünk az előadóteremben — emlékszik vissza a fél évszázad előtti egyetemi éveire. AZ ELSŐ Csehszlovák Köztársaság megalakulása szülővárosában éri. Most már szabaddá vált az út a főiskola befejezéséhez. Brnóban szerez állatorvosi diplomát, és 1923-ban községi állatorvosként a hegyes Skalica helyett Dunaszerdahelyen, Csallóköz szivében telepedik le, amelynek ma is szerelmese. — Ennyi éves szolgálat alatt kijutott a jóból-rosszból — próbálom a legnagyobb élményeiről faggatni. — Aki úgy szereti a szakmáját, mint én, talán a rosszra nem is emlékszik — válaszol szélesre tárt karokkal. S miközben valami okmány után kutat, az asztalon egy újság akad a kezébe, amelynek az első oldalán a járás dolgozóinak mondanak köszönetet azért, hogy az idei gabonafelvásárlási tervet országos viszonylatban elsőként teljesítették. — Az állattenyésztésben sincs okunk szégyenkezni, hiszen gyakran voltunk elsők a kerületben, és most is az élvonalba tartozunk — veti közbe kissé szomorúan, hogy ezután már csak szemlélője lehet annak a Jól jövedelmező termelési ágnak, amelynek egykor serény munkása volt. Közben a szocialista nagyüzemi állattenyésztés soksok kezdeti buktatóját sorolja fel. A közösbe beadott állatállomány kis hozamáról, a meddőségről, a Járványos elvetélésről és a gümőkórról beszél a legtöbbet. — Sokszor fordítva mondják az emberek — szakítom félbe. — Egyesek véleménye szerint például a gümőkőr szocialista állatbetegség. — A téveáés az — a<1ja meg a magyarázatot a járás szinte minden házában jól ismert Sara doktor bácsi —, hogy az egyéni gazdálkodók korában, a különtartás miatt nem terjedt olyan könnyen ez a pusztító betegség, a közösben viszont egy nyílt giimőkóros tehén már százat, sőt ezret ls megfertőzhet, és sajnos, a kezdetben Így is történt. A MEDDŐSÉG MEGSZÜNTETÉSÉÉRT és a tiszta fajtenyészetért (a tenyészbikák ellenőrzése) hat éven át egyénileg felelős állatorvos-ginekológus úgy emlékszik vissza korábbi „pácienseire", mint ahogy a legkedvesebb ismerősökre szoktunk. S amikor mégis mindenáron a nehézségekről faggatom, szemrebbenés nélkül egy tavaly óta érvényben levő intézkedést említ. Eszerint megszűnt az ingyenes állatorvosi szolgálat, és a szövetkezetek, illetve az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodók ls meglehetősen nagy illetéket fizetnek az egyes szolgáltatásokért. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a hanyagság és a nemtörődömség lesz úrrá, inivel a belső kiadások csökkentése érdekében csak sürgős ese'ekben, gyakran már későn hívnak orvost, mondván, majd megfizeti a biztosító, ha... Ez a „ha" pedig leggyakrabban nem jelent mást, mint állatállományunk amúgy is gyér számának, illetve a szaporodási aránynak további felesleges csökkenését. Ebben a rendeletben tehát veszélyt lát Káros következményeit — szerinte — csak a jövő mutatja meg. EZ ÉV ÁPRILISÁBAN kettős értesítést hozott a posta Sara doktor címére. Az egyik — mint már említettük — a nyugdíjaztatásról szóló végzés, a másik egy kedves ünnepségre való meghívást tartalmazott. A minisztérium „A szocialista mezőgazdaság építője" kitüntetés első fokozatát adományozta a nyugalomba vonuló állatorvosnak azokért az eredményekért, amelyeket a több mint négy évtizedes tevékenysége idején elért. Amikor az oklevél és érem előkerül a sok vihart látott aktatáskájából, csak ennyit mond: — Azt szeretném,, ha fiatal kollégáim közül minél többen érdemelnék ki ezt az elismerést ... Óhajához csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy a csallóközi rónákat számtalanszor keresztül-kasul járt, és mindig a segíteni akarás őszinte szándékával érkező, de már kissé elfáradt állatorvos minél tovább élvezze még egészségben annak a munkának a gyümölcsét, amelyből oly becsülettel kivettô a részét. TÓTH GÉZA DIAKOK NYARA (K. Cíc h felv. - CTK)