Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-01 / 179. szám, szombat

AHOL EURÓPÁBAN MÉG FÉNYKORÁT ÉLI A FEUDALIZMUS VLADIMÍR ŽILA KANADAI RIPORTSOROZATA tat váltak a sziklákba, sok úf vonalat létesítettek, és 26 gyö­nyörű földalatti állomást építet­tek. A villamos vonatszerelvé­nyek 396 vagonját lgumikereke­ken betonvágányokon futnak!) 90 másodpercnyi időközökben naponta akár 60 ezer utas is igénybe veheti. MIT NYER AZ ORSZÁG? Az Expo 67 finanszírozásának, A CSEHSZLOVÁK PAVILON t i.OTT MINDIG NAGY TÖMEG SZORONU. (A szerző (elvételei). A Susses House szálló ti­" zenkettedik emeleti szo­bájából szemlélem Montrealt. Balra a Mount Royal, az a neve­zetes domb, amelyen 430 évvel ezelőtt Jacques Cartier francia felfedező kijelentette: „Ez a hely egyszer híres leszi" Akkor a domb lejtőit egészen a folyóig erdők borították, és csak indián kunyhók húzódtak alattuk. Jobb­ra felhőkarcolók meredeznek az ég felé, s így magánosan állva magasabbnak és karcsúbbnak tűnnek ezek az alumínium- és üvegóriások, mint amilyenek a valóságban. A pénzügyi kapcso­latok bonyolult szálait egészen a Csendes-óceánig irányító Poyal Canadian Bank palotájá­nak forgó világítótornya éjjel mérföldekre ellátszik, és jelző­állomásként szolgál a repülőgé­peknek. Tőle nem messze van a negyvenemeletes Victoria Pala­ce, a világ legmagasabb felhő­karcolója (előfeszített betonból épült); még egy további épül. Ez hát Montreal! Amikor szét­nézek ideiglenes szálláshelyem környékén, az az érzésem, hogy valamelyik európai város pere­mén vagyok. Az udvaron fiúk labdáznak, a közelben kötélen fehérneműt szárítanak. Van itt egy kis templom, körülötte csu­pa egyemeletes ház égetett sö­tét vagy világoskék téglából. Az utóbbiak színe azonban szürkés, sőt piszkos, mert Montrealra is tonnaszámra hull a korom és pernye. Még szerencse, hogy az állandó szél eloszlatja a gyár­kémények füstjét. Montreal nem amerikai város Montreal kanadai, Montreal francia, és angol, európai és amerikai. Lakosai között vannak vallásosak és istentagadók. Vir­radatkor a város csendes, késő délután, a rush hours, a csúcs­forgalom idején túlzsúfolt. Montreal régi és egyben új vá­ros. Nagyvárosi, mert szinte he­tente kirabolnak egy nagy ban­kot, viszont vidéki is, mert pél­dául nincsenek szemeteskocsik. A hulladékot nyitott teherautók hordják szét, s a szemetesek puszta kézzel turkálnak a pi­szokban és hamuban. Montreal két és fél millió la­kosának kétharmada franciául beszél. A város légvonalban negyven kilométer hosszú, vi­lágvárosi jellegét azonban a Szent Lőrínc-folyam adja meg. Nincs a világnak még egy olyan kikötője, amely az óceántól 1600 kilométerre tengeri hajókat tud­na befogadni., Ä hosszú vízi út a kanadai és az észak-amerikai tavakon folytatódik, így a kon­tinens mélyén is lehetséges a nagy hajók forgalma. Ezért Montrealnak igen fontos szere­pe van a tengerhajózásban és a világkereskedelemben. Erről részletesen tájékoztatnak a mil­liós példányszámban, tökéletes nyomdatechnikával megjelenő prospektusok, amelyek egyúttal reklámot csinálnak Kanadának Sark szigete Nagy-Britannia egyik külbirtoka a La Man­che-csatornában, a francia partvidék mentén. Az erózió következtében a sziget las­san kettéválik, és a tulajdon­képpeni Sarkot meg Little Sarkot csak áthidalás fogja összekötni. Sark szigete sziklákkal sze­gélyezett fennsík. A porladé­kony kőzetű sziklákat a sze­lek furcsa alakúakká idomí­tották. Az erdőtlen pláton vannak termékeny földek és virágzó kertek, kövekből emelt telepek, amelyeknek erős falai a legvészesebb vi­harokkal is dacolnak. Guernsey, Jersey és Alderney szigetek megőrizték a nor­mann kor szabadságjogait és szokásait. Guernseynek és Jerseynek ma is saját pénz­rendszere van, külön posta­bélyegeket ad ki. Alderney szigeten valójában minden hatalom a bíró kezében össz­pontosul. Csak Sark külön­bözik tőlük: azt mondják, itt, világméretben az egyetlen he­lyen érintetlen maradt a hű­béri társadalom. A Csatorna-szigetek, e pa­rányi szárazföldek lakói nem fizetnek adót, vámot, nincse­nek rendőri ellenőrzés alatt. A szigetek kormányzói I. Er­zsébet és I. Károly törvényeit tartják szem előtt. Több szá­mmsmmmmm nincs jövedelmi adó és válás. A szigetlakók általában fölös­legesnek tartják a civilizáció áldásait. A traktorok és a ló­fogátok maximálisan óránkén­ti 5 mérföld sebességgel köz­lekednek, s a sziget két rend­őre nagyon eredeti módon ál­lapítja meg a „gyorshajtást". Sebes léptekkel utánaerednek a gyanús fogatnak, s ha még­is lehagyja őket, bírósági idé­zést küldenek a „gyorshajtó­nak". Sark sziget érdekességével vonzza a turistákat: évente 38 ezer külföldi fordul meg Itt, s így a kis ország költségve­tése is állandó többletet mu­tat ki. Egyébként Sark és néhány környező sziget volt az egyet­len angol terület, ahol a má­sodik világháború idején a fa­siszták megvetették a lábukat. Eleinte tízen szálltak partra, később hétszázan telepedtek meg. Zaklatták a lakosságot és koncentrációs táborba hur­colták azokat, akik a brit rá­diót hallgatták. Az elszánt antifasiszta hírében álló Sy­bill asszony rádióját azonban nem tudták felfedezni. A Sark sziget lakói féltve őrzik a múltat a bevándorlók üzleti spekulációival szemben, mindenképpen meg akarják őrizni a csatorna-szigetek sa­játosságát. az épületek, létesítmények stb. felépítésének felét a kanadai kormány vállalta, 37,5 százalék­ban Quebec tartomány, 12,5 szá­zalékban pedig Montreal városa fedezte. A közvetlen és közve­tett pénzbevételek magasabbak lesznek a befektetett összegnél — így kalkulálták ki az óriási rendezvény pénzelői. A kiadások legnagyobb részét ugyanis a 62 résztvevő ország fedezi, ame­lyek 200 millió dollárt fordítot­tak a pavilonok és üzemi épüle­tek felépítésére. A legnagyobb bevétel azonban valószínűleg a látogatóktól és a fokozott ide­genforgalomtól fog befolyni. Eredetileg 35 millióra becsülték a látogatók számát, a világkiállí­tás iránti óriási érdeklődés azonban arra enged következ­tetni, hogy a látogatók száma józan becslések szerint is eléri a 45 milliót (a beléptidíj sze­mélyenként 2,5 dollár). Mindaz, amit a Szent Ilona­és a Notre Dame-szigeten, vala­mint a Mys Mac Kayn, tehát a kiállítás területén felépítettek, nagyobbrészt a jövőben is ott marad. Az első állam képviselő­je, aki átadta a kanadai kor­mánynak a nemzeti pavilont, Hailé Szelasszíé etiópiai császár volt. Példáját most további ál­lamfők követik. A pavilonokat odaajándékozzák, helyesebben jelképes dollárért „eladják" Montrealnak. Már most nyilván­való, hogy — ha másért nem, úgy teljesen egyszerű oknál fogva — így tesz a résztvevő országok nagy része. A pavilo­nok vagy az épületek szétszere­lése — ha egyáltalán lehetséges és műszaki szempontból éssze­rű lenne — szállítása és újjá­építése ugyanis sokkal többe ke­rülne, mint otthoni hasonmásuk elkészítése. 1. Ismerke ontreallal — a világ legnagyobb újság- és nyomdapapírgyártójának. MIÉRT ÉPPEN MONTREAL? Montreal neve ma egybekap­csolódik az Expo 67 fogalmával. A városatyák, illetve az üzlet­emberek és tanácsadóik ponto­san kiszámították, mit jelent a világkiállítás az állampénztár­nak. Ezért „szórtak" 650 millió dollárt a Szent Lőrinc folyamba, hogy kibővíthessék a kis Szent Ilona-szigetet, és létrehozzanak egy újat, a Notre Dame-ot. A lá­togatók úgy lépkednek a kikö­vezett és aszfaltozott mestersé­ges szigeteken, mintha ezek emberemlékezet óta léteznének. A montrealiak más szempont­ból is ragaszkodtak a világki­állítás megrendezéséhez. Az idén ünnepelik városuk alapítá­sának 325. évfordulóját és az államszövetség centenáriumát. Az, amit Montrealban három év alatt elértek, tiszteletet és csodálatot vált ki, és a szakem­berek is több szempontból csúcs­teljesítménynek minősítik. Tíz hónap alatt 15 millió tonna föl­det és kőanyagot helyeztek át az új szigetekre, és 18 hónap alatt felépítették a két szigetet összekötő, 680 méter hosszú Concordia vasbet onhídat. A montreali metrónak műszaki és üzemi szempontból egyelőre nincs párja a világon. Öt év alatt kb. 25 kilométer hosszú alagu­lKövetkezik a befejezés.) zaddal hátrább kullognak. A szigetlakók azért tudomást vesznek a modern korról is. Természeti kincsek híján az utóbbi időben kénytelenek mind nagyobb figyelmet szen­telni az idegenforgalom fel­lendítésének, miután ma ez sel figyelem szigetük fejlő­dését" — így állt a királyi leiratban. Lássuk a fejlő­dést ... F. DRILON RIPORTJA SARK SZIGETÉRŐL negyven család hűbéri alapon használja. Tizedet fizetnek a termésből, a Juhállományból, a gyapjúból, gyümölcsborból, ti zenharmadrészt az adomány­birtok utáni reáljövedelemből, további évi dézsona fejében egy kappant adnak minden legnagyobb jövedelmi forrá­suk. Sark területe 15 négyzet­kilométer, s ötszáz lakosának ura egy nő — Lady Syblll Hataway, akit szeretetteljesen „Sark hölgyének° neveznek. Ó a 21. „uralkodója" a szi­getnek, s annak a hűbérjog­nak alapján kormányoz, ame­lyet őseinek 1565-ben 7. Er­zsébet királynő adományo­zott. Amikor a törpe sziget­ország fennállásának 400. év­fordulóját ünnepelte, 475 hű vazallus összekötött lábbal „zsákfutást" és öt rakétával tűzijátékot rendezett, továbbá hálaadó istentiszteleteket vé­geztek. II. Erzsébet királynő üzenetében kiemelte a sziget­lakók „rendületlen hűségét". „Mindenkor nagy érdeklődés­házkémény után. Sybill asz­szony mint II. Erzsébet va­zallusa viszont 50 shilling /7 dollár) adót fizet a király­nőnek annak az adományozó levélnek értelmében, aimely­lyel I. Erzsébet De Carter úr­ra bízta a kalózoktól megtisz­títandó és gyarmatosítandó sziget igazgatását. A sziget űrnőjének kiváltságjoga, hogy ő itt az egyedüli galamb- és kutyatulajdonos. Sark halászai és farmerei élvezik a civilizáció áldásait: van egy postaládájuk, 31 trak­toruk, 103 tv-készülékük, 180 telefonjuk és egy villanyhaj­tású rokkantkocsijuk (ez Sy­bill asszonyé). Sark szigetén nincsenek mozik, színházak, teniszpályák, repülőterek, szakszervezetek, jogászok, Sybill asszony 52-tagú par­lament segítségével kormá­nyoz, illetve ő áll a parla­ment élén, a gazdasági ügye­ket pedig bizonyos Willy Ba­ker első miniszter intézi. Sybill asszony földjeit *

Next

/
Thumbnails
Contents