Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-01 / 179. szám, szombat

Ele! nrtezés és mezőgazdaság A fejlődés eredményei és gondjai Beszélgetés Augustín Tonkovič elvtárssal, a Lévai Városi Nemzeti Bizottság elnökével Mi tette szükségessé, hogy Magyarországon is és Csehszlovákiában is szinte egyidőben egyesítették a földművelésügyi és az élelmezésügyi minisztériumot, s az egyesítésből létrehozták a Mezőgazdaság és Élelmezésügyi Minisztériumot? Ezt a kérdést teszi fel Erdei Ferenc akadémikus Élelmezés és mezőgazdaság című, a Kortárs 6. számában megjelent tanulmányában. Az indoklás — állapítja meg a tanulmány írója — mindkét esetben ugyanaz: „az élelmiszertermelés növekvő jeladatai, valamint a nyersanyagtermelés és a jeldolgozás szorosabb összehangolása tette szükségessé az egyesítést". Ez azonban nemcsak a két szocialista ország sajátossága, hanem világjelenség. Ugyanis világszerte az élelmiszertermelés olyan egységes népgazdasági ága bontakozik ki, amely felöleli a mezőgazdaságot és a különböző élelmiszeriparokat is. Következik az egyfelől a tudományos-technikai forradalomból, másfelől az élelmiszerszükséglet állandó növekedéséből. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar integrációjának folyamata két lényeges kérdést vet fel. Az egyik: hogyan áll, fejlődésében hol tart a világ élelmiszertermelése különös tekintettel az emberiség állandó növekedésére. A másik kérdés: mi a mezőgazdaság, a mezőgazdasági népesség helyzete az iparosodó és urbanizálódó világban, s milyen a jövője a mezőgazdaságnak és a benne dolgozóknak? MEZŐGAZDASÁG VAGY ÉLELMISZERTERMELÉS? Ha élelmiszertermelésről esik szó, akkor az ember olyan élelmiszer termelőhelyekre gondol, mint például a malmok, pékségek, konzervgyárak, vágóhidak stb. Ez helyes és indokolt is, mivel az élelmiszerek zömében jeldolgozott állapotban kerülnek a fogyasztóhoz. Ha a mezőgazdaságról esik szó, akkor az ember a növénytermesztésre és az állattenyésztésre

1, illetve azok termékeire gondol, függetlenül attól, hogy olyan termékekről van szó, amelyek élelmiszernyersanyagok, vagy ipari növények, gyógyszeranyagok, de az állati termékek sem kizárólag élelmiszertermékek, mert van köztük ipari, illetve használati cikk is Szükségszerűen felmerül a kérdés, miről beszélünk: mezőgazdaságról vagy élelmiszertermelésről? „A jelelet — írja Erdei — lehet egészen határozott, de nem egészen egyértelmű: a mezőgazdaságról, mint élelmiszertermelő népgazdasági ágról". Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a témára történeti folyásában kell tekintenünk, mivel egyes korokban változott a mezőgazdaságban az élelmiszertermelés aránya. Melyek a mezőgazdaság történeti fejlődésének főbb korszakai? A hagyományos őstermelés kora, az okszerű mezőgazdaság időszaka és végül a modern élelmiszertermelés korszaka, amelynek fő jellemzője egyfelől a szakosodás, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különválása, másfelől a szoros kooperáció, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar integrációja. Ez a folyamat játszódott le nálunk is, Magyarországon is, amikor a két tárcát, a földművelésügyit és az élelmiszeriparit egvesítették. A VILÁG ÉLELMISZERTERMELÉSE Milyenek a kilátások a világ élelmiszertermelése és a szükségletek kielégítésének alakulására? Vajon az élelmiszertermelés növekedése lépést tud-e tartani elsősorban a népességszaporulat következtében előálló szükségletek növekedésével? Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adatai szerint a jelenlegi termelés nem képes kielégíteni a szükségleteket. Mert: a napi 3000 kalóriának megfelelő élelmiszerfogyasztás csak Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában biztosított, itt viszont a Föld népességének alig 30 százaléka él; Latin-Amerikában, Közel-Keleten és Afrikában, ahol az emberiség 20 százaléka él, 2400 kalória az átlagos fejadag; Távol-Keleten és DélÁzsiában, ahol az emberiség fele él, már csupán 2000 kalória jut fejenként. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberiség fele rosszul táplálkozik, mintegy 10 —15 százaléka pedig éhezik. Tekintetbe véve az emberiség várható növekedését és az élelmiszertermelés növekedését, vajon igazoltnak tűnhet a neomalthuslánus olyan rémképe, hogy az emberiség jelentős részét éhhalál fenyegeti? Az ilyen feltételezés valóban csak rémkép, mivel mélyreható elemzések azt bizonyítják, hogy a világ élelmiszertermelése nemcsak, hogy lépést tarthat a népesség növekedésével, hanem megszüntethető az emberiség jelentős részének jelenlegi rosszul tápláltsága is. Fogadjuk el Fritz Baade számításait, amely szerint 20U0-re a Föld lakossága 6—6,5 milliárdra emelkedik. (Külön probléma, hogy számítások szerint a legnagyobb mérvű emelkedés Ázsiában, Afrikában és LatinAmerikában várható, tehát ott, ahol a lakosság ma is rosszul táplált, sőt éhezik.) Ahhoz, hogy az emberiség normálisan táplálkozzék, három és jéltized év alatt az élelmiszertermelést több mint kétszeresére kell növelni, ha pedig a jelenlegi éhségszínvonalat is meg akarjuk szüntetni, akkor három és félszeresére. Persze, a sarkalatos kérdés: lehetséges ez? Elvileg igen. Baade számításai szerint csupán a jelenlegi termőterületen és „csak az ismert hatékonyabb technikai eszközök és eljárások figyelembe vételével is óvatosabb becslés szerint 15 milliárd tonnányi gabonaérték termelhető meg", ami 30 milliárd ember ellátását fedezi. Erdei Ferenc tanulmánya az élelmiszertermelés növelésének négy lehetőségét jelöli meg. Első: a jelenlegi mezőgazdasági művelés alatt álló területen a belterjesség fokozása; második: a termőterület bővítése; harmadik: a termőföldön kívüli termelés bővítése, mint például a halászat növelése, az algatenyésztés, a vízkultúra és a levegőkultúra elterjesztése; végül pedig: a szintetikus élelmiszerelőállítás lehetősége (elsősorban is fehérjék ). LÉNYEGES VÁLTOZÁSOK NEM VÁRHATOK A világ mezőgazdasági termelésének évi növekedése 3 százalék. A várható növekedés valamivel évi 3 százalék felett. A termelés növekedésében lényeges eltérések vannak az egyes zónák között. Míg a legfejlettebb tőkésországokban nem éri el a 2 százalékot, addig a fejlődő országokban elérheti a 4 százalékot is. A kettő között vannak a szocialista országok, amelyekben a technikai fejlődés és a nagyüzemi gazdálkodás teljesítőképességének eredményeként 3 százalékos növekedés várható. Figyelembe véve a mezőgazdasági termelés növekedését, valamint az emberiség szaporodását, hogyan alakul majd az egy főre jutó élelmiszertermelés? Lényeges változásokra az elkövetkező egy-két évtizedben nemigen lehet számolni. „Olyan időszaknak nézünk elébe, — állapítja meg a tanulmány —, amikor az élelmiszertermelés növekedése előreláthatóan bírja a versenyt a népesség növekedésével, anélkül azonban, hogy gyökeres javulás következne be az egy főre jutó élelmiszermennyiséfben." KIK TERMEUK AZ ÉLELMISZEREKET? Hát a földművesekI — kínálkozik reflexszerűen a válasz, holott a kérdésre a válasz nem olyan egyértelmű. Ám lássuk előbb azokat a tényeket, amelyek arról adnak számot, hogy az egyes földrészek egyes országai népességének hány százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. 1964-es adatok szerint a lakosság több mint 50 százaléka dolgozott Európában: például Bulgáriában, Görögországban, Jugoszláviában; Észak- és Közép-Amerikában: például Dominikában, Salvadorban, Haitiban, Mexikóban; Dél-Amerikában: a többi között Bolíviában, Brazíliában; Ázsiában: Kínában, Indiában, Iránban stb., Afrikában pedig csaknem miden országban. Ezzel szemben 20 százalék alatt volt a mezőgazdaságban dolgozók száma például Dániában, NDK-ban, NSZK-ban, Hollandiában, Svájcban, Kanadában, USA-ban, Ausztráliában stb. A mezőgazdasági termelést 3 fő ágazatra oszthatjuk: növénytermelésre, kertészetre és állattenyésztésre. E tagolás ellenére is nehéz egységes meghatározásba foglalni, hogy kik termelik az élelmiszereket. Ugyanis a Földön a történelem folyamán egymástól teljesen eltérő típusú termelők és termelőszövetkezetek alakultak ki. Lényeges eltérés van a néhány hektáron intenzív termelést folytató holland zöldségtermelők és az ausztráliai nagyfarmer között, akinek százezrekre menő juhállománya van; a dán sertéstenyésztők és a trópusi ültetvények félig rabszolga dolgozói; a szovjet kolhozok tagjai és az afrikai gyűjtögető őstermelők között Ha mégis valamilyen összefüggést akarunk teremteni e eltérő típusú termelő között, akkor arra a földtulajdon jellege kínálkozna, viszont egységes rendszerbe foglalni a földtulajdon típusait csak a fejlett országokban lehetséges, mivel ezek az országok vagy a kapitalizmus vagy a szocializmus rendszerébe illeszkednek bele. A fejlődő országokban már nem alkalmazhatók ezek a rendszerek, mivel ezekben még régebbi társadalmi rendszerek élnek tovább. A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI Sokáig, szinte napjainkig tartotta magát az a nézet, hogy a mezőgazdaság fejlődésének törvényszerűségei merőben eltérnek az iparétól. Kétségtelen tény, hogy ezt a nézetet több körülmény is táplálta. Ezek egyike, hogy a mezőgazdaság műszaki és üzemi fejlődése sokkal lassúbb volt az iparénál, viszont a tudományos-technikai forradalom hatásaként ez a folyamat nagyon meggyorsult és a mezőgazdasági termelés egész jellege, üzemi viszonyai átalakulóban vannak. „A technikai forradalom oly mértékben hatolt be a mezőgazdaságba is, hogy annak képét teljesen megváltoztatta és mindjobban felszínre kerülnek a mezőgazdaság iparhoz hasonló vonásai is." Korunk mezőgazdaságának fejlődésében a legnagyobb változást az hozta, hogy a gépi energia bevonult a mezőgazdaságba. A mezőgazdasági termelés jellegének átalakulása mindinkább igazolja Marx és Engels azon megállapítását, amely a specializálódásnak és a technikai fej-lődésnek ugyanazon törvényszerűségei érvényesek a mezőgazdaságra Is, mint amelyek érvényesülnek az iparban. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a törvényszerűségek csak a mezőgazdaság legfejlettebb területeire vonatkoznak. Bár a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés történeti fejlődésük során igen nagy átalakuláson mentek keresztül, további gyökeres változások szükségesek ahhoz, hogy az emberiség élelmezése biztosítva legyen. A szocialista országok már ez ideig is döntő lépéseket tettek a korszerű mezőgazdaság megteremtésében. Az emberiség élelmezésének kilátásai teljes mértékben indokolják ezen a téren tett erőfeszítéseiket. (bl) Néhány éve még sokan azt állították, hogy Léván megállt a fejlődés. A város lakósainak száma megcsappant, mivel munkalehetőséget idegenben kellett keresniük. Az évek aztán változást hoztak. A nemrég még 14 000 lakosú város ma már 15 200 főre gyarapodott. A város fejlődéséről Augustín Tonkovič elvtárssal, a VNB elnökével beszélgettünk. • Hogyan biztosítanak munkát a város gya rapodó lakosságának? — A közelmúltban megkezdődött a textilkombinát építése, ahol ma is már 240 ember dolgozik. Az építkezés első szakasza 1970. május l-ig készül el. Ezután 1800 ember talál majd itt munkára. A kombinát szép jövőt ígér a város és a környék lakosainak. Uzembehelyezése 90 százalékra megoldja a foglalkoztatás problémáját. A vasúti felüljárónál az idén egy tejfeldolgozó üzeim építése veszi kezdetét. A baromfi kombinát is Jiamarosan elkészül. Ezek tehát azok a tények, amelyek hozzájárulnak a lakosság számának növekedéséhez. • Lépést tart ezzel a lakásépítés? — Nem. Bár az utóbbi öt évben mintegy ezer lakásegységgel gyarapodtunk, az igényeket kielégíteni nem tudjuk. Jelenleg is mintegy ezren várnak szövetkezeti lakásra. Évente 250 —260 lakás épül, de az aszanálás s a vidéki lakosság felköltözése következtében szűkiben leszünk a lakásoknak. A családi házak építését is szorgalmazzuk, évente 28—30 készül el... • Középületek ... — Ezen a téren sem állt le a fejlődés. A főtér szomszédságában a közeljövőben megkezdődik a művelődési otthon, illetve társas beruházással a szövetkezetek házának építése. Az egészségügyi központ is új épületbe költözik 1970-ig, s a kórház befogadó képessége is gyarapodik. Szó van arról, hogy egy fedett uszodát építünk, befejezzük a fedett lelátóval rendelkező stadion építését. Jövőre elkészül a Járási Nemzeti Bizottság székháza s ennek következtében több épület felszabadul. Az utcai bizottságok kérelmére szeretnénk mielőbb megnyitni a nyugdíjasok klubját. A szolgáltatások házának tervrajza is elkészült, de nem tudom, hogy építése mikor veszi kezdetét, mivel az idén a mosoda és a ruhatisztító átépítése van folyamatban. • Iskolák, bölcsődék és óvodák terén mi a helyzet? — Az Iskolákban többnyire két műszakban tanítanak. Nincs rá kilátás, hogy a közeljövőben lényeges változás áll be. Őszszel megkezdődik a tanítás az újonnan megnyíló közgazdasági középiskolában is, amely a helyi gazdálkodási üzemek részére képez majd szakembereket. A bölcsődék és az óvodák viszonylatában sem rózsás a helyzet, annak ellenére, hogy a közelmúltban adtuk át rendeltetésének az új 50 férőhelyes bölcsődét, és a 100 férőhelyes óvodát. • Távlati terveik? — Elsősorban is a város peremén az utakat szeretnénk végre rendbe hozni. Erre a célra tavaly csaknem kétmillió koronát fordítottunk. Tervbe vettük a városi műszaki szolgálat gazdasági udvarának létesítését is. Nagy szükség lenne az üzlethálózat fejlesztésére is. A Margita —Ilona fürdő bővítéséről sem feledkezünk meg. A kalvária dombon a fásítás után szép parkot szeretnénk létesíteni. • Mindehhez azonban pénzre van szükségük ... — Igen, ezt jól tudjuk. Ezért több olyan létesítményt nyitottunk meg, amelyek bevételéből a város fejlődését fedezni tudjuk. Téglagyárunk évente 2 millió téglát gyárt és van kőbányánk, mészégetőnk is. Az első lépéseket tehát megtettük. Nem elégszünk meg azonban ennyivel. Lévának néhány éven belül 20 ezer lakosa lesz. Eszerint kell terveznünk és dolgoznunk, hogy városunk tcvább épüljön, szépüljön és gyarapodjon. NÉMETH JÁNOS 730 millió korona bírságot fizetnek (ČTK) — Csehszlovákiában az utóbbi tíz esztendő folyamán két és fél milliárd korona költséggel hatszáz víztisztítót építettek. Az építmények fele városi víztisztító volt. Mindennek ellenére a folyóvizek állapota távolról sem kielégítő, s bizonyos részletered mények ellenére még mindig az 196U. év szintjén áll. A napokban Ostravában megrendezett háromnapos vízgazdálkodási szeminárium a város és a kórház vize tisztításának problémáival foglalkozott. A szemináriumot a Csehszlovák Tudományos Műszaki Vízgazdálkodási Társaság szervezte, együttműködve a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Műszaki Házával. A folyóvizek szennyeződésével foglalkozó kormányrendelet értelmében az üzemek az idén 730 millió korona bírságot ficetnek. Ebből az összegből állami segélyt nyújtanak új víztisztítók építésére. Ez ideig a víz szennyezéséért kirótt bírságok évente mindössze körülbelül 53 millió koronát tettek ki. A szeminárium részvevői rámutattak azokra a nehézségekre, amelyek főként a kórházi víztisztítók építése körül merültek fel. Többnyire kisebb építményekről van szó, amelyeket az építővállalatok nem hajlandók tervükbe foglalni. A városi tisztítóknak sok nehézségeket okoznak a szaponátkészítmények, amelyek fogyasztása az utóbbi időben rendkívül megnőtt. A folyóvizek tisztításának nagyobb mérvű javulására — a szak értők véleménye szerint — csak 1975 után számíthatunk. 01 1967 VII. 1.