Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-02 / 211. szám, szerda

A város vonzó körében Kulturális élet a galántai járásban V

alamikor a vidékiek gyakran azt hangoztatták, hogy nincs szórakozási lehetőségük. Mostanában viszont arra panaszkodnak, hogy sok rendezvény következtében kulturális telítettség áll be. Legutóbb Galántán hallottuk, hogy a műsorok szinte egymást érik. Nem soroljuk fel, hogy a város lakói mit láthattak az elmúlt hetekben és milyen programok megtekintésére nyílik lehetőségük a közeljövőben. Általában minden hétre esik egy-egy nagyobb rendezvény. Ha ehhez hozzászámítjuk a mozi és a televízió, valamint a helyi együttesek bemutatóit, kitűnik, hogy Galántán — éppúgy, mint a többi hasonló jellegű vidéki városban —, kultúrában valóban nincs hiány. Sőt a kínálat talán még sok ls. A „többletet" az Idézi elő, hogy az utóbbi Időben megnőtt a hivatásos művészek vállalkozása. Különféle szólisták állnak össze és rendeznek rögtönzött vagy előre megkomponált esztrád-jellegű bemutatókat. Némelyik együttes csak tekintélyes összegért hajlandó fellépni, akadnak azonban viszonylag olcsó — csupán néhány száz koronás — műsorok is. Az alkalmi együtteseket a legtöbbször hívni sein kell. Levél, telefon és más öszszeköttetés révén maguk ajánlkoznak szövetkezetekben, iskolákban, művelődési otthonokban és másutt. Amolyan kulturális invázió van kialakulóban, amelynek egyformán van jó és rossz oldala. A

nagy kínálat jó oldalának azt tekintjük, hogy lehetőség nyílik a változatos szórakozásra, hivatásos művészek megismerésére. Rossz viszont, hogy a kimondottan üzleti szempontok által Irányított rendezvények gyakran nem azt adják, amit a közönség vár. A kommersz művészet erőre kap és teret hódít. A járás kulturális életének gerincét azonban még sem ez, hanem az öntevékeny együttesek munkája képezi. Igaz, a csoportok nehézségekkel küzdenek. Egyrészt azért, mert nemcsak a járási székhelyet, hanem a falvakat is elárasztják a hivatásos szereplők. Másrészt azért, mert a művelődési otthonok vezetőt minden fellépésért teremdíjat kérnek. Sókszelőcén például a színjátszók próbákra is csak akkor vehetik igénybe a termet, ha minden alkalommal 30 koronát fizetnek. És hasonló a helyzet úgyszólván mindenütt. Hiába épültek fel a korszerű művelődési otthonok, a szereplők többnyire ma ls az iskolákban és magánházaknál tartják a próbákat. Ez különösen akkor elszomorító, mikor látják, hogy a művelődési otthon üresen áll, vagy más célt szolgál, mint amire hivatott. Előfordul, hogy növényt szárítanak benne, vagy raktárnak használják. A kulturális szakbizottságoknak bizony sok helyen lenne mit ellenőrizni és lenne min javítani. A legtöbbszőr díjtalanul fellépő öntevékeny szereplőknek nemcsak a teremdíj megfizetése, hanem a szerepléshez szükséges kellékek beszerzése Is gondot okoz. Ennek ellenére sem vesztik el a kedvüket. A legjobb a deáki dal és táncegyüttes. Mellette azonban még sokak munkáját övezi siker. A nagyfödémesi színjátszók például Szigligeti Ede Csikós című színművével az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének nemrégen lezajlott járási fordulóján első díjat nyertek. Vezekényben és Kosúton az irodalmi szakkör, Vágsellyén és Felsőszelin az ifjúsági klub, Farkasdon, Nagymácsédon, Tallóson és Taksonyban az esztrádegyüttes, Királyréven, Hidaskürtön, Vágán és Kajaion a szülői akadémia érdemel dicséretet. A járásban magyar vonalon összesen mintegy 40 öntevékeny együttest tartanak nyilván. Nagyrészük eredményesen dolgozik. Galánta, de még inkább Bratislava kulturális életének kisugárzása hatással van mindegyik csoportra. A falvakból rengeteg a be»» járó. A város mind rajtuk, mind a hivatásos szereplőkön keresztül számottevően befolyásolja az öntevékeny együttesek működését. Egyesek lemondanak a csoportokban vállalt munkáról, mondva, hogy nincs értelme a műkedvelésnek, mert a hivatásos együttesektől úgyis jobbat kapnak, mint amit ők önerejükből nyújtani képesek. Sokan ennek ellenére is kitartanak és önzetlenül dolgoznak. Talán mondanunk sem kell, hogy az utóbbiaknak van igazuk. A magyar dolgozók körében végzett kulturális munka nagy részét — a többi szervvel karöltve —, ebben a járásban is a CSEMADOK végzi. A járás 56 faluja közül 36 vegyes lakosú. Vízkelet és Jánosháza kivételével ezek mindegyikében van a CSEMADOK-nak helyi szervezete. Igaz, néhol a szövetség csak formálisan létezik és gyakorlatilag semmit sem tesz. Munkáját járási méretben mégsem a pangás, hanem a sokrétűség jellemzi. A legjobb helyi szervezet Farkasdon, Felsőszeliben, Sókszelőcén, Deákiban, Nagymácsédon, Tallóson és Taksonyban működik. Farkasdon minden • évben megtartják a hagyományos CSEMADOK-napot és bemutatnak két-három egész estét betöltő színdarabot. Ezen kívül még sok másra is kiterjed a figyelmük. Legutóbb esztrádműsort, Ki mit tud címmel tehetségkutató vetélkedőt, Arany János és Juhász Gyula munkásságáról pedig irodalmi estet tartottak. Itt jegyezzük meg, hogy Arany János életéről és munkásságáról, — a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére —, a helyi szervezetek ünnepségeket rendeztek. A járás falvaiban több alkalommal dr. Tőrös László a nagykőrösi Arany János Emlékmúzeum igazgatója tartott tartalmas előadást. Az írók életéről a többi emlékünnepélyen ls neves előadók beszéltek. A tallósi színjátszók Gyárfás Miklós Egérút című színművének a bemutatásával arattak sikert. Nagymácsédon, ahol nemrégen Illyés Gyula Bolhabál című művét vitték színre, a különféle összejövetelek, Sókszelőcén a szerzői estek népszerűek. Taksonyban az esztrádegyüttes dolgozik jól. A mintegy 50-tagú csoport minap a magyarországi Vaskúton vendégszerepelt. Azokat kereste fel, a'kik egykor Taksonyban laktak és a háború után költöztek Magyarországra. A kultúra munkásai általá** ban a hagyományos munkaformák szerint dolgoznak: színdarabot, esztrádműsort, tehetségkutató vetélkedőt, előadás-sorozatot, szerzői estet és hasonló akciókat szerveznek. Van azonban néhány olyan módszerük, amely ha „hagyományos" is, eltér a megszokottól. Példának a könyvkiállítással összekapcsolt szerzői esteket említjük, ahol többnyire a találkozón részt vevő író könyveit mutatják be és árulják. E módszer kitűnőnek bizonyult ahhoz, hogy a hazai írók műveit szélesebb körben népszerűsítsék. Egy-egy ilyen összejövetelen gyakran 50—60 kötetet is eladnak és még többre is akadna vevő, de sokszor hiába rendelik meg a szerzőt estre érkező író könyvét, nem kapnak belőle, vagy ha igen, csak kis példányszámban. A sókszelőcel szerzői est alkalmából Duba Gyula új könyvéből az olvasók például legutóbb 64-et vásároltak meg. Hasonló érdeklődés mutatkozott Turczel Lajos, Mács József, Dobos László és Gyurcsó Iván könyve iránt is. A

galántai járásban az öntevékeny együttesek munkája a város vonzóköre ellenére ls fellendülőben van. Jelenleg mind a szervezetek és intézmények, mind a csoportok az őszi-téli munkaterven dolgoznak. A CSEMADOK járási vezetősége szeptemberben könnyűzenei fesztivált rendez. A járásban újdonságnak ígérkező akcióra gondosan készülnek. Pótolni szeretnék, ami a rossz időjárás miatt nem sikerült június 10 és 11-én Galántán és Vágsellyén, a járási dalés táncünnepélyen. BALÁZS BÉLA EMII GILELSZ A MA ELÚ LEGNAGYOBB és legnépszerűbb zongoraművészek sorában az elsők között tarják számon Emil Gilelszt, az Idén 50 éves nagy szovjet előadóművészt, aki 34 éve áll a Szovjetunió és a világ zenei életének szolgálatában. Gilelsz gyermekkorát Ogyeszsza munkásnegyedében töltötte. A város peremén, ahol oly sokat bolyongott Eduard Bagrickij, a későbbi neves szovjet lírikus Is. A húszas évek végén és a harmincas évek elején fellendült az ogyesszai zeneiskola, melyet Pjotr Sztolarszkij neves hegedűtanár alapított. Itt Berta Reingbald zongoraművésznő keze alatt tanult. Ogyesszából a moszkvai konzervatóriumba került, ahol csakhamar megmutatkozott nem mindennapi zenei tehetsége, s minden iránt fogékony lelke egész életre szóló hatásokkal gazdagodik. Mindenütt és mindenkitől tanult: nagy hatással volt rá Koncsalovszkij festő, Alekszej Tolsztoj, a Golgota szerzője és Sztaniszlavszkij, a Moszkvai Művész Színház híres rendezője. De a legjobb Iskolát mégis a hangversenykörutak jelentik számára. Bejárta Szibériát, Közép-Ázsiát, a Távol-Keletet, koncerteket adott a Moszkva vidéki és a Volga menti kisvárosokban és a Fekete-tengeri Flotta hajóin. Gilelsz eddigi repertoárja mintegy 400 zongoraműből áll. Mennyi energiát, erőfeszítést és milyen rendkívüli alkotóképességet igényel ennyi mű világszínvonalú megjelenítése! Ahány életrekeltett mű, annyi újjászületés — ebben rejlik a művész érzelmi és egész lelkivilágának állandó frissesége. Pedig legtipikusabb Jellemvonása: az igényesség és az önszlgor. Találóan állapította meg jevgenyij Kriger műkritikus: „Ha elégedetlen, akkor mindenekelőtt saját magával az. Ha hadakozik, akkor kizárólag azok ellen a fogyatékosságok ellen, amelyeket magában fedezett fel." Talán érdemes megemlékezni életének egy-egy állomásáról. MOSZKVÁBAN 1933-BAN tartják a zenei előadóművészek I. országos versenyét. A hallgatóságot virtuozitásával ámulatba ejti a 16-éves ogyesszai legényke, akit eddig szinte senki sem ismert. Gilelsz megnyeri a versenyt — és ez szenzáció. Emil Sauer osztrák zongoraművész akkor kijelenti, hogy ilyen utánozhatatlanul eredeti tehetségek fél évszázad alatt egyszer jelennek meg a hangversenytermek pódiumán. Gilelsz nem ismer technikai nehézségeket, ugyanakkor azonban nem akar csupán virtuóz és fenomén lenni, tökéletesen Ismerni akar minden nagy zeneszerzőt. Nagy odaadással dolgozik Schumann, Chopin, a régi mesterek és az impresszionisták művein. Gilelsz, akihez természetben Chopin nem állt nagyon közel, 1937-ben Chopin b-moll szonátáját, a zongoravilágirodalom legnehezebb müvét játssza. És Gilelsz előadásmódja — a felfogást illetően — útmutatóvá válik a lengyel zeneszerzőzseni örökségének értelmezésében. Gilelsz tolmácsolása nyomán vált hagyományossá a szovjet előadóművészetben Chopin zenéjének férfias-hősies értelmezése. jelentős határkő eddigi pályáján a brüsszeli zongorista-verseny is: Gilelsz Itt is nagy sikert arat, s játéka újszerűségével és meggyőző erejével magára vonja a külföldi zeneszakértők figyelmét. A Nagy Honvédő Háború éveiben a fiatal művész felismeri a zene aktivizáló szerepét és saját munkájának társadalmi értelmét. Ekkor kerül közelebb az orosz zenei lírához is. Eddig a monumentalitás mestereként ismerték, most hatalmába keríti az orosz költői-zenei miniatűrt, mint műfajt. Megalapozza Csajkovszkij és Rahmanyinov kislélegzetű szerzeményeinek előadói felfogásmódját. Ez a munka finomabbá és árnyaltabbá teszi Gilelsz művészetét, s hozzásegíti hogy feloldódjon az orosz költészet és festészet világában is. 1943-ban, áttörve a blokádot, jEikov Zakkal — katonai repülőgépen — első zeneművészként érkezik Leningrádba, hogy a város elgyötört lakosságának és a katonaságnak játszón. Műsorán Scarlattl, Sztravinszkij és Prokofjev művei szerepelnek. GILELSZ MŰVÉSZETÉT nagy felelősségérzet hatja át. Bárhol — a donbaszi Bányászklubban vagy New Yorkban — játsszon ls, számára minden hangverseny első, egyetlen, a legfontosabb, amely minden tudását és erejét igényli. S mindez a hallgatóságért van, mely számára minden: múltja, jelene, jövője. Számtalan levelet kap hallgatóitól, s ez nem csupán a rajongás kifejezése. Hallgatósága CSONTOS VILMOS Kazalrakók Gurulnak a gyöngyök, Mindegyik cseppjével Üj nyarat köszöntök. A kazlat tetézem. Ügy lendül vasvillám, Mint apámé — régen. Társaim — parasztok, Magas, karcsú kazlat Akik velem raktok, Ritmusán e dalnak, Hulló gyöngyeimmel Be szépre mosdatlak. Rakjuk, egyre rakjuk, Deresedő fejjel, S bírjuk, mert akarjuk, Gyöngyökkel is győzzük. Holnap uzsonnára Már be is tetőzzük. gyakran nem Is annyira mesteri hangszerkezelését, virtuozitását, hanem inkább művészetének erkölcsi oldalát értékeli. Gilelsz művészete az emberi méltóság nevelésének, a magas eszményű ember erkölcsének a szolgálatában áll. A háború után Gilelsz az első szovjet zongoraművész, aki külföldi hangverseny-kőrútra Indul. Vendégszerepel az Egyesült Államokban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban. Számára az utazás a világ, az élet, az emberek megismerésének lehetősége. Ö nemcsak szemléli, hanem — ami fontosabb! — aktívan, éberen látja, s rendkívül mélyen átéli a ma eseményeit. Az ötvenes évektől kezdve Gilelsz a Szovjetunió képviseletében rendszeresen részt vesz a nemzetközi zenei versenyek bírálóbizottságának munkájában. Ezenkívül eddig már kétszer volt a Csajkovszkij Nemzetközi Zenei Verseny bíráló bizottságának elnöke, s több új zongaművész-tehetséget (köztük amerikai és angol zongoristákat j fedezett fel. Gilelsz jelentős szerepet játszik a modern zene népszerűsítésében is. Ű, aki kiváló ismerője a klasszikus muzsikának, otthonosan mozog a mai zongorairodalomban is. Szoroä alkotói kapcsolatot tart fenn több ma élő zeneszerzővel. Az előadóművész Gilelsz szigorúan értékel! az újat, de amikor már meggyőződött az új alkotás értékességéről, megtesz mindent, hogy az megkapja a kellő elis merést. Gilelsz még a harmincas évek végén műsorára tűzte Aram Hucsaturján zongorahangversenyeit. Ez a zene eredetiségével, melódiagazdagságával, effeklivitásával és sokszínűségével ragadta meg az előadóművészt. Ettől az időtől kezdve szinte együtt alkot a zongoraművész és a zeneszerző. Hacsaturján legújabb zongoraszonátáját Gilelsz játszotta először, s olyan változtatásokat eszközölt benne, amelyek formailag tömörebbé tették a művet; és a zeneszerző elfogadta az előadó tanácsait. GILELSZ ELŐSZERETETTEL JÁTSSZA Dmitrij Sosztakovics zongoraműveit ls Sosztakovicsnak kevés zongorára írt szerzeménye van, de e művek előadása egy-egy nehéz vizsgát jelent. Különösen a 11. zongoraszónáta igényelt kitartó előkészületet és nagy odaadást. De Gilelsz éppen az ilyen műveket keresi. Ezek éietrekeltése közben tudja Igazán s alkotó módon gyümölcsöztetni igazi zenei rátermettségét. Érdekes módon Gilelsz a klasszikus zenében is azt keresi, ami hangzásánál fogva közel kerülhet a ma emberének a lelkéhez. Ezért nem véletlenek Gilelsz lengyelországi előadói útjai, melyek során elsősorban Chopint játssza; Bécsbe, Salzburgba is azért jár, hogy mindenekelőtt Mozartot játszhassa. Az érett Gilelsz nem hajlamos arra, hogy alávesse magát az érzelmek hatalmának. A klaszszlkus zenével való foglalkozása rávilágít, milyen fontos szerepet játszik alkotói folyamatában a megismerés és az elemzés. Gilelsz elmélyülten kutatja az egyes zenei stílusok sajátosságait. Előadóművészi munkássága során ez minden újabb hangversenyére való felkészülésénél kiindulópontnak számított. MINDEN HANGVERSENYIDÉNY egy új Gilelszt ad a zenerajongó közönségnek. Ez mind a repertoárt, mind pedig « játékmódot illetően Igaz. SZ. HENTOVA (APNJ