Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-08 / 186. szám, szombat

r* eorglj Papalasvili a leaör VLLDG legöregebb diákja. Amikor a kilencvenkét éves öregnek a kultúrház zsúfolt termében átnyújtották a diplomát, felzúgott a hosszan tartó taps, mindenki Georgij bácsit ünnepelte. A rektor megkülönböztetett tisztelettel és ünnepélyesen gratulált az öregnek. Georgij bácsi átvette a diplomát, mondani akart valamit, egyik lábáról a másikra nehezedett, végül azonban semmit sem mondott: az izgalomtól nem jött ki hang a torkán. Kelet Grúziában, a híres pincegazdaságtól, ľelavitól hat kilométernyire fekvő kis faluban, Ikaltóban történt. Grúziában azokban a napokban ünnepelték Sota Rusztaveli, a nagy grúz költő születésének nyolcszázadik évfordulóját. A mindenki által tisztelt Georgij bácsinak éppen ezért dupla örömet jelentett a falusi kultúrházban lezajlott ünnepség. A jalu lakosai gondosan ápolják a nagy költő emlékét. Ikaltó arról híres, hogy a IX. században itt létesült a Közel Kelet egyik legelső, nevezetes akaiémiája, az Ikaltói Akadémia. A krónika szerint a XII. században itt tanult a nagy Sota Rusztaveli. Manapság inkább csak a történészeket és a régészeket érdekli az ősi Ikaltói Akadémia. Az új Ikaltóban most népi kultúregyetem működik. Grúziában ötven ilyen egyetemet találunk. Ide bárkit felvesznek, aki tanulni akar, függetlenül a korától és a képzettségétől. Az ország népi egyetemeinek seregszemléjén az Ikaltói Akadémia az elsők között végzett, és oklevéllel tüntették ki. Ezt a népi egyetemet végezte el Georgij Papalasvili is. 1/ óra reggel volt, amikor elindultunk Papalasvili házához, de a házigazdát nem találtuk otthon: rőzséért ment az erdőbe. A tizenöt kilométeres „séta" eredménye egy halom rőzse volt. Még vsak el sem f á radt, mintha csak a szomszédban lett volna. — Megszoktam már — válaszol a házigazda néma kérdésünkre. — Ha reggelente nem sétálok öt-tíz kilométert, betegnek érzem magam. Az egyemeletes ház nagy verandáján ülünk. Előttünk a nagy szőlőskert. A házigazda maga műveli, gondozza. Egy üveg grúz bor mellett az öreg komótosan beszélni kezdett életéről. Szerénységből sok mindent elhallgatott. Ezt a hozzá tartozóitól és barátaitól tudtuk meg. Több mint nyolcvan esztendő kellett Georgij bácsinak álma megvalósításához. Az elemi iskola négy osztályát még a múlt század kilencvenes éveiben elvégezte. „Alacsony" származása miatt nem tanulhatott tovább. Az első elemibe is csak azért vették fel, mert a helyi földbirtokos nővére fiává fogadta. De amikor a csalás kiderült, a tehetséges tanuló szűrét kitették az iskolából. A kisfiú könyörgött az igazgatónak, hogy hagyják tovább tanulni, de minden rimánkodása hiábavaló volt. Telaviban a papi szemináriumban, ahová Georgij be akart iratkozni, foltos öltözéke nem hatotta meg a tanárokat. Visszatért lkait óba és béres lett Makasvili hercegnél. Eltelt néhány év, és a fiatalembert behívták katonának. Ott ismerkedik meg a bolsevikokkal. Köztük reális lehetőséget lát az igazságtalanságok elleni tiltakozásra. Georgij ismét Ikaltóban van. Terjeszti a bolseviK röpcédulákat, proklamációkat. Telaviból és Ahmetából, Rutstpiriből és Isztauriból jönnek hozzá tanácsért és Georgijnak mindig van mondanivalója a számukra. 1900 ban merényletet szervei Makasvili herceg ellen. A her

: ceg megsebesül. Georgijnak pedig évekig bujdosnia kellett az erdőkben. A forradalom után Papalasvili a parasztbizottság élére állt, részt vett a földreformban, a kolhoz megalakításában.' Több évig volt a falu szovjetjében ta nácstag. Még alvásra ls alig maradt ideje. Már rég készültem beiratkozni az iskokíba —- mondja az öreg, — de mindig el voltam foglalva és zavarban is voltam. Leéltem majdnem egy egész évszázadot. Az asszony is mindig ezt hajtogatta: „Öreg vagy már, békélj meg azzal a gondolattal, hogy az unokáid tanultabbak, mint te vagy!" Így ivódtunk" vagy hét évig. Amikor betöltöttem a kilencvenediket, csak nem bírtam tovább. Lesz, ami lesz, gondoltam, nem akarok tanulatlanul meghalni... Grúziát nemhiába nevezik a hosszú életűek hazájának. Georgij bácsi sem szeretne még egypár évtizedig meghalni. A fiatalos külsejű százhúszéves öregek nem számítanak ritkaságnak Grúziában. Több mint kétezerre tehető azoknak az öregeknek a száma, akik túllépték a száz esztendőt. Ez csaknem kétszer annyi, mint az Angliában, Franciaországban és japánban élő százévesek összesen. Ugyanakkor 62 000 ember túllépte a nyolcvanat. Ezek mindnyájan frissek és munkaképesek. A százhuszonkilenc éves Hfaf laszuria tavaly nyáron 1700 kiló tealevelet szüretelt, a száztízretelt, a száztízéves Radzsen Inanesvili két hektáron nagyszerű kukoricatermést takarított be, csupán prémiumként két és fél tonna szemesterményt kapott. De vajon milyen ember Georgij Papalasvili? G

eorgij Mitirisvili mérnök, az Ikaltói Akadémia rektora nagyra értékelte az öreg tudását. Az öreg két év alatt nem mulatsztott el egyetlen előadást vagy szemináriumot sem. Élénken érdekelte minden, amit az előadó tanárok mondtak, és nagyszerűen levizsgázott. Egyik szervezője volt a hallgatók Cinandaliba és Kvareliába tett tanulmányi kirándulásának. Georgij bácsi kívülről tudja Sota Rusztaveli „Tigrisbőrös lovag'-jának mind az ezerhétszáz strófáját. Rengeteg népmesét, mondát, regét, dalt őriz emlékezetében. A néprajzosok az öreg elmondása alapján jegyezték fel azokat a grúz népmeséket, amelyek később könyvalakban is megjelentek. Georgij Papalasvilit szülőfalujában, de annak határán is túl, mint neves népdalénekest tartják számon, jóllehet Gigla nevű fia a híres grúz népi kórus vezetője, és érdemes művész, a szakértők nem tudják, kit illet az elsőség a népdaléneklésben: ai apát e vagy a fiát. Nem faggattuk az öreget arról, mit fog csinálni az akadémia elvégzése után, mert Papalasvili olyan ember, aki nem szereti előre kifecsegni terveit. De, hogy sok van belőlük, az igaz. S oly sokrétűek, mint az ő érdeklődési köre. A

szibériai hidegben és a közép-ázsiai hőségben, turista úton és úszó jégállomáson, gyönyörű szép pórceláncsészéből és sok vihart látott katonai csajkából mindig jólesik inni az aranyló színű; kellemes ízű italt. Ki tudja, lehet hogy nemsokára ugyanilyen népszerű lesz a csillagokhoz 'vezető kozmikus utakon is. Elvégre a tea valóban népi ital Arómáját és gyógyhatását már ősidők óta ismerik. A teaborok sötétzöld leveleiben értékes anyagok találhatók, amelyek aktív hatassal vannak az emberi szervezetre: koffein, tannin és illóolajok. A tannintól van a teának az a jellegzetes fanyar íze és színe az Illóolajoktól a kellemes aromája, a koffein pedig az idegrendszerre hat serkentőleg. Ezenkívül a teában vannak különféle vitaminok, köztük C és P vitamin is. Ezek fokozzák a szervezet ellenallóképességét a fertőző betegségekkel szemben, elősegítik a skorbut gyógyulását, erősítik a véredények falait INDIAI VENDÉG A múlt század negyvenes éveiben próbáltak először Oroszországban teaültetvényeket létesíteni. Néhány teabokrot ültetlek el akkor Grúziában, a Fekete-tenger partvidékén. Ezeket a bokrokat Indiából hozták. Ám a teaültetvények területe 1921-ig mindössze párszáz hektárt tett ki. A Fekete-tenger partvidékén levő Csakva faluban még ma is látni azt a primitív „gyárat", amelyben csaknem az egész tealevéltermést akkoriban feldolgozták. Ma ez a „gyár" csak egy raktár. A forradalom előtti tea minőségéről tanúskodik az a tény, hogy egyetlen fogyasztója Oroszország hadügyminisztériuma volt, amely az egész teamennyiséget „az alacsonyabb rangúak ellátása" céljából vásárolta fel. „... Kötelességemnek tartom — írta Voroncov, Grúzia cári helytartója az orosz kincstárügyi miniszterhez címzett levelében — közölni, hogy az én véleményem szerint a teafa ezen a vidéken sohanem fog hasznot hozni". A válasz így hangzott: „Beszüntetni a tea termelését, megtiltani a vetőmagmegrendeléseket". És ma? Ha Grúzia fekete-tengeri "partvidékén utazunk, az alacsony, gömbölyű bokrok végtelen s egyenes sorait láthatjuk, amint dombokra futnak fel s síkságra ereszkednek le. Itt ezeken a teaültetvényeken egész évben zöld minden. Késő ősszel vagy tél elején a bokrokat jázminszerü virágok borítják. Az ember nézi a virágzó ültetvényeket és nehezen tudja elképzelni, hogy alig harminc-negyven évvel ezelőtt itt járhatatlan erdők, páfránybozótok és ingoványok húzódtak. A szovjet emberek munkájának eredményeként létrejött a sokágú grúz mezőgazdaság, amelyben vezető helyet foglal el (a szőlővel egyetemben) a tea. Ma már sok tízezer hektárt tesznek ki a teaültetvények, s Grúzia adja a Szovjetunióban termeit teamennyiség 97 százalékát. 1966-ban rekordtermést takarítottak be Grúziában: 226 000, tonna minőségi tealevelet. A sok ezer grúz kolhozparaszt, szovhozmunkás, szakember és tudós fáradhatatlan munkája eredményeképpen megszületett a teabokor művelésének és termésbetakarftásának agrotechnikai rendszere. A teatermesztés két nagy tudományos központja működik a köztársaságban: a tea és a szubtrópusi növények országos tudományos kutatóintézete Anaszeuliban és a toní.nari tudományos kutatóintézet. A grúz tervezők új teabokorművelő gépeket hoztak letre. Nincs messze az idő, amikor az ország teatermelő gazdaságai teljes mértékben el lesznek látva gépekkel, amelyek biztosítják a teabokrok művelésének gépesítését, és ami nagyon fontos: teaszüretelőgépekkel, amelyeket a világon először Grúziában készítettek. A köztársaság volt az első a világon, amely különböző teafajták keresztezésével új, nagytermésű teafajtákat adott a világnak: a Grúzia 1. sz., a Grúzia 4. sz., és másokat. Létrehozójuk a kiváló tudós, Xénia Bahtadze akadémikus. A grúz teatermesztőknek éppen az új nemesített grúz teafajták, az új agrotechnika és a fejlett gépesítés révén sikerült elérniük a terméshozam ugrásszerű emelkedését. A teatermesztés első éveiben a legjobb ültetvényeken hektáronként 300—400 kiló tealevelet szüreteltek, most pedig a köztársaság legjobb teatermesztői hektáronként 6—10 000 kiló tealevelet svűitenek be. A FEHÉR CSILLÓSZÖR A tea szeszélyes növény. Sok figyelmet, hozzáértést és munkát igényel. A teabokrot állandóan gondozni kell: évente többször kapálják a földet körülötte és különleges vegyszerekkel műtrágyázzák. A májusban kezdődő és szeptember végéig tartó termésbetakarítás napjaiban reggeltől estig szállítják a termést az ültetvényekről. Hosszú a tealevél útja. A szedőnők ügyes kezével vagy a Szakartvelo teabetakaritó géppel leszedett levelet feldolgozzák. A teabokornak nem minden leveléből készül tea. A feldolgozásba csakis a friss, fiatal hajtások kerülnek, amelyek a legtöbb értékes anyagot tartalmazzák. Ezek a friss hajtások rendszerint két-három levélkéből és rügyből állnak. A teát, amelyet inni szoktunk, baj-hoásnak nevezik, a baj-hoa ugyanis fehér csillószőrt jelent. Így nevezik azokat az ezüstös színű bolyhokat, amelyek a fiatal levélkék alsó felületét borítják. Ezekből a levélkékből készül a legjobb ízű és legjobb aromájú tea. A szedőnőnek nagyon értenie kell hozzá, hogy szempillantás alatt kiválassza a szedésre érett hajtósokat. Képzeljük el, hogy a teabokor egy négyzetméterén 4 ezer levelet találunk, s ennek csupán egy tizedét szedik le. Hogy lesz a zöld levélből jó ízű és illatos ital? A gyárba került fiatal tealevélkék nagy átalakításon mennek keresztül. Először is elfonnyasztják: forró levegővel megszárítják a leveleket, megszabadulnak a felesleges nedvességtől, puhává, rugalmassá válnak. Ezután sodorják és bonyolult gépeken préselik őket. Az Így kapott masszát erjesztik. E folyamat során képződnek benne a tea árumínőségét: izét, aromáját meghatározó anyagok. Grúziában ma 73 teljesen vagy részlegesen automatizált, Illetve gépesített teagyár működik. A GROZ TEAT A VILÁGON MINDENÜTT ISSZÁK Annak idején sok külföldi kiadványban olvashattuk a következő sorokat: „Nagyon messze van az az idő, amikor a grúz tea piacot talál..." Ma azonban a szovjet szubtrópusi vidék ültetvényein termesztett grúz teát a világ számos országában isszák. Minden hónapban teával megrakott vasúti kocsik indulnak külföldre. 1966-ban több ezer tonna finom aromájú grúz teát exportálták Lengyelországba, Csehszlovákiába, Magyarországra, Romániába, NDK ba, Ausztriába, Belgiumba és a világ más országaiba. aZAZfeVKS UAKUUK tlííUnt.St UKU/.IAHAIV. KÖZÉPEN SAADAT MARGOLIA, AKI AZ ABHAZ KÉTHÜRÜ NÉPI HANGSZEREN, AZ APHIERCEN IATSZIK. <Kr>rtH* felvétele) A TBILISZI ATOMREAKTOR. (Trahman (elvétele) Az oldal anyagál beszerezte: A NOVOSZTYI hírügynökség.