Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-14 / 192. szám, péntek

•••••••••na ••••••••••• Í j í I l M E K ••••••••••• ••••••••••• A mennykő üssön bele Jól sikerült francia komédiát vetítenek a filmszínházak Jean Gablnnal a főszerepben. A for­gatókönyv Bemard Clavel re­génye alapján készült, a filmet Denys de la Patelliere rendezte. A történet egy Jómódú idő­sebb állatorvosról szól — neve Brassac, Jean Gabin alakítja — akinek elég pénze van ahhoz, hogy fütyüljön az emberek vé­leményére és szépítgetés, cso­magolás nélkül mindenkinek megmondja, amit gondol. Ez a tüskés, örökké morgó, zsörtölő­dő bácsika lényegében csupa jóság, nemcsak az állatokat sze­reti és gondozza, hanem az em­berek is felkeltik együttérzését és nem sajnál tőlük se pénzt, se fáradságot, ha úgy látja, bajban vannak. Mély, titkolt fájdalma — de ha ittas, ezt is kikiabál­ja — hogy házassága gyermek­telen maradt. Egy alkalommal Nantes-be lá­togatva megismerkedik törzs­vendéglőjében a szép, karcsú Simonéval, amikor rájön, hogy a fiatal lányt Marcel kényszeríti prostitúcióra, elhatározza, hogy segít rajta, kirántja őt ebből a fertőből. A kocsmai társaság félremagyarázza Brassac szán­dékát, ő pedig magáival viszi a lányt vidéki kastélyába, ami többrendbeli félreértésre ad okot és számtalan további bo­nyodalom forrása lesz. Könnyedén pergő, pezsgő hu­morral telített jelenetek, szabad­szájú dialógusok, jean Gabin és Lilit Palmer sajátos fanyar mű­vészete kellemes szórakozást, Jóleső kikapcsolódást nyújt az igényes film kedvelőinek ls. Ez aztán a lakodalom Iva Janžurova, Vladimír Pu­eholt, Jan Vostrčil, František Fi­lipovský, Stella Zázvorkouá játssza a főszerepeket Jtfi Krej­čík komédiájában, amely 24 órá­ba sűrítette bele a film történe­tét. Esküvője előtti estén a vő­legény barátai társaságában ki­rúg a hámból, lerészegednek és a kisvárosi vasútállomás resti­jében megismerkednek HaniC­kával — akit előzőleg már a Joviális titkár szemelt ki magá­nak és itatott rumos limonádé­val — s az éjszaka, maguk sem tudják hogyan, erőszakkal vég­ződik. De valóban erőszak tör­tént? A reggel meghozza a kijó­zanodást, HaniCka a rendőrsé­gen keresi vélt igazát, a férfiak pedig mindenáron biztosítani akarják az esküvő zavartalan lefolyását. Tudják, nem lehet halogatni az egybekelést, hiszen a menyasszony a negyedik hó­napban van. Végül is a mama veszi energikus kezébe a dolgok Intézését, és meg is állapodik HaniCkával, hogy visszavonja a feljelentést. Nincs tehát aka­dály, meg lehet tartani az eskü­vőt. Ez lesz aztán a lakodalom! Harsány komédia Jifí Krejčík legújabb filmje, amely nem ma­rad visszhang nélkül. A közön­ség érti és értékeli az effajta humort. Elejétől végig élvezi a játékot. A komédiázó, nevettető szándékot azért követheti ek­kora siker, mert a film alakjai, a változatos, komikus helyzetek egyaránt a valóság talaján álla­nak. A cseh kisváros jellegzetes figurái vonulnak fel a vásznon, túlzás nélkül mondhatjuk, vala­mennyi jó ismerősünk, tudjuk erényeiket és szívesen megszól­juk hibáikat, gyengeségeiket. Jifí Krejčík sem átall rámutatni az emberi gyengékre, fricskái pontosan célba találnak. S bár a film humoros, komédiázó, né­hol a szatíra határát érintő alaphangja elsősorban nevetést vált ki a közönség soraiból, a moziból távozva feltétlenül fel­merül a nézőben a gondolat, hogy a film alkotói megszívle­lendő komoly dolgokat mond­tak a humanitásról. Régi cseh dalok Zdenék Podskalský a cseh dalénekesek legjobbjait vonul­tatja fel szélesvásznú, színes filmjében, melyet Karel Hašler­nak, az Osztrák—Magyar Monar­chia ismert dalköltőjének máig tartó népszerűsítésére épített. A Stázi kisasszonyról szóló egy­szerű történet lényegében csak a keretet képezi a nagymama korabeli dalokhoz. A nagyma­mák és nagypapák e film láttán biztosan szívesen emlékeznek majd vissza Ifjúságukra, de a mai fiatalok számára a film nem lesz különösebben vonzó, még akkor sem, ha a szereplők között ezeket a neveket olvas­hatjuk: jífina Bohdalová, Pavlí­na Ftlipovskd, Waldemar Mat uš­ka, Karel Gott, Miloš Kopeckg, Václav Neckáf, Josef Zíma stb. Képeslap három tevével Václav Krška, a film rende­zője, alkotásával kapcsolatban nem titkolja, hogy Pietro Ger­mi, a nagy olasz rendező ha­tással volt rá, főleg a témavá­lasztást és a környezetábrázo­lást illetően. A tragikomikus történet Bo­bináról, egy 32 éves elárusítónő /Slávka Budlnová kiváló alakí­tása) 16 éves törvénytelen leá­nyáról szól, aki egy táncmulat­ságon ismerkedik meg Jozef Baj­curával és hazafelé menet nem is próbál ellenállni a férfi csá­' bításának. A fiú másnap Algé­riába utazik, ahol rövidesen szerencsétlenség áldozata lesz, Bobina pedig — miközben a szobát kettéválasztó függöny mögül anyja és az albérlő évő­dését hallgatja — a szerelemről ábrándozik. De csakhamar vége az ábrándozásnak, Bobina ter­hessége komoly megpróbáltatás elé állítja anyát és leányát. A Grom családban már több nem­zedéken át házasságon kívül jöttek a gyermekek a világra, ideje lenne megtörni ezt a ha­gyományt. Ám mivel lehet bebi­zonyítani Jozef Bajcura apasá­gát, a három tevét ábrázoló al­gériai képeslappal? Ez kevés! Miloslav Stehlík írta a film forgatókönyvét, rendezője, amint fentebb is említettük, Václav Krška, operatőr Rudolf Stahl. Együttes érdemük a tipikus, va­lóban meggyőző környezetrajz, a külvárosi, rendezetlen családi élet hű ábrázolása. Idegen test­ként válik azonban ki a törté­netből és a film stílusából az a rész, amikor Bobina a kórházból távozva elkölti a műtétre szánt pénzt és dámává kiöltözve di­vatbemutatón vesz részt, beté­ved egy kiállításra, stb. Itt meg­törik a film vonala. Bobina szerepében Zuzana Ondrouchovát ismerjük meg, aki mint típus megfelel szerepének. S. K. Időszerű közgazdasági kérdések A háztáji gazdaságok népgazdasági jelentősége A háztáji gazdaságoknak létjogosultságuk van mind nép­gazdasági, mind kollektív és egyéni szempontból. Létezésük főleg közgazdasági, de pszichológiai okokból is indokolt. A földműves azzal, hogy belép a szövetkezetbe, nem rázza le magáról azokat a szokottságokat, amelyek a magángazdál­kodással beleidegzödtek. Kényszeredetten mosolyog a jegyespár. Nem csoda, az előző éjszaka eseményei alaposan megzavarták uz esküvő napját. Jelenet az Ez aztán a lakodalom című cseh komédiából. KELL A HÁZTÁJI A háztáji gazdálkodás létjo­gosultsága mellett azonban fő­leg komoly közgazdasági indí­tékok szólnak. Ezeket a követ­kezőképpen foglalhatjuk össze: 1. A mezőgazdasági termelés mai színvonalán valamennyi szövetkezet még nem tudja el­látni tagjait a közös gazdálko­dásból minden szükséges mező­gazdasági termékkel. Ma a tag a szövetkezettől főleg gabonát kap, amit általában takarmá­nyozásra használ fel. A többi terméket (húst, tojást, zöldsé­get, gyümölcsöt, takarmányfé­lét) a háztáji gazdasága szolgál­tatja. 2. A háztáji gazdálkodás le­hetővé teszi a szövetkezeti tag számára, hogy a közös gazdál­kodásból eredő jövedelmét ki­egészítse, növelje életszínvona­lát. A háztáji földnek nagy je­lentősége van a nyugdíjas szö­vetkezeti tag számára (az EFSZ-ek VI. kongresszusán el­fogadott alapszabályzat ezt megerősíti). 3. A háztáji gazdálkodás vál­lalati szempontból is előnyös, mert a szövetkezet vezetősé­gének nem kell szétforgácsol­nia a termelési programot, nem kell gondoskodnia a tagok min­dennapi szükségleteiről. 4. A háztáji gazdaságok lé­tezése népgazdasági szempont­ból is indokolt, mert lehetővé teszi a kereskedelmi hálózat fokozatos bővítését, ahogyan erre közgazdasági feltételek ér­lelődnek, megkönnyíti főleg a félreeső falvak ellátását, a tár­sadalom mentesül a mezőgaz­dasági termékek jelentős részé­nek raktározási, szállítási és feldolgozási költségeitől. A ta­gok kihasználják a gazdasági épületeket a mezőgazdasági termelés (főleg a növényter­mesztés) számára, s ráadásul a gazdaságokból termékek kerül­nek az állami alapokba, vala­mint a kötetlen piacra. A háztáji gazdaságok Jelen­tősége térben eltérő. Elvileg ki­mondhatjuk, hogy a szövetke­zet és tagjei szempontjából na­gyobb jelentősége van ott, ahol a termelés és a közös gazdál­kodásból eredő jövedelmek színvonala alacsony, és meg­fordítva, ott, ahol a gazdálko­dás magas színvonalú, kisebb jelentősége van. A háztáji gaz­dálkodásnak más a jelentősége a fiatal tagok, más az idősebb tagok számára. A háztáji gaz­daságokat általában véve azon­ban természetesen másodran­gúnak kell tekintenünk a mező­gazdasági termelésben. Népgazdasági szempontból a háztáji gazdálkodásnak létjo­gosultsága ott van, ahol a la­kosság ellátása nagyobb beru­házásokat követel a kereskedel­mi hálózat fejlesztésébe, ahol alacsony a mezőgazdasági ter­melés és a szövetkezeti tagok jövedelmének színvonala, ahol bőven van munkaerő, szóval ott és addig, ahol és ameddig a mezőgazdasági termékek ter­melési módja, raktározása, szállítása, feldolgozása és for­galomba hozása gazdaságosabb, ha ezt a háztáji gazdálkodás keretében bonyolítják le. MIKOR SZŰNHETNEK MEG? Másrészt viszont a háztáji gazdálkodásnak hátrányai van­nak abban, hogy gátolja a gaz­dálkodás nagyüzemi formái­nak alkalmazását, nagyszámú munkaerőt köt le, és szűk te­ret biztosít a társadalmi mun­katermelékenység növekedésé­nek. Társadalmi szempontból pedig konzerválja a régi ha­gyományokat, leköti a tagot abban az időben, amikor pihen­nie kellene, s kétségkívül be­folyásolja a szövetkezeti pa­rasztság gondolkodását is. A háztáji gazdaságok tehát a társadalom termelőerőinek bizonyos fejlődési fokán a szö­vetkezeti mezőgazdaságban szükségesek, emellett azonban ma már nem egyformák a fel­tételek mind létezésül, mind fo­kozatos megszüntetésük szá­mára. E gazdálkodási mód fo­kozatos megszűnése függ fő­leg: — a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedésétől a szocialista szektorban általá­ban, a szövetkezeti közös gaz­dálkodásban nevezetesen; — a társadalom termelőerői­nek színvonalától és a társa­dalmi munkamegosztástól, ami­nek következtében csökken a munkaerők száma a közvetlen mezőgazdasági termelésben; — a társadalmi munkaterme­lékenység növekedésétől általá­ban, ami megfelelő alapot te­remt a tagok közös gazdálko­dásból eredő jövedelmének nö­velésére; — a régi szokottságok levet­kőzésétől, ami lényegesen be­folyásolhatja az ellátás színvo­nalát jó minőségű élelmiszerek­kel, és megbontja azt a hagyo­mányt, hogy a mezőgazdasági dolgozók egyes termékeket sa­ját gazdaságukból nyerhetnek. Ez a folyamat nem lesz egye­nes vonalú, sem rövid tartamú, mégpedig mind a társadalom, mind a szövetkezetok és tag­jaik érdekében. Azokat az ellentmondá­sokat, amelyek a gazdálkodás e formájából és szükséges léte­zéséből keletkeznek a szövetke­zeti érdekek és a tagok érde­kei között, különböző formák­ban kell megoldani: közös háztá­ji, természetbeni jutalmazás (kü­lönös hangsúllyal a prémiumra J, a természetbeni eladása a vég­zett munka arányában stb. Másként kell eljárni a jó, más­ként a még lemaradó szövet­kezetekben. ÁTLAGON FELÜLI INTENZITÁS A háztáji gazdaságok jelen­tőségét a lakosság ellátásában legalább egy fél tucat, Szlová­kiára (az 1965. évre) vonatko­zó adattal kívánjuk alátámasz­tani. Ebben az évben a háztáji gazdaságokból a mezőgazdasá­gi termékfelvásárlás értékének 1,88 százaléka került az állami alapokba (folyóárban számít­va). A szövetkezeti és a szabad piacra a mezőgazdasági termé­kek 2 százalékát szolgáltatják a háztáji gazdaságok. A háztáji gazdaságok jelen­tős mértékben látják el a la­kosságot tojással (a felvásá­rolt mennyiség 17,64 százalé­kában), a vágóborjúnak 12,7 százalékát adják, más mező­gazdasági termékekből pedig (mák, zöldség, tej, gyümölcs stb.) a felvásárolt mennyiség 2 százalék feletti hányadát szállítják. A háztáji termelés a mező­gazdasági termelés értékének mintegy 11 százalékát teszi ki, pedig a háztáji gazdaságok a mezőgazdasági földterületnek csak 5 százalékát alkotják. A termelés magas intenzitását itt kedvezően befolyásolja a közös gazdálkodásból eredő gabona (természetbeni részese désj takarmányozás céljára történő felhasználása, de még így is a termelés intenzitásá­nak színvonala magasabb, mint a szlovákiai átlag. Persze lát­ni kell azt is, hogy ezek a gaz­daságok rendszerint a legjobb földeken vannak. A háztáji gazdaságok nagyon kedvezősen befolyásolják a ta­gok jövedelmét, illetve életszín­vonalát. Az innen eredő jöve­delem a tagoknak a közös ter­melésből és a háztáji gazdasá­gokból eredő személyes jöve­delmének több mint egy har­madát teszi ki. Hangsúlyozzuk, hogy ebből a jövedelemből le kell számítani az ún. pénzbeli anyagköltségeket és figyelem­be kell venni azt a tényt, hogy a társadalmi átlag felett kifej­tett munka eredménye, a csa­ládtagok részvételével. A szövetkezeti tagok által fogyasztott termékek (a ter­melői fogyasztáson kívül ls) a mezőgazdasági termelés jelen­tős hányadát alkotják. Például tojásfogyasztásuk 18,8, barom­fihús-, tej- és burgonyafogyasz­tásuk 22,7, 7,7 és 8,3 százalé­ka a szlovákiai termelésnek. Ezek az adatok a cikk ele­jén mondott következtetésre jogosítanak fel. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy a háztáji gazdálkodás jelentősége és gazdasági súlya a mezőgazda­ság új Irányítási rendszerének feltételei között változik. A fő következtetések ennek ellenéra érvényben maradnak. Érvény­ben maradnak akkor is, ha a mezőgazdaságban, nevezetesen a szövetkezetek egy részében dolgozók és a többi ágazatok­ban dolgozók jövedelme közöt­ti különbségek felszámolására a feltételek javultak is. RÉVAY ANDRÁS mérnök A hibák eltusolása nem segít Cok nézeteltérést okoz az ^ új irányítási rendszer érvényesítése azokban az ese­tekben, amikor a részleg nem éri el a tervezett gazdasági ha­tékonyságot, s ezért nincs jo­ga kifizetni a prémiumot. Az új irányítási rendszer kezdeti stádiumában kivételt képez az olyan részleg, amely a közgaz­dasági szabályokkal összhang­ban fegyelmezetten csökkenti alkalmazottjai fizetését ebben az esetben. A nézeteltérés túl­nyomórészt abban csúcsoso­dik kl, hogy a részleg dolgozói követelik, fizessék ki a teljes prémiumot. Ezt a követelményt nemegyszer az érdekvédelmi szervek támogatásával viszik keresztül. Különféle módon in­dokolják meg, de mindig ugyan­azzal a végső kicsengéssel: az alkalmazottak a rossz gazdál­kodási eredményért nem tehet­nek, s ezért igazságtalan lenne bérüket megrövidíteni. Az a gazdasági vezetés, amely a né­zeteltérést csak abból a szem­pontból igyekszik megoldani, hogy nyugalom legyen a válla­latban, a jövőre nézve nagy adósságot vesz a nyakába. -A kevesebb kellemetlenségért a meghátrálás idején később rendszerint drágán kell megfi­zetni. A nézeteltérés ilyen „áthida­lása" veszélyes következménye­ket rejt magában: a vállalat­vezetés magára vállalja a rész­leg sikertelenségét, elodázódik a részleg gyakran égető prob­lémáinak a megoldása, nem ke­rül sor a részlegen kívüli fo­gyatékosságok eltávolítására, amelyeknek jelentős súlyuk le­het a nem kívánt eredményben, „ösztönzést ad" a többi részleg­nek, amelyek a fejleményeket az illető részlegben nagyon fi­gyelmesen követik. A rossz gazdálkodási ered­mény eltusolása az ille­tő részleg dolgozóinak anyagi megrovása nélkül azt jelenti, hogy a régi gazdaságpolitikát érvényesítjük, és eltekintünk áz új, a közgazdasági eszközöktől, tagadjuk a jutalmazás függő­ségét a munkaeredménytől. Ez a következő időszakban meg­nyilvánulhat a többi részleg dolgozói igyekezetének csökke­nésében. Azt mondják majd: miért fárasztanánk magunkat, a vállalatvezetés úgyis kisegít majd. A vállalat azonban csak a saját eszközeinek keretében segíthet (akkor is csak a jól gazdálkodó részlegek rovásá­ra )l Ha azonban minden rész­leg segítségre támaszkodna, a vállalatot csakhamar kemé­nyen érintenék az érvényes közgazdasági szabályok. Ezért a dolgozóknak, elsősorban a vezetőknek tudniuk kell, hogy |J1 a közgazdasági szabályok érvé­nyesítését komolyan gondoljuk, .„._ s hogy a részleg munkájában a fogyatékosságokat csak na- yjj gyobb igyekezettel lehet eltávo­lítani, nem pedig a hibák meg- w indoklásával és eltusolásával. f\ -író- W

Next

/
Thumbnails
Contents