Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-08 / 186. szám, szombat

G

rúzia a világ egyik legősibb országa. A grúzok az új kőkorszakban 5-6000 évvel ezelőtt - megtanulták a földművelést. A Grúz SZSZK lakosainak száma 4 millió 600 ezer. A köztársaság lakosainak többsége grúz, vagyis az összlakosság 65 százaléka. Grúziában élnek ezenkívül oroszok, örmények, eszétek, abházok, azerbajdzsánok, görögök, ukránok, zsidók, tatárok, beloruszok, valamint sok más nemzetiség képviselői. A grúz nép túlnyomó többsége (97 százaléka) lakik Grúziában. Grúzia fővárosa Tbiliszi, a világ egyik legősibb városa, amely pár évvel ezelőtt ünnepelte fennállásának 1500. évfordulóját. Tbiliszi lakosainak száma több mint 830 ezer. Grúzia nagyvárosai: Kutaiszi (160 000), Batumi, az Adzsár ASZSZK fővárosa (100 000), Szuhumi, az Abház ASZSZK fővárosa (90 000), Peti (50 000) stb. A legfiatalabb grúziai város Rusztavi. A rusztavi kohóüzem a grúz kohászati ipar büszkesége, technikoi vonatkozásban a legkorszerűbb üzem a Szovjetunióban. Vannak Grúziában járások, ahol sok öreg ember él. E tekintetben Abházia áll az első helyen. E kis autonóm köztársaság hegyi falvaiban élnek és dolgoznak, sőt hangversenyeken is fellépnek (van itt egy kórus, amelynek tagjai százévesek) olyan öregek, akik már rég elmúltak százévesek. Grúzia a hegyek országa. A köztársaság 69,7 négyzetkilométernyi területének több mint 75 százaléka hegyes vidék. Grúzia három fő földrajzi cónára oszlik: a Nagy Kaukázusi hegyrendszerre, a kissé alacsonyabb dél-grúzai fennsíkra és a hegyvidéki alföldi zónára. Grúziában rengeteg hasznos ásványi kincset bányásznak: vasat, kőolajat, kőszenet, tőzeget, rezet, nikkelt, ónt, cinket, arzént, higanyt, kálcedont, súlypátot, achátot, tűzálló anyagot, gipszet. Világhírű a grúziai mangán, amelyek legnagyobb szovjetunióbeli lelőhelye Csiatura grúz város közelében van. Világhírű a grúziai fehér, fekete és vörös márvány is. Grúzia a tea (97 %) és a citruszfélék (99 %) legfőbb termelője a Szovjetunióban. Az első teagyár 1898-ban épült Batumiban. Ma a grúziai teaültetvények hatalmas területet foglalnak el: több mint 60 ezer hektárt, a teatermés pedig évről évre növekszik. Grúzia 1966-ban 200 ezer tonna kiváló minőségű tealevelet adott az országnak. Grúziában egy főre számítva négyszer annyi nyersvas jut, mint Olaszországban, s több acél, mint Svájcban, Norvégiában és Törökországban együttvéve. A tbiliszi Kirov Szerszámgépgyár egy év alatt több szerszámgépet gyárt, mint a forradalom előtti Oroszország egész ipara. Grúzia ősi és gazdag kulturális hagyományokkal rendelkező ország. A grúz írás még a kereszténység előtti időkben született, s már a IV. században iskolák működtek az országban, s azokban a helyi lakosokon kívül görögök is tanultak. A grúz kultúra az V. században átlépte az országhatárt és megjelent Palesztinában, Szíriában, Görögországban, Egyiptomban és más országokban. A Grúz SZSZK igen müveit ország. Itt van a Szovjetunióban a legtöbb főiskolát végzett ember, minden 1000 lakosból 45 főiskolai végzettségű, 217 tudományos intézmény működik a köztársaságban, ezekben több mint 14 ezer tudományos munkatárs, köztük 650 doktor és 4000 kandidátus dolgozik. A 18 grúziai főiskolán az 1965-66-os tanévben körülbelül 77 ezer diák tanult. A köztársaság legnagyobb egyetemei: az áHamí egyetem, a politechnikai főiskola, az orvosi egyetem és a mezőgazdasági főiskola. A KURA FOLYÓ KÉT EGYENLŐ RÉSZR1 ZIA FÖVÁkOSAT, TBILISZIT. [On ÉV A SZÍ HAT/ GRÜZ ÉS ÖRMÉNY CSAPATC DA MÉRKŐZÉSE. (No A

grúz népköltészetben az Inguri folyót gyakran hasonlítják a párduchoz. Napjainkban a párducfolyó az ember akaratának engedelmeskedve félreugrott és most A rövid, de annál hatalmasabb erejű Inguri a Kaukázusi Fő Hegygerinc alpesi havasaiban ered. A felhők közelében elterülő Szvanétiából Indul el, aztán lefelé száguld Grúziában az Inguri folyón páratlan gátrenterü, hatalmas kapacitású erőmű épül messziről figyeli a számára épülő 300 méteres ugrósáncot. a hatalmas hegyek között egészen a Fekete-tengerig. A forrásvíz tisztaságú patak rövid szakasz után háborgó, zavaros, bömbölő folyóvá változik. Grúziában régóta töprengtek azon, hogyan lehetne az Ingurlt az ember szolgálatába állítani. A XX. század legelején Niko Nikoladze, a kimagasló társadalmi személyiség egy 25 ezer kilowatt kapacitású vízi erőmű építéséről ábrándozott. A mai mérnöki számítások lényegesen korrigálták a tervet: csaknem hárommillió kilowatt lesz a soklépcsös inguri vízi erőmű kapacitása. Első részegysége hatvan százalékát adja majd ennek a mennyiségnek. Építését az új ötéves terv végére fejezik be. Működésbe lépésével csaknem megkétszereződik Grúzia energetikai kapacitása. Ezt az ugrásszerű növekedést a köztársaság sokoldalú gazdaságának, különösen gépiparának, kohászati és vegyiparának gyors fejlődése tette lehetővé. De kapcsolatban van a grúz városi ós falusi dolgozók növekvő kulturális Igényeivel is. A lenini villamosítási terv keretében feléptllt zemo-avcsalal vízi erőmű a Kura folyón annak idején nagy erőműnek számított nemcsak Grúziában, hanem az egész Szovjetunióban i». A szovjet emberek más mércével mérnek már. Az inguri vízi erőmű villamos energia termelése — az erőmű teljes befejezése után — huszonötszörösén túlszárnyalja a zemo-avcsalal erőmű teljesítményét. „Ahhoz, hogy megértsük, milyen nagy méreteket ölt majd Grúziában a villamos energia fogyasztása — mondotta Vaszilij Mzsavanadze, a Grúz Kommunista Párt KB első titkára az SZKP XXIII. kongresszusán elhangzott felszólalásában —, elegendő annyit mondani, hogy csupán a tv-készülékek áramellátására 1970-ben két olyan erőmű kapacitása szükséges, mint a zemo-avcsalal erőműé." Az inguri vízi erőmű egyik szembetűnő sajátossága az egyedülálló 300 méter magas, 650 méter hosszú árokrendszerű gát. A dzsvari szakadékban felépülő gát az öszszes hasonló típusú gátak közt a legnagyobb lesz. Hatalmas, élére állított, kettős görbületü betonív ez, vagyis görbe vonalú horizontális és vertikális síkban egyaránt. Mögötte szélesen terül el a mesterséges tenger. A hegye* alatt húzódó 15 kilométer hosszú vízelvezető alagúton zúdul majd át óriási nyomással a víztárolóból a víz a föld alatti tő erőmű turbináiba, majd tovább az Erisz-chall folyó völgyében húzódó elvezető csatorna útvonalán elhelyezkedő erőművekhez. A dzsvari gát építéséhez több mint négymillió köbméter betont használnak fel, vagyis annyit, mint amennyit negyedszázad alatt használtak fel az összes grúz vízi erőmű építéséhez. A dzsvari szakadékban és az Inguri, valamint szomszédos folyók alsó folyása mentén több tucat kilométernyi szélességben folyik már az építkezés. Éjjel-nappal szállítják az építkezésre a különböző építőanyagokat. Az idén az építők legemlékezetesebb eseménye az Inguri medrének elrekesztése volt. Ezt megelőzően a hegyben egy négyemeletes ház magasságú vízelvezető alagutat vágtak. Két fiatal exkavatátorkezelőt, Ilja Sankulasvllit és Gerontij Kvltatianit érte az a megtiszteltetés, hogy megnyithatták a gátat. Az Inguri új medrébe ömlött. Több testvéri köztársaság dolgozói: grúzok, oroszok, örmények, ukránok, azerbajdzsánok, abházok és más szovjet nép fial építik az inguri vízi erőművet. Nincs már messze az idő, amikor az Inguri dühödten zúdul majd le a mélybe, megforgatja a turbinák lapátjait és villamos energiával látja ©1 az embereket. LEV GOLCYINOV