Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-18 / 196. szám, kedd

VERSENY A VÁSÁRLÓÉRT Két portré a bratislavai Dunaj Áruházból Üj szempontok és utak politikánkban Irta: MICHAL PECHO, az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztályának vezetője Társadalmunk szociális szerkezetének módosulása változásokat követel a politikában, a párt és a társadalmi intézmények munkájában. Ezek az alapvető változások kihatnak nemcsak a politikára, hanem az egész társadalmi tevékenységre is, beleértve a gazdaságot és a kultúrát. Gazdaságunk „rátalált" modelljére, a szocialista forradalom alapvető politikai, gazdasági és kulturális feladatainak teljesítése után a termelés fellendítésének útjáramódjára. Ezért ma rendkívül fontos elővenni és továbbfejleszteni azt a lenini tanítást, hogy a politikai forradalom győzelme után bonyolultabb Időszak, a szocialista gazdaság ás kultúra létrehozásának időszaka következik. Természetesen a múlt és a ma között gondolati, nemzedéki összefüggés van. Ebben az összefüggésben visszatükröződik társadalmunk és ezt a tükörképet nem mindenki fogja fel helyesen. Elsősorban azért nem, mert a tükör nincs mindenütt tökéletesen kicsiszolva, másrészt pedig azért nem, mert nem mindenki tud olyan pontra helyezkedni, ahonnan az elhanyagolható részletek helyett a történelmi összefüggéseket és a fő irányzatokat látná. A mai valóság tehát a múlt fejlődésének szintézise is, és két szakasza van: • a forradalom első ével, amikor előtérben állt a politikai hatalomnak, a proletár diktatúra burzsoázia és más ellenfelek elleni érvényesítésének kérdése és túlsúlyba kerültek az új társadalom alapvető mennyiségi vonásai: • a fejlett szocialista társadalom építésének évei, (beleértve a fiatal nemzedék tevékeny bekapcsolódását a társadalmi történésbe). Ez a szakasz felöleli a hatvanas és a következő éveket. Az eddigi fejlődési szakaszokban sajátosan alakult a társadalmi tudat. S bár az egyes szakaszokat nem választja el egymástól határvonal, különböznek az irányítás tartalmában, formáiban és módszereiben. Az elmélet és propaganda tartalmi szempontból abban különbözik, hogy felhagytunk a marxizmus—leninizmus tanítása leegyszerűsített magyarázásával és ebben a tanításban nyílt rendszert látunk. A gazdaságpolitikai gyakorlatban számolunk a közgazdasági törvények, főleg az értéktörvény hatásával. Kulturális politikánkban már nem tartjuk egyedüli modellnek a helytelenül értelmezett és alkalmazott szocialista realizmust és mai értelmezésének kimunkálására törekszünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongreszszusának határozata kifejezésre juttatta felfogásunkat, hogy szélesen differenciáltnak tartjuk a szocialista művészetet. Nemzetközi viszonylatban, a békés együttélés elveinek érvényesítése alapján, kapcsolatainkban mélyreható változások mentek végbe. ELLENTMONDÁSOK ÉS ESZMEI-POLITIKAI MUNKA Mindez nem vált valóra izgalmak, próbálkozások, szenve-. délyes viták és polémiák, a régi és az -új harca nélkül. A szocializmusba ugyan megszűnnek az antagonista ellentmondások, de amint azt Lenin hangsúlyozta, nem szűnnek meg maguk az ellentmondások. Ellentmondások tehát vannak, lesznek és le kell azokat küzdenünk, tekintet nélkül arra, hogy ezt szubjektíve kívánja-e valaki, a"Vagy sem, valaki akadályozza-e ezt a harcot, avagy nem veszi tudomásul. Olyan ellentmondásokról van szó, melyek az új társadalmi viszonyok között életünk minden területén törvényszerűen keletkeznek. Ebben a társadalmi fejlődési folyamat normális veléjáróját kell látnunk, és hideg fejjel, felesleges érzelmi felindultság nélkül kell elemeznünk. Célunk ugyanis nem az ellentmondások elmélyítése, hanem leküzdésük közvetítésével az emberek gondolatai és tettei egységének megszilárdítása. Mivel az ellentmondások megszűnnek és helyükbe újak kerülnek, természetes az elemzésüknek és az olyan gyakorlati következtetések levonásának igénye, amelyek hozzájárulnak magasabb szinten való feloldásukhoz. Érdekes megfigyelnünk, hogy a társadalmi fejlődés minden ellentmondása először ideológia vagy politikai téren nyilvánul meg, sőt gyakran egyszerre az emberi tevékenységnek e két szakaszán. Ez természetes, mivel az ellentmondásokból adódó problémákra reagál az emberek tudata, ennek alapján kialakulnak nézeteik. A kérdések politikai jellegét azonban gyakran elfedi, sőt helyettesíti az ideológiai jelleg. Igy például a politikai perek felülvizsgálata elsősorban politikai kérdés volt, de politikailag és eszmeileg differenciálta a lakosság egyes rétegeit. Az Ideológiai munkának nem volt és nem is lehetett a célja ennek a kérdésnek a mentegetése vagy magyarázatának valamilyen elködösítése. Inkább vizsgálnia és fejlesztenie kellett a politikai, valamint az irányító munkát, annak módszereit, tudományos vetületeit. Ez meg is történt. A közgazdasági tudomány életre segítette az üj gazdasági rendszert. A történelemtudomány elsősorban lényegében tisztázta a nemzeti fejlődésünk legdicsőbb szakaszára, a Szlovák Nemzeti Felkelésre vonatkozó nézeteket. Segítette a pártot abban, hogy a helytelenül értelmezett burzsoá nacionalizmus elleni bírósági ítéletekkel szemben felderítse az Igazságot. — Primitív dolog volt tehát azért bírálni az ideológiai munkát, amiről számadásra képtelen, sőt amiért nem is felel. A marxizmus—leninizmus ideológiája lényegét tekintve mindig helyes, csak egyes Interpretálói nem járnak el mindig helyesen. Legjobb hegedűt, akár Stradivárit is nyomhatunk egy gyenge muzsikus kezébe és meggyőz bennünket arról, hogy rossz a hegedű. Engedjük meg egy túlzásokra hajlamos ateistának, hogy a kiragadja a „rózsafüzér" egyetlen szemét és bebizonyítja, hogy szerzőjét fel kell kötni. Viszont a tudás hiánya vagy a szofisztika mitsem változtat a kitűnő hegedűn, a hívő hitén. Itt objektív ismeretek szükségesek, valamint az, hogy a politikában alkalmazni tudjuk az Ideológiai megismerést. Ez kétségtelenül bonyolult feladat, de annál Inkább kívánatos minden „kis" ügyben gondosan fontolóra venni a várható fejleményeket. Annak ellenére, hogy tudjuk, a politika adózik a napi gyakorlatnak, néha ez szükséges is s ugyanakkor az ideológiai megismerésnek tartósabb, huzamosabb az érvényessége. Ez részben magyarázza a politika és az ideológia kölcsönös kapcsolatát. Az Ideológiai munkának és feladatainak eltorzított felfogása arra a tételre épül, hogy „jobban és hatásosabban kell agitálnunk". Ennek a tételnek gyökere a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek meg nem értésa Ez a tétel gyakran párosult hatalmi erővel, a fizikai intenzitás növelésével, amikor például egy gazdasági vállalatban valamivel pótolni kellett a képesség, a tudás hiányát vagy az irányító munka alacsony színvonalát. Ezért minden politikai köntöst öltött magára. A politikának és az ideológiának ilyen összetévesztése azzal fenyegette az ideológiát, hogy a villámhárító szerepét bízzák rá, ha valami nem igazodik az elképzelésekhez és a kívánságokhoz. Ma sokkal kedvezőbb a helyzet. Az ember többsége tudatosítja, hogy ügyünk állása nem is függ annyira az ideológiától, mint a gazdasági, az általános nemzetközi helyzettől és más tényezőktől, körülményektől, amelyek visszatükröződnek az ideológiában és a tudatban. Ezzel természetesen nem tagadjuk az ideológiai munka helyét, feladatkörét és jelentőségét, illetve a társadalmi tudatért viselt felelősségét. Az ideológiai munka a párt fontos fegyvere és az is marad a politika értelmezésében, és gyakorlátában is, Egyben a társadalom egysége kialakításának jelentős tényezője. Fontos szerepet kell vinnie tudatunk ösztönzésében a pozitív program valóra váltására, az igazi és a hamis értékek megkülönböztetésére. KORUNK ÉRTELMEZÉSE Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ez év májusi ülésén ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott és leszögezte, hogy az utóbbi években megszilárdult a párt és a nép politikai, valamint eszmei egysége. Az SZLKP Központi Bizottsága teljes mértékben megfelelt az Igényes politikai és ideológiai követelményeknek a CSKP Központi Bizottsága, illetve a pártkongreszszusok határozatainak valóra váltásában. Közismert dolog, hogy a politikai és az eszmei egységet nem foghatjuk fel örök időkre adottnak. Szlovákiában főleg politikai és eszmei vonatkozásban különösen összetett volt az 1963—1965-ös évek Időszaka. A párt és az SZNT vezetésében bekövetkezett változások, az új feladatok, a múlt politikai hibáinak tisztázása, a biztosítékok és a bizonyosság légkörének kialakítása, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő, mindez időt és kemény, kitartó eszmei, politikai és szervező pártmunkát követelt. Voltak pillanatok, amelyek különösképpen megkívánták a párt és a pártmunka iránti szilárd és becsületes magatartást, az új kor megértését, az új jelenségek türelmes feltárását és megmagyarázását. Balról szektásdogmatikus, jobbról liberális nyomásnak kellett ellentállni. A párt és politikája az említett évek erős politikai differenciálódása közepette helytállt. Kétfrontos eszmei és politikai harcot kellett folytatni a bal- és a jobboldali nézetek ellen, kiküszöbölve az emberek tömegeire gyakorolt befolyásukat. A vezető dolgozók megértették korunkat és ennek köszönhető, hogy ma már magunk mögött tudjuk ezt a szenvedélyektől nem mentes differenciálódást. A frontok kialakultak, a munka konkrétabb lett, a nézetek értékét könynyebb tisztáznunk. Nem folynak realitást nélkülöző viták, nincs taktizálás, kevesebb a zugpolitizálás, több a józanság és nagyobb a felelősségérzet. Tartalommal telítődik a lenini politikai koncepció, hogy az egység megköveteli a nézetek kialakulását és kikristályosodását. Ma éppen az ilyen kristályosodási folyamat — amely sohasem ér véget — érdekes a politika és az ideológia szempontjából. A p>oIitika sohasem létezik általában. Gyakorlatának mindig konkrét területei vannak. Ma, amikor a szocializmus erkölcsi vetülete és annak védelme kerül nemcsak a politikusok, hanem természetszerűen a tudósok, művészek, sőt mi több, az egész nemzet figyelmének előterébe, látnunk kell, hogy mely tényezők hatnak ki a politikai és az ideológiai tudatra és hogyan befolyásolják a társadalom egységét. (Folytatjuk) I. Az igazgató Első pillantásra a követ™ kező képet vetítik a szemlencsék az agyba: negyven év körüli, szabályosan metszett kerek arc, őszülő haj és az ezernyi gond ellenére szüntelenül víg kedélyű, el-elmosolyodő száj. Néhány percnyi beszélgetés után kiderül ellenben, hogy még egy nagyon fontos vonás párosul a fentiekhez: sokat tapasztalt, valódi üzletember. Olyan kereskedelmi szakember, akire az új gazdaságirányítási rendszerben különösen nagy szükség van, hogy élni tudjon a szabad vállalkozó szellem lehetőségeivel, ugyanakkor azonban felismerje az új rendszer esetleges visszás oldalait is. Beszélgetésünk közben is szüntelenül jegyez, számokkal, összehasonlításokkal példázgat. És hogy valóban ért az üzlethez, elég lesz egy példával illusztrálnom: januárban, az elmúlt esztendőben végzett munka alapján, az alkalmazottak átlag 1250 korona nyereségrészesedést kaptak! Nem véletlen hát, hogy az egykori Broukban az igazgatótól a felvonókezelőig mindenki a piac szolgálatában, egy célért fáradozik — körültekintő vezetéssel, a kiszolgálás kulturáltságával, szakszerű tanácsadással, vonzó kirakatokkal a maximumra növelni az áruforgalmat. Dr. Jankó János igazgató dolgozószobáját vörös vándorzászló, nyolc-tíz oklevél díszíti, a polcokon számos közgazdasági könyv és folyóirat. Van itt még egy nagyon fontos okmány: az épülőben levő Kő téri reprezentatív áruház számos aláírással és eredeti viaszpecséttel hitelesített alapítólevele. — Valóban nagy szükség van már egy új áruházra... — mondja. — ??? — Hogy meginduljon a konkurrencia, az új gazdasági elképzelések egyik alapja. Pillanatnyilag a Dunaj a szlovák főváros egyetlen komolyabb igényeket is kielégítő, a kül- és belföldi vásárlók jogos szlnvonalkövetelményeinek eleget tevő áruháza. Átlagosan tizenhét-tizennyolcezer látogató fordul meg naponta a hat emelet valamelyikén, a napi átlagbevétel csaknem hétszázezer korona, ami évente kereken 250 millió korona! — S ha majd elkészül a „testvérüzem"? ... — Megindul a szükséges versengés az új ötletek, árubőség, reklám terén, de végső soron magáért a vevőért! A

z igazgató most kimutatásokat tesz elém. A bejegyzett számokon magyarázza a kereskedelem új munkamódszereinek eddigi pozitívumait. Elsősorban a rizikó-alapokat említi, amelyek lehetővé teszik az árak rugalmas alakítását, a piac pillanatnyi követelményei szerint, továbbá az alkalmazottak egyéni jutalmazási és bérezési módszerét, amelyet a kereskedelemben elsőkként ők alkalmaztak az országban. Sajnos azonban az új gazdaságirányítási rendszer — számos előnye mellett — sem tudta még helyre billenteni az árualapok és a vásárlóerők egyensúlyát. Okként egy alapvető fogyatékosságot említ: a kereslet többszörös túlsúlyban van a kínálat fölött. — Vérbeli kereskedés helyett munkánk zöme kilincselésben, árubeszerzésben rejlik — mondja. — Lényegesen megélénkítené a hazai piacot, a belföldi termelőket pedig minőségjavításra, illetve mennyiségemelésre sarkallná, ha a mainál szélesebb mód nyílna a külföldi áruk behozatalára. — Milyen szerepet tölthet be a kereskedelem a társadalom életében? — A mozgató kar szerepét. Ezt célozzék az új gazdasági elképzelések is, amelyek azonban csak akkor tesznek teljesíthetők, ha neii én megyek árut kérve a termelőhöz, hanem ő jön hozzám termékeit kínálva. És ekkor majd, hasonló érdekből, együtt versengünk a vásárlóért. Megszólal a telefon. Az igazgató ritka határozottsággal ad utasítást a drót túlsó végére: „Természetesen az előbbi lehetőséget kell választani! Az egy a másfélhez mindig jutányosabb üzlet számunkra, mint az egy a kettőhöz! Nem?" Visszahelyezi a kagylót. Az idézett beszélgetéstöredékből kiindulva az igazgató új hatáskörére terelődik a beszélgetés. Kiderül, ma szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb egyéni döntésjoga van, mint két-három évvel ezelőtt. Saját belátása szerint alakítja készleteit, gazdálkodik a nyersbevétel szabadon maradt részével, a szabad árképzésű áruknál árleszállítást iktathat be, személyesen köt szerződést a termelő • üzemekkel s a többi. Fut az idő, de egyre újabb kimutatások kerülnek elém, az igazgatói noteszba pedig a kínálkozó lehetőségekre vonatkozó új és új számítások. Delet harangoznak, amikor „zárótételként" leszögezi: — Üzletember puszta takarékosságból sohasem gazdagszik meg! Azért üzletember, hogy kereskedni tudjon! Természetesen becsületesen — teszi még hozzá és újra elmosolyodik. II. A kirakatrendező sak korban különbözik az igazgatótól. Munkakedv, ötletgazdagság terén bármikor egy lapon említhetők. A vásárló megnyerésében, pénzkiadásra csábításában az áruház „kapitánya" mellett pedig talán éppen őrá hárul a legtöbb feladat. Alkalomadtán meg-megállok a Duna Áruház hatalmas kirakatai előtt, és kandi szemmel figyelem, ahogy Bednár Hugó kirakatrendező munkája • nyomán néhány óra alatt az üveg mögött már februárban ott bujkál a tavasz, vagy májusban a fürdőruhák, nyári szövetek és cipők között beköszönt ezernyi színével a nyár... És az árcédulák? Sosem hivalkodóak (bármennyit ls mutassanak), mintha inkább csupán a kíváncsiskodók számára lennének ott... — Ez az alapja a mutatós, Ízléses kirakatrendezésnek — mondja. — A kiállított árut a lehető legrealisztikusabban kell a járókelő elé tárni, úgy, hogy könnyen el tudja képzelni miképpen festene rajta af megtetszett pulóver, vagy lakásában a tévékészülék. — Ez lenne hát a kirakatrendezés „műhelytitka"? — Igen. Minden árudarabnak van egy bizonyos belső énje. Ezt kell megtalálni és felhívni rá az emberek figyelmét. B

ednár Hugó a bratislavai kirakatrendezők nesztora. Az ötvenes évek kereskedelemmel kapcsolatos hibái révén, sajnos, nem bízták meg fiatal kirakatrendezők nevelésével. Erről a nagyon szép és ma már keresett szakmáról is úgy vélekedtek akkoriban — akárcsak a szakképzett eladókról —, hogy fölösleges fényűzés ... Az évek múlása és a gyakorlat mást bizonyított: a kirakatoknak és a reklám egyéb formáinak igenis, ott a helyük a kereskedelembenl Sőt! — az anyagi érdekeltség előtérbe kerülésével már nem csupán létjogosultsági, hanem egyre nagyobb, látványos, vonzó szerepe jut a vásárlók megnyerésében. — A kirakat-reklám lényegében egy mágnes — mondja. — Azt tolmácsolja, amit a kereskedő az üzlet belsejéből nem tehet meg, és mondanivalója révén felkelti az emberek figyelmét. — Milyen az összhatás a kirakat és az utcakép között? — Egy város utcáinak képe sokban függ üzleteinek kirakat taitól. Sőt! Egy-egy jól sikerült kirakat egy kisvárosi utcát is nagyvárosiassá tehet... A kirakatrendezés tizenöt — húsz hónapja a képzőművészeti szemponton kívül egy új szemszögből is felelősség. Az új mechanizmus bevezetése óta ugyanis Bednár-mester nem csupán gyönyörködtet már, hanem versenyez is. A vásárlóért! MIKLÓSI PÉTER