Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-08 / 186. szám, szombat

Ez maidnem felhőkarcoló A szakmájukhoz értők szép nagy nyugodtságát lá­tom Ondrej Konôpka építésvezető minden mozdulatá ban. Ahogy a tervrajzot az asztalra teríti, ahogy be­széd közben takarékos mozdulatokkal gesztikulál né­ha. Bratislava legmagasabb lakóházát építi. Tízenhat emeletes lesz a MiletiC utcai toronyház, néhány hónap múlva 96 család lel benne otthonra. Kint az udvaron az építődaru gigászi zsiráfként me­red a magasba, szépen, rendben emelgeti a szerkezeti elemeket. Ha minden simán megy, egy-két nap alatt emeletnyivel gyarapszik a ház. a z építészvezető irodájá­ban látszólag teljesen logikátlanul nehéz ká­beltekercs és festékesdobozok, iratkötegek és kőművesszerszá­mok hevernek kusza összevisz­szaságban. Ez azonban csak a szakmán kívülieknek tűnik ren­detlenségnek. Hogy itt céltala­nul heverjen valami, arról szó sincs. Kísérleti építkezés ez, ügyelnek rá, hogy pontosan az üzemterv szerint történjék itt minden anyag felhasználása, minden gép munkába állítása. — Nem idegesítő az ilyen munka? — A „befutott" szériamunka — felel az építésvezető — ké­nyelmesebb. Ez viszont sokkal, szebb, mert igényesebb... Az ország néhány nagyobb városában már építettek ilyen, Bratislavában még experimen­tumnak számító betonvázas to­ronyházakat. Ennek ellenére az építkezés mégis kísérleti jelle­gű, mert a Stavoindustria itt több, egészen új technológiai eljárást alkalmaz. — Szívesen laknak majd ben­ne? — Nagyon szép lakások lesz­nek — bólint. Hogy ez nemcsak a sajátke­zűleg készített műnek szóló di­cséret, arról a tervrajzok átta­nulmányozása után győződtem meg. A tervezőknek a tömeg­lakások szinte minden gyer­mekbetegségét sikerült kiliü­szöbölniuk. — Tizenhat emeletnyi magas­ság — mondom, — az már jócs­kán igénybe veszi a lábat... Ez már majdnem felhőkarco­ló ... — A toronyházakban olyan gyakori „A lift nem működik" táblára gondol? A tervezők is gondoltak erre. A házban majd két felvonó működik. De nem­csak ez jelent itt újítást. A szo­bák is tágasabbak lesznek a szokottnál. Ogy hiszem, a ben­ne lakók számára is nagyobb fo­kú intimitást biztosítunk. A ré­gebbi típusú tömeglakásokénál például itt lényegesen iobb 23 Az egykori kőműves szakmát 1967. változtatott. Ma már építősze­VII. 8. félőként dolgozik, és évente több száz ú j lakás kerül ki C keze alól. ** (Németh János felvételei] lesz a hangszigetelés. A terve­zők a lakások méreteit, a szobák számát illetően is a legkülön­félébb igények kielégítésére tö­rekedtek. A legkisebb egy egy­szoba-hálófülkés garzonlakás. A legnagyobb pedig ötszobás. Az előbbi egyedülálló ember számára, az utóbbi pedig egy sokgyermekes család részére épül. — Ilyenkor, az építők napja előtt bizonyára önök is elgon­dolkoznak afölött öt-tíz-húsz esztendő alatt milyen változá­sok következtek be a szakmá­ban .... — Huszonhárom esztendeje dolgozom a szakmában — fele­li az építésvező. — Fiatal tech­nikusként egy magáncégnél kezdtem. Az ott szerzett tapasz­talatok sem elvetni valók. A magánvállalkozó például meg­tanított rá, hogyan kell az épí­tőanyaggal takarékoskodni. Én azóta is azt tartom — pedig mil­liós értékekkel rendelkezem —, hogy minden feleslegesen a hulladékba dobott tégláért, minden marék cementért kár. Ha csak lehet, ezt a beosztott­jaimmal is tudatosítom. — Ön szerint, mi a megtett út legjelentősebb mérföldköve? — Az építőipar gépesítése. Ez alapjában véve megváltoztatta a munkák fellegét. A kőműves kezét régebben millió más kéz között is megismerte az ember. A tégla durva jószág, marja a kezet. Ha kedve van hozzá, bal­lagjon fel a tizenegyedik eme­letre, onnan jól látni a város új lakótelepeit. Sok kőműves kezét tönkretette volna a tég­la, ha nem panelből épülnek azok a házak. (*fr ét kezem ujjai sem bi­zonyulnak elegendőnek, amikor — jómagam is panelházi lakos lévén — felso­rolom a tömeglakások hátrá­nyait. Konôpka építésvezető türelmesen meghallgatja a lis­tát. — Ha akarja, mert szakma­beli vagyok ráadásként magam is felsorolhatok még néhány tucatnyi fogyatékosságot, me­lyek bennünket építőket is ag­gasztanak. Mondjuk meg őszin­tén, hogy a mennyiség a lakás­építésben a minőség rovására ment. Nem akarok most mellé­beszélni, de tény, hogy ez szük­séges rossz. Legalábbis egy idő­ben többé-kevésbé az volt... — Ma már jobb a helyzet? — Lényegesen jobb. Ogy vé­lem, hogy a „klasszikus" panel­házak építését fokozatosan megszüntetik. Helyüket a be­tonvázas lakóházak foglalják majd el. Ezek mind sztatikai­lag, mind pedig esztétikai szem­pontból megfelelőbbek, mond­hatnám: emberközelibbek, hu­mánusabbak. Talán annak kö­szönhető ez, hogy valamelyest — legalábbis országos viszony­latban — már nem olyan ag­gasztó a lakáshiány. Bratislavában ez még nem tapasztalható. A Miletiő utcai ház holnapi lakói — talán ki­vétel nélkül mind a 96 család — naponta ott vannak az épít­kezésen. Legtöbbjük nem saj­nálja a fáradságot és a már el­készült emeleteken el-elnézelő­dik, egy-egy szobában gondolat­ban némelyek már a bútort is „elhelyezik". Az építőket — még a legszőrösebb szívűeket sem — hanyja ez hidegen, hi­szen a holnapi lakástulajdono­sok így sóhajtoznak: „Szük­séglakásban lakom már tizen­öt esztendeje". „Az anyósom igáját nyögöm, öt éve" stb. — Tehát kell a lakás — mor­fondírozom magamban. — De még mennyire kell — bólint az építésvezető. — El­fut a méreg, ha valaki azt mondja: bezzeg, a régi téglala­kások ... Valóban, a kétkezi munkával épített kis házaknál jobb minőségű munkát végez­hetett az ember. Ehhez azonban nem térhetünk vissza. Az ipa­rosított lakásépítést kell töké­letesíteni. És lehet is tökélete­síteni•. Az igazság azonban az, hogy a bratislavai panelgyár sok gon­dot okoz az építőknek. Kelle­metlen meglepetés, ha a daru a tizedik-tizenkettedik emeletre szállítja az építőelemet, és ott kiderül, hogy az „csekély" öt centiméterrel szélesebb a kel­leténél. Ilyenkor az építő-sze­relő nem tehet mást, mint, hogy előveszi a hagyományos, már­már eldobott kőműves kalapá­csot és a felesleges öt centimé­ternyi betont lefaragja. — Ez azonban időveszteség. Az építésvezető néhányszor már meglátogatta a panelgyá­rat, fel is fedezte, hol a hiba. — A panelformákat kellene már kicserélni. Ogy látszik, ez a gyárnak nem lenne előnyös, mert meglehetősen sokba ke­rülne. Érthető, hogy az új gaz­daságirányítási rendszerben minden koronával jól kell gaz­dálkodni, de nem úgy, ahogy azt a panelgyár teszi. Ha az tíz­ezreket takarít meg ily módon, máshogy — időveszteség, határ­idő eltolódása stb. miatt — a népgazdaságot százezres, sőt milliós károk sújtják. Konôpka építésvezető hirte­len az órájára pillant. — Nagyon siet? — Vizsgára indulnék. A pro­fesszor szereti a pontosságot. Negyvenéves fejjel az ember legyen kötelességtudó. (J óval harmincon felül ne­/, kivágott a főiskolai ta­(7 nulmányoknak. Az első év legelső előadásán ötvenket­ten voltak az évfolyamban. A létszám azóta erősen — hétre — csökkent. Ma — a harmadik évfolyam végén — az építésve zető már a diplomamunka té­máját latolgatja. Közben pedig — kísérletileg — Bratislava legmagasabb lakóházát építi. A diplomamunka témájának megválasztása aligha okoz szá­mára gondot. Titokban már tá­gas, légkondicionáló berende­zéssel ellátott lakások ezreiről álmodik, melyekre majd évtize­dek múlva is büszkén rámutat­hat: én építettem. Fülek városi jellegei itt Beszélgetés Schneider Péter elvtárssal, a Füleld Városi Nemzeti Bizottság elnökével Fülek régóta a környék cent­ruma. A század elején fejlő­désnek indult gyára nemcsak az itteni, hanem a szomszédos falvak nagy munkaerőfelesle­gének egy részét is alkalmaz­ta. Az országban itt fizették a legalacsonyabb béreket. A hely­ség csakhamar a munkásmoz­galom egyik erős fellegvára, a vörös Fülek lett. A kommunis­ta párt vezetésével a munká­sok szüntelenül harcoltak nyo morúságos életfeltételeik meg javításáért. Az akkori helyzet rányomta balyegét a helységre. Fejlődésről szinte egyáltalán nem beszélhe­tünk. A viszonylag nagyszámú munkást foglalkoztató zománc­edénygyár alkalmazottai toldott-foldott barakkokban dolgoztak. A fülekiek nagy része egészségtelen, nedves, sötét lakásban élt Esős időben sártengerré váltak az utcák. A lakásépítés fejlődése lényegében a háború után kezdődött 1950-től 1966-ig 334 állami, 312 szövetkezeti és 370 családi ház épült. Ez azt jelenti, hogy a lakosainak számában is gyarapodó Fülek lakásainak csaknem a fele megújhodott. — Igazi városias képet azonban valójában csak most ölt Fü­lek — jelentette ki Schneider elvtárs. — Eddig nem folyt igazi lakótelep építés. Most, a csatornázás és a vízvezeték kiépítése után (erre mintegy 30 millió koronát ford(tottunk) kidolgoztuk a városrendezési tervet, amit a KNB is jóváhagyott. Ennek kere­tében tovább épül a Füleki-tér, a nagy kiterjedésű új városköz­pont. Többemeletes lakóházak egész sora áll már Itt a magyar és a szlovák iskola, az üzemi klub nagy épülettömbjei mellett. Az 1968—71-es években a terv szerint sor kerül 307 lakásegység és a legfontosabb közszolgáltatási létesítmények: 96 férőhelyes óvoda, bölcsőde, üzletek, üzemi étkezde és a postai új, nagy épü­letének felépítésére. Központi kazánház látja majd el fűtéssel ac egész városnegyedet. Az új házakban már szerelik a gázvezetéket is, mert kilátás van rá, hogy 1970-után a várost bekapcsolják a gázvezeték-hálózatba. Addig is központilag, palackozott gáz se­gítségével oldjuk meg a gázellátást. — A várossal együtt az ipari üzemek ls jelentős átalakuláson mennek át. A Mier faipari üzem teljesen új épületekbe költözik, ahol meglesz a korszerű termelés minden feltétele. Az új mű­helycsarnokok építése eredményesen folyik, az építők be akarják tartani az 1971-es átadási határidőt. A Kovosmalt korszerűsítésé­re és kibővítésére a közeljövőben 110 millió koronát fordítanak. Az üzem iparitanuló-intézetének új épületét most tervezik. A nemzeti bizottság szeretné elérni, hogy a Mler-üzem áthur­colkodása után a gyár jelenlegi épületeit valamilyen szövetkezeti, vagy állami üzem létesítésére használják fel. Ez az igyekezetük minden bizonnyal az illetékes szervek megértésével találkozik majd. Schneider elvtárs a fejlődés e biztató adatainak felsorolása mellett megjegyzi, hogy a városban továbbra is gondot okoz a la­kásprobléma'. Kevés állami ház épül, s ezeket is elsősorban az asszanálás során kiköltöztetett családok kapják. A VNB-t azon­ban még nem értesítették arról, mikor kezdik meg az e célra ter­vezett 40 lakás építését. Sok család, elsősorban a cigányok nyo­masztó lakásproblémájának megoldása még igen távoli jövő kér­dése, mivel ezek a szövetkezeti lakásépítésbe anyagi okok miatt nem tudnak bekapcsolódni. Emiatt a mintegy 600—700 lakosú „cigányszög" viskóinak 1971-ig kitűzött felszámolását semmi eset­re sem tudják megvalósítani. — A város gyorsan épül, a kereskedelmi hálózat bővítése azon­ban messze lemarad a fejlődés üteme mögött — mutatott rá a VNB elnöke —. Városunk üzleteinek nagy része még jóakarat­tal sem mondható városias jellegűnek. A felszabadulás óta úgy szólván semmi nem épült, az üzletek régiek, szűkek. Az új la­kótelepen sem létesült eddig üzlet, mivel a rendezési tervet csak nemrég hagyták jóvá. Az új negyedből sok ember több kilométer távolságra jár bevásárolni, mert az üzletek nagyrészt a régi vá­rosközpontban vannak. A tervbe vett új üzletek felépítése is csak részben enyhít a helyzeten. Valóban itt az ideje annak, hogy az illetékes kereskedelmi szervek módot találjanak a kereskedelmi hálózat kívánt ütemű fejlődésének megoldására, a jelenlegi kri­tikus helyzet megjavítására. — Az utcák — Fülek másik nagy problémája. Amit régebben építettünk, a csatornázás során az is megrongálódott. A VNB, a rendelkezésére álló csekély anyagi eszközök ellenére, nagy erő­feszítéssel már több utat rendbehozott. Az idén gyorsabb fejlődés várható/A helyi utak építésére kapott 400 ezer koronán kívül a városi nemzeti bizottság egymillió korona kölcsönt vesz fel, mely­ből rendbehozzuk a fél-fél kilométer hosszú Partizán és Gorkij utcát. További félmillió koronát fordítunk a Družstevná utca rend­behozására. A várost átszelő állami utat járdától járdáig aszfal­tozni fogják. Egyúttal folyik a járdák, a parkok, a zöld sávok létesítése a lakosság tevékeny részvételével. Több mint két­millió korona értékű kötelezettséget vállaltak a fülekiek az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére. A múltban nagyon elha­nyagolt városi parkot is szépen rendbehoztuk. A park szépsége azonban elsősorban a lakosságtól függ, attól hogy mennyire óvja, mennyire magáénak tartja a parkot. (Egyesek sajnos túlságosan is a magukénak tartották, mert az idén ismeretlen tettesek 240 kiültetett rózsabokrot elloptak.) Jól felszerelt gyermekpark léte­sítését tervezzük, amit a szülők már régóta kérnek. A közvilágí­tás korszerűsítésére is jelentős összegeket fordítunk. A város fo része megvilágításának modernizálását már az idén befejezzük. Az innen lekerült világító testeket a mellékutcákban szereljük fel. — A jelentős beruházásokat az teszi lehetővé, hogy a nemzeti bizottság kihasználja az új gazdaságirányítási rendszer nyújtotta lehetőségeket. Sza­J, ~mx wS­í L i •; in L , ä [;.- í y K: I » I mos ágat TÓTH MIHÁLY | A MÁSODIK ÖTEMELETES SZÖVETKEZETI HÁZ szolgáltatási szerveztünk: szobafestő, mázo­ló, kőműves, és villanyszerelő cso­portot, fürdőt, szál­lodát és vendég­lőt tartunk fenn. A tiszta bevételt a város fejlesztésé­re, csinosítására fordítjuk, egyszer­smind ezek a la­kosság igényeinek kielégítését is szolgálják. (G. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents