Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-05 / 183. szám, szerda

EGY JÁRÁSI IPARVÁLLALAT ÜTJA Boroshordótól a laboratóriumi berendezésig EGÉSZSÉGÜGYI TANACSAPÓ Pótolhatatlan kincsünk — a szem Száz évvel ez­előtt a mestererabe­rek százai éltek Pu­kanecon. A króni­kás feljegyzése sze­rint mintegy 35-fé­le mesterséget űz­tek. Az egyre fejlő­dő nagyipar és a bányák bezárása azonban idegenbe száműzte az iparo­sokat. Az otthon maradottak meg­próbáltak szövet­kezetet alapítani. Erre azonban csak a felszabadulás után, 1950-ben ke­rült sor. Mintegy 70-en — kerékgyártó, kádár és asztalos — fogtak össze és le­rakták az alapját a ma már vi­rágzó járási ipari vállalatnak. Az ötvenes évek elején még száznál kevesebb alkalmazot­tunk volt, ma már több mint háromszázan vagyunk — di­csekszik Dušan Hruškovič üzem­vezető helyettes. A kádárok hordókat, a kerék­gyártók kerekeket, székeket, az asztalosok bútort, ajtót, ablakot, sőt hét éven keresztül kerékre szerelt tyúkólakat Is gyártottak. A vfkendházakat készítő részlegen — amelyet egynéhány éve létesítettek — nagy halom­ban sorakoznak a kész panelok. Méreteik elárulják, hogy külön­böző típusúak. — Ez itt a „Junior" nevű 4-ágyas minlvíkendház a pionír­táborok részére — tájékoztat az üzemvezető helyettese. — Az utóbbi három évben közel há­romezret készítettünk belőle. (Ara 4790 korona.) A „Stella" családi víkendház ls igen kere­sett. Az autók számának növekedé­sével a garázsproblémák is meg­szaporodtak. Az üzem tervezői elkészítették az összerakható garázsok tervét. Megrendelésre, különböző méretűeket. A kádármesterséghez ügyes kezű emberek kellenek. Pukane­con volt belőlük elég. Az itt ké­szített kádak, boroshordók messze földön híresek voltak. — Mégis fel kell számolnunk ezt az ágazatot — mondja a be­ÍJáratnál Dano Foltan kádármes­ter. — Hordók gyártásával másutt ls foglalkoznak — veszi át a szót az üzemvezető helyettese. — Az idén a kereskedelemtől 2 millió korona értékű megren­delést kaptunk. Alig telt el 5 hónap, 120 000 korona értékű megrendelést lemondtak. Ez az u' m kerti pihenő egyik ok. A másik, hogy az üveg- és a fémhordók kiszorít­ják a fahordókat. A jelenlegi ter­melési ütemmel a gépek csak 30 szá zalékra vannak ki­használva. Ezért a i üzem vezetősége úgy határozott, hogy eladják a gé­peket. Hordókat csakis kisebb, illet­ve egyéni megren­delésre készítenek, A kádárok azon ban nem maradnak munka nélkül. Az év elején a piešťa­nyi Chirana üzem­mel kötöttek egyes­séget laboratóriumi A „Junior' berendezések gyár­tására. Az év végéig ez az üzem­ág több mint 6 millió korona be­vételt biztosít. Jövőre pedig a piešťaniak teljesen átengedik nekik a termelést. így e téren a pukaneciek monopolhelyzetbe kerülnek. Ezért született meg a gondolat, hogy új üzemrészle­get építenek. A 8—10 millió ko­ronás beruházás 8 év alatt telje­sen megtérül. így további 300—* 350 ember juthatna munkához. — Az építkezés költségeit nagyrészben mi magunk fedez­nénk — mondja Hruškovič elv­társ. — Tavaly is félmillió ko­ronával teljesítettük túl a ter­vezett nyereséget. Jövőre négy üzemi lakás épí­tését is megkezdik, hogy a szak­emberek helyben letelepedhes­senek. Az építkezést — mint már eddig is sok kisebb épüle­tet — az építőcsoport végzi el. így olcsóbb lesz, és hamarább elkészül. A pukaneci mesteremberek száma tehát a közeljövőben to­vább növekedik. Nemcsak hor­vikendház dók, kádak, stb. kerülnek majd ki kezük alól, hanem víkendhá­zak, laboratóriumi berendezések is. Olyan termékek, ainl iránt külföldön is nagy az érdeklő­dés. NÉMETH JÁNOS ü gyes megoldás A vágkirályfal határban Is sár­gul a gabona. A* egyébkínt nagy községnek kicsi a határa, a kalászosok csak 280 hektárt tesznek ki. A szövetke­zet vezetői azonban nem aggódnak a betakarítás miatt, bár a tagok száma kevés. Nagy előnyiik, hogy minden téren gépesítve vannak. Ka­szás )6zsef alelnök és Papp Júzset könyvelő mondja el, hogyan készül­tek fel az aratásra. — A takarmányok begyűjtése során a kézi munkát teljesen mellőz­tük — mondja Papp elvtárs —, % ezt a módszert alkalmazzuk a szal­ma kazalozásakor is. A rendsodróval összegyűjtött rendeket ugyanis a petrencézök fölszed­ték és a kazalhoz szállították, ahol a T-172 es rakodó a kazlakra emel­te a petrencéket. Csak a tetőzéshez alkalmazták az elevátort. 17 kazlat raktak meg ilyen módon, s mivel jól bevált ez a munkamódszer (a két petrencéző alig győzte a szállítást) alkalmazzák majd a szalma össze­gyűjtésénél is. Azzal számolnak, hogy megközelítőleg 25 kazal szalmájuk lesz. A le­lét szalmapréssel gyűjtik össze, a másik felét pedig a két petrencézö­vel. Nyolc uap alatt elvégzik az aratást és a cséplést. További öt nap alatt a szalma Is a helyén lesz, bár az aratás alatt a kazalozást csak csökkentett erővel végzik, mivel H traktor a kicsépelt magot togja' szállítani Galántára. fbj.) Sokszor halljuk, hogy gyer­mekét vagy értékes tulajdonát úgy védi az ember, mint a sze­me fényét. Pedig köztudott, hogy szemünkre nem is vigyá­zunk úgy, ahogyan kellene. A legsúlyosabb szemsérülést üzemi balesetek, robbanások, hegyes tárgyak okozhatják. Kö­vetkezménye a látás nagymérté­kű károsodása, vagy azonnali elvesztése is lehet. Ügy ismer­jük fel, hogy a csukott szemhé­jak közül véresen elszíneződve csurog ki a szem kocsonyasze­rűsége. Ilyenkor ne nyúljunk a szemhez, a szemhéjat ne igye­kezzünk felnyitni, hanem steril gézt, vagy frissen vasalt zseb­kendőt helyezzünk rá. A sérült­nek hanyatt fekve kell megvár­nia a mentőautót. Lehajlás, erőlködés, járkálás súlyosbítja az állapotát. Igen gyakran, különösen ipa­ri dolgozók esetében, maró anyagok okoznak szemsérülést. A lúgos anyagok hatására el­halnak a felszíni szövetek, fel­lazulnak a mélyebb sejtrétegek és a káros anyag áthatolhat a szemgolyó burkán. A savat, vagy lúgot közömbösítő oldat­nál hamarabb jutunk tiszta víz­hez vagy más, vegyileg közöm­bös folyadékhoz, amivel a kötő­hártyát nyomban többszörösei) öblítsük le. Az elsősegély nyúj­tást az orvos folytatja szaksze­rűen. Közömbösítő oldat lúgsé­rülésnél 1 százalékos felhígított ecetsav, savmarásnál nátrium­hidrokarbonát oldat. Ha nem késlekedünk a segélynyújtással, eredményesen gyógykezelhetők olyan súlyos esetek, mint a mész, vagy tintaceruza által okozott sérülések is. A szembe jutott idegen test a kötőhártyán, vagy a szaru­hártyán okozhat sérülést. Ha a kötőhártyára jut, a sérült gör­csösen lezárja szemhéját, szúró fájdalmat érez és erősen köny­nyezlk. A szapora könnyezés és pislogás kisodorhatja az izgató anyagot. Ha viszont elsősegély­re van szükség, két kezünk hü­velykujjával feltárjuk a szem­rést és felszólítjuk a sérültet, tekintsen fel, le és jobbra, bal­ra. így legtöbbször megtalálha­tó az idegen test, ám ez néha láthatatlanul elrejtőzik és Ilyen­kor legjobb, ha gyakorlott sze­mély kifordítja a szemhéjat. Porszem, bogár, vagy más anyag eltávolítását tiszta zseb­kendő csücskével, vagy hegyes­re sodort vattával végezzük. Az Ipari termelésben, különösen védőszemüveg használata nél­kül sokszor csapódik a szembe fémszilánk, lecsípett drótvég, szén vagy koromszemcse. Ezt néha nehezebben ismerjük fel szakorvosi segédeszközök nél­kül, mert tünetei hasonlóak vagy enyhébbek is a kötőhár­tyás sérülés tüneteinél. Kárt te­het a látószervben, aki orvosi képzettség nélkül, meg nem fe­lelő eszközzel vállalkozik a sza­ruhártyába fúródott vagy ékelő­dött idegen test eltávolítására. A szemhéj sérüléseiről is szólnunk kell. Marás, robbanás és más balesetek okozta sérülé­seknél a laikus munkatárs ne tegyen többet a szem leöblítésé­nél és a becsukott szemhéjak steril gézzel való lefedésénél. A duzzadt, véraláfutásos, felsza­kadt, vérző szemhéj kezelése, az idegen test, vagy maróhatású anyag eltávolítása az orvos lei­adata. A fénysugárzás káros hatásá­val is kevesen törődnek. Előfor­dul, hogy hegesztőmunkások dolgoznak védőüveg nélkül, de még többször az, hogy emberek megfelelő biztonsági kiképzés nélkül, házi műhelyükben he­gesztenek, látószervüket veszé­lyeztetve. Fényártalom a közel­ben tartózkodó személyeket is érinti, pl. ha a hegesztési a munkatársak, járókelők vagy gyermekek nézik. Az utraibolya sugarak a szaru- és kötőhártyá­ban nyelődnek el. Pár óra múl­va arra ébred az illető, hogy mindkét szemében szúró fájdal­mat érez. A szemhéjak ilyenkor kivörösödnek, a kötőhártyák a szemrésben vérbőek, a szaru­hártya elveszti sima csillogását A fényártalom következményei körültekintő orvosi kezelést ki­vannak. Az ívfénybe nézés hu­zamosabb időn át ugyancsak maradandó károsodást okoz. A szem védelmének érdeké­ben Igen fontos ismerni a mog­elözés alapelveit. Legjobb esz­közül az iparban az arcvédő üveg és a védőszemüveg szolgál. Minden Iparágnak a szakembe­rek által Jóváhagyott védőesz­közei vannak. Tanácsos ezeket akkor is használni, ha nem üzemben, hanem egyénileg vég­zünk olyan munkát, amely testi épségünket vagy egészségünket veszélyezteti. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY ZALKA MIKLÓS : BÖRZEKÉS Abris mór nem beszélt. Még néhóny órán át nyöszörgött, aztán elhallgatott. A sebei beszéltek csak, a hosszú vágá­sok a húsában, amelyeket cérnával, tű­vel öltöttek össze, mint ahogy szabó fér­celi egybe a ruhát. És a megvörösödött sószemcsék a sebek körül. Nem barátkoztak különösebben Ábris­sal a táborban. Ismerte csupán, ahogy a legtöbb embert a barakkból. De a köny­nye kicsordult akkor és azóta is sokszor. Nem tudta megszokni. Most, az ágyon fekve, kicsit csodálkozott ezen. Miért tud­ták megszokni mások? De, ha nem is szokták meg, szemet tudnak hunyni fö­lötte. Befogják a szájukat, fütyültek min­denre, mindenkire. Élték, élhették a vi­lágukat. Amelyik eb nem ugat, azt nem rugdossa a rabló ,.. Csak egy pillanatra fordult meg agyá­ban, hogy úgy kellet* volna ... s rögtön röstellte is a gondolatot. Nem lehet úgy. Abris miatt nem, és az ábrisok, meg a bugrisok miatt nem. ;,Az ember miatt nem" - javította ki önmagát és felsóhajtott. Eltűnődött raj­ta: érdekes, hogy a vandalizmust min­dig újra, meg újra fölfedezik, akár Ame­rikát. Moszkvában úgy gondolta, elma­radót, barbár ország, tudatlan, vak nép azért eshetett meg a Kalász Abris tra­gédiája. De a népnek ahhoz semmi kö­re nem volt. Végigmustrálta a foglyaikat: tanítók, ügyvédek, orvosok, diákok, de a legtöbb mégis tiszt. Munkás: egy se, paraszt: néhány. Az intelligencia. Akik az észt, a gondolkodást jelentik egy nép­nél, akik B így fogalmazta magában o tudás élesztőmorzsói a tudatlanság tésztájában. Fájt, hogy éppen ezek ilye­nek. Rosszul esett. De ilyenek voltak, és megnyugodott o vandalizmusuktól. Ad­dig azt hitte, fegyvert fogot ozok el­len, akik folytatni akarják a háborút. Ha­difogoly-nyelvre fordítva: akik miatt még mindig nem lehet felülni a vonatra, zö­työgni csigalassúsággal, órákon, napokon «M vesztegelni bakterházaknál, égető tü­19. relmetlenségben, éhezni-szomjazni a ván­szongó vagonban, tetveket vadászni, de nevelni, kacagni, örülni a napnak, a felhőnek, az életnek ... Haza .., Kalász, Ábris adta tudomására, hogy nem ezért. Nemcsak, és nem elsősorban ezért. Má­sért is... Mindenért... Pontosan emlékezett rá, mielőtt az eszerek ellen fegyvert fogott, néhány pil­lanatig töprengett: helyes-e? Más nép ügye. Mi köze neki hozzá? In*ézzék el maguk, egymás között. De haza akart menni... Haza ... És ez a vágy elnyo­mott minden észbeli érvet. Haza, ha az eszerek hulláin át, akkor azokon keresz­tül... De haza, végre haza... Az emlékezés kesernyés vonást húzott a szója sarkába. Csukot pillái mögött látta a házat, a fehér meszelés térdma­gasságig fölhólyagzott, lemállott, hiába meszelték újra, a vizes fal nem tűrte. A kis kerget is látta. A házból beszélge­tés-szóváltás ricsaja hallatszott, aztán az ismerős kiáltás: „Ondrej, hol vagy? és kicsit csöndesebben: Ez mór megint, az ördög tudja, hol kujtorog ..." A kert­ben mindjárt elől két öreg szilvafa, idább pedig füzek, egészen a Vágig. Sűrű lomb­jaik között a folyó fölé látni. A Vágón az aláereszkedő tutajokon az emberek, mintho csupán a fejük zuhanna lefelé. A part eltakarja a tutajt, magát a folyót is, az emberek lábát, törzsét, csak a fejek utaznak, gyorsan, ahogy a víz sodra hajt­ja őket. Es a fejek énekelnek. Sajnálta, hogy nem jutott el, és tisztá­ban volt azzal, hogy már sohasem jut oda, és azzal is, hogy így van rendjén. De azért sajnálta. Feküdt, mozdulatlan, Az asszony lé­legzését figyelte, és elmosolyodott. Ked­vesnek érezte a szuszogását. A lámpa megint percegett. Eszébe ötlött, kicsit följebb kellene csavarni a kanócot. Óvatosan fölkelt, lábujjhegyen osont a lámpához. Megigazította, aztán ugyan­olyan nesztelen tolvajléptekkel settenke­dett vissza, és lefeküdt. Pillantását a mennyezeten felejtette, de mintha nem is látta volna, a szeme mesz­szire nézet. Akik legjobban akartak haza menni, az eszerek ellen indultak. Ezért indult ő is. Nagyon akart haza ... Az út világos: az eszereken ót... Talált eszereket. És mást is. Még va­lamit Ábris tragédiáján kívül is. A fölkelést úgy nevezték: eszer-láza­dós. A fölkelőket — eszereknek hívták. Ezt logikusnak tartotta. Orosz ügy. Ügy hívják, ahogy akarják. Orosz ügy. De a foglyok közöf- nemcsak orosz értelmiségiek és orosz tisztek voltak, né­metek, meg osztrákok, és magyarok is. Az ezred parancsnoka maga is, a szó­zadparancsnoko szintén, és Gerencsér főhadnagy úr, a tábori lelkész. Gerencsér tisztába tett mindent. Ahol Gerencsér van, ott nem imád­kozni, oda lőni kell... Különben bátran halt meg. Díszlépés­ben, olyan peckesen, ahogy Galíciában ellépett az arcvonal előtt, hogy aztán megáldja az ütközetbe induló fegyve­reket, masírozott a sírgödörhöz, szabá­lyos hátraarcot csinál és odakiabált az osztagnak: — A császár tisztje meg tud halni a császárérM Az isten szolgája az Űrért! •=» és állt, vigyázzba merevedve, akár a dísz­szemlén. Nem várta be a tűzparancsot. A puska eldörrent a kezében, és Gerencsér fő­hadnagy úr széttárta karját, hanyatt zu­hant a gödörbe. A gyomra csak később kezdett éme­lyegni. Gerencsért ismerte, tőle nem émely­gett. Kicsit sajnálta, hogy nem áll mód­jában megkérdezni o tábori lelkésztől: katolikus pap létére mi köze a pravo­szláv istenhez, magyar tiszt létére oz 20. orosz cárhoz? Vagy mindegy az isten is, a császár is, csak burzsuj világ legyen? Utólag hálát érzett Gerencsér iránt. Felelni ugyan nem tudót a tábori lel­kész az ő fel nem tett kérdéseire, de a leckét, oz internacionalizmusból minden­esetre megadta. A tőkés világ — nem­zetközi világ. A pénznek sehol sincs szaga, akárme­lyik országban verték. És az úr minde­nekelőt úr, másodszor is, harmadszor, tizedszer is úr, csak aztán orosz, vagy magyar, vagy német. Ha a magyarnak fáj, nem biztos, hogy neki fáj, hiába ma­gyar. Ha az úrnak fáj, akkor is fáj, ha hottentotta úrnak sajog ... Ha a ma­gyarságát sér vik, kibírja, de ha az urasá­gát... Ábrisok lesznek akkor. Ujjcsonkok az asztalon. Fejek a földben ... ;,Üri pokol..." — fogait csikorgatta tehetetlen mérgében. Olyan egyszerű az egész, egyszerűbb, mint a ké*szer kettő. És nem értik. Nem értette, miért nem? Szerette volna, hogy értsék. Minden­ki. LeheteHen, hogy valaki embernek ér­zi magát, és ne értse! Iszonyú, hogy nem értik. Vagy nem akarják? Bele kel­lene kiáltani mindenkinek a fülébe, olyan hangosan belekiabálni, hogy megértsék .. „Aludni... — sóhajtott. - Nem gon­dolni semmire, és elaludni..." A szeme égett. Becsukta. „Semmire sem gondolni" — kóválygott agyában. Áz óra egyhangúan ketyegett. „Ember..." zsongott a fejében. A szót megcsúfoltnak érezte és tehetetlennek, kiszolgáltatottnak önmagát, mintha gúzs­ba kötve heverne. Reménytelen vágy fog­ta el a vonat után, az álmatlan, idegtépő robogás, a küzdelem, a vég nélküli roha­nás — a harc után. Ember. I 1967. VII. 5. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents