Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-01 / 179. szám, szombat

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TÉZISEI A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóié 967. A tézisek első részét lapunk tegnapi számában közöltük. A párt alkotó módon fejleszti és gazdagítja a marxizmus-leninizmus tanítását és a szovjet nép előtt megvilágítja a kommunizmus győzelméért folytatott harca útját. Pártunk jelentősen hozzájárul a világ jelenkori fejlődésének és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseinek feldolgozásához. Pártunk óriási elméleti gazdagsággal rendelkezik, rendkívül nagy tapasztalatokra tett szert az elmélet forradalmi harcban és az új társadalom építésében való gyakorlati alkalmazásában, nagyra becsüli a marxista — lenini gondolkodás más országokban elért sikereit, ezeket tekintetbe veszi és felhasználja elméleti, valamint gyakorlati munkásságában, a szocializmusért és a kommunizmusért viselt harcában. A párt, a szovjethatalom ötven éve alatt hatalmas erő lett, amely soraiban több mint 12,8 millió kommunistát, a munkásosztály és az összes dolgozó leghaladóbb képviselőit tömöríti. A párt és valamennyi szervezete életének törvényszerűsége a sorai tisztaságának megőrzésére és az arra irányuló törekvés, hogy minden kommunista büszke legyen párttü&.'.->gára. és ezt a kitüntetést meg is érdemelje. Pártunkban a munkásosztály vezető helyet töltött be és így lesz ez a jövőben is. A kommunista part a munkásosztálynak, a dolgozó, alkotó népnek vére. Szüntelenül érzi a nép egyöntetű támogatását. Pártunk megbecsüli a dolgozók bizalmát és nincs más érdeke, mint a népé A párt hűen igazodik fő irányvonalához. Irányvonalát megvédte a trockizmus, a kispolgári kalandorság. a jobboldali opportunisták, a nacionalista elhajlók és más antileninista irányzatok és csoportok ellen vívott engesztelhetetlen harcban. A párt nagy igényeket támaszt a kommunistákkal szemben, elméleti és politikai színvonaluk emelésére törekszik, a megcsoutosodottság és a rutin elleni en gesztclhetetlenség szellemében neveli őket, támogatja mindazt, ami új és haladó. Nagy jelentőséget tulajdonít a tárgyszerű, elvi bírálat és önbírálat kibontakoztatásának. amely hozzájárul a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek tevékenységének megjavításához. A szocializmus fejlődésével párhuzamosan növekszik a párt szerepe, ami azzal magyarázható, hogy mind nagyabbak és összetettebbek a társadalom átépítésének feladatai, kibontakozódon a tömegek alkotó tevékenysége és továbbfejlődött a szocialista demokrácia. A párt 1964 októberi központi bizottsági ülésén és további központi bizottsági üléseken, a XXIII. kongresszuson fontos intézkedéseket dolgoztak ki, hogy teljcsítsUk a gazdasági, a politikai és a kulturális országépítés időszerű feladatait. Ma, a2 SZKP és az égési szovjet nép tevékenységének legfontosabb tartalmi alkotóeleme a párt ezen határozatainak valórav.íltásáért viselt liarc. A szocializmus szellemi kultúrája és a doiqozók kommunista nevelése 14. A szovjet társadalomban a szellemi kultúra minden java a nép érdekeit, a kommunista építést szolgálja. A forradalmat megelőzően valamennyi típusú általános műveltséget nyújtó iskolának 9 656 000 tanulója volt, mig 1966 ban 48 170 000 tanulója; a cári Oroszország főiskoláinak 127 000 hallgatójuk volt, míg a Szovjetunió főiskoláin 1936 ban 4 123 000 hallgató tanult. 1966-ban az országnak 124 000 közkönyvtára volt, ami kilencszerte több, mint a forradalom előtt. Széleskörűen fejlődött a sajtó, a rádió, a film, a televízió, ezek a tömegeket tájékoztató, a kulturális javakkal megismertető, a kommunista nevelésben tevékeny szerepet vivő eszközök. A XX. század az óriási méretű tudományos-műszaki forradalom százada. A tudomány mind gyorsabban, közvetlen termelőerővé válik. A szovjethatalom első éveitől kezdve országos ügy lett, a párt és a nép szüntelen figyelmének íirvend. A tudományos intézetek, a főiskolák és a Szovjetunió más szervezetei több mint 700 000 tudományos dolgozót foglalkoztatnak. Ez az egész világ tudományos dolgozóinak egynegyede. A szovjet tudomány segítséget nyújtott a termelésnek új technológiai folyamatok bevezetésében, a hatalmas atomipar és energetika kiépítésében, az óriási nyersanyaggazdaság feltárásában, kiváló mezőgazdasági növényfajták termesztésében és fajállatok kitenyésztésében. Jelentős sikereket értek el a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, az orvostan, a földtani kutatás és más tudományos ágazatok. Tudományuk sikerei koncentrált formában nyilvánultak meg a világűr tanulmányozásában és meghóditáséban. Hazánk utat tört a világűrkutatásban, felbocsátotta a Föld első mesterséges bolygóját, megvalósította az ember első űrrepülését. Ez a szovjet tudósok, mérnökök, műszaki dolgozók, munkások áldozatos igyekezetének, munkájának és tehetségének, dicső űrhajósaink derekasságának és hősiességének eredménye. A marxizmus-leninizmus módszertani alapján fejlődnek a társadalomtudományok. Kibontakozásuknak fontos feltétele kapcsolatuk a gyakorlattal a kommunista építés sürgető feladataival, és a marxizmus-leninizmus alkotó jellegű, forradalmi, kritikus szellemének elmélyítése. A pártosság lenini elvéhez igazodó társadalomtudományok mind nagyobb szerepet visznek a dolgozók kommunista nevelésében, a burzsoá ideológia és a különféle opportunista nézetek elleni harcban. A szovjet tudósok figyelmüket összpontosítják a távlatilag fontos elméleti irányzatokra és tudományos ágazatnkra, a kutatómunka gyakorlati hatásfokának emelésére. A párt szorgosan törekszik arra, hogy a tudományos kutatás eredményeit minél gyorsabban alkalmazzák a termelésben. A tudomány gyorsabb fejlesztésének múlhatatlan feltétele megszervezésének, tervezésének további tökéletesítése, a fiatal felkészült tudósok érvényesülése és támogatása, az alkotó szellemű tudományos keresés és vita. A szocializmus megnyitotta az irodalom és a művészet érvényesülésének széles útját. A szovjethatalom idején szUletett meg a szocialista realizmus művészete, amelyet mély népisége. kommunista bátorsága, forradalmi humanizmusa, honpolgári szelleme, a valóság igaz és mélyreható megismerése, a burzsoá ideológiával és erkölccsel szembeni engesztelhetetlensége jellemez. Művészetünk vonása a magas fokú eszmei igényesség az engesztelhetetlenség mindazzal szemben, ami gátolja az előrehaladást, az újítás törekvése és a merész művészi keresés. A szovjet művészet tükrözi a szovjet nép történelmi múltját, hősi tetteit és harcát a kommunizmus felépítéséért. Új művésztípus alakult ki. amely társadalmi küldetését látja, az új világ építésében. Kulturális életünk szerves része lett a tömeges népművészet. A szovjet emberek milliói bekapcsolódnak a népművészeti alkotás csoportjainak munkájába, fejlesztik tehetségűket és esztétikai Ízlésüket. A népművészeti tevékenység nagyszerű eszköze annak, hogy a néptömegek megismerkedjenek a kulturális javakkal és az emberek harmonikusan fejlődjenek. 15. A kommunizmusba való átmenet fontos feltétele a dolgozók nevelése a magas fokú kommunista öntudatosság szellemében. A gazdasági És a politikai változások mélyen kihatottak a társadalmi tudat alakulására is. Létrejött a szovjet társadalom eszmei egysége. A marxizmus-leninizmus ideológiája a társadalmi fejlődés óriási mozgató ereje, a szovjet emberek felzárkőzottságának jelentős tényezője, társadalompolitikai és munkatevékenységük forrása lett. A kommunista eszmék iránti korlátlan odaadás szellemében nevelt, nagy ügyünk igazában meggyőződött emberek nemzedékel nőttek fel nálunk. Kialakult a harcos, forradalmár, öntudatosan dolgozó szovjet ember jelleme. jelenleg az ideológiai tevékenység olyan helyzetben folyik, amikor kibontakozódik és elmélyül a a szovjet emberek társadalompolitikai és munkaaktivitása, míg nemzetközi téren éles osztályharc folyik. Az ideológiai tevékenység fő feladatait a párt programja és XXIII. kongresszusának határozatai szabják meg. Ez elsősorban a magas fokú politikai öntudatossal;. a munka és a közös vagyon iránti kommunista magatartás fejlesztése, a dolgozók és az ifjúság nevelése a szovjet hazafiságra a burzsoá ideológiával szembeni proletár internacionalizmusnak, a engesztelhetetlenségnek és annak szellemében, hogy kész legyen megvédeni a szocializmus vívmányait. A párt elsőrendű fontosságúnak tartja a kommunisták, főleg az irányító káderek marxista-lenini nevelését és a lakosság körében kifejtett eszmei-nevelőmunka tökéletesítését. Szüntelenül javítjuk a párt oktatási rendszerét éppúgy, mint az eszmei, politikai és erkölcsi nevelés tömegekre hatást gyakorló eszközeit, a sajtót, a televíziót, a rádiót és a filmet. A párt az ideológiai munka hatásfoka emelésének fontos eszközét látja a rugalmasabb tájékoztatásban, a propaganda és az élet kapcsolatának megszilárdításában és a propaganda elméleti tartalmának elmélyítésében. A párt az ideológiai munkában abból a lenini tételből indul ki, hogy nincs és nem is lehet kommunista nevelés öntudatos munka és társadalmi tevékenység nélkül. A párt arra törekszik, hogy a dolgozókat széleskörűen bevonja a társadalmi élet gyakorlati kérdéseinek megvitatásába és megoldásába. A szakemberek felkészítését egybe kell fűzni a nemes eszmékre, a kommunista erkölcsre és a szocialista együttélés elveinek betartására való neveléssel. A kommunista erkölcs múlhatatlan vonása a fegyelem és az önfegyelmezés, a népi vagyon megbecsülése, az elvszerűség, az emberek kölcsönös tisztelete, a méltöságérzet, a honpolgári öntudat, a társadalomellenes viselkedés minden megnyilvánulásával szembeni en=esztelhctetlenség. A mai helyzetben kiéleződik a világviszonylatban folyó ideológiai harc. Minél nagyobb sikereket ér el a szocializmus, minél jobban elmélyülnek a világkapitalizmus ellentmondásai, az imperializmus annál találékonyabb a kommunizmus elleni harc módszereiben. A burzsoá propaganda igyekszik elkendőzni a jelenkori kapitalista világ alapvető társadalmi ellentmondásait és hibáit, eltompítani a politikai tudatot, letörni a szocializmusért harcolni kívánó dolgozók törekvéseit. Az imperialista ideológia igyekszik beleoltani a tömegekbe az individualizmust, elvonni őket a politikától, az alapvető társadalmi kérdések megoldásától. A kommunista nevelés fontos feladata harcolni az idegen erkölcsök és hagyományok befolyása ellen, az emberek tudatában és magatartásában leküzdeni a negatív jelenségeket. A burzsoá ideológia és az antikommunizmus elleni harcban nincs és nem is lehet semlegesség. Ez osztályharc, küzdelem az emberért, a szabadság győzelméért és az emberisé; haladásáért. Célunk a kommunizmus. A párt a közvetlen gyakorlati feladatok teljesítésének követelményét öszszehangolja az alapvető távlati célkitűzés elérésének, a kommunizmus felépítésének követelményével. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet természetes történelmi folyamat. A szocialista társadalom fejlődése és megszilárdulása folyamatában törvényszerűen átalakul kommunista társadalommá. Ha előrehaladunk, akkor csak a kommunizmushoz juthatunk el. Az előrehaladás erőszakos lelassítására, vagy elkerülhetetlen szakaszok átugrására irányuló törekvés törvényszerűen ellentmondásba kerül a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel. Az üzemek és a gyárak építésével, a kolhozok és a szovhozok megszilárdításával, a társadalmi viszonyok tökéletesítésével, a szellemi javak gyarapításával létrehozzuk a kommunizmus eszméihez hű, öntudatos és szabad dolgozók magasfokúan szervezett társadalmát. A kommunizmus megtestesíti az igazi humanizmust. A párt programjának elve, hogy „Mindent az ember nevében, az ember boldogságáért". Hazánk rendelkezik mindazzal, ami a szocializmus felépítéséhez szükséges: nagyszerű káderekkel, hatalmas iparral és fejlett mezőgazdasággal, korszerű tudománynyál és technikával, haladó társa dalmi rendszerrel és óriási természeti gazdagsággal. A szovjet em berek energiáját és érzelmi képes sčgeit a kommunista építés új nagy feladatainak valóra váltására összpontosítjuk. A párt által veze tett nép alkotó tevékenysé"évnl ezeket a feladatokat sikeresen teljesíteni fogja. III. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a forradalmi világfolyamat Az Októberi Forradalommal megkezdődött a kapitalizmusbúi a szocializmusba való világméretű forradalmi átmenet. A forradalmi világfolyamat az elmúlt fél évszázadban feltartóztathatatlanul továbbfejlődött, további országokra és népekre terjedt ki. Ez a fejlődés a forradalom erőivel szemben makacsul ellenálló és egyes szakaszokon ellentámadásba lendülő imperializmus ellen vívott harcban ment végbe. A forradalmi világfolyamat belső nehézséjekkel is küszködik, amelyek a forradalmi világfolyamat gyors fejlődésével, az antiimperialista küzdelemben részt vevő társadalmi erők sokrétűségével függ össze. Az emberiség történelmi fejlődésének az Októberi Forradalom által meghatározott fő iránya azonban szilárdan meggyükeredzett; fő irányát és fő sajátosságait manapság a szocialista világrendszer, az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért küzdő erők szabják meg. 16. Az Októberi Forradalom óta eltelt 50 esztendő történelmi tapasztalata meggyőzően igazolta a forradalmi elméletnek azt a következtetését, hogy a kapitalizmus pusztulásra van ítélve. A fejlődés imperialista foka különösen szembetűnően leleplezte a tőkés rendszer népellenes lényegét és szervi bajait. Az imperializmus 60 millió emberéletet követelő világháborúba sodorta a népeket, és egy harmadik kirobbantásával fenyeget, amelyben nukleáris rakétafegyvereket alkalmaznának. Az imperializmus reakciós lényegének szembetűnő megnyilatkozásai: helyi háborúk és büntető expedíciók a nemzeti felszabadító mozgalom ellen (ennek példája az amerikai imperializmus vietnami agressziója és az izraeli agresszorok támadása az arab országok ellen), a gazdasági élet militarizálása, támadás a demokrácia ellen és törekvés terrorista fasiszta rendszerek hatalomra juttatására (az utóbbi példája a görögországi reakciós puccs). Az imperializmus világgazdasági pozíciója és politikája lényegesen megrendült. Az imperializmus minden lehetőséget felhasznál létének meghosszabbítására. A jelenkori kapitalizmus mindenekelőtt a két világrendszer küzdelmének körülményeihez alkalmazkodó állammonopolista kapitalizmus. Az imperialisták tekintetbe veszik a termelőerők jelenkori színvonalát, a világméretű osztályharc sajátosságait, a szocialista országok sikereit, az osztályküzdelmek kiéleződéséi a tőkés világban, s ezért manővereznek, igyekeznek korlátozni a legrombolóbb és társadalmilag legveszélyesebb jelenségeket. mint a termelés anarchiáját, a gazdasági válságot, és a tömeges munkanélküliséget. A tudományos-műszaki forradalom fejlődése, az állandóan erősödő állammonopolista rendszer, s ebből kifolyólag a termelés bizonyos fokú növekedése — mindez elkerülhetetlenül odavezet, hogy az imperialista államokban egyre inkább társadalmi jelleget ölt a termelés, kiéleződnek az osztályellentétek, mélyreható változások történnek a társadalmi és politikai erők megoszlásában. Ebben rejlenek annak objektív feltételei, hogy tovább fejlődjenek az antiimperialista erők, amelyeknek a munkásosztály vezetésével meg kell valósítaniuk a kapitalizmusból a szocializmusba valő forradalmi átmenetet. 17. A szocialista forradalmak győzelme további országokban szorosan kapcsolódik a világ forradalmi újjászületéséhez, amely az Októberi Forradalommal kezdődött és a szocializmus szovjetunióbeli győzelmét testesíti meg. A szocialista világrendszer megalakulása a 1 gnagyobb történelmi esemény a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után. A második világháború után és az azt követő években egy sor ország szocialista útra lépett. Ez szemléltetően igazolja azt a marxista—leninista tételt, hogy az új társadalmi rend győzelme elkerülhetetlen. A szocialista építés ezekben az országokban sokkal kedvezőbb feltételek küzött megy végbe: ezek az országok kezdettől fogva támaszkodhattak a szocialista közösségre, a Szovjetunióra. Október országa, internacionalista kötelességéhez híven, széles körű támogatást nyújtott és nyújt a testvéri szocialista államok népeinek. A régebben alacsony gazdasági színvonalon állott szocialista országok többsége rövid időn belül nagyon fajlett állammá vált, és szembetűnően emelte a dolgozók életszínvonalát, gyors tudományos és kulturális fejlődést ért el. A szocialista országok gazdaságilag gyorsabban fejlődnek, mint a tőkés államok. 1956-ban körülbelül tízszer annyi ipari terméket gyártottak, mint ugyanezen a területen 1937 ben, viszont a tőkés világ ezalatt csak 3,6-szerte növelte ipari termelését. Számos szocialista ország jelenleg megvalósuló gazdasági reformjának az a célja, hogy fokozzák a társadalmi termelés hatékonyságát, kihasználják a szocialista gazdaság tartalékait és a kapitalizmussal folytatott gazdasági rendszerben megteremtsék a szocializmus további sikereinek feltételeit. 18. A szocializmus győzelmei és vívmányai elválaszthatatlanul öszszefüggnek az űj szocialista típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulásával és fejlődésével. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság és a nemzeti szuverenitás, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködés és a szocialista államok közötti testvéri kölcsönös segítés elvein nyugszanak. A szocialista útra tért országok egymáshoz közeledése, csoportosulása a szocialista közösségben me?felel a népek alapvető érdekeinek. A társadalmi, gazdasági és politikai rendszer azonos típusából, a marxi—lenini ideológia egységéből, az Imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban vállalt azonos feladatokból indul ki. A munkásosztály és a marxi—lenini pártjai vezette szuverén szocialista államok gazdasági, politikai és védelmi együttműködésében kiemelkedően meenyilvánult a proletár nemzetköziség eszméje, amely mindenkor a kommunista mozgalom fő alapelve volt. Az új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulása bonyolult és sokrétű folyamat, összefügg a kizsákmányoló osztályok évszázados uralkodása után visszamaradt súlyos örökség: a nemzeti bezárkózás, a viszály, a bizalmatlanság leküzdésével. A múltból örökölt különbségek a gazdasági és szociális fejlődésben, az osztálystruktúrában, a történelmi és kulturális hagyományokban objektív nehézségeket okoznak, amikor olyan éíető feladatokat kell megoldani, mint például a sokoldalú együttműködés meeszervezése, a nemzetközi szocialista munkamegosztás rendszerének kialakítása. A kommunista pártoknak első ízben kellett ilyen óriási feladatokat megoldaniuk. Bár a szocialista nemzetközi kapcsolatok tovább formálódnak, egyáltalán nem szabad lebecsülni a szocialista világrendszer fennállásának húsz éve alatt elért eredmények jelentőségét. A szocialista országok megteremtették a kollektív gazdasági, politikai és katonai együttműködés különféle formáit (KGST, a Varsói Szerződés Szervezete, kétoldalú megállapodások stb.), gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek közös nemzetközi akcióikban. A marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség iránti hűség biztosítja a szocialista világközösség eredményes fejlődését, a nemzetközi események meneté™ gyakorolt befolyásának növekedését. Ugyanakkor a marxizmus—leninizmustól és a proletár internacionalizmustól való eltávolodás súlyos következményekkel jár a szocializmus ügyére, a népek valóban nemzetközi érdekeire. Erről tanúskodik a Kínában kialakult helyzet. Az imperializmusra súlyos csapást mérő forradalom győzelme utáni első években a kínai nép nagy sikereket ért el országa társadalmi átalakításában, gazdasága és kultúrája fejlesztésében. E sikerek elérésére döntően kihatott a Kínai Népköztársaság és a szocia lista közösség, a Szovjetunió sokoldalú politikai, gazdasági, katonai és kulturális együttműködése. Az ötvenes évek végén a Kínai Kommunista Párt vezetősége sajátos küi- ás belpolitikai irányvonalat vetett fel, amely abban nyilvánult meg, hogy eltérnek a marxizmus—leninizmustól, és mélységes ellentétbe kerülnek a proletár internacionalizmus elveivel, a szocialista társadalom építésének alapvető törvényszerűségeivel. Mao Ce-tung csoportja olyan irányvonalat kezdett megvalósítani, amelyben összekeveredett a kispolgári kalandorság és a nagyhatalmi sovinizmus: baloldali frázisok leple alatt nyíltan a szocialista közösség egységének aláásására, a kommunista világmozgaloin megbontására vette az irányt. A Mao csoport kalandor irányvonala odavezetett, hogy erősen meggyengültek a kommunista párt, a kínai munkásosztály pozíciói, s teret kaptak kispolgári anarchista elemek. A szocialista vívmányokat Kínában súlyos veszély fenyegeti. A szovjet emberek mindig barátjuknak és szövetségesüknek tartották a nagy kínai népet a tár sadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. A világszocializmus érdekelnek, de mindenekelőtt Kína érdekeinek felelne meg, ha a Kínai Kommunista Párt szakítana jelenlegi káros politikájával, s megszilárdítaná kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin örökéhez híven következetesen védelmezi a szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak közösen kidolgozott normáit és elveit, és ellene van ezen elvek bárminő formában történő me?sértésének. A szocialista országok politikai és gazdasági együttműködésének tökéletesedése, további összefogásuk feltételeket teremt a szocialista államok újabb eredményeihez, biztosítja a szocialista viiágrendszer hatalmának növekedését, és azt, hogy még jobban befolyásolja a társadalom fejlődésének egész menetét. (A befejező részt lapunk holnapi számában közöljük.)