Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-05 / 183. szám, szerda

Van-e már nálunk tudományos-műszaki forradalom ? Az üveghazban. Az utóbbi évtizedekben nemegyszer csaknem észrevétlenül olyan irányzatok és tényezők kezdtek érvényesülni a társadalmi és gazdasági életben, amélyek távlati kihatásúak. Indokoltan feltételezzük, hogy nagyon mélyrehatóan befolyásolják majd a jövőben az emberi tevékenység anyagi jeltételeit. Miért jellemzik a mai időszakot találóan — de nem teljesen pontosan —, mint a tudományos-műszaki forradalom kezdeti fázisát?. Mikor kezdődik tulajdonképpen a tudományos-műszaki forradalom és ini jellemzi? Egyáltalán forradalomról, azaz olyan mennyiségi ugrásról van-e szó a termelőerők fejlődésében, amely mély emberi és társadalmi változásokat okoz? Számos ilyen kérdés merül fel a tudományos-műszaki forradalom körül, amelyekkel világszerte foglalkoznak. Sok kutató tagadja, hogy a termelőerők mai dinamikus fejlődése forradalmi változásokat vonna maga után. Sokan azt állítják, hogy lényegében csak annak az ipari forradalomnak a logikus folytatásának vagyunk tanúi, amelyet az iparosítás és a műszaki fejlődés egyéb tényezőinek megsokszorozása okoz. A FÖ JELLEMZŐK A tudományos-műszaki forradalom kétségtelenül még csak kezdeti stádiumában van, ezért csupán nagy vonalaiban vizsgálhatjuk s kevésbé foglalkozhatunk konkrét részleteinek elemzésével. Mindenesetre azonban komplex módon figyelembe kell vennünk mindazokat az egyetemes változásokat a tudományban, a technikában és az emberek viszonyában, amelyek minőségi eltérést jelentenek a fejlődés csúcspontját elért ipari forradalomban tapasztalt változásoktól. Az ipari forradalom folyamán gépek vették át fokozatosan a munka nagy részét, az ember azonban mintegy a gép egyik „kerekévé" változott: objektíven a gép tartozékává degradálódott, kiszolgálójává lett, akinek tevékenységét, munkaritmusát és teljesítményét a gépezet diktálja. Ilyen körülmények között az embernek alkalmazkodnia kell a gép műszaki feltételeihez. Egy bizonyos fejlődési fok elérése után aztán az ember már nem képes uralni az egyre bonyolultabb, gyorsabb és igényesebb gépet. Ekkor a szubjektív tényező, azaz a csupán korlátolt fiziológiai és pszichológiai készséggel felruházott munkaerő a technika további fejlődésének fékezőjévé válhatna. Ez váltja ki az automatizálás objektív szükségszerűségét. FORRADALMI UGRÁS Az automatizálás során forradalmi ugrásnak vagyunk tanúi a gép fejlődésében s úgyszintén a gép és az ember viszonyában is. Az ember fő munkaköre már nem a kiszolgálás, hanem ismét a gép urává válik — irányítja a működését. A munkás közvetlen közreműködése nélkül a műszaki eszközök önműködően végzik a műveleteket. Az automatizálás során különös szerepet játszanak a progresszív és mélyreható technológiai változások, amelyek úgyszólván forradalmat eredményeznek a termelésben. A gyakorlatban olyan technológiai eljárásokat keresnek, amelyekben az önműködés elve érvényesül. A mechanikai technológiát (az anyag mennyiségi feldolgozását és gépi megmunkálását) például kémiai és termokémiai technológiával igyekeznek felváltani, másutt a biológiai folyamatok hasznosítására törekednek. Egyszóval olyan technológiák alkalmazása a cél, amelyek az anyag minőségi átalakulásán alapszanak. Ide sorolható egyebek között a nyomtatott áramkörök alkalmazása a rádiótechnikában, a forgácsoló módszerek kiküszöbölése, a fémek alakítása, hegesztése és főleg pontos öntése révén, a porkohászat, a nem szövött textil bevezetése stb. Ezek a példák aíst bizonyítják, hogy akár 100—500-szorosan (!) is növelhető a munkatermelékenység, az anyagmegtakarítás pedig eléri a 60—70 százalékot! A tudományos-műszaki forradalom egyik további jellemzője, hogy a tudomány munkaerővé változik. Az ember csupán a tudományos ismeretek alkalmazása révén képes létrehozni — helyesebben előkészíteni — az egyre jobb és kedvezőbb feltételeket a természeti erők és források hasznosítása számára. A tudomány ugyanakkor mélyreható változásokat és új arányosságokat vált ki a társadalomban. A modern termelés ilyen feltételek között mintegy a tudománynak a társadalmi gyakorlatban érvényesülő hatalmas laboratóriumává változik. A nagy ipari vállalatok tevékenysége ma aligha képzelhető el a tudomány érvényesítése nélkül. A modern tudomány nemcsak a műszaki újítás fő szféráit és a gazdasági összefüggéseket érinti, hanem az emberi kapcsolatok egész szférájára is kiterjed. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy gyakorlatilag az utolsó 15 év alatt jutottunk mindazoknak a tudományos kísérleteknek, számításoknak és fejlesztésnek mintegy ötven százalékához, amelyeket ma a gyakorlat és az elmélet legkülönbözőbb területein érvényesítünk. A tudományban óriási erő koncentrálódik. A világ tudományos „hadserege" csaknem 4 MILLIÓ EMBERT ÖSSZPONTOSÍT és további 11 millió kutató és fejlesztő segíti munkájukat. A technológia alakulása közvetlenül a tudomány eredményeitől függ és szoros kapcsolatban van a felhasznált nyersanyagokkal és segédanyagokkal. Az ezen a téren elért forradalmi változások szükségszerűen nem jelentenek ugyan automatizálást, illetve a biológiai (kontinuális) folyamatokra való áttérést. Mégis fontos hely jut itt a tudomány és technika vívmányain alapuló új munkamódszereknek, amelyek eddig ismeretlen munkatárgyakat, LEVELES LÁDA ÉTLAP SOK HIBÁVAL A Honti Napok előkészítése tartja lázba Ipolyság lakóit. Az ünnepségeket első ízben rendezik s máris nagy az érdeklődés irántuk. A város arculata is megváltozott. Rendezték a gyalogjárókat, s Ipolyság főtere kis ligethez hasonlít. Valóban minden készen várja a vendégeket. Azonban, ha végigsétálunk a bő árukészlettel megrakott kirakatok előtt, egy helyen az emberek mosolyugva, sőt boszszúsan olvassák a kirakat csalogató reklámtábláját. A nemrégiben átadott földművesszövetkezeti büféről, a ságiak kedvelt Bambusz-bárjáról van szó. Étlapja arról tanúskodik, hogy nem mindenki tud Ipolyságon helyesen magyarul. Az étlapon nevetséges fordítási hibák vannak, sajnos nem javítja ki ezeket senki. Nem tudom, ki ivott már pl. Ipolyságon bor fehéret és bor vöröset, ugyanis így kínálja az étlap. Ilyen apróságokra is kellene figyelni, mert nem volna célszerű, ha a város ilyen hibák miatt válna nevetségessé a a Honti Napok külföldi és hazai vendégei előtt. ria SIKERESEN GAZDALKODNAK A košicei járás tyúkgondozóinak versenyében a legjobb eredményt Sýkora Mária érte el a tornaváraljai ÁG somodi részlegén. A múlt évben 1650 tyúkot gondozott, és tyúkonként átlagosan 218 tojással számolt el. Társnője, Cehlár Katalin csak 20 tojással maradt például műanyagokat is érvényesítenek. Az utóbbiakat — mint tudjuk —, nem találjuk meg a természetben kész állapotban, ámde elő tudjuk őket állítani. BEKÖVETKEZETT-E MAR ORSZÁGUNKBAN A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM? Mélyrehatóan kellene elemeznünk népgazdaságunk, technikánk, tudományunk és társadalmunk egész struktúráját a termelés széles körű szféráját, ha egyöntetű választ akarnánk adni erre a kérdésre. A politikai, gazdasági, szakszervezeti és tudományos dolgozók széles körű gárdáját foglalkoztatja ez a probléma. Egy bizonyos: akár e forradalom küszöbén, vagy a köszübe előtt állunk — mert teljes érvényesüléséről még aligha beszélhetünk —, komoly feladatok várnak ránk, ha nem akarjuk felkészületlenül átlépni ezt a küszöböt. A gépek megszabadítják az embert a fáradságos és egyhangú munkától, viszont az automatizálás folyamán a szellemi tevékenység egyes szerepeit is magukra vállalják és igényesebbekké válnak a dolgozóval szemben. Az ember folyamatosan mentesül a közvetlen munkafolyamattól és olyan alkotó tevékenységnek szentelheti képességeit, amelyet a gép nem végezhet el. Mi következik ebből? Nemcsak az, hogy tudományunk és technikánk lépést tartson a világ előrehaladásával, hanem A SZAKKÉPZETTSÉG FOKOZÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE is. Az ipari dolgozóknál egyre elengedhetetlenebb követelménnyé változik, hogy sokoldalú műszaki ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezzenek s egyúttal elméleti műveltségüket is fokozzák. Nem titok ugyanis, hogy az automatizálás érvényesülése után a munkások abszolút száma elengedhetetlenül megcsappan s munkájukat a mai „szellemi dolgozók" veszik át. A művelődés fokozása ezért mindinkább előtérbe kerül és a gazdasági és társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé válik. O. J. mögötte. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság értékelte az állattenyésztési dolgozók múlt évi versenyét és a legjobb dolgozóknak és kollektíváknak több mint 26 ezer koronát fizet ki jutalom címén. MATÓ PÁL, Košice A „VÉN SZERELMES" BODROGSZERDAHELYEN Kedves ajándékkal lepte meg a CSEMADOK bodrogszerdahelyi szervezetének színjátszó csoportja hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából a közel 400 lelket számláló község lakosait. A felszabadulás napja évfordulójának előestéjén nagy sikerrel mutatta be Chalúpka: Vén szerelmes című zenés vígjátékát. A kultúrotthon zsúfolásig megtelt termében a közönség szűnni nem akaró tapssal nyilvánította tetszését és jutalmazta a lelkes színjátszókat. A színdarabot Kosztura János tanító rendezte. Reméljük, hogy a CSEMADOK bodrogszerdahelyi szervezete a közeljövőben gyakrabban hallat majd magáról. NAGY JÓZSEF, Bodrogszerdahely HASZNOS TANFOLYAM A rimaszombati járási katonai parancsnokság, a JNB iskolaügyi szakosztálya és a Járási Szakszervezeti Tanács kéthetes tanfolyamot rendezett az írástudatlanok számára Várgedén. A tanfolyamon 14 olyan fiatal vett részt, aki ez év októberében tényleges katonai szolgálatra vonul be, s írni-olvasni nem tudott. A tanfolyamot Bálinth Lajos és Mede Klára pedagógusok vezették. Igyekezetük oda iránynlt, hogy a tanfolyamot a résztvevők minél eredményesebben végezzék el. Reméljük. hogy a 14 fiatal mind az írásban, mind az olvasásban továbbképzi magát s ezzel is emelkedik általános műveltségi színvonaluk. FERTŰ BÉLA, Rimaszombat A vidéki iskolások közül sokan ellátogattak már Bratislavába közös iskolai kirándulás alkalmával, s természetesen megtekintették a Slavínt is. Sokkal kisebb viszont az olyan tanulók és pedagógusok száma, akik tudnak róla, hogy a Slavín alatt van Szlovákia egyik • legnagyobb olyan létesítménye, amely számunkra, s főleg a Fiatal Természettudósok Körében dolgozó tanulók számára nagyon fontos és rendkívüli jelentőségű. Neve: Fiatal Természettudósok Kísérleti és Gyakorlati Állomása. F.z a valóban fontos, érdekes és nem utolsó sorban nagyon színvonalas létesítmény két-három hektárnyi területen; a hegyoldalon terül el. Közepén modem, gyönyörű palota áll, amelyben tantermek, laboratóriumok, társalgók várják a fiatal természetbarátokat. Bratislava csaknem minden iskolájából rendszeresen járnak ide a tanulók, s tíz-tizenkéttagú csoportokra osztva dolgoznak. A csoportokat az itteni alkalmazottak és külső munkatársak, szakképzett pedagógusok vezetik. Az Intézet 1955-ben alakult, de mai teljes Jellegét csak 1960-ban nyerte el, amikor területét, felszerelését és pedagógusgárdáját lényegesen bővítették. Azóta nagyon szép, országos eredményeket értek el, és ami a legfontosabb, nagyon sok fiatal itt kötelezte el magát egy életre a biológiának. Az iskolások figyelemre méltó eredményeket érnek el. Pedig csak amatőr létesítményről, olyan intézményről van szó, ahová a kötelező iskolai órák után, szabad idejükben járnak. Hogy mivel foglalkoznak itt a fiatalok? Mindenki azzal, ami a legjobban érdekli. Virág- és gyümölcskertészeti körök, biológiai, természetvédelmi, kisállattenyésztői, akvarisztikai csoportok munkájának biztosítanak itt lehelőségeket. De az itt felsoroltak még nem nyújtanak teljes képet, mert hosszú volna felsorolni mind a szakosított érdeklődésű köröket. Ilyen a preparátorok, lepke- és rovargyűjtők köre. De nemcsak gyakorlati, hanem szellemi munkát is végeznek. Az állomás területén a legkülönbözőbb növények megtalálhatók. Olyan, mint egy fűvészkert. Kis állatkert is van itt, mert a gyerekek baromfit, nyulakat is különböző háziállatokat nevelnek. Szólnunk kell a nyolc üvegházról is. Itt virágot, déli növényeket termelnek. Kiállítást is rendeztek, amelyen a bratislavai iskolák tanulóinak természettudományi jellegű gyűjteményeit mutatták be. Szinte hihetetlen menynyi szép, érdekes, ritkaságszámbamenő növényt, • rovart, állatot láttam. A Duna utcai iskola tanulója, Bognár Kati például szenvedélyes, nagyon komoly lepke- és rovargyűjtő. Csere útján Afrikából, Amerikából szerez be lepkéket és rovarokat. A kiállításon a második kategória első helyezettjeként végzett. V

alóban nem mindennapi élményben van itt az embernek része. Akik itt szorgalmasan dolgoznak, tanulnak még ha városban élnek is — természetszeretővé válnak. A vidéki iskolásoknak csak anynyit ajánlunk, ha iskolai kirándulás alkalmával Bratislavában járnak, látogassanak a Slavín hegyi természetbaráti állomásra is. K. F. Az Intézet palotáia, amelyben laboratóriumok, tantermek és társalgók várják a természetbarátokat. (Prandl Sándor (elvételei) Az ígéret szép szó, ha.. . A lökiisi MNB megrendelte az iskolaépület tatarozását a rimaszombati építövállalat tornaijai részlegén. Telt-múlt az idő s mi érdeklődni kezdtünk, mikor is kezdik meg a munkát. Eleinte megnyugtató válaszokat kaptunk. Áprilisban ismételt érdeklődésünkre felszólítottak, állítsunk ki újabb megrendelést, mert a régi elveszett. A másolatot még abban a hónapban elküldtük. Május végén már a vállalat igazgatójának segítségét kértük. Meg is ígérte, hogy kiküldi a tornaijai részleg vezetőjét, hogy a munkát felvegye. Sajnos, már július van, de még most sincs sehol semmi. A megrendelést azért adtuk be még januárban, hogy a munkát minél elóbb megkezdhessék és elvégezzék. De semmi esetre lem azért, hogy gyarapítsuk a vállalat papirkészletét. Reméljük az építővállalat vezetősége megtesz mindent annak érdekében, hogy a lőkősi iskola mielőbbi helyreállításával kiköszörülje a hírnevén esett csorbát. SZAKÁL GÉZA HNB elnök Természetbarátok