Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-08 / 186. szám, szombat

A népszerű „királyi játék" valamikor két évezreddel ezelőtt legendáktól övezve Indiából indult el hódító útjára, amely ott volt Perzsia hatalmának jényénél és alkonyánál, társa volt a középkor lovagjainak, a főúri palotákból utat tört ma gának a nagyvárosok kávé házaiba, korunkban pedig már mindenüvé, a gyári sportkörökbe, a falusi kultúrotthonokba, az emberek milliói közé. A játék varázsa egyaránt rabul ejti a lángelméket és gyerekeket, a csupán unaloműzésből játszó kávéházi sakkozókat és a sakkal szinte tudományos alapossággál foglalkozó hivatásos nagymestereket. Legújabban pedig már tudósok szerkesztenek sakkozógépeket, hogy kutassák, mennyire képes az elektronikus agy versenyre kelni az emberi elmével. A KÁVÉHÁZI SAKKOZÓ Sakknyelven általában így nevezünk minden olyan sakkozót, aki csupán unaloműzésből vagy megszokásból iil le a sakktáblához, néhány óra alatt lejátszik 20—30 partit, és jó szórakozásnak tartja ezt az időtöltést. A sakk-király alattválóinak ők képezik a legnépesebb rétegét. A kávéházi jelző azért ragadt rájuk, mert a polgári forradalmak után már a sakk a legszélésebb néptömegek körében is tért hódított, leginkább a kávéházakban talált otthonra. Minden európai nagyvárosnak meg volt a híres sakk-kávéháza, közöttük a legnevezetesebb a párizsi Café de la Régence, melynek olyan szellemi nagyságok voltak a törzsvendégei, mint Voltaire, Rousseau, Diderot, d'Alembert, Robespierre és Turgenyev. A kávéházi sakkozók a királyi játékközkatonái, legodaadóbb hódolói. Nem játszanak minősítésért és címért, nevük sohasem kerül be az újságok sakkrovataiba. Állandó társuk a kibic, nélküle igazi kávéházi sakkparti el sem képzelhető, íratlan szabály szerint szótlanul kellene végigszemlélnie a partit, de melyikük bírná ezt a tilalmat betartani? Hisz a kibic mindig többet lát, mindent jobban tud, mint a játékos. És felváltva röpködnek a hagyományos szállóigék: „link sakkozó, sakkot lát, sakkot ad, — sakkot az egész családnak (értve ez alatt a királyt, a királynőt, és a bástyát), -— ha nincs túzok, a veréb is jó, — előre honfiak! (amikor a szabad gyalog ellenállhatatlanul tör az utolsó sor felé)... Épp ez ad olyan sajátos zamatot a kávé házi partinak. Sajnos, amióta vendéglátó iparunkban az „akkumuláció" a mindenható úr, a kávéházakban hadat üzentek a sakkozóknak. Mert kinek is kell olyan vendég, aki képes három-négy órát is eltölteni a sakktáblánál — egyetlen feketekávé mellett? A VERSENYSAKKOZÓ Kávéházi társával ellentétben gyakran öt óra se elég egy parti lejátszásához. Tenyerébe hajtott fejjel, összeráncolt homlokkal, mozdulatlanul és némán mered a sakktáblára, agyában stratégiai tervek, taktikai kombinációk születnek, asztalán sakkóra ketyeg, és a jól megfontolt lépés után a laikus számára érthetetlen rejtjeleket ír egy papírlapra. A sakkot nem kávéházban, hanem versenyteremben űzi, a kibicet — bocsánat, a nézőt zsinór választja el a ringtől, nagyobb versenynél fali táblákon ismertetik lépéseiket a közönség gel. Álma versenyt nyerni, mesteri vagy ,... a kibic mindig többet lát, mindent jobban tud." (P. Štécha fel v.) Királyi A sakk az a tenger, amelyböl egy szúnyog is ihat, és amelyben egy elefánt is fürödhet. (Osi indiai közmondás) írta: Dr. KOZMA GYULA nemzetközi sakkmester legalábbis mesterjelölti címet szerezni, hogy neve bekerüljön a sakklexikonba. Külföldi folyóiratokat fizet elő, sakkkönyveket tanulmányoz, vesztett játszma után nem alszik, hanem az ágyban forgolódva azon töpreng, hol követte el a döntő hibát. Életrendje szigorúan megszabott. Játéknapokon rendszeresen eljár a sakk-körbe, naponta otthon sakkedzéseket tart, az utcán járva is sakkjátszmákat elemez a fejében, a verseny idején előnyben részesíti a foszfor tartalmú ételeket, melyek állítólag serkentik az agy működését, a játszma előtt egy-két órára lefekszik, hogy agya minél pihentebb legyen. Legnagyobb problémája a játszma előtt, hogy a király vagy a vezér előtti gyaloggal kezdjen-e, a Játszma után pedig, hogy mit tegyen Idegeinek megnyugtatására. Verseny alatt négy-öt kilót fogy, ha rosszul végez, megfogadja, hogy végleg felhagy a sakkozással, mert amúgy sincs belőle semmi haszna, de néhány hét múlva már alig várja, hogy elkezdődjön az új verseny. CSODAGYEREKEK Bár a sakk rendkívül bonyolult játék, nagy elméleti felkészültséget és gyakorlati tapasztalatokat igényel. Meglepően sok versenysakkozó már egészen fiatal korban is komoly eredményeket ér el. A csodagyerekek sorából csak egyet említek, Capablancát, az egykori világbajnokot, aki igen érdekes módon tanult meg sakkozni. Négyéves volt, amikor apjának „kibicelve" minden majáték gyarázat nélkül nemcsak a figurák menetmódját leste el, hanem a sakkjátszma vezetésének titkaiba is behatolt. Egy nap, amikor apja befejezte a játékot, megkérte, játszón vele is egy partit. Az apa nagy meghökkenésére a játszmát a négyéves gyerek nyerte. A mai csehszlovák éljátékos Hort 14 éves korában szerzett sportmesteri címet, Fischer nyolcszoros amerikai bajnok 15 éves korában már nemzetközi nagymester volt, a szovjet Szpaszkij pedig 16 éves fejjel érdemelte ki ezt a legmagasabb minősítést. Aki tehát komoly versenysakkozó alatt kopaszodó, idősebb embert képzel maga elé, a legtöbb esetben alaposan téved. Egy ízben én is ennek az általánosan elterjedt hiedelemnek lettem áldozata. Trenčínben játszottam szimultánt és ellenfeleim közt volt egy kilencéves kisfiú is. A legnagyobb figyelmet nem erre a játszmára összpontosítottam, gondolván vele úgy se lesz nehéz dolgom. Ám egy Idő múlva megdöbbenve vettem észre, hogy rosszul állok a fiúcska ellen, sőt megfigyeltem, hogy a gyereknek még arra is van ideje, hogy tanácsokat osztogasson két meglett korú szomszédjának. Három játszmát vesztettem a szimultánban — a kisfiú és két szomszédja győzött le. Hat év múlva az országos bajnokság döntőjében találkoztam vele, és ma már a főiskolás válogatott tagja. VILÁGNAGYSÁGOK A sakkjáték az emberi kultúra sok nagy alakját is hódolói közé számíthatja. Csak néhány híres nevet említek meg, akik nemcsak szerettek sakkozni, hanem igen jól is játszottak (a kettő között ugyanis nagy a különbség, j Kiváló sakkožó volt Rousseau francia filozófus és Alfréd Musset, a költő, aki sakkfeladványokat is szerzett. Turgenyev Párizsban versenyen is játszott, de jól sakkozott Tolsztoj és Puskin ls. Marx és Lenin is kitűnő sakkozó volt. Lenin, aki a sakkot remek agytornának nevezte, egyetemista korában tagja volt a kazani sakk-körnek, sőt levelezési játszmákat is játszott A magyar kultúra nagyságai közül elsősorban Erkel Ferenc nevét illik megemlíteni. SAKKOZÓGÉPEK A múlt év novemberében a maga nemében egyedülálló nemzetközi sakkmérkőzés kezdődött — két gép négyjátszmás párosmérkőzése. A két „ellenfél" a moszkvai kísérleti és elméleti fizikai intézet M 20 és az amerikai Stanford egyetem Computer IBM 7090 típusú elektronikus számológépe. Az első játszmában az M 20 már a 17. lépésben bemattolta ellenfelét. Ha feltámadna poraiból Kempelen Farkas, a híres pozsonyi feltaláló, valószínűleg hamiskás mosollyal azt mondaná, hogy ő már két évszázaddal ezelőtt véghez vitte ezt a csodát és az ő legendás „sakkozó törökje" meg is verné a mai tudósok sakkozógépeit. Igaza is lenne, mert furfangosan megszerkesztett sakkautomatájába elrejthetne valamilyen kiváló sakkozót (amint azt annak idején tette) és még a legkitűnőbb gép sem lehetne egyenrangú ellenfele; A sakkozó gépek programozása egyébként nem veszélyeztetik a sakkmesterek kenyerét. A tudományos fejlődést szolgálják. A tudósok ugyanis a sakkjátékot is segítségül hívják annak megállapítására, milyen mértékben képes az elektronikus agy saját magát tökéletesíteni. Az elv, Igen leegyszerűsítve, körülbelül a következő: az elektronikus gép számára programot dolgoznak ki, mely a sakk általánosan megállapítható törvényszerűségeit tartalmazza, és ezenkívül nagy mennyiségű Információval (lejátszott sakkjátszmával) látják el a gépet. A gép minden lépés után szelektál, kiválasztja azokat a játszmákat, ahol az adott állásban olyan lépés történt, mely után a a játszma győzelemmel végződött. Ha aztán a gép már ilyen játszmát információi között nem talál (ami előbb-utóbb okvetlenül bekövetkezik), számításba veszi az összes lehető húzást és közülük a megkapott program alapján kiválaszt egyet. Minden egyes így játszott játszmát is „elraktároz emlékezetében", és ha az előző játszmába hibát követett el, ezt már többé nem ismétli meg. !gy tökéletesíti a gép saját magát, természetesen a megadott program keretei között. De mivel a sakkban a lehetőségek száma közel jár a végtelenhez és lehetetlen olyan általános szabályokat programként kidolgozni, amelyek minden állásban érvényesek lennének, az elektronikus agy valószínűleg soha sem fogja elérni a mestererejű sakkozók játékerejét. CZ1MAG1N szovjet nagy ^ mester mondta el nekem a következő kedves történetet. Az általa vezetett úttörő sakk-körbe meghívta Botvinnyik exvilágbajnokot, a műszaki tudományok doktorát, beszéljen a gyerekeknek a sakkozó-gépekről. Az előadás után az egyik kisfiú ezt kérdezte tőle: Tessék mondani, ha a gépek is sakkozni fognak, azért mi is, ugye? Az exvilágbajnok mosolyogva nyugtatta meg, hogy ezt a szép, vonzó játékot nem fenyegeti semmi veszély. Furcsa ember ? IDŐS, SZIKÁR EMBER lép az irodámba. Félénken körülnéz és bemutatkozik. Egy halom papírt szed elő: csupa panasz. Ezeket küldözte a járási szervekhez. ÜiiSözik őt... Ablakait sorozatosan beverik ... Védelmet, megoldást keres ... — Beszélhetek nyugodtan? Ha lenne egy írógép, inkább leírnám... Mert, amit itt elmondok, bizonyára más is hallja ... Hirtelen kételyeim támadnak. Furcsa embernek tűnik. A betört ablakokat ellene irányuló merényletnek minősíti és fél. A községi vezetőkre neheztel, akiktől több segítséget, védelmet vár. Néhány nap múlva táviratot kapok: ismét beverték az ablakait. Nyomban utána a másik távirat: a háztulajdonos kizárta őt. A járási pártbizottság két dolgozójával érkezünk a helyszínre. A járáson különben ismerik az iigyel. Ax ellenőrzési osztály vestője is, az ügyészség is. A vélemény az, hogy furcsa ember, de meg kell találni a megoldást. A községben előbb a panaszost keressük. Bárkinél érdeklődünk, sokatmondó mosoly a válasz. A nemzeti bizottságon az elnök nagyot sóhajt, a titkár gondterhelten simít végig a haján. íme, egy újabb panasz kivizsgálása következik . . . Lassan kialakul a teljes kép. A helyi nemzeti bizottság több panaszról csak a felsőbb szervek útján értesült. A panaszos hozzájuk közvetlenül nem fordult. Ezt a tényt velük szembeni bizalmatlanságnak veszik. S talán, ha nem mondják is, kissé neheztelnek ezért. A panaszos az utóbbi időben már a köszönésüket se fogadja. Pedig lakásügyét az e téren mutatkozó minden nehézség ellenére is próbálták rendezni. A ház, amelyben la kik, néhány hónappal ezelőtt gazdát cseréit. Az új tulajdonos előbbi lakásából kénytelen kiköltözni, mert a ház bontásra kerül. A lakó pedig az új házban akadály. A panaszosnak felajánlottak egy lakást, amit ő nem fogadott el. Igaz, a járási szervek is egészségtelennek minősítették, de a községi vezetők állítják, hagy jobb lakás jelenleg alig akad és mások oda is örömmel beköltöznének. Az új háztulajdonos felesége (nyolc gyermek anyja) nem titkolja, bogy eltökélt szándéka a lakót kiüldözni, akkor is, ha ezért börtönbe kerül. A körülményekből ítélve e kijelentés fenyegetéssel is felér. S a panaszos ablakaiban talált kövek láttán a sok levél, a védelemkérés nem is tűnik túlzásnak. Furcsa ember ... Furcsa ember .. . Lehetséges. Ám ember! S ez a lényeg. A községi tisztviselők iš felismerik a helyzet komolyságát, és gyors intézkedést ígérnek. Mert eddig talán a furcsa ember panaszában akaratlanul is furcsaságot véltek. Azóta két hír érkezett a furcsa emberről. Távozásunk után a háztulajdonos ismét beverte az ablakait, bizonyára abban a hitben, hogy úgy mint eddig, ezután sem történik baja. Mire nyomban kiszállt az ügyész és a panaszos a helyi nemzeti bizottság segítségével még aznap új lakást kapott. Néhány nappal ezelőtt megérkezett a panaszos levele is, melyben már nem panaszkodik. Csupán ., ,, ügyének kedvező megoldásáról értesit. tlit^í AZ ESET TANULSÁGOS, mert általánosítható. Valljuk be őszintén, néha hajlamosak vagyunk a igg7. számunkra furcsának tűnő embereket más mércével mérni — akaratlanul és rossz szándék nél- vil. 8. kői is ... Pedig az ember furcsaságában sokszor csak az őt övező események furcsasága tükröződik. ZSILKA LÁSZLÓ W