Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-01 / 179. szám, szombat

— Nem tudtad, hogy megnősültem? — kérdezte barátom, ai Őszülő gordonkaművész. Egy pillanatnyi szünet után folytatta. — Negyvenéves koromban egy tanítványomat vettem el, tehát alaposan Ismertem. Olyan vonalai voltak, mint egy Montagnani-csellónak. Azt hittem, a házasságunk boldog lesz. Dehát nem sikerült. Egyszer a próbáról érkeztem I haza. Egy tanítványom I

várt, akit régen szerettem volna lerázni. Ott volt a feleségem KAREL BERAN: nyugodtan állt előttem és a bűntudat legkisebb fele sem látszott rajta. Nagyon A CSELLISTA BÁNATA Is és — csókolóztak. Még akkor is, amikor már a dolgozószo bám ajtajában álltam. Az ifjú gyorsan kiődalgott és én nem is ráharagudtam, hanem a feleségemre, aki dühös lettem. Felkaptam, ami a kezem ügyébe került — éppen egyik vonómat és kétszer-háromszor végigvágtam rajta. — Lelki szemeimmel még ma is látom, ahogy a jeleségem aj

r . ka megvetően legörbül. Kiment a szobából, és egy óra múlva örökre elhagyott. — Nem bántad meg? — Mai napig is bánom. — Meggondolatlanul cselekedtél. Elismerte. — A vonó akkor elhasadt. Gyönyörű darab volt. Eredeti Vigneron. Azóta sem találtam hasonlót. (P. Gy. ford.) IMPORT-HUMOR — Igaz-e, hogy Londonban a hét legunalmasabb napja a vasárnap? — Nem igazi A londoni polgárok vasárnap nevetnek a szombaton hallott viccekeni ORVOS AZ AUTÓJAVÍTÓBAN: — Mester, maga többet kér egy autó javításáért, mint én egy beteg ember gyógyításáért. — Könnyű a doktor úrnakI Mindig a megszokott, régi modellekkel dolgozik, én meg egyre újabbakkal. KÉT ASSZONY BESZÉLGET — Mi nagyon szép családi életet élünk. Havonta csak egyszer veszekszünk. — Ez nálunk lehetetlen, mert az én férjem hetenként kap fizetést. A betörés színhelyén: szekrények jelhasogatva, matracok jelvágva, ruhanemű a szoba közepén, vitrin betörve. — Asszonyom, miért nem értesítette azonnal a rendőrséget? — Mert első pillanatban azt hittem, hogy a férjem az inggombját kereste. Levelet kapott a francia postaügyi miniszter egy asszonytól! — „Miniszter úri A postatisztviselők hanyagok és rendetlenek. Férjem szolgálati útra utazott Lyonba és az ott feladott levele toulouse-1 bélyegzővel érkezett meg." ASSZONY A SZORMEKIÁLLITASON: — Holnaptól kezdve takarékoskodunk az ennivalón. A pénzért mosógépet veszünk. A mosodára szánt pénzt félretesszük és veszünk egy televíziót. A mozira és színházra szánt pénzt TÜSZÜRÁSOK Nein mindegyik papagáj beszél. Némelyik ír. O Annyit ivott mások egészségére, hogy tönkretette a magáét. O Ha a sofőr hisz a halhatatlanságban, az utas élete veszélyben forog. © Szerette az egész emberiséget, kivéve a szomszédait. C A veréb szemében a ló sokkal tökéletesebb az autónál. Persze, a gyomrára gondol. Mássz és Cservinszkij is jélretesszük és a megtakarított pénzért szőrmét veszek. • öcsi kérdezi a bátyját: — Mondd, mi az az anatómia? — Tudod, az ... az olyasmi, ami mindenkinek van, de a lányokon látható a legjobban. — P — • Az egyik ismert amerikai nemzetközi hírmagyarázó, aki minden héten szerepel a televízióban, nemrég a következő tartalmú levelet kapta: „Vasárnaponként, amikor az ön műsorszámát közvetíti a képernyő, feleségemet nem tudom elvonszolni a készülék elől. Attól fél, hogy valaki bekapcsolja a tv-t!" • Dr. johnson angol orvos így nyilatkozott a lelkibetegek és az orvosok kölcsönös kapcsolatáról: — Neurótikus az az ember, aki légvárakat épít magának. A lelkibeteg ezekben a légvárakban él, pszichiáternek pedig az olyan orvost hívjuk, aki beszedi tőlük a lakbért. • — Elválok. A feleségem már HAL A HÁLÓBAN hatodik hónapja nem beszél velem. — Gondold meg jóll Hol találsz még egy ilyen feleséget? • — Miért sír örökké a kistestvérkéd? — Ha a bácsinak nem lenne foga, haja, nem tudna járni és beszélni — talán nem sírna? • F.gy hölgy modellt ül a festőnek és folytonosan kérdéseivel gyötri: — A nyakamat vékonyabbra fesse, a szememet nagyobbra. Végül ls a művész elveszti türelmét és felkiált: — Asszonyom, válasszon:' szépnek fessem, vagy hasonlítson önre is a portré? ... Az úttest melletti plakát így elmélkedik magában: „Csak kétféle gyalogos létezik — az óvatosak és a halottak." HA AZT SEM TUDOD, Ml A 6AHBIT, , NEM LEHETSZ LÓ.' 1987. VII. 1. 11. PAPIROST? DE KÉREM, A PAPÍRFORMÁT! A művészeti dolgozók lakóépületében megüresedett egy lakás. Ketten nyújtottak be igénylést a lakásra: Grecstskin festőművész és Zagornij, a költő. A költőnek nagyobb esélye volt. Leginkább arra a beszélgetésre számított, amelyet a napokban folytatott a tanács végrehajtó bizottsági ülésén Iván Szemjonovics Makszimovval, az elnökkel. A tanácselnök jóakaratúan, mosolyogva mondta a költőnek: — Ne félj semmitől, amíg engem látszI Tied lesz a lakás. Én Ml M ÁR FELSZÁMOLTOK magam veszem kezembe az ügyet. Csak formaságból tűztük napirendre a kérelmedet. Hát mondd, lecán habkönnyű mosoly játszadozott. Amikor behívták őket az ülésterembe, az elnök így szólt: BÖKKENŐ het széllel szemben fütyülni? Ugye, hogy nem lehet... Az értekezlet előtt mindkét igénylő az előszobában ült. Grecsiskin a titkárnő mellett legyeskedett, súgdosott neki, s közben mérgezett nyilakat lövöldözött tekintetével a vetélytársára. A boldog költőnek még a mája is röhögött, átszellemült ar— Hallgassuk meg először a költőt. Zagornij elöljáróban minden tehetségét latbavetve csepülte jelenlegi lakását. Iván Szemjonovics bólogatott, sőt még közbe is szólt, hogy a költő oldalára billentse a mérleg nyelvét: — Szűk odúban lakik, kérem, nem embernek való, s. Rátérve hivatása ecseteléséré, a költő kijelentette: — A versírás nem csizmatalpalás. Különleges lelki alkat, tehetség kell hozzá, valamint megfelelő környezet. Iván Szemjonovics nem adta meg a szót Grecsiskinnek, hanem rögtön bejelentette a döntést: — Ügy gondolom, a festőművésznek kell kiutalnunk a lakást. A poéta elvtárs még várhat. így ls határoztak. A bökkenő az volt, hogy Iván Szemjonovics Makszimov fiatal korában csizmadia volt. VASZILfEV, O GQ O Hi < W O «< O ta O H —

n < «/> O «< O u O i— < O < A mentőmellények talán segítenek? Rio de Janelróban nemrégen egy rendőrt 316 évi börtönbüntetésre ítélték, mert annak idején, amikor a volt brazil fővárost egy tömegakció során meg akarták tisztítani a koldusoktól, 14 ember halálát okozta. A rendőr egy hídról a folyóba lökte a koldusokat, s pisztollyal lőtt azokra, akik felbukkantak, és ki akartak úszni. A kampány során összesen 65 ember vesztette életét. Bírósági eljárás Indult még három további rendőr ellen, akikre a feltevések szerint összesen mintegy ezerévi kényszermunka vár: Az esetnek tanulságos előzménye volt. Néhány évvel ezelőtt a riói hatóságok 17 ezer koldustól akartak megszabadulni. Az ügynökök autókkal összeszedték, majd a folyóba hajigálták a szerencsétleneket. Ám ezek a radikális intézkedések sem voltak hatásosak. Másnap a koldusok — most már mentőmellényben — megint csak megjelentek előző helyükön... A rend éber őrét ért büntetéstől függetlenül felmerül a kérdés: vajon továbbra ls a koldusok fizikai megsemmisítésével akarnak küzdeni a rlói hatóságok a nyomor ellen? /V. L. — ZA RUBEZSOM) Hamis gyógyszerek — tetszés szerinti választékban Az Egyesült Államokban a feketekereskedelem egyik új és még nem eléggé ismert fajtája a lopott, hamisított, elavujt és csempészett, a szabványoknak meg nem felelő gyógyszerekkel űzött kereskedelem. Eddig egyetlen kormányhivatal sem •volt képes megállapítani, mennyi hamisított gyógyszert adnak ki a naponta felírt sok milliárd receptre. A szélhámosok nem ütköznek nagy nehézségbe a hamis gyógyszerek előállításában, egyszerűen megvásárolják a törvényes vállalatokból kiselejtezett tablettagyártó gépeket. Kisebb nyomdákban különféle cégjelzéses dobozokat elő tudnak állítani. A szélhámosok gyógyszerészeket állítanak szolgálatukba, hogy éjjel nekik, nappal pedig a gyárban dolgozzanak. A megvesztegetett szakemberek ott lopják a szükséges nyersanyagot. Hamis gyógyszerek igen nagy választékban kerülnek a piacra. Vannak köztük antibiotikumok, magas vérnyomás és egyéb szív- és véredénybetegségek elleni szerek, altatók és idegcsillapítók. Óriási hasznot hajtanak: egy uncia B 12es készítmény nyolcezer dollár hasznot hoz, s a kockázat csekély. /DAILY MIRROR) Mi érdekli a kamaszokat? A mexikói főiskola előadói és hallgatói szociológiai kutatást végeztük annak kiderítésére, mi érdekli a serdülő ifjúságot. A körkérdés eredményei rávilágítottak arra, hogy „a rádió és a televízió rossz hatással van a mexiliói serdülő ifjak nevelésére, mivel a műsorok jelentős része ferde képet ad az életről, és távol tartja a kamaszokat önmaguk és a társadalom megismerésétől". A kutatások azt bizonyítják, hogy a mexikói serdüló fiúk 75 százaléka legszívesebben detektív filmeket, 20 százaléka zenés filmvígjátékokat és csak öt százaléka néz tudományos ismeretterjesztő filmeket. Irodalmi vonatkozásban a megkérdezettek 60 százaléka a detektívregényeket, húsz százaléka pedig a pornográf irodalmi műveket kedveli. Kiderült, hogy a megkérdezetteknek csak 15 százaléka olvassa a tantervben megjelölt könyveket. A lányok hatvan százaléka kijelentette, hogy főként divatlapokat és szatirikus kiadványokat olvas. A serdülő lányok 25 százaléka a tantervben előírt könyveket, öt százaléka pedig szerelmes regényeket olvas. jPRENSA LATINA) Kutya élet-e a kutyaélet? A közelmúltban Londonban megrendezett nemzetközi kutyaszépségversenyen a kutyatársadaloni krémje vetekedett a babérokért. A londoni „felső tízezer" az Olympia üvegkupolája alatt félretette sznobizmusát, és önfeledten átadta magát a bulldogok, borzebek, spánielek társaságának. A díszes kivitelezésű kioszkokban az ebek mindent megtalálhattak, amit csak szemük-szájuk megkívánt: a számukra kibocsátott postabélyegeket, könyveket, különleges samponokat, csokoládét, piskótát, antidepressziós tablettákat, papírszalvétákat, összerakható útiszékeket. Külön meghívott „arcképfestök" álltak rendelkezésükre. A biztosító társaságok külön irodákat nyitottak. A „Kepnel Gazette" és az „Our dogs" című rendszeresen megjelenő kutyalapok különkiadásban jelentek meg. Aki nem látott tiszteletre méltó, ősz hajú uraságokat vagy méltóságteljes hölgyeket a zsűri előtt vörös szőnyegen „bajnokuk" mellett álldogálni, vagy a tv-kamerák és « fényképezők hada előtt kutyájuk farkát fogni, nem állíthatja, hogy ismeri 1967 Angliáját! Mister Newton elesett, és a kutyák számára berendezett ambulatóriumban akkor adta ki lelkét, amikor Lisy névre hallgató juhászkutyája megnyerte az első díjat. A lapok három sorban hozták halálhírét. Ugyanakkor hatalmas fényképen örökítették meg a kutyát. Ha a kutyát érte volna gaidája szomorú sorsa, legalább három hasábot szenteltek volna neki. ... Az ünnepség utolsó percei: a székekre felállt tiszteletre méltó hölgyek és urak szűnni nem akaró tombolással fejezték ki elragadó csodálatukat a győztes előtt, közben a lelkesedés heves kitörése folyamán elszenvedett ütések helyét simogatták bal- és jobbfelükön. Ennek az őrületnek kellős közepén eszembe jutott, hogy Mister Newton előbb mondott búcsút ennek a kutyaéletnék, még mielőtt dicsőségtől körülövezve láthatta volna Lisyjét. Elképzeltem, hogyan lebeg lelke két szárnyas juhászkutyától kísérve a kutyaparadicsom felé. Az utcára kilépve nagyon csodálkoztam, hogy az autóbuszokat nem bulldogok irányítják, a fényűző Rolls-Royce kocsik első helyén nem ülnek borzebek, s a királyi posta vörös kocsijainak volánjánál nem ülnek kiöltözött pudlik... (Pierre Danino — FIGARO)