Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-26 / 204. szám, szerda

Ottawa visszavonja De Gaulle meghívását? A francia államfő az Expo 67-en A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fogadta Al-Atiki minisztert, a kuwajti olajipari küldöttség vezetőjét. (Telefoto: TASZSZ—CTK) Holttestek borítják Nsukka nigériai város ut cáit Ojukwu csapatai ellentámadást indítottak Lagos (CTK) — A lagosi Morning Post tudósítójának közlése szerint Nsukka, kelet nigériai egyetemi város teljesen elnéptelenedett, utcáin csak katonák láthatók. A központi kormány csapatai heves harcok után 10 nappal ezelőtt elfoglalták a várost. A lakosság vagy elmenekült, vagy a hatnapos harcok során kikergették őket. Az utcákat holttestek borítják. Nsukka kulcsfontosságú város a Kelet-Nigéria fővárosa felé vezető útvonalon. A központi kormány csapatai állítólag 30 kilométerre vannak Enugutól. A Figaro enugui tudósítója szerint a kelet-nigériai csapatok ellentámadásba lendültek Nsukka és Ogoja térségében, és mindkét várost újból visszafoglalták. Ojukwu alezredes, a kelet-nigériai kormány vezetője a tudósítóval folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy csapatai csak a Nigerbe torkolló Benuef folyónál állnak meg. Ez a folyó természetes határt képez KeletNigéria és a központi területek között. A tudósító nézete szerint a külföldi kőolajtársaságok egyik része a hónap végén a kőolajtermelésért járó illetékeket a biafrai kormánynak, másik része pedig a lagosi kormánynak fizeti meg, és ennek messzemenő gazdasági, politikai és diplomáciai következményei lesznek. VI. Pál pápa Isztambulban Isztambul (CTK) — VI. Pál pápa, a katolikus egyház feje, kedden délután Rómából Isztambulba érkezett, hogy a kétnapos tartózkodása alatt találkozzék a török állam vezetőivel és Athenagorasz pátriárkával, a 150 millió hivőt számláló keleti pravoszláv egyház fejével. A római egyházfőt CeVdet Sunay török köztársasági elnök fogadta. A Vatikánban ezt az utat történelmi jelentőségűnek tartják, mivel a két egyház között több Heves vŕta az olasz parlamentben Róma (CTK) - Az olasz parlament kedden megkezdte a kormány 'Felső Adige-i politikájának vitáját. A kérdéssel kapcsolatban öt határozatot és három interpellációt nyújtottak be. A hírek szerint a vita folyamán a kormány felveti a bizalmi kérdést is. A kommunista képviselők beadványa rámutat a Felső Adige-i újnáci terrorizmus és az NSZK revansista központjai között fennálló kapcsolatokra, és ezért azt javasolja, hogy az olasz kormány gátolja meg a második világháború után kialakult európai határok bármilyen revízióját. (Ez az olaszellenes irredentizmus célja). A határozat támogatja á felső-adigei kérdés demokratikus megoldását, amivel Olaszország hozzájárulna az újjáéledő nácizmus elleni harchoz és az európai béke megszilárdításához. Infláció Spanyolországban Madrid (CTK) — Az utolsó három év alatt Spanyolországban 28,6 százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek — állapította meg Madridban a gazdasági helyzetről készített és hétfőn ismertetett különleges jelentés. Az inflációs folyamat egyre gyorsuló ütemére a közelmúltban « Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Bizottság (OECD) is felhívta a spanyol tagállam vezetőinek figyelmét, azonban a spanyol kormány intézkedései képtelenek ezt a folyamatot megakadályozni, mert mind a közszükségleti cikkek ára, mind a költségvetési tételek túlságosan hirtelen emelkednek, mint egy évezreddel ezelőtt bekövetkezett szakadást ezt megelőzőleg csupán Konstantin igyekezett 710-ben — sikertele

1nül — áthidalni, míg az igazi közeledéshez vezető első lépéseket XXIII. János pápa tette meg nyolc évvel ezelőtt. VI. Pál pápa tegnap Isztambulban a török vezetőkkel — Sunay elnökkel, Demirel miniszterelnökkel és Caglayangil külügyminiszterrel tárgyalt. A török külügyminisztérium szóvivője szerint elsősorban a közel-keleti helyzetről volt szó. A török államférfiak ismertették a pápával a ciprusi és más kérdésben elfoglalt álláspontjukat. Jól tájékozott körök szerint VI. Pál pápa felhívta Isztambult, hogy közvetítsen Izrael és az arabok között. Montreal (CTK) — De Gaulle francia köztársasági elnök kedden reggel Montrealba érkezett, ahol a városháza erkélyéről beszédet mondott. Beszédét a szabad Quebec éltetésével kezdte, amit a néhányezer kanadai francia viharos lelkesedéssel fogadott. A világkiállításon részt vett Franciaország nemzeti napján. De Gaulle kijelentése: „Éljen a szabad Quebec", a kormánykörökben olyan felháborodást keltett, hogy az ottawai szövetségi kormány a legutóbbi jelentések szerint azzal a gondolattal foglalkozik, hogy visszavonja De Gaulle meghívását a fővárosba. Pearson miniszterelnök összehívta a kormány rendkívüli ülését, hogy megállapítsák, miképp reagál Ottawa De Gaulle kijelentéseire. A kanadai vezetők már nem is leplezik felháborodásukat amiatt, — hogy „a francia elnök beavatkozik Kanada belügyeibe". Pearson elkérte De Gaulle Montrealban elmondott néhány sorban A BOLGÁR párt- és kormányküldöttség, a Mongol Népköztársaságból útban hazafelé Moszkvában rövid időre megszakította útját. A küldöttség Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének vezetésével az SZKP Központi Bizottságán találkozott M. Szuszlovval és K. Mazurovval, az SZKP politikai Bizottságának tagjaival, valamint K. Ruszakovval, az SZKP központi ellenőrző bizottságának tagjával. DMITRIJ POLJANSKIJNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének vezetésével szovjet küldöttség utazik Kanadába, hogy augusztus 15-én részt vegyen a világkiállításon a Szovjetunió nemzeti napján. A MONTREALI világkiállítás csehszlovák pavilonjában július 24-én fogadták a négymilliomodik látogatót, Fred Franc, cseh származású, 37 éves baltimorei lakos személyében. A MOSZKVAI Szokolnyik parkban befejeződött a nemzetközi könyvkiállítás, amelyen 10 szocialista ország vett részt. A kiállításnak több mint 300 ezer látogatója volt. 250 000 GÉP- ÉS VASIPARI dolgozó lépett bérsztrájkba kedden Ausztráliában. beszédének pontos szövegét és hivatalosan is nemtetszésének adott kifejezést. Egyelőre még nem lehet megállapítani hogy Ottawa rászánja-e magát az állami látogatások során eddig egyedülálló lépésre. De Gaulle-nak ma délután kellene Ottawába utazni. A kormány eddig gondosan tanulmányozta a további viselkedését és állásfoglalását. Egy kormányhivatalnok kijelentése szerint, amennyiben az eddigi hangnemben folytatja beszédeit, nagy meglepetés várhat rá, mivel a kormány valamennyi tagja beteget jelent, és nem fogadhatja őt. A kormány egyik tagja megjegyezte: „Hogyan érezné magát De Gaulle, ha a kanadai miniszterelnök Párizsba utazva, Riviéra különválása mellett foglalna állást. Amennyiben De Gaulle látogatását nem mondják le, valószínű, hogy Pearson éles hangú beszédet mond, amely merőben más lesz, mint a külföldi államférfiak fogadtatásakor szokásos beszédek. Zavartalan a szovjet—kubai viszony Havanna (CTK) — A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja, a „Granma" hétfőn hozta nyilvánosságra Raul Castrőnak a Kubai KP Központi Bizottsága második titkárának beszédét, amelyet a havannai katonai akadémia hallgatói előtt tartott. Raul Castro hangsúlyozta, hogy Kuba nem akar háborút, de fel kell készülnie arra, hogy visszautasítsa az imperialisták minden agresszióját és aknamunkáját. Az amerikai földrész reakciós körei Kuba létezésével Indokolják a latinamerikai partizánmozgalom erősödését, és az Egyesült Államok segítséget nyújt a nemzeti felszabadító harcok elnyomásához. Beszéde végén megcáfolta az USA által terjesztett alaptalan híreket, miszerint ellentétek merültek fel a Szovjetunió és Kuba között. Kuba és a Szovjetunió kapcsolata a kölcsönös tisztelet, a teljes függetlenség elvein alapszik és teljesen zavartalan — jelentette ki Raul Castro. A detroiti zavargások mérlege: 23 halott több mint 1000 setesült és 3000 letartóztat ot t (Folytatás az 1. oldalról) Cambridge-ben 1000 néger tüntető meggyújtott két háztömböt, s ezek után összetűzésre került sor a rendbontók és a rendőrök között. Hasonló események színhelye volt a texasi Houston, valamint a michigani Flint és Frand Rapids. A fent említett városokba nagyrészt már megérkeztek a nemzeti gárda és a szövetségi rendőrség csapatai, és a katonaság is készen áll, hogy szükség esetén közbelépjen. Johnson elnök rövid beszédet mondott a televízióban. Kijelentette, intézkedéseket hoznak a zavargások továbbterjedésének megakadályozására. Nem tűrjük a jogtalanságot, s az erőszakot — mondotta Johnson. A Köztársasági Párt vezetői bírálták Johnsont és kormányát, hogy eddig nem tudták megoldani a négerproblémát. Szerintük az Egyesült Államokban gyorsan terjed az anarchia. Mansfield szenátor felhívta a kongresszust, hogy alakítsanak egy különbizottságot, amely kivizsgálná a zavargások okait, és intézkedéseket hozna a helyzet megjavítására. Az amerikai sajtó is foglalkozik a súlyos helyzettel. A Neu) York Times figyelmezteti a néger lakosságot, hogy erőszakkal nem harcolhatják kl a faji megkülönböztetés megszüntetését, és a rendbontásokkal csak a fajüldözők malmára hajtják a vizet. A lap szerint a mai helyzetet a négerek és fehérek közötti nagy szociális különbség, a munkanélküliség és a rossz lakásviszonyok váltották ki. Newarkban befejeződött a néger vezetők négynapos értekezlete. Az értekezletről kiadott ' „fekete hatalmi kiáltvány" célul tűzi ki az Egyesült Államok kettéosztását két nagy államra: egy fehér és egy néger államalakulatra. A határozat továbbá felhívja a néger lakosságot az olimpiai játékok és más sportesemények bojkottálására, és megfenyegeti azokat a néger vezetőket, akik nem tartják meg ezeket a határozatokat. Ezek a követelések csak olajat öntenek a tűzre, és tovább fokozzák a feszültséget. Csupán a fajüldözők örülnek az eseményeknek, mert a meggondolatlan faji gyűlölködés még jobban elodázza a gazdasági és szociális egyenlőség kivívását. A z, amit Kínában „prole** tár kulturális forradalomnak" neveznek, kétségtelenül külföldön is visszhangot kelt. Mao Ce-tung csoportjának vezetői általános, tartós, világérvényű jelleget tulajdonítanak a „kulturális forradalomnak". A pekingi sajtó szerint Mao Cetung tanítása a „kulturális forradalomról" „a világ jövője és történelme szempontjából éppen olyan nagy jelentőségű, mint amilyen Marx tudományos szocializmusa és az első szocialista állam lenini létrehozása volt." ítéljen a történelem. A jelenkor tanúságtétele azonban korántsem igazolja azt a kínai tételt, hogy az úgynevezett kulturális forradalom „bátorságot önt a felszabadító harcot vívó elnyomott néptömegekbe és nemzetekbe". Az utóbbi hetek eseményei világosan bizonyítják, hogy a „kulturális forradalom" exportálására tett kísérletek ártottak a kommunista mozgalomnak és a Kínai Népköztársaság tekintélyének is. Az ún. proletár kulturális forradalom egyik következménye az, hogy a jelenlegi kínai pártvezetőség tekintélye a nemzetközi kommunista mozgalomban mindinkább süllyed. Még az olyan pártok is, amelyek nemrégen szoros, baráti kapcsolatban álltak a Kínai Kommunista Párttal, szöges ellentétbe kerülnek Mao Ce-tung csoportjának ultrabaloldali, antimarxista irányzatával. A Japán Kommunista Párt a napokban végleg szakított a felenlegi pekingi vezetőséggel, s azzal a megindokolással, hogy az ultrabaloldali elemek ellenséges támadásai akadályozzák a JKP képviselőinek tevékenységét és veszélyeztetik biztonságukat, visszarenKOMMENTÁRUNK : A „kulturális forradalom" exportjának következményei delte őket. Egyidejűleg a baloldali Indiai Kommunista Párt is szembeszállt Peking egységbontó kísérleteivel, azzal, hogy az észak-bengáliai nincstelenek küzdelmét afféle „indiai partizánharc" szítására akarja kihasználni. A japán kommunisták ma visszautasítják a kínai pártvezetőség Mao Ce-tung csoportjának politikáját mint szélsőbaloldali kalandor politikát, szélsőséges szakadárságot, amely aláássa az antiimperialista front egységét. A pekingi vezetőség a Japán Kommunista Párttal szemben is alkalmazta ezeket az egységbontó módszereket, s eszközül — nem egyedülálló Jelenség — a Japánban tanuló kínai diákok szolgáltak. Mao Ce-tung csoportjának nagyhatalmi, soviniszta politikája aban is visszatükröződik, hogy egyes kelet-ázsiai országokban az ottani kínai kisebbséget használja fel „forradalmi tömegként" politikájának érvényesítésére, noha ez a kisebbség zömében kispolgári elemekből és kapitalista rétegekből tevődik össze, és semmi köze sincs a marxista osztályszemlélethez. A forradalmi erők sorainak egyesítését sem segíti elő. Éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad a reakciós elemeknek, hogy nacionalista kínai ellenes hangulatot szítsanak a lakosság elmaradott rétegeiben, kínai ellenes pogromokat robbantsanak ki. A legutóbbi burmai események is ezt bizonyítják. Csen Ji kínai külügyminiszter nemrégen japán liberálisok előtt kijelentette, hogy Kína továbbra is a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését szorgalmazza, s nem szándéka aknamunkát folytatni más országok ellen vagy beavatkozni belügyeikbe. Kína sokáig ezt a politikát folytatta Burma irányában, s így megoldódott a kényes határkérdés is. Most azonban más jelleget öltöttek a kínai—burmai kapcsolatok. Peking a burmai nagykövetség előtt rendezett több napos tüntetésekkel válaszolt a rangooni kínai nagykövetség előtt lezajlott tüntetésekre. A pekingi sajtó „fasiszta katonai kormánynak" nevezi Ne Win kormányát, amely a semlegesség szigorú, betartása mellett felentős intézkedéseket tett a külföldi befolyás kiszorítására, például államosította az Iparvállalatokat és a bankokat. A kínai—burmai kapcsolatok hirtelen rosszabbodásának oka abban van, hogy Mao% Ce-tung csoportja az ország határain túl élő milliós kínai kisebbségek, például a Burmában élő 300 000 kínai körében is terjeszteni akarja a „kulturális forradalmat" összes negatív jelenségeivel együtt. A következmények aránytalanoknak tűnhetnek az okokkal szemben. A zavargásokat eredetileg két rangooni kínai iskola diákjai kezdték, akik a Mao Ce-tung jelvények viselésének tilalma ellen tüntettek. A következő napokban elharapóztak és éles Burma-ellenes jelleget öltöttek a tüntetések, kínai ellenes hangulatot váltottak ki a burmai lakosság körében, s a burmai kormány egyes kerületekben kénytelen volt kihirdetni a statáriumot, hogy elfojtsa a pogromhangulatot Ezt akarta talán Peking? Valami hasonló játszódik le most Nepálban is. A pekingi propagandától uszított kínai kisebbség itt is mozgolódik, tüntetéseket rendez, s a „kulturális forradalom" exportja már a kathmándui iskolákban érezteti hatását Mao Ce-tung híveinek és ellenfeleinek összecsapásaiban. A „kulturális forradalmat" nemcsak Kínán belül, hanem határain túl is a hatalmi harc eszközévé akarják tenni. Ele a valóságban a szocialista és az el nem kötelezett országok ellen irányul. A forradalmi frázis néha a forradalmi harc ellentéte lehet. Ezt bizonyítják a „kulturális forradalom" exportjára tett pekingi kísérletek. RP