Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-26 / 204. szám, szerda

J

únius végén bezárták kapuikat az iskolák. A diákok, pedagógusok megkezdték a jól megérdemelt pihenést. A gyermekek és a fiatalok azonban a nyári vakáció idején is igénylik a szórakozást, a hasznos időtöltést. Erről hivatott gondoskodni például Ipolyságon a Janko Král nevét viselő pionír- és ifjúsági otthon. Ide látogattunk el a napokban, hogy beszámolhassunk arról, milyen is az élet egy olyan nevelési intézményben, ahol nincs nyári vakáció. A pionírotthonban éppen wmmmm^ nagy a sürgésforgás. Sátrakat és egyéb tábori felszerelést hordanak be a gyerekek. — Készülődnek valahová? -— kérdezzük Képes Tibor elvtársat, az ^^^^^^^ otthon igazgatóját. — Ahogy vesszük — mondja mosolyogva. — Ezeket a sátrakat most hoztuk be Palástról, a nyári táborunkból. Rövidesen azonban ismét útra kelünk. Ugyanis átmeneti időre kiköl

: tözünk innét. Megtudjuk, hogy a pionír- és ifjúsági otthon néhány hónapra az új stadion helyiségeibe költözik, mert a pionírotthon épületét végre a követelményeknek megfelelővé alakítják át. — Szűkösen fértünk itt el — magyarázza Képes elvtárs. Ez az épület annak idején magánlakásként épült, így otthonunk céljainak teljes egészében nem felelt meg. Most aztán 600 000 koronát meghaladó befektetéssel átalakítják. Lesz egy nagy társalgónk, ahol majd értekezleteket, gyűléseket rendezhetünk, s ahol a kis pódiumszerű színpadot is elhelyezzük Irodalmi színpadunk és bábszínházunk előadásaihoz. Lesz egy másik nagyobb termünk is, a játékterem, ahol számtalan társasjáték várja majd a fiatalokat. Kipirul az arca Képes igazgató elvtársnak, amint elmeséli a nagyszabású átalakítás tervét, aztán íróasztala fiókjából előkeresi és örömmel mutogatja az építkezés tervrajzait. — Az idén jubilálunk — mondja az igazgató. Az ipolyságl pionírotthon az idén szeptemberben ünnepli majd fennállásának 15. évfordulóját. 1952 szeptemberében az egykori kultúrház egyik helyiségét engedték át az otthon céljaira. A CSISZ egyik fiatal dolgozóját, Fábry elvtársat bízták meg a pionírotthon vezetésével, majd Galkóné Major Ilona elvtársnő, a helybeli magyar iskola pedagógusa lett az otthon igazgatója. jómagam 1956 szeptemberében vettem át a pionírotthon vezetését. A

z Igazgató elhallgatja szerényen, hogy a múlt évben a tanítók napja alkalmából tízéves igazgatói munkássága elismeréséül a legmagasabb CSISZ kitüntetéssel tüntették ki. — Mit tart igazgató elvtárs az eltelt tizenöt év legjelentősebb eredményének a pionírotthon munkájában? — Azon túlmenően, hogy sikerült megszerveznünk a helybeli pionírok és fiatalok klubéletét, folytonosan biztosítani tudtuk szabad idejük helyes kihasználását, legjelentősebb eredményünknek azt tartom, hogy körzetünkben intenzívebbé és aktívabbá vált a pionírcsapatok munkája. Ezt igazolja, hogy a lévai Járási pártbizottság vándorzászlaját, melyet kétévenként ítélnek oda a legjobban dolgozó pionírcsapatnak, már három alkalommal a ml körzetünkhöz tartozó iskola pionírcsapata nyerte el. Legutóbb- például a palástlak. — Mekkora körzete van az Ipolysági pionírotthonnak? — Hat alapiskola tartozik hozzánk: a két Ipolysági, a két palásti, valamint az ipolyszakállasl és a déméndi. Ezenkívül az Iskolákkal állandó kapcsolatot tartunk fenn a pionírcsapatvezetőkön és rajvezetőkön keresztül. — Milyen az iskolák, a pedagógusok kapcsolata a pionírotthonnal? — A lehető legjobb. A kilencéves iskolák igazgatói mindennemű támogatást megadnak nekünk. Itt kell megemlítenem elsősorban talán Köteles János érdemes tanítót, az Ipolysági alapiskola Igazgatóját, Pál Sándort, a palásti és Boldis Jánost az ipolyszakállasi kilencéves iskola igazgatóját, akiknek szívügyük iskolájuk pionírcsapatának jó munkája és jó kapcsolatot tartanak velünk, a pionírotthon dolgozóival. De a pionírcsapatok pedagógiai vezetői közül is felsorolhatok jó néhányat, akik nagy ügybuzgalomAHOL NINCS NYÁRI VAKÁCIÓ mai végzik munkájukat. Ilyenek például Bodnár László ipolysági, Csomó László palásti, Bodnár Gyuláné gyerki pionírvezető. A pionírotthonnak és dolgozóinak nincs nyári vakáriója. Hallhatnánk tehát a nyári programról? — Az igen bőséges — veszi át a szót Nagy Sándor pedagógus, a pionírotthon tudományos és technikai osztályának vezetője. — Nyári programunk tulajdonképpen még júniusban, a tanév utolsó hónapjában kezdődött. Már ekkor tartottunk néhány tanfolyamot a pionír tisztségviselők számára, a szántói fürdőben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére nagyszabású hadijátékot rendeztünk, közel 400 résztvevővel. Júniusban került sor körzetünk pionírjainak négytusa döntőjére. Négy sportágban: magas- és távolugrásban, futásban és krikettlabda dobásban vetélkedtek az 1—5. évfolyamok tanulói. A sporttevékenység irányításában és szervezésében nagy segítségünkre van minden alkalommal jankovics Ferenc tesmagi Iskolaigazgató, aki maga is kiváló sportoló. Az asztalitenisz járási bajnokságot pionírjaink megnyerték és tovább jutottak a kerületi fordulóba. — Persze, júliusban sem tétlenkedünk — mondja Nagy elvtárs. — Palásti sátortáborunkban háromnapos tanfolyamokat rendeztünk a csapattanácsok elnökei és zászlósai számára, a szikra-vezetők, a sportfelelősök, a rajvezetők, a CSISZ-alelnökök és a városi CSISZ vezetőségi tagok számára. — Ezeken az egész körzetünket felölelő akciókon kívül a nyári vakáció egész tartama alatt klubhelyiségeink is a gyerekek és a fiatalok rendelkezésére állnak és otthonunkban társasjátékokkal, sportolással, TV-nézéssel, filmvetítéseinken való részvétellel tölthetik kellemesen az időt. — Valóban sokoldalú tevékenység — jegyezzük meg. — Pedig még a körökről nem is szóltunk — veszi át a szót ismét Képes igazgató elvtárs. — Pionírotthonunk keretében számos szakkör működik, szakavatott pedagógusok irányításával. Ezek a körök a nyáron sem tétlenkednek. Igen jól működik például a legkisebbek esztétikai köre, melyet Klukon Zsuzsanna óvónő vezet. Kiváló eredményeket ér el Szkladányi Endre, a helybeli alapiskola képzőművészet-szakos tanára a pionírok képzőművészeti körével, Pál Dezső, a Mezőgazdasági Technikum tanára az ifjú rádiósok körével és Smugala Ladislav tanító elvtárs, a honismereti és turisztikai kör vezetője, számos, turisztikai akció szervezője. Külső munkatársaink mellett természetesen mi magunk is kivesszük a részünket a munkából. C zeptember elsejétől már ** három osztálya lesz pionírotthonunknak. Többen leszünk tehát, feltétlenül jobb munkát tudunk majd végezni. Munkakedvüket csak fokozza, hogy az átalakított épületben a pionírok és a fiatalok mindent megtalálnak majd, amire a hasznos és kellemes időtöltéshez, tanuláshoz, sportoláshoz és szórakozáshoz szükségük lesz. SAGHI TÖTH TIBOR Nekik nem akoz gondot a szalma betakarítása Küzdelem a közömbösséggel Az agronómusoknak nem az aratás, hanem a szalma kazalba rakása okozza a legtöbb gondot. A mag betakarítása után még rendszerint 2—3 hétig „bajlódnak" a szalmával, préselik, szállítják, míg végre „eltüntetik" a tarlóról. Csak ezután végezhetik el a tarlóhántást. Egyetlen gazdaság van az országban, ahol az utolsó mázsa szemet és szalmát ugyanabban az órában szállítják el a gabonatábláról. S mire a magtár előtt a pótkocsiból kiperdül az utolsó gabonaszem, a tábla végén a szalmakazal tetejére is zöld ágat szúrnak a kazalozók. Azok, akik a következő nap haladnak el a kazal mellett, a gabonatábla helyén nem sárga tarlót, hanem frissen hántott tarlót látnak. Hogyan tudják az egyes táblákról a szemet és a szalmát egyszerre betakarítani, majd 24 óra alatt a tarlóhántást is elvégezni? Erre a kérdésre kerestem választ a Bajcsi Állami Gazdaság haraszti részlegén. Miért „titok"? Hamran László huszonnégy éve irányítja a haraszti részleget. Mint tapasztalt mezőgazdász örült az aratógépek és a kombájnok megjelenésének, de bosszankodott, amikor látta, hogy a takarmányt pótló herés árpaszalma — mire 2—3 hét múlva kazalba rakják — már csak alomnak való. Sokat töprengett, miként lehetne meggyorsítani a szalma betakarítását. A két- és a hárommenetes aratás csak részben oldotta meg ezt a kérdést. Végre sok számítgatás, tervezgetés után 1965-ben készítettek két nagy térfogatú szalmaszállító kocsit. Az első évben még nem ment zökkenőmentesen a munka, de tavaly már a szemet és a szalmát egyszerre takarították le a táblákról. Az előző évekhez viszonyítva tavaly két héttel előbb fejezték be az aratást. A szakemberek és az irányító szervek elismeréssel szóltak az újításról, dicsérték hatékonyságát — még írásban is — de ezenkívül a két év alatt semmi egyéb nem történt. Ai újítás lényege A gazdaság aratási brigádja: két kombájn, két traktor, négy nagy térfogatú szalmaszállító kocsi, egy trágyarakó, egy lánctalpas traktor, valamint egy tucat ember dolgozik egy tizenkéthektáros táblán. Alig egy órája kezdték el a munkát. A két kombájnos — Kovács Ernő és Szlávi k István — gyakorlott mozdulatokkal irányítja gépét. Egymás után haladva csépelik a rendre vágott tavaszi árpát. A kombájn nagy térfogatú kocsit vontat s a gépből lehulló szalmát egy könnyű elevátor szállítja a kocsiba. Itt egy munkás rakja szét, egyengeti. Ha megtelik a kocsi, a kombájn megáll, üres kocsit kapcsolnak utána. Mindez nem egészen egy perc alatt történik. A telt kocsit traktor vontatja a tábla végére a szalmakazal mellé, ahol kiürítését igen gyorsan és egyszerűen végzik el. A 28—30 köbméter térfogatú kocsi könnyű vasrudakból és pléhből készült. Az eleje kicsit keskenyebb, a végét oldalra nyíló dróthálóból készült két ajtó A Bajcsi Állami Gazdazásg haraszti részlegén a gabona és a szalma betakarítása után 24 óra alatt a tarlóhántást is elvégzik. Képünkön: Hamran László részlegvezető Király Gáspár traktorossal beszélget. zárja le. A kocsi első részén léckeretet helyeztek el, két szélére könnyű drótkötelet erősítettek, ezt a kocsi két oldalán — közepes magasságban — hátra vezették és az ajtó mellé erősítették. Ürítéskor kinyitják a kocsi végén az ajtókat, és a kötél végét ráakasztják egy földbe vert vaskapocsra. Amint a traktor továbbindul, a léckeret kitolja a szalmát a kocsiból. Majd ketten leakasztják a kapocsról a kötelet és a léckeretet is újból az üres kocsi elejére helyezik. A hatalmas petrence szalmát a trágyarakó 3—4 emeléssel a kazalra továbbítja. Ez azt jelenti, hogy a szalma emberi kéz érintése nélkül jut a kazalra. Az első évben attól tartottak, hogy két kocsi nem győzi majd elszállítani a szalmát egy kombájntól. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy 35—40 hektáros táblákon is elvégzi ezt a munkát a két kocsi. Persze megfelelő munkaszervezéssel. Az idén a csoport szerződést kötött az aratás komplex elvégzésére, beleszámítva a tarlóhántást is, — 188 hektárról takarítják be a termést. Aki figyeli a csoport munkáját, észreveszi, hogy itt mindenki tökéletesen ismeri és el is végzi feladatát. Nincs kapkodás, a kombájnok nem „száguldanak". A teljesítmény, a munka minősége határozza meg a keresetet. Ezért igyekszik Király Gáspár is lánctalpas traktorával a kombájnok után. Hosszabbított műszakban hatos ekével 8—10 hektáron végzi el a tarlóhántást. A tények bizonyítanak A két szalmaszállító kocsi és a két kis elevátor elkészítése nem egészen tízezer koronájukba került. Egyik napilapunkban olvastam, hogy a prumefovi gépállomás egy nagy térfogatú kocsi és az elevátor elkészítését 24 000 koronáért vállalja. Tavaly ezekkel a kocsikkal a haraszti részlegen 220 hektárról takarították be a szalmát. Az előző években, amikor a szalmát préselték, hektáronként 80—90 korona értékű spárgára volt szükségük. így csupán é kiadás megtakarítása évente 16—18 000 koronát jelent. A nagy térfogatú szalmaszállító kocsi. A kocsi és az elevátor a takarmányok begyűjtésére is használható. A szerkezetet a traktor után kapcsolták és a rendre vágott takarmányt 250 hektárról szintén a kis elevátor csúsztatta a kocsiba, így szállították a kazalhoz. Nagyon reálisan számítva, csupán tavaly több mint 40 000 koronát takarított meg a gazdaság Hamran László újításának realizálásával. Még 1965-ben ötszáz korona jutalmat kapott — előlegként — a gazdaság vezetőségétől. Közölték vele, hogy három év múlva, — vagyis ez év végén — a gyakorlati tapasztalatok alapján értékelik újítását és megfelelően jutalmazzák. — Augusztusban leszek hatvanéves. Engem nem a jutalom érdekel, hanem az, hogy minél több gazdaságban használják a kocsikat. Azelőtt a szalma betakarításával 2—3 hetet vesztettünk. Eltolódott a tarlóhántás, a trágyázás. Tavaly augusztus elején már minden szalmánk kazalban volt. S annak a három hétnek az értékét, amit nyertünk, nem lehet koronákban kimutatni. A tarlóhántás gyors elvégzése kedvezően hat a talaj struktúrájára, ez viszont a köve'tkező évi termés előkészítésének szempontjából igen fontos. Mindenki „ajánlja" A részlegvezető szobájában leveleket, véleményeket olvasgatok. Néhány gazdaságban már tavaly készítettek kocsikat „haraszti mintára", és nagyszerűen beváltak. Az újítás önmagát propagálja, de csak ott, ahol ismerik. Az irányító szervek közömbössége fátyolként vonja be az értékes kezdeményezést. íme a tények: „Ojítása iránt már több üzem érdeklődött. Javaslatát megvitattuk és ajánlottuk, hogy országos méretben használják fel ..." (Földművelésügyi Minisztérium, 1965.) A nyitrai és a brnói mezőgazdasági főiskolán is megvitatták az újítást, s mivel „megfelel az agrotechnikai követelményeknek, elősegíti a tarlóhántás gyors elvégzését", ajánlották a realizálását. Biztatóan hangzik a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal válasza is: „Ajánljuk, hogy a szalma gyors betakarításának új formáját széles körben alkalmazzák a mezőgazdasági üzemek" (1965. 9. 7.J. Nem folytatom a felsorolást. Ennyi történt a két év alatt egy országos Jelentőségű újítás népszerűsítése érdekében. Az ilyen ügyintézésre mondják, hogy „nesze semmi, fogd meg jól". Vajon nem volna-e célravezetőbb módszer, ha a szépen hangzó „ajárrljuk" helyett az irányító szervek inkább azt tennék lehetővé, hogy minden járásból egy kiváló agronómus és egy mechanizátor saját maga győződhetne meg az újítás előnyéről? Meddig lesz még „titok" a haraszti módszer? CSETÖ JÁNOS M