Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-16 / 194. szám, vasárnap

M

fig egészen kislány voltam, amikor édesanyám előszeretettel küldött el az üzletbe: hozz ezt vagy azt, mondd meg, írják a többihez, majd kifizetem. Fogtam a gyékényszatyrot és máris futottam. DODÓ BÁCSI —ő volt a gyerekek kedvence. Kicsi üzletében egymás mellett sorakoztak a zsákok, egyikben cukor, másikban liszt, harmadikban bab, a polcon üvegek, a pulton élesztő, fűszer és még nagyon sok minden, a sarokban a savanyú káposzta, egyszóval — álom. Dodó bácsi fehér köpenyében sürgöttforgott, kínálta portékáját. Ahányszor átmentem, mindig a kezembe nyomott egy friss zsemlét vagy egy kockacukrot, aztán hozzátette: tiszteletem a mamának, és mondd meg, hogy finom kakaóm van. Emlékszem, volt egy nagy könyve, abba sok-sok név, s mindegyiknél számok és dátum — ez volt a tartozások könyve. Elég volt havonta egyszer fizetni. Csak üzenni kellett pult mögül.. vagy felírni a kért portékát, és Dodó bácsi vagy a hat gyereke közül valamelyik estefelé már futott is át az áruval. A jó öreg sohasem felejtett el becsempészni a kosárba egy tábla csokoládét vagy egy zacskó mazsolát. Ilyenkor anyuka mindig mosolyogva megköszönte a szállítmányt, megkínálta Dodó bácsit egy pohár borral, vagy almát nyomott a gyerek kezébe, miközben én áhítattal néztem a „kipakolás" szertartását... A

zóta fordult egyet a kocka, a kis üzletek helyébe modern önkiszolgálók kerültek, én is felnőttem, és ki tudja, ml van Dodó bácsival? Egy azonban bizonyos: nagyon gyakran eszembe jut... Főképp akkor, amikor panaszt hallok, vagy szem- és fültauúja vagyok kisebb-nagyobb „üzleti civakodásoknak", vagy ha a pénztárnál fél órákat kell sorakoznom. Szó ami szó, nem szívesen járok bevásárolni ... — Tessék mondani friss a kenyér? — Tegnapi. — Mai sütés nem lesz? — Nem tudom, viszi vagy nem viszi? f— Köszönöm, nem. Akkor miért tart föl!? Vagy: v— Jő napol kívánok. — Kérnék szépen hagymát. — Nincs. — És mikor lesz? — Honnan tudjam?! Vagy: — A tíz deka felvágotthoz két véget tett. — Na és? — ?? — Azt is el kell adni! Vagy: — Kaphatnék a kenyérhez egy kis papirost? — Nincs. — De kérem, csak egy darabkát, krumpli van a szatyromban. — Mondtam már, hogy nincs! ... Haj! Ki győzné az efféle jeleneteket feljegyezni? Szerencsére FELTALÁLTÁK A PANASZKÖNYVET! Nincs ugyan sok értelme. Az illetékesek a panaszosnak udvariasan, formálisan válaszolnak, de a helyzet nem igen változik. Egyetlen előnye, hogy amíg írunk, megnyugszunk, és így a gutaütés eshetősége kisebb ... De ne legyünk elfogultak és igazságtalanok! Gyakran látok én olyan „faksznis" vevőt is, hogy még Dodó bácsit is elöntené a pulykaméreg. És ha ennek ellenére az elárusító nyugodt, udvarias és előzékeny, nem tudunk örömünkben mit tenni, boldogan elmeséljük otthon, munkahelyünkön, de még a szomszédasszonynak is. E

gyszer azonban — igaz, nagyon sokáig és türelmesen vártam, — rábukkantam Dodó bécsi szakasztott mására. Fél Lajosnak hívják, Komáromban a 24105-ös számú csemegeüzlet vezetője. De hogy az igazságnak eleget tegyek, el kell mondanom, hogy Fél Lajos hírét már Bratislavában hallottam. -— Nem tudsz olajos halmájat szerezni? Menj el Komáromba, ott a nemzeti bizottság melletti csemegeüzletben kapsz. — Vagy: — Jó presszó kávét akarsz inni? Menj el Komáromba és kérj egy fél kávét. — Miért felet? — kérdem. — Mert Fél Lajos készíti, az ám a kávé! Tíz .óra felé jár az idő. Az üzletben nagy a sürgés-forgás. Néhány percre meghúzódom a sarokban, hogy tájékozódjam, szemügyre vegyek mindent és mindenkit. Az első benyomásom: tisztaság, árubőség, udvariasság. Majd észreveszem a presszógépet, a gőzölgő levest, a ropogós rétest és a lángost, az édességet, a hentesárut, a hal- és sajtféléket, valamint a hat mozgékony, fehér köpenyes asszonykát. — Jo napot kívánok! — fogadja széles mosollyal az üzletvezető a most érkezett vevőt. — Mit tetszik parancsolni? Igen, tíz deka magyar szalámi. Kiflit is adhatok, friss, most hozták, esetleg sört? Aztán észreveszi, hogy ott állok a sarokban, egy pillanatra bocsánatot kér és hozzám siet. — Mit tetszik parancsolni, valami baj van? — Kérem, lenne egy kis ideje? — Természetesen, mindig a vevő rendelkezésére állok. — De én beszélgetni szeretnék. Nem tudja, ki vagyok, nem kérdez semmit, szó nélkül betessékel az irodahelyiségbe, hellyel kínál. — Ja úgy! Hogy sok a panasz? Hát igen. De nálunk, — nyolc éve vagyok ebben az üzletben — egyetlen írásbeli panasz nem volt. Hogy csináljuk? Egyszerű. Világ életemben azt tartottam: MINDIG A VEVŐNEK VAN IGAZA! — így tudják ezt az alkalmazottak is. Ha tetszik, ha nem, mi azért vagyunk itt, hogy eleget tegyünk vásárlóink igényének. Aki ezt nem akarja tudomásul venni, az menjen a varrógép mellé. Persze ezt könnyű mondani, tudom. A gyakorlat másl Kevés a kitanult kereskedő, kevés a fiú, a lányok közül a legtöbben néhány éven belül férjhez mennek, otthagyják a szakmát, aztán háztartásbelieket kell felvennünk. Nem vagyok hivatott arra, hogy ezt a kérdést boncolgassam, csak a gyakorlat beszél belőlem, de úgy gondolom, jó volna, ha az illetékesek jobban megnéznék, ki alkalmas és ki nem alkalmas kereskedőnek. Mert üzleti szellem nélkül, szakmaszeretet nélkül nincs üzlet. Erre a mesterségre születni kell, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Sok függ a szervezéstől is. Ha jó az üzletvezető, minden klappol. Szigorúnak, de ugyanakkor megértőnek kell lennie, jó példával kell elöljárnia. Egy üzletvezető mindig az első, aki bejön, és mindig az utolsó, aki elmegy. Mindent látnia kell, mindenről tudnia kell. No, de szép előadást tartottam, — neveti el magát. — De tessék elhinni, ez így van. VISSZAPILLANTÁS 1926-ban kezdtem, nem tudom miért, de mindig kereskedő akartam lenni. Tizenöt évig segédeskedtem, sok embert ismertem meg, sok tapasztalatot szereztem. Akkor nem úgy volt, mint most. Az emberek ráértek. Az üzletben volt egy kis asztal, néhány szék, oda leültek diskurálni. Pontosan tudtam, ki mikor jön, kinek mi a kedvenc étele, milyen az ízlése. Mire önálló lettem, — 1948-ban — ismertem a szakma ďsínját-bínját. De engem is ismertek itt, mindig Komáromban voltam. Aztán jött az államosítás, az elsők közölt önként lemondtam az üzletről, nem akartam én meggazdagodni, a szakmát szerettein. Azóta is mindig nagy forgalmú üzletben dolgozom. Amikor idejöttem, bizony nem néztem kecsegtető jövő elé: a forgalom havi százezer korona volt, az áruválaszték pedig minimális. Ma átlagosan havi háromszázezer koronás forgalmat bonyolítunk le. Bevezettük a meleg tízóraik árusítását, kávét főzünk, süteményt árulunk, halfélénk van. Az embereket ide kell csalogatni az üzletbe, és ez csak úgy lehet, ha nálunk olyasmit kapnak, ami másutt nincs. A vevőt ide kell szoktatni. Nagyon sok függ a kiszolgálástól. „Áruhiány és visszafeleselés nincs", — kezdetben mindennap elmondtam, amíg összeszokott a kollektíva, ma már nincs arra szükség, hogy üzletemben ilyet mondjak. — Ha nálunk egy vevő azt mondja: — Milyen kár, hogy nincs ez vagy az, azt mondom: tessék bejönni holnapután, beszerzem. Van egy könyvem, abba beleírom: X. Y. ezt és ezt kér. Ha kell, a nagyraktárba is elmegyek, és ha csak egy mód van rá, beszerzem. Közben egy ügyes mozdulattal elém kerül a „Fél-kávé". Ízlelgetem, s nyomban el is határozom, hogy tovább adom a hírt: „menj el Komáromba, és kérj egy fél-kávét." — Negyven éve dolgozik ebben a szakmában. Hosszú idő, egy gyümölcsöző életnek is mondható. Árulja el, hogy látja az életet a pult mögül? — Színesnek, érdekesnek, mozgalmasnak. Csak egy kívánságom volna: legyenek a vevők türelmesebbek, és az elárusítók készségesebbek — mindig és mindenütt. E

lmenőben vagyok, még egy percre megállok, végignézek utoljára a polcokon, az embereken. Fél Lajos ismét mosolyog, fürgén mozog. Nanukért szalad. Dodó bácsi, hát itt vagy? Tudom, tudom, ma Fél Lajosnak, másutt pedig X. Y.-nak hívnak. Olyan mindegy, fontos, hogy vagy OZORAI KATALIN ÜGYES HÁZIASSZONYOKNAK DIVAT A MINIRUHA ÉS A M1NINADRÁG az idén bizonyára feltűnik majd a hazai strandokon is. Bár az utcai miniviseletnek nem jósolunk nagy jövőt, azonban a mini-strandegyüttesek célszerűségi szempontból egyre inkább tért hódítanak. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezeket a holmikat csakis a strandon, a vízparton viselhetjük. A miniruhákat általában ugyanabból az anyagból készült mininadrág egészíti ki Azonban készülhet a nadrág elütő színű anyagból is. Ebben az esetben a ruha a nadrág anyagával van szegélyezve. (1. sz. kép). Az öltözéket szalmakalap egészíti ki. A FÜRDŰRUHADIVATBAN az elmúlt években lényeges változás nem történt. A bikini még ma is kedvelt viselet a fiatal lányok körében. A neccel kombinált fürdőruhát is szívesen viselik, mivel kellemesen szellős. Divatújdonságnak az utóbbi években talán csak a középen karikával összekapcsolt, kétrészes fürdőruhát nevezhetjük. A rugalmas anyagból készült, egybeszabott fürdőruha már tavaly divatos volt világszerte. Reméljük, az Idén is ezt választják majd a teltkarcsú nők. 2. sz. képünkön fehér-fekete színöszszeállítású, csinos egybeszabott fürdőruhát láthatnak. Előnye hogy karcsúsítja az alakot. A másik modell karikával öszszekapcsolt, divatos kétrészes fürdőruha. Ezt a karcsú termetű nőknek ajánljuk. GYÜMÖLCSBÓLÉ SZAMŰCABÖLÉ Hozzávalók: 1 liter nagyon jó minőségű fehér bor, 1 üveg szénsavas víz, xh kg szamóca, cukor tetszés szerint. A szamócát öntsük le a borral és hagyjuk egy óra hosszat állni. Azután cukrozzuk meg, majd bólés poharakba adagoljuk ki, és szénsavas vízzel keverve tálaljuk. DINNYEBÓLÉ Hozzávalók: egy szép, érett, zamatos sárgadinnye, porcukor, 1 borospohárnyi finom konyak, 1 liter jó minőségű fehér bor. A meghámozott dinnyét egyforma gerezdekre vágjuk, beleteszszük egy mély bólés tálba, porcukorral jól behintjük, majd konyakkal meglocsoljuk. Befödve — egy óra hosszat a hűtőszekrényben vagy hűvös helyen állni hagyjuk. Azután ráöntjük a bort, és befedve még két óra hosszat állni hagyjuk. Nagyon ízletes csemege. ŐSZIBARACKBÓL É Érett, de nem puha,, zamatos őszibarackot hirtelen forró vízbe mártunk és nyomban meghámozzuk, kettévágjuk, s a magját kivéve porcelán vagy jénai edénybe tesszük. Porcukorral jól behintjük, leöntjük 1 liter jó minőségű asztali borral, befödjük, és hűtőszekrényben kb. egy óra hosszat állni hagyjuk. Azután egy üveg jégbe hűtött pezsgőt öntünk hozzá. Ha olcsóbban akarjuk előállítani, a pezsgő helyett szódavizet tehetünk bele. Minden bólés pohárba 1—2 barackszemet teszünk. MEGJEGYZÉS: Bóléhez csakis nagyon jó minőségű italt és első osztályú, friss gyümölcsöt használjunkl A mint már írtuk, ebben a ** rovatunkban ötletekkel, tanáccsal akarunk szolgálni azoknak a háziasszonyoknak, akik takarékoskodni szeretnének. A közölt alakítási ötleten kívül mai számunkban az élelmiszerek gazdaságos felhasználásával kapcsolatban teszünk fel kérdéseket. Olvasóinknak postafordultával kell ezekre válaszolniuk. A legjobb válaszokat beküldők közül hárman, sorsolás útján könyvjutalomban részesülnek. Csakis a péntekig beérkező válaszokat fogadhatjuk el. 1. lit? Mire használhatjuk fel a megmaradt zsemlét, kif2

Ha a burgonyaköret nem • fogy el, mit készíthetünk belőle? Ha töltetlen palacsinta marad, hogyan készíthetjük el? ALAKÍTÁSI ÖTLETÜNK csinos és praktikus firoli ruha. Ez a modell ideális maradékokból való alakításra, mivel minden darabját másból varrhatjuk. A ruha készülhet régi nyári ruhából vagy kretonpongyolából, a fehér ujjat régi puplln férfiingből vagy női blúzból varrhatjuk, a kötényt pedig színben hozzáillő férfiing épen maradt részéből, esetleg egyszínű vászon- vagy selyemruha maradékából. A MÚLT HETI KÉRDÉSEKRE A HELYES VÁLASZOK A KÖVETKEZŐK: 1. Strandköpenyt régi frottír fürdőlepedő épen maradt részéből vagy hosszú flanell hálóing aljából varrhatunk. 2. A kicsinyeknek az évszaknak megfelelően bármilyen textilmaradékból vagy régi női ruhából varrhatunk házi ruhát. 3. Meleg téli pongyolára puha gyapjúkabátot vagy ruhát, esetleg puha régi takarót (plédet) használhatunk. KÖNYVJUTALOMBAN RÉSZESÜLTEK: 1. Buček Éva, Komárom Sídlisko 2, 17/31 2. Dr. Makayné, Budapest XIV. Kacsóh Pongrác u. 1. 1. épület, I. lépcsőház. 3. Benda Klema, Bratislava, Radlinského 22/E. III.