Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-14 / 192. szám, péntek

S

zelíd dombocska hátán ücsörög a szövetkezet borozója. Szép, mutatós épület; az a hír járja, hogy Jó ebédet, jó borocskát • mérnek benne. A nagyterem viszont a fiataloké: a kisújfalusi szövetkezet ifjúságáé. A kánikulában enyhébb itt a levegő, mint a völgyben kuksoló faluban. A borozó környékén szinte beláthatatlan szőlőskert. Nagy része még direkttermő, viszont a nemes szőlőfajták egyre nagyobb területet hódítanak el. Cséplő László, a szövetkezet fiatal elnöke dicséri a szőlőt, meg Varga Jánost, a vincellért. Valamikor, nem is olyan régen, még ezen a dombháton szélhordta buckákon alig termett valami. Ma meg... Olyan a szőlőskert, hogy messze környéken párját ritkítja. Az elnök, amikor nagyjából már mindent megmutogatott, megáll a dombtetőn. Széttárja a karját, mintha egy mozdulattal magához akarná ölelni az elénk tárulkozó széles nagyhatárt. Ingét vitorlaként dagasztja a nyargalászó szél. Tekintete valahol a távolban jár: ott, ahol aranyló árpatenger hullámzik. — Gazdaember szemének nincs gyönyörködtetőbb látvány a viruló határnál — mondja csendesen. Ha sikerül a tervem, szövetkezetünk határa rövidesen egy óriási gyümölcsöskertté változik. Aztán már csak a borozó egyik fehér abrosszal leterített sarokasztaláná! veszszük fel újra a beszélgetés fonalát. Előttünk üvegkancsóban aranylik a bor. A kánikulát az ajtón kívül hagytuk, az elnök szaval azonban forróvá, túlfűtötté teszik a levegőt. — Még csak harmincesztendős vagyok, — kezdi minden átmenet nélkül. — Az életből azonban már így ls olyan kóstolót kaptam, aminek ízét még sokáig érezni fogom. Egy kerek esztendeig éltem a faluban úgy, hogy az emberek kikerültek. Féltek fogadni még a köszönésemet ls. A legjobb barátaim lesütött szemmel mentek el mellettem: nehogy esetleg ők is bajba kerüljenek miattam. Akadtak, akik sajnálkozva néztek utánam. Tekintetükből kiolvastam azt, amit nem mondtak ki: keHett ez neked, Cséplő Laci?... Most aztán akár az Istenhez is mehetsz panaszra. Hogy értelmét lássuk az elnök keserű kifakadásának, közel fél évtizedet kell visszalapoznunk a kisújfalusl szövetkezet történetében. Cséplő László 1958-ban a párkányi traktorállomásról jött haza falujába mechanizátornak. Hatvanban a szövetkezeti tagok elnökükké választották. Sorrendben ő lett a szövetkezet tizenötödik elnöke. M

egválasztása után többek között kijelentette: „Ogy, ahogy eddig gazdálkodtunk, a jövőben már nem lehet." Ragaszkodott hozzá, hogy . a fontosabb termelési szakaszok élén képzett szakemberek álljanak. Amennyiben helyben ilyenek nem lennének, Idegenből kell hozni. Elvben mindenki egyetértett vele. Az első viharfelhők csak akkor kezdtek gyülekezni, amikor embereket kellett elmozdítania tisztségükből. A bajt még az is tetőzte, hogy többnyire ezek az emberek a rokonai voltak. Többen megorroltak rám — emlékezik most vissza. — Gondoltam, majd csak megbékülnek, ha értelmét látják a dolognak. Közben észrevettem azt is, hogy egyesek az enyém és a miénk között sem tudnak különbséget tenni. Volslk Sándor, a szövetkezet ökonómusa egyik alkalommal azt mondta az elnöknek: harmincnégy malaccal nem tud elszámolni a zootechnikus. Az elnök nyomban kérdőre vonta Dolník Gyula zoótechnikust, aki azzal védekezett, hogy a malacok megvannak, csak amikor elszállították őket a hizlaldába, ezt a kimutatásban elfelejtették feltüntetni. Ezután Bittér Mihály csoportvezetőt vette elő: hogy történhetnek meg Ilyen dolgok. Bittér Mihály nagyon szívére vette a dolgot: kérte, hogy azonnal bocsássák el a szövetkezetből. —Őszintén sajnáltam Bittér Mihályt, mondja komolyan Cséplő László. — Erőszakkal viszont nem tarthattam vissza. Már akkor éltem a gyanúperrel, hogy a zootechnikus nem mondott Igazat, Bittér sem akarta megmondani a valóságot, inkább elment a szövetkezetből. Másik alkalommal Tánczos Gézáné, a traktorosbrigád gazdásza állította meg az elnököt: nagy a benzinfogyasztás, holott csak a szövetkezet autóbusza jár benzinnel. Az elnök megállapította, hogy amióta Mészáros Károly mechanizátornak, Kovács Géza autóbuszsofőrnek és a zootechnikusnak ls saját kocsija van, a benzinfogyasztás megkétszereződött. Az öreg autóbusz, csodák csodája, száz kilométerenként ötven liter üzemanyagot fogyaszt, holott azelőtt huszonnéggyel ls beérte. Cséplő László átlátott a szitán. A mechanizátornak és a sofőrnek is megmondta, hogy a Jövőben ilyesmi ne forduljon elő. Ha nem fizetik meg az elherdált benzin árát, az ügyet vezetőségi gyűlésre viMészSros Károlyék vérig sértődtek. A ^^ kár megtérítéséről hallani sem akartak. ,n

g

7 Még mit nem? Mit akar ez a Cséplő? Nyomtató lónak sehol sem kötik be a rn 14 száját... Az esetet újabbak követték. Kiderült, 5

hogy a mechanizátor köbölkút! tanító komájának az autóját rendszeresen a szövetkezet műhelyében Javítgatják köszönömért. Fülébe Jutott az is, hogy az illető tanító a szövetkezet raktárában, kertészetében úgy jár, mintha a sajátja lenne. Mindkét helyen sógora a vezető. Az elnök mind a két helyről kitiltotta. Ha valamit akar, először jöjjön az irodába, és ott mondja meg, mire lenne szüksége. Ennek is sértődés lett a vége. H

atvanöt őszén azután kenyértörésre került a sor. A benzin tovább fogyott. ötszáz hektáron nem tudták elvégezni a szántást, mivel a gépek roszszak voltak. Cséplő László most már tényleg vezetőségi gyűlés elé terjesztette észrevételeit. A cáfolhatatlan tények alapján a mechanizátort és a buszsofőrt leváltották, Illetve más munkakörbe osztották be. A történtek után Mészáros Károlyék futottak a járásra. Nemsokára jött is üzenet az elnöknek: Mészárosékat azonnal helyezze vissza eredeti beosztásukba. Erre az elnök: ezt ő nem teheti meg. A szövetkezet vezetőségének a döntését sem változtathatja meg. Ha viszont az elvtársaknak kifogásuk van a döntés ellen, jöjjenek ki a helyszínre. Rendkívüli vezetőségi gyűlést hívnak össze és tisztázhatják a dolgot. Ha a vezetőség netán megváltoztatná álláspontját, ő aláveti magát a többség akaratának. Egy esztendő a bűn árnyékában A vezetőség továbbra ls kitartott döntése mellett. Ök tudják a legjobban, mit miért tettek. Mészáros Károly a történtek után beteget jelentett, Kovács Géza viszont más beosztást kapott. Most már egész kis kompánia verődött össze azokból az emberekből, akik megorroltak az elnökre. Duzzogásból támadásba mentek át. Levelet írtak a járásra. Mindennek elmondták az elnököt. Állították, hogy Cséplő László meglopja a szövetkezetet. Föltevésüket azzal indokolták, hogy az elnök autót vett, pincét csináltatott. Tisztességes úton aligha juthatott ennyi pénzhez. A járás a panaszlevél alapján vizsgálatot rendelt el. Viszont sok huzavonának, fáradságnak vették volna elejét, ha nem veszik készpénznek a levél tartalmát, ha figyelembe veszik, hogy Cséplő László elnökösködése alatt a munkaegység értéke tíz koronáról huszonháromra szökött, hogy az elnök feleségestől dolgozik, havi jövedelmük meghaladja a 3500 koronát, a szövetkezetben már másoknak is van autójuk, az elnök használt autója és a pince mindössze 47 000 koronába került, hogy szükség esetén Klsújfalun bármelyik szövetkezeti tag össze tudna hozni ennyi pénzt. A kivizsgálás megtörtént. Bizonyítani semmit sem tudtak. Ezt követően mégis behívták Cséplő Lászlót a járási pártbizottság elnöksége elé. Most már azt vetették a szemére, hogy ignorálja a pártszervezetet. — Őszintén megmondom — idézi a történteket — úgy éreztem magam, mintha máris a vádlottak padján ülnék. Gondolkozni sem tudtam. Az Ignorál szónak sem értettem a jelentését. A keserűség fojtogatta a torkomat, amikor valahogy így válaszoltam: ha a titkár elvtárs állítja, valószínűleg úgy ls van. Aztán megmondták, hogy tovább nem lehetek elnök. Az évzárón majd köszönjek le. Így cselekedett. A múlt év februárjában az évzáró közgyűlésen lemondott. Helyébe Varga János, a jelenlegi vincellér került. 0 pedig visszament a megüresedett mechanizátori állásba. A

z állítólagos lopásokról egyelőre nem esett több szó. Nem tudott viszont belenyugodni abba, hogy a párt ignorálásával vádolták meg. Ekkor már értette a szó jelentését. Hogyan Ignorálhatta ő a pártot, amikor maga ls kommunista? Az édesapja ls az volt. Nem, ezt nem vállalhatja magára. Tovább járogatott a dolgok után, mígcsak meg nem tudta, hogy igazából honnan fúj a szél. Hatvanöt nyarán történt. Az agronómus az esti jelentéstételen közölte az elnökkel, hogy az egyik gabonatábla hihetetlenül keveset fizetett. Az átlagos hektárhozam csupán 18 mázsa... A számokat újból összeadták. A végösszeg? Ugyanaz. Ekkor az elnök kiment a kérdéses dűlőbe. Gyakorlott szeme mindjárt megtalálta a bajt. A kombájnos rosszul dolgozott. A kalászokból nem verette jól ki a szemet. Az egészet újból átcsépeltette. A gabona hektáronként még hat mázsát adott. Utána jól megmosta a hanyag kombájnos fejét. De hogy egy kicsit élét vegye a szavaknak, tréfát is csempészett beléjük. Azt mondta Fodor Mihály kombájnosnak: szé gyeid magad kommunista inas létedre, hogy Ilyen hanyag munkát végeztél. fA kombájnos akkor a párt tagjelöltje volt.) Ugyanezen a nyáron történt az is, hogy a nagy hőség, szárazság miatt a hereszénát nem hagyta napközben kazalozni. Az agronómus viszont más nézeten volt. Amikor nem tudtak megegyezni, az agronómus a pártszervezet elnökéhez fordult. Estére rendkívüli pártbizottsági gyűlést hívtak egybe. Az elnök itt sem engedett a huszonegyből. Nem engedi, hogy napközben kazalozzák a hereszénát, mert a le velei lehullanának. Ne akarjanak szánt szándékkal ártani maguknak. A kazalozást csakis a reggeli és esti órákban engedélyezi. Több szó annak idején ezekről nem Is esett. Csak, amikor megindult feje fölött a lavina, akkor kovácsoltak vádat a tréfából. Mivel a szénaügyben is kitartott eredeti álláspontja mellett, megvádolták, hogy ignorálta a pártot. M

ár-már maga is hitte, hogy lassacskán sikerül kikeresnie az igazát, amikor újabb esemény kavarta fel a port. Az egyik tekintélyes szlovák nyelvű mezőgazdasági lapban megjelent egy cikk, amelyben alaposan lekapták Cséplő Lászlót. A járásnak, ls jutott a bírálatból, hogy az ügyet nem vizsgálták ki alaposan, azért nem tudtak Cséplő Lászlóra semmit rábizonyítani. Az áskálódók zászlóként lobogtatták az újságot: ez is őket igazolja. Hogy mindenki láthassa, közszemlére tették ki a cikket. Akadtak azonban olyanok is, akik az újságcikket igazságtalannak tartották, kifogásolták, hogy nem a valóságot írta meg, hogy a cikk szerzője nem is járt a faluban. A járásiak • újabb kivizsgálást rendeltek el. Cséplő László is kérte a kivizsgálást: ha bűnös, csukják be, ha meg nem, hagyjanak neki békét. Hónapokig kutattak, kerestek a járási népi ellenőrző bizottság emberei. Amikor nem boldogultak, átadták a stafétát a közbiztonsági szerveknek, majd később a járási ügyész vette kezébe a dolgot. — Egy esztendeig nyomoztak, mennyi pénz, mennyi fáradság ... Jóformán se éjjelem, sem nappalom nem volt — panaszolja Cséplő László. — Házkutatás, napirenden a zaklatások. Az emberek úgy kerültek, mint valami leprást. Egyszer éppen a kertemet locsoltam, amikor két kislány haladt el a házunk előtt. Az egyik azt kérdezi: kié ez a szép ház? Erre a másik: a volt elnöké, összelopkodta az árát... Talán csak a feleségem volt, aki rendületlenül hitt az ártatlanságomban. De mindenáron azt akarta, hogy költözzünk el a faluból. Többször megtörtént, hogy amikor kihallgatásra hívtak, valaki bekiáltott az udvaromba: Cséplőné, a Lacit már el is vitték ... Megértettem, miért akart az asszony elmenni. De mehettünk? Ha szedem a sátorfámat, a szenteltvíz sem mos soha tisztára. Az emberek azt mondták volna: Lássátok, ilyen kommunista a Cséplő Laci... Tudtam, hogy nincs mitől tartanom. Egyszercsak győz az igazság ... Egy esztendeig éltem így, a bűn, a gyanú árnyékában. Véglegesen csak a múlt év őszén zárták le az ügyemet. — Találtak valamit? — Igen — mosolyodik el. — Egy százhúsz koronás kiegyenlítetlen útiszámlát. Ezt nyomban meg Is téríttették velem. Egyébként ellenem semmit. De mások ellen annál többet. Gazdája került a harmincnégy elveszett malacnak, meg a benzinnek is. Az árát most fizeti a zootechnikus, meg az autóbuszsofőr. Az ügyész jelentése alapján a járáson is belátták, hogy alaptalan vádaskodásnak ültek fel. Az Idei választáskor a három elnökjelölt kőzött Cséplő László neve is szerepelt. Százhúsz tag közül kilencvenhat rászavazott. A kancsó tartalma Jóformán még érintetlen, viszont Cséplő László homlokán gyöngyözik a verejték. — Keserves egy esztendő volt, nyúl most először a pohár után. Ölomesztendő, nehéz, nyomasztó, Idegölő. De nemcsak Cséplő Lászlónak. A szövetkezet ls megsínylette. Több mint egymillió koronával maradtak a terv alatt. Lesz mit pótolniuk. Cséplő László viszont bízik a tagok szorgalmában. Állítja, hogy újból visszatér a biztonságérzet, a munkakedv. Az áskálódók, kettő kivételével elbocsátásukat kérték a szövetkezetből. A taggyűlés egyiküket sem marasztalta. A

hüs helyiség után szinte vakít a nyár. Az elnök már a Jövőről beszél. Most érettségizett, tovább tanul. Nem lenne ellene, ha a közeljövőben összeházasodnának a szomszédos szövetkezettel. ötezer hektárnál is nagyobb lenne a határjuk. Ez lenne azután az Igazi gazdaság. Olyan gyümölcsöskertészetet teremthetnének, hogy megbámulná a világ. Meg egyebet is ... De ez már a Jövő... SZARKA ISTVÁN NEM SIKERÜLT HAT ÖRA ÜT PERC. Vasárnap. Július első vasárnapja. Jesenské állomásán ez időben két vonat érkezését várják. Kelet felől jön mind a kettő. Az egyik északi Irányból kanyarodik nyugatra, a másik huzamosabb ideje követi a keleti vonalat. Rimaszombatról érkezik az első, s Pelsőc, Rimaszďcs felől a második. A rimaszombati vonat már el is foglalta helyét az állomás sínhálózatán, amikor előkelő sistergéssel berobog a pelsőcik Leszállunk, s keressük a csatlakozást, amikor a sínek felől hordágyat hoz két vasutas. Az eseménytelen állomáson futótűzként terjed el a hír, hogy szerencsétlenség történt! Egészségügyi szolgálatunk dicséretére legyen mondva, negyed óra sem telik el s máris lefékez a mentőautó az állomás épülete mögött. A vasutasok ismét megragadják a hordágyat, s viszik — az állomásépületet megkerülve — a mentőautóhoz, ahonnan már előhúzták a saját, kocsiba illő hordágyat, ötven év körüli a sebesült, a vasúti pályaőrök jellegzetes vörösesbarna általvetőjét viseli. Homlokából csorog a vér. — No, csak, segítsen valaki! — kéri a mentőszolgálat alkalmazottja. Megragadja egy önkéntes vállalkozóval a sebesült két lábát, a mentőszolgálatos a válla alá csúsztatja kezét s az egyik hordágyról teszik is a másikra. Most látni a bő nadrág szárában a természetellenesen kidudorodó combtörést. A szerencsétlenül járt panaszosan megszólal. — 0, lábacskám! — mondja szlovákul. De nincs idő további beszélgetésre. A kocsi gyorsan elporzik. Akadnak a közelben ismerősök. Valaki a szerencsétlenül járt nevét is tudja. Jozef Cihelskýnek hívják. Valaki azt is elmondja, hogy két esztendővel ezelőtt a feleségét veszítette el ugyancsak szerencsétlenség következtében. A traktor pótkocsijáról esett le. S most rajta a baj... Átszállás közben áthaladunk a szerencsétlenség színhelyén. Három sínpár kerül Itt egymás mellé. Az érkező vonat a szélső sínpáron futott be. A szerencsétlenül járt a középső sínpárból lapátolta ki a salakot, s rakta egy vastargoncára. Ott áll a csonka salakbucka a két sínpár között. A salakbuckán is ott az árulkodó vér, mellette a vasfurik alsó csészéje, mintha csak papirosból lenne összegyűrve. Egyik vasfogója rajta, a másik ki tudja hol? A targonca felső részét mintha ollóval vágták volna le, a pelsőct vonattól elragadva vagy ötven méternyire hever a sínek között. Jozef Cihelský a salakot fuvarozta. Át a sínpárokon. Meglett kora vall rá, hogy nem minden gyakorlat nélkül. S mégis. Ha nyugodtan, a vonatok érkezésével párhuzamosan leállítja targoncáját, s két, csak két percre megáll, egészségesen, megelégedetten végezte volna be ezt a munkanapját is. S itt felmerül a kérdés: senki sem figyelmeztette őt a vonat érkezésére? Estefelé utaztunk vissza. Átszálláskor hallottuk, hogy a szerencsétlenül járt már halott. Nem segített a gyors mentőszolgálat. Nem volt már számára segítség. Tény azonban, hogy a szerencsétlenség elkerülhető lett volna! Ezért ls tesszük szóvá ezt az esetet. Mert sajnos, naponta hallunk hasonlókról. Es az ok? Valamit meg akartak valósíta^ ni, valamit siettettek, valamiben saját magukon és főleg járművükön akartak túltenni, s kész a baj. Aki a közlekedésben kockázatot vállal, annak mindig arra kell gondolnia, hogy az kilencszer sikerülhet, de tizedszer már ráfizet. JOZEF CIHELSKf saját maga fizetett rá. De hányszor követeli más embernek az életét is a fölösleges kockázat? MOHR GEDEON