Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-18 / 196. szám, kedd

Kedvetlen az agrónomus P

árizsban már vége a színházi idénynek. A színtársulatok nyáron a középkori városokban (Avignon, Carcasson stb.), az énekesek pedig fürdőhelyekre járnak vendégszerepelni. Közben csendben folynak az előkészületek a következő idényre. Az elmúlt idény legnagyobb szenzációja a Grand Palaisban tartott Picasso- és a Tutenkámen-klállítás volt. Az utóbbit a látogatók százezrei tekintették meg. Nem tudni, hogy valódi érdekölődésből-e, vagy csak sznobizmusból. Azelőtt ugyanis az ilyesfajta kiállítások iránt elég közömbös volt a párizsi közönség. SZÍNHÁZ Szálötvenhat színdarab került bemutatásra, hússzal több, mint az előző idényben. Sajnos, sok volt a kudarc. A kritika és a színigazgatók véleménye szerint alig 15 darab ütötte meg a mércét. Az összbevétel is 16 százalékkal kevesebb volt, mint az 1965/1966-os idényben, a látogatottsági arányszám pedig 45,2 százalékról 42,5 százalékra csőkkent. A legsikeresebb Francoise Sagan „Az ájult 16" című darabja volt, utána következett Arnold Wesker angol szerző „A konyha" című műve. A fiatal angol írók műveinek tündöklése a párizsi színpadokon szinte jellemző volt az idényre. Említést érdemel még Csehov „Három nővérének" felújítása a Poliakoff nővérekkel (művésznevükön: Marina Vlady, Odyle Versois és Helene Vallierj a címszerepekben, továbbá Weiss „Marat-Sade"-ja és az angol James Saunders „Holnap majd énekelek neked" című darabja. A bemutatott színművek közül 6 vagy 7 az ősszel ismét színre kerül. Nagy elismeréssel nyilatkoztak még Párizsban a prágai „Na zábradlí" színház vendégszerepléséről, Kafka: „A per" című darabjával. Armand Gatti „V mint Vietnam" című darabja vidékről (Toulouse) került Párizsba. Sok dicséret hangzott el a Nemzeti Népszínházban (T. N. P.) a szezon végén bemutatott „Lear királyról". MOZI Az idény Jó volt, noha a vetítésre került alkotások egyike sem nevezhető mesterműnek. A párizsi mozilátogatők Igen megkedvelték a csehszlovák filmeket. Különösen meleg fogadtatásban részesült Juráček: „Minden fiatalember" című műve. A franciák ugyanis rádöbbentek, hogy e film hőse „csaknem testvére lehetne" az ő híres Bldasse katonájuknak, akit annyira a szívükbe zártak. Számos nyugat-németországi film került vetítésre ebben az idényben Párizsban. Említésre méltó mindenekelőtt az „Élni mindenáron" című alkotás. Losey angol filmrendező „Baleset" című filmjével az előtérbe törekszik. Cassius Clay ökölvívó a „Nagy Cassiusban" Amerikának vad, mulatságos és nyugtalanító képét adja. Az utóbbi hetekben két film hatott kiábrándítóan: Baňuel híres rendező „Hajnalkájában" olyan túlzásokba bocsátkozik, hogy valószínűtlenné teszi a cselekményt. Az „Örömteli szívvel" című francia film — két híres sztár: Brigitte Bárdot és Laurent Tarzieff első közös szereplésének ellenére — sajnos, közepes műnek bizonyult. A legnagyobb kasszasikert ebben az évben vitathatalanul a „Nagy csavargás" című francia filmvígjáték érte el. Bourvil és De Funes, a két híres komikus kitűnő teljesítményt nyújt ugyan, de az ötletek komikuma többnyire vitatható. IRODALOM Az Idén kiadott könyvek közül a legnagyobb példányszámban a következő regények keltek el: J. Kessel: „Les Cavaliers" (A lovagok), Henri Troyat: „La Malandre" (Korhadt csomó) és Norman Mailer: „Reve Americain (Amerikai álom). Ez utóbbi szerző új csillag az irodalmi égen. A nem szépirodalmi könyvek közül a legolvasottabbak: Róbert Aron: „Histoire de L'Epuratíon" (A tisztulás története), W. Manchester: „Egy elnök halála", továbbá Cl. Levy és Paul Tillard „Grandé Rafle de Veľď Hiv" (Nagy razzia a Vélodrome d'Hiver kerékpárversenypályán). Az első tematikája a felszabadulás, a másodiké Kennedy elnök meggyilkolása, a harmadiké pedig Párizs német megszállása. André Stil elvtársunk elnyerte a prix populiste — et, vagyis a népies írás díját és Georges Brassensnek a Francia akadémia a szokatlan, de igen kiérdemelt grand prix de poéste-t, vagyis a költészet nagydíját Ítélte oda. Ä csallóközkürti szövetkezet portáján arról folyik a beszélgetés, hogy a gazdaság az állattenyésztési termékek eladása terén minden tőle telhetőt megtett. Nem is vitás, hiszen közel 300 kiló húst adott el hektáronként, és a tojás és tejtermelésben Is kiváló eredményt ért el. A vezetők azt mondják, hogy nemsokára elkészül a félévi mérleg, amiből majd világosan kitűnik, hogyan állnak az idén. A közös anyagi helyzetéről van sző, Németh László agronómus azonban, mintha kedvtelenebb lenne a szokottnál. Sokat nem is kell faggatni, hogy miért. — A kánikula miatt több vagonnal csökkent a gabonahozam — mondja lehangoltan pedig az idei rekordtermésben valóban bíztunk. Jogos az agronómus bánata, mert ha a növénytermesztést elemi csapás éri, egy egész esztendőt kell ismét dolgoznia, hogy növelhesse a hozamot. Az ő esetében is a közös anyagi helyzetéről van szó, méghozzá abban a vonatkozásban, hogyha a növénytermesztésben csökken a hozam, az kihat az állattenyésztési termelésre is. Németh elvtárs nem tudja határozottan megállapítani, hogy a forróság miatt mennyivel csökkent a termés, azt azonban határozottan állítja, hogy legalább három mázsával lesz kevesebb a hektárhozam. Ez pedig 450 hektáron jelentős mennvisŕoot tes7 n — Bízom benne, hogy azért az előző évek hozamát elérjük — szól közbe Hegedűs Gyula, a szövetkezet elnöke. Ä továbbiakban a szövetkezet vezetői felváltva beszélnek az eddigi hozamokról, a rekordtermés eléréséért tett előkészületekről. Ugyanis a csallóközkürti szövetkezet valóban kiemelkedett a gabonatermesztés terén is. Az utóbbi három évben 33 mázsa hozamot értek el, csupán búzából 37,5 mázsát hektáronként. És az idén ezt szerették volna 40 mázsa föle emelni. Úgy látszik azonban, hogy még egy további esztendőt kell várniuk, míg a kíván ságuk teljesül. Pedig sok mindent tettek annak érdekében, hogy már az idén elérjék. Á nagy hozamú búzafajták alkalmazásán kívül nagy gondot fordítottak a nitratálásra is. A vezetők állítása szerint a forróság ellenére is sokat segített a nitratálás, de a sülevényes talajokon — ami alatt a meW, homokos, kavicsos talajt értik — besült a gabona és nagy a veszteség. Az ügynevezett sülevényes terület egyharmadát teszi ki a búzatábláknak, természetesen beszáradt a szem a jó talajokon is. Ezért kedvetlen az agronómus, az azonban vigasztalja, hogy a szövetkezet már az élenjárók közé tartozik és előbb-utóbb sikerül elérni a negyven mázsán leiüli hektárhozamot. (bj.) Ifjú Utazók Klubja Az emberek nagy része szeretne idegen tájakat látni, szeretne utazni. Különösen a fiatalok. Ezt bizonyítja az egyre fokozódó érdeklődés is, amelyet fiataljaink az „ifjú utazók klubja" iránt tanúsítanak. KOVÁČ JURA} elvtárshoz, a Nyugat-szlovákiai Ifjúsági Utazási Iroda vezetőjének helyetteséhez ferdültünk, hogy tájékoztassuk fiatal olvasóinkat a klubba lépés módjáról, a tagság feltételeiről. — Az „Ifjú Utazók Klubjának" minden 15—30 éves ember tagja lehet — a CSISZ-tagságra való tekintet nélkül. Az érdeklődőknek csupán egy jelentkezési ívet kell kitölteniük, amelyet mindcfti járási CSISZ-elnökségen megkaphatnak. A kitöltött lapot azután az Ifjú Utazók Irodájának kerületi fiókjába kell beküldeniük. A tagsági dij egy évre 10 korona. Az „Ifjú Utazók Klubjának" minden tagja kap igazolványt és jelvényt, továbbá rendszeresen elküldik címére az Ifjú Utazók Irodájának folyóiratát, a „Juniort". — Milyen előnyben részesülnek a klub tagjai? — Az Ifjúsági Utazási Iroda minden évben szervez olyan társasutazást is, amelyen csak a klub tagjai vehetne'k részt. A klub tagjai közül öten minden évben — sorsolással —- külföldi utazásban részesülnek. A klub tagiaival időben közöljük a tervezett külföldi kirándulások listáját. r — Hány klub működik jelenleg a nyugat-szlovákiai kerületben? — Bratislavában három, TrnaVán és Nyitrán egy-egy. Nagyon jól dolgozott a dunaszerdahelyi klub is, de sajnos, miután tag-, jai részt vettek egy társasutazáson, felbomlott. — Hol alakulhatnak klubok? —Klubok mindenhol alakulhatnak, ahol érdeklődés mutatkozik, üzemekben és szövetkezetekben egyaránt. Ifülöpf ELINTÉZTÜK Egri Lajos, komáromi lakos azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy a Komáromi Lakkarbantartó Vállalat felelőtlen, átgondolatlan, pontatlan konyhaszerelést végzett bérházukban, ami nemcsak őt, hanem további kilenc lakót is érintett. Az említett vállalattól kértük a hiányosságok kiküszöbölését, s a napokban megérkezett Egri Lajos köszönő levele, melyben tudatja, hogy közbenjárásunkra az ügy elintézést nyert. Gyorsan megy a kazalrakás, kézierűvel csak a kazalrakók dolgoznak. (Tóth Alajos felv.) ZALKA MIKLÓS: Harc nélkül azonban — nincs győzelem. A csónak siklott a vízen. A távolban lámpák hunyorogtok. — Szolnok — suttogta. — Már látszana* o fények ... Társa megmoccant. Nem szólt, csak sóhajtott. „Szeretne kinyújtózni" — gondolta, és elmosolyodott... Kiszállnak a csónakból, ő azonnal nyújtózik egy akkorát, hogy a csontjai beleropognak. És rágyújt. Mindjárt... A csónak egyre úszott hangtalanul. A fények mór nem hunyorogtak. Még mindig csönd. Már látta a lámpákat, és az oszlopokat is. Odébb ladikok raja sötétlett. A csónak orra a parthoz fordult. Kinyújtotta karját a csónak elé, hogy felfogja az ütődés erejét. Halk súrlódás. A port magas volt, szakadékos. BÖRZEKÉS —— Ah Gyökér akadt a kezébe, megragadta, s tartotta vele a csónakot. Társa már rongyba pólyálta a bakancsát és a muníciót rakta zsebre. — Kész... - mormogta. ö is rongyba csavarta a bakancsot, átkötötte zsineggel és a zsebét teletömte gránáttal. Sok volt, nem fért bele mind. A nyeleseket az övébe tűzködte, a dereka köré. Egyet-egyet meg a két lábszárvédőbe, mint parasztlegények a bicskát. 1- Eredj... — susogta. Társa ügyetlenül mászott a partra. Göröngyök potyogtak alóla. Halkan puffantok a csónak fenekén. A víz meg-megcsobbant. Leguggolt, s mintha rugó lökte volna, feldobta magát a partra. Hasra esett. A következő pillanatban már ugrott is talpra. A csónak széles ívben lódult el a parttól. A víz hersegett alatta, mint amikor almába harap az ember. — Kár volt... — mondta o társa. Rosszallást érzett a hangjából, nem sajnálkozást. — Azokat is eloldjuk, mind ... •- suttogta, és alább, a ladikok felé intett, Hadd higgyjék, hogy hadsereg érkezett.. Elindultak. Embert nem találtak a csónakok körül. Csak egy kutyát. A kutya nézte őket, a farkát csóválta, de amikor a ladikokhoz közeledtek, ugatni kezdett. — Kuss, te... — szólt rá csöndesen. De a kutya ugatott. Sajnálta a kutyát, és azt, hogy nincs semmije, amit elébe vethetne koncnak. A lábszárvédőből kihúzta a gránátot, a mozdulatra a kutya kapdosni kezdett a bokájához —, és fejbe vágta. A kutya vinnyogva elnyúlt. A csónakokat eloldozták. Csendesen sodródtak lefelé a vizén. A hold világított. A parton, a víz szélén haladtak tovább, az árnyékban. Följebb házak. Lámpák. Csönd volt. Óvatosan lépkedtek, és gyorsan. Időnként megálltak, hallgatózni, körülnézni. De csak csönd. A híd olyan kecsesen ívelt át a folyó fölött, mint ahogyan szökellő macska szeli a levegőt. A hold ezüstösre festette a szürkére mázolt acélt. Az őr a híd közepén állt, a karfához támaszkodott. A vizet bámulta. Szuronyáról tükrösen csillant a fény. , összehúzott szemmel fürkészte az őrt. Kalpagot viselt, nem sapkát. Fekete csendőrkalpagot. A kakastoll, nem látszott rajta. Ha megmozdulna, csak a fejét fordítaná félre — látni lehetne. De nem fontos. A kalpag a fontos — azt jelenti, hogy magyar, és hogy csendőr, A román katonák csúcsos sapkát hordanak. Tekintete végigsiklott a hídon csúcsos sapka nincs. „Bizonyára a feljáróknál ..." — gondolta. Lehetetlennek tartotta, hogy ilyen stratégiai fontosságú létesítményt ne őriznének a románok is. Fölfelé kémlelt a folyón. A ladikok lassan közeledtek, egyik a másik után, hosszú sortján, a víz közepén. Beljebb húzódtak a partról, a házak tövéb>e. Osonó tolvajléptek. Csend. A hídfeljárónál őrség. Két katona. Csúcsos sapkák. A korlátnál álltak, a vizet nézték. A víz csobogott a hullámtörőkön. „Jönnek a ladikok ..." — gondolta. Pillanatig töprengett, odahajítson-e egy kézigránátot. Az egyik katona megfordult, a híd melletti fabódéhoz trappolt. A másik ott maradt a korlátnál, nézte a folyót. Egy ház szögletéhez lapultak. Lábszárvédőjéből előhúzta a kézigránátot. Úgy érezte, túlságosan hangosan léleg42. zik, minden mozdulata zajos, és az járt a fejében, hogy ezek onnyira biztosok a dolgukban, mintha nem is háborúskodnának. Szája kissé megnyílt, így csöndesebbnek tűnt a saját lélegzése. „Idáig könnyen jöttek ..." - motozott agyában. Vártak. A fabódé ajtaja kinyílt. A katona lépett ki rajta, meg egy sarzsis ember. Képitsapkát viselt a fején, s a zubbonyán zsinórok lógtak. „Tiszt... — gondolta. - Hadnagy lehet ... Legföljebb százados ..." A korláthoz mentek. A vizet nézték. i,A ladikok ..." - gondolta. Elővette a lábszárvédőből a másik gránátot is. A tiszt kihajolt a korláton, mintha úgy jobban látna. Kihúzta a biztosítószöget a gránátból, hosszú, nyújtott léptekkel settenkedett előre, a bódé felé, s magában szómolt. j,... öt ... hat i . hét • " A társa mögötte haladt Inkább érezte; mint hallotta a neszezését. „ ... kilenc ... tíz..," Még egy pillanat, aztán meglendült a karja, Szemével követte a gránát pályáját Mindjárt az övé után röpült a társáé is. Kirántotta a biztosítót a másikból, és lódult a bódé irányába. Azok, a korlátnál, hátrakapták a fejüket a rohanás zajóra. A gránát akkor koppant eléjük a kőre. Az egyik katona felüvöltött. . Dörrenés. Újabb dörrenés. Pillantást se vetett feléjük. Szaladt a bódéhoz, minden idegszálóval a bódé ajtaját leste, s gépiesen számolt magában: i, ...hat ...hét ...nyolc,,," Süket csönd, i,Kilenc ... tíz ..." Még két ugrás. (Folytatjuk) MIKLÓSI PÉTER