Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-19 / 197. szám, szerda

v Üj szempontok és utak politikánkban lila: MICHAL PECHO, az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztályának vezetője 1967. VII. 19. (A cikk első részét tegnapi számunkban közöltük.) NEMZETI PROBLÉMÁK ÉS AZ EGYSÉG Ma a politikai gondolkodásmód egyik fontos területe a nemzeti kérdés. Elég sok problémája van, amelyet a józan elemzések és következtetések alapján megfontoltan kell felvetnünk, megválaszolnunk é rendeznünk. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége ez év márciusában megtárgyalta a nemzeteink közti kapcsolatoknak ezeket a kérdéseit és számos intézkedést hagyott jóvá, amelyeknek főleg az ideológiai munkára vonatkozó részét ez év őszén kezdjük megvalósítani. Nézetem szerint ma olyan a helyzet, hogy a társadalom egységére az osztálytényezőnél nagyobb hatást gyakorol a nemzeti tényező. Ez a szocialista nemzetek formálódásával és azzal magyarázható, hogy új, szocialista nemzeti öntudatuk is kialakulóban van. Amennyiben ez így van és teljes egészében, felelősségteljesen tudomásul vesszük ezt a tényt, akkor fontolóra kell vennünk, hogy ezek a kérdések meddig tarthatók csak ideológiai kérdéseknek és mikor válnak politikai kérdésekké. Ma a világ különböző országaiban rátalálunk a nemzeti egység és széthúzás számos példájára. Párhuzamot vonhatnánk és elemezhetnénk ezt a jelenséget. A marxizmus—leninizmus azonban a szocialista társadalom építésének rövid szakasza alapján arra a megállapításra jutott, hogy vannak területek, ahol tiszteletben kell tartani a nemzeti sajátosságokat és más területek, ahol a nemzeti sajátosságokut alá kell rendelni az integrálódás követelményeinek. Ez vonatkozik a gazdaságra és a politikára, kisebb mértékben a kultúrára és a művészetre, ahol túlsúlyban van a nemzeti jelleg, bár erősödnek az országos összefüggések. A közelmúlthoz mérten ma a szocialista demokrácia kibontakozása lehetővé teszi a nézetek nagyobbb tolerálását. Ennek folytán törvényszerűen sok olyan nézet alakult ki, illelva feléledt, amelyeknek szerzői, keresve a további fejlődés koncepcióját, jóhiszeműen tévednek. Mellettük azonban akadnak kevésbé jóhiszeműek is, akik idegen eszméket plántálnak az emberek tudatába. Meg kell mondanunk, hogy demokráciánk kibontakozásának körülményei között ez teljesen természetes. Nem természetes azonban tolerálni minden nézetet, sőt mi több, megengedni, hogy feltol tsék velük a marxi—lenini filozófia és általában ideológiáns nyitott rendszerét. A tolerálás örve alatt sok minden becsempészhető és elkendőzhető. Antagonista osztályharc uálunk már nincs, de az osztályok és köztük az ellentmondások megmaradtak. A szocializmus győzött, a nép politikai egysége kialakult, de a burzsoá eszmék csökevényekként, Illetve nyugati Importként megmaradtak és Ismeretelméleti gyökerek mellett szociális táptalajuk is van. A múlt hibáinak felszámolása során bizonyos értékek devalválása, a nemzeti elnyomás kiváltotta mába érő életérzés a nemzeti Javak túlbecsülésére, vagy amint azt Vlado Mináč fogalmazta meg: „tátraalji csivitelésre" vezethet. És ennél a csivitelésnél szabadjon megállni. Nincs szó arról, hogy lebecsülnénk a gazdaság, a kultúra, és a politika nemzeti problémáit, amelyekről sok szó esik s ez így lesz a jövőben ls. A cseh nemzettel és a nemzetiségekkel együttélő szlovák nemzet soha nem ismert fejlődés korát éli. Olyan kulturális javakat hoz például létre, amelyeket a világ elismer és joggal csodálja őket. 'fényekkel bizonyíthatnánk, mit nyert Szlovákia, milyen tartalékai vannak, milyen nagy nemzetünk fejlődési dinamizmusa, s milyen hibákat követtünk el, hol vannak még fogyatékosságaink. Mindez igaz és ennek megismerése alapozza meg a nemzeti büszkeségre és hazafiságra, de nem a nacionális korlátoltságra való nevelést. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban aránylag széles körű véleménycsere folyt több folyóiratban. Sajnos ez a véleménycsere nem volt szerencsés. Sokan arra törekednek, hogy a nemzeti kérdést általánosságban helyezzék előtérbe, függetlenül attól, hogy ki milyen célt követ. Ez megengedhetetlen. MI kommunisták magunk is sok kérdést vetünk fel, hogy megoldjuk őket. De nem tűrjük el, s nem egyezhetünk bele abba, hogy bárki — legyen az szlovák, cseh, magyar, ukrán vagy lengyel — félremagyarázza politikai-és ideológiai törekvéseinket, sőt mi több, nacionalista módon visszaéljen velük nemzeti torzsalkodás szítására. Ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy milyen a helyzet ezen a téren. Nézetem szerint az egészséges nemzeti és szocialista öntudat mellett sok idegen eszme és nézet élősködik, amely természetesen politikai köntösben jelentkezik. Az utóbbi Időben nálunk ko-' runk valamilyen új politikai és irodalmi irányvonalának kialakításával próbálkoznak. Így például Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a kulturális politikában kezdeményezően lépett fel, hogy a két háború közti időszak irodalmának átértékelésével megőrizzük a szlovák irodalom értékelt, helyesen felmérjük sok író munkásságát és lehetővé tegyük számukra az alkotó tevékenység folytatását. Ezt a törekvésünket nem fogták fel mindenütt helyesen. Megtettük ezt a politikai lépést, de nem mehetünk el olyan messze, hogy teljesen szubjektivista és misztikus módon mutassuk be a „katolikus modernizmust", más irodalmi csoportokat, valamint egyéneket, anélkül, hogy feltárnánk igazi eszmei és politikai arcélüket. Erre a neomiszticizmusra rányomták bélyegüket a világkatolicizmus egyes nézetei. Ennek alapján az a következtetés is levonható, hogy ebben az esetben a fudák-klerikális ideológia inentegetése a cél. Sok mindent tolerálhatunk, de a nyilvánvalóan klerikális, fideista fiiozófiát nem, mert itt nem a művészekről volt és van szó. A múltban és ma is túlnyomórészt a politikai emigránsokról volt, Illetve van szó, akik eiég magasra emelik a kommunizmus és így a humanizmus elleni harc zászlaját. Az SZLKP Központi Bizottságának ideológiája és politikája szempontjából fontos, hogy visszatértünk Stúrhoz és társaihoz, felmérve értéküket a nemzeti öntudat megszilárdításában. Ľudovít Štúr születése 150. évfordulójának országos ünnepségei alkalmából Dubček elvtárs a többi között hangsúlyozta: „A szocialista társadalom életének feltételei az embernek nemcsak anyagi, hanem szellemi életét is gazdagítják. Ezért a szocialista ember tudatában nem gyengül, hanem ellenkezőleg, erősödik a nemzeti büszkeség érzete. Ennek következtében a szocialista életfeltételek között sor kerül a nemzeti öntudat megújhodására. Az ember erős akarással törekszik nagyobb felelősséget vállalni a haza, a szülőföld, a nemzeti kultúra, a nyelv stb. fejlődéséért, ami végső soron törvényszerűen megnyilvánul abban, hogy nagyobb felelősséget vállal a közös szocialista hazáért. A nemzeti érzésnek ezt a pozitív vetületét nagyra becsüljük és határozottan elválasztjuk a nacionalizmus reakciós lényegétől, amelyet a burzsoá ideológia formájaként egyöntetűen elvetünk." Csakhogy egyesek ezzel az elvvel ellentétben úgy térnek vissza Stúrhoz, hogy benne keresik vagy általa életre keltik a második világháború időszakának eszmei illúzióit, amelyek gyakran a burzsoá ideológia válfajai.. Štúr eszméi szocialista társadalmunkban valóra váltak. Tudatunkkal nem áll ellentmondásban a múlt század eszmei javainak feltárása. Ellenkezőleg, ez szükséges, mert mi kommunisták joggal jelentkezünk ezekhez a nemzeti csúcsértékekhez. Ezért fejtette ki Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Štúrral, Hurbannal és más nemzetébresztőkkel kapcsolatos álláspontját. A háború alatt a klerikális fasiszták demagóg módon visszaéltek Štúr jelszavával: „Nem térhetünk vissza, előre kell mennünk." És most mi legyen? Egységünket csak nemzeti vagy valóban marxi—lenini internacionalista alapon szilárdítsuk? Nem vagyunk és nem is lehetünk közömbösek az egy ség kialakítására vagy megszilárdítására irányuló olyan törekvésekkel szemben, amelyek nem tartanák tiszteletben alapvető eszmei szempontjainkat és támogatnák a vallási vagy a szektás eszmei szempontokat. A kommunisták számára nem lehet közömbös az Ilyen differenciálódás, bár dolguk könynyebb lenne az ösztönösség uszályában. Szükséges elemeznünk és magyaráznunk až égység értelmezését, nem engedhetjük meg könnyűszerrel és jóhiszeműen minden nézel elfogadását és nem veszíthetjük el eszméink és a burzsoá eszmék megkülönböztetésének képességét. Nem csak arról van. szó, hogy keressük az ideológiák közti válaszvonalat, hanem egyben tudatában kell lennünk annak, hogy minden eszme (a kisburzsoá, a megújhodáskoil, vagy romantícista) követése által formálódik az emberek gondolatvilága, ennek megfelelő a cselekvésük, a javak iránti viszonyunk, ennek folytán behódolhatnak a felületen csillogó jelenségeknek és nézeteknek. Nemzeti felvilágosodottságga) jócskán el vagyunk látva, de mélyebben elemeznünk kell ennek okát, mivel e jelenség mögött sok konzervatív, nem szocialista vonás húzódik meg. Meg kell mondanunk, a politikában és az ideológiában egyaránt könnyebb elfogadni a nemzeti illúziókat, mint szilárdítani a szocialista közösség nemzetei együvétarlozásának tudatát. A nemzeti illúziókról szólva nem a nemzeti büszkeséget, a hazafiságot bírálom, mert az utóbbi elképzelhetetlen az adott szocialista nemze

1 iránti mély érzés nélkül. Csakhogy nálunk elég sokan megfeledkeznek egyes alapvelő szempontokról, például a történelmi, szociális, ideológiai éf a politikai szempontról. Nagyon találóan válaszolta meg ezzel kapcsolatban Laco Novomeský nemzeti művész nemrégen a IV. Írókongresszus előtti ankétban, azt a kérdést, hogy mivel járulhatnának hozzá a szlovák írók a csehek és a szlovákok viszonya problémáinak felvetéséhez és megoldásához: „ ... a szlovák írók azzal is, hogy fajtájukban és provinciájukban bírálatukkal és polémiájukkal szinte üldözőbe vennék az elburjánzó önteltséget, amely lassan már nem fér a bőrébe, hogy így is egészsége sebbé tegyék, kimunkálják és megeddzék nemzeti jellegünket, amelynek kijáró helyét a nap alatt kurjongatással, zenebonával nem vívjuk ki s még kevésbé azzal, ha a mellünket döngetve szilaj hangon hen cégünk, hogy milyen győzhetetlen nagy fiúk voltunk és vagyunk." Társadalmunk eszmei-politikai egysége nem jelenti azt, hogy a nemzet minden tagjának szívügye a szocialista eszme és a társadalom java. Az emberek egy része nacionálisan korlátolt hencegő s gyakran ezzel leplezi elméleti És f f '-Vk - " ' ' - 1 ' '''1 A Feherpotaki-völgy a Magas-Tátrában (Anger jeivéteief EGÉSZSÉGÜGYI TANACSADÔ A pigmenthiányról KBRDES: „Tizenhét esztendős fiúrokonomnak már néhány éve testén, de különösen deréktól lefelé szabálytalan alakú fehér foltjai vannak. Sokat kilincseltünk az orvosoknál, de jóformán eredmény nélkül. Csak azt tudtuk meg, hogy festékhiányról van szó, de a gyógykezelés nem járt sikerrel..." VÁLASZ: A feltűnő fehér foltokat a bőrön a bőrpigment részleges vagy teljes hiánya okozza. Ennek eredeti oka lehet valamely bőrbetegség, de 'eggyakrabban vitiligot állapít •neg az orvos, ami kíilönösfajta rendellenesség és valódi okát tiég nem fedezte fel az orvostudomány. Valószínű, hogy a oelső elválasztást! mirigyek zavarai és idegrendszeri hatások befolyásolják. Megfigyelték, nogy gyakrabban fordul elő a pajzsmirigy fokozott működésénél vagy a vérszegénység bizonyos típusainál. Éppen az a lény, hogy a festékhiány oka többnyire ismeretlen, teszi az eredményes gyógykezelést ma még csaknem lehetetlenné. Orvosilag még a teljesen egészséges ember bőrpigmentjének természetes kialakulását sem lehet megbízhatóan befolyásolni. Van egy egyiptomi növény lAmmi maius), amelynek kivonatához, valamint egy vegyileg izolált gy ógyszerhez (metoxy psoraien) bizonyos reményeket fűztek, azonban távolról sem szólhatunk sikeres gyógyításról ennek kapcsán sem. Az említett anyagokon alapuló hazai vagy külföldi készítmények eredménye többnyire az, hogy ha nem kézről vagy arcról van szó, kisebb elhatárolt részeket esetleg sikerül pigmentálni, de a pigmentáció ilyenkor is foltos, úgyhogy'az érintett terület még feltűnőbb. Más esetben a gyógyszer hatására nem festődik meg a bőr, csak vérbő és vörös lesz. A bőrpigment hiánya kellemetlen kozmetikai jellegű zavar, különösen ha a hajzaton vagy az arcbőrön mutatkozik. Legfeltűnőbb nyáron, midőn a napsugárzásnak kitett egészséges bőrfelület méginkább megsötétedik. A festékhiányban szenvedő embernek értelme segítségével át kell hidalnia eseU leges kisebbségi érzését. Környezete legyen segítségére azzal, hogy nem figyelmezteti lépten-nyomon e szépséghibájára oly megjegyzésekkel, mint például „Miért nem csinálsz már valamit ezekkel a foltokkal ..." A pigmenthiány miatt ne zárkózzék el a nyári vagy téli sportok és más örömök elől, fontos, hogy lelki életében, idegrendszerének működésében, életmódjában és munkájában egyaránt kiegyensúlyozott maradjon. A kozmetikai szerek (olajak, kenőcsök, barnítószerek j használatában legyen mértékletes. Semmiesetre ne használjon laikusok által tanácsolt eszközöket vagy vegyi készítményeket és ha hatásosnak mondott külföldi 'készítményhez hozzá jut, ezt is csak szakorvos felügyelete mellett használja. Bőrgyógyász annyit állapíthat meg, nincs-e szó bőrbetegségről, pl. bőrpenészről, mert ez egyik okozója lehet a pigmenthiánynak. Annak ellenére, hogy már sokat kilincseltek orvosoknál, érdemes lenne megvizsgálni a beteget belgyógyászatilag vérszegénység és mlrigyműködés, valamint ideggyógyásznál az idegrendszer állapota és működése szempontjából. A kutatók fáradhatatlanul dolgoznak tovább oly gyógyszerek és kozmetikai eszközök előállításán, amelyek jobb eredménnyel segítenének a pigmenthiányon. A legnagyobb eredményt azonban akkor érnénk el, ha általában és minden egyes esetben ismernénk a pigmenthiányt kiváltó okot. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY gyakorlati hiányosságait. En nek a szélsőségnek számunkra elfogadhatatlan ellenpólusa a kozmopolita irányzat s az eléggé erős nyugati orientáció. Ennek az ideológiai lepelnek azonban eltérő a formája aszerint, hogy miképp hatnak ki a világesemények az emberek tu tlatára. A közel-keleti konfliktus annyira differenciálta az emberek nézeteit, hogy előfordult nacionális korlátoltság és kozmopolitizmus olyan embereknél is, akik más helyzetben eléggé erősen pengették a nemzeti húrokat. Engedjük meg, hogy mindenki nem tájékozódhat helyesen a bonyolult hazai és nemzetközi helyzetben. Az eszmei és politikai nézetek teljes azonosságával nem számolhatunk. Hiba lenne azonban, ha hallgatagon siklanánk el a helytelen fölött, ha úgy vélnénk, hogy az idő mindent megold és jómagunk elringatnánk magunkat az eszmei és a politikai egység idilljében. (Folytatjuk.)