Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-14 / 192. szám, péntek

Nagy jövőjű főiskola Kevés a közlekedési mérnök a közlekedésbe is bevonult I iskolai oktató Žilinán I Az elektronika már Háromszázötven föL

assan már tíz esztendeje lesz, hogy a lapokban egy rövid hír látott napvilágot: a Közlekedési Főiskolát Prágából Zilínára helyezik. Szlovákia egyik legiparosítottabb vidékének metropolisa egyete'mi város lett. Azóta sok víz lefolyt a Vágón, sokszáz diplomás közlekedési mérnök hagyta el a főiskolát, hogy a vasútnál, a távközlési intézményeknél és más munkahelyeken dolgozva kamatoztassák tudásukat. Érdemes volt milliókat áldozva megalakítani, továbbfejleszteni ezt a specializált rendeltetésű főiskolát? — tehetjük fel most a tizedik tanév küszöbén a kérdést. A statisztikát tanulmányozva érdekes dolgokat tudunk meg arról, miért vált szükségessé a Közlekedési Főiskola létesítése. Kiderül, hogy az egyik legnépesebb foglalkozási ág a közlekedés. Napjainkban már több mint négyszázezren dolgoznak a vasútnál vagy a közlekedéssel öszszefüggő más ágazatokban. A csaknem félmillió főt számláló foglalkozási ágban igen kedvezőtlen — mindössze 0,4 százalék — a főiskolai végzettségűek részaránya. Ez a részarány a mezőgazdaságban 1,0 százalék, a gépiparban 1,5 százalék, az építőiparban pedig nem kevesebb mint 3,4 százalék. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az ország összes alapeszközének teljes 20 százalékát a közlekedéssel összefüggő létesítmények teszik ki, láthatjuk, hogy a fontos ágazat a szakemberképzésben jelentősen lemaradt. Az illetékes szerveket ezek a tények kényszerítették arra, hogy más fejlett országok mintájára hazánkban is nagy figyelmet szenteljenek a közlekedési mérnökök oktatásának. A

Prágában négy esztendeig működő, részben hasonló rendeltetésű felsőoktatási intézmény neve Vasútmérnöki Főiskola volt. Hogy a žilinait Közlekedési Főiskolára „keresztelték" át, az egyáltalában nem volt formális tett. A főiskola ugyanis a közlekedés és a távközlés minden ágazata számára képez mérnököket. Az Államvasutak és a többi közlekedési vállalat érdeklődése, szakember-igénye mutatja, hogy a főiskola hallgatóinak száma nem véletlenül növekedett az eredeti többszörösére. 1960-ban még csak 1580 hallgatója volt a főiskolának. Ma a hallgatók száma meghaladja az ötefcret. Ezek jó kétharmada rendes hallgatóként folytatja tanulmányait, de jelentős a távhallgatók száma is. Az iskola megalakításakor, de még inkább áthelyezése után, komoly oktatóhiány mutatkozott. Igy van ez talán minden újonnan alapított főiskolán, hatványozottabb mértékben érvényes volt ez a Közlekedési Főiskolára, ahol sok magas képzettségű oktató nem vette szívesen a Prágából egy vidéki kisvárosba való költözést. Ennek ellenére a főiskolának ma már háromszázötven professzora, docense, adjunktusa és más oktatója van. A z oktatásban és a fejlesztő** kutató munkában elért eredmények azt bizonyítják, hogy a žilinai főiskola színvonala a sok évtizedes hagyományú, hasonló rendeltetésű külföldi főiskolák színvonalával vetekszik. A professzorok és a hallgatók például aktívan kivették részüket a Plzeň—Cheb közötti vasúti szakasz automatikus biztosító berendezésének tervezéséből és építéséből. Az iskola komoly, a távközlés fejlesztésével összefüggő feladatokat old meg minden évben. Az emberek elképzelése szerint a közlekedési mérnök általában vasúti síneket, hatalmas acélszerkezeteket tervez. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a vasúti mérnöknek ma már sok más mindenhez is kell értenie. Például az elektronikához. Ez a leghagyományosabb vasúti közlekedésre is érvényes, hiszen a vonalbiztosító berendezések döntő többsége ma már automatizált relé-rendszer, melynek tervezése, karbantartása, ellenőrzése komoly szaktudást kíván. Az utóbbi néhány évtized alatt a közlekedés szervesése is- forradalmasult. A holnap közlekedési mérnökeit már az- optimalizáciös számításokat végző matematikai gépek kezelésére is előkészítik, hogy az évről évre fokozódó igényeket ez a fontos népgazdasági ágazat majd ki tudja elégíteni. |u| unkaszervezés, technológia, gépszerkesztés stb. szempontjából a közlekedés semmivel sem igénytelenebb a népgazdaság többi ágazatánál. Sőt, nem egyes esetben sokkal igényesebb is azoknál. Hogy ennek ellenére mégis miért oly kedvezőtlen a főiskolai végzettségű közlekedési dolgozók részaránya, azt nehéz volna egyetlen mondatban megmondani. A közlekedési mérnökök iránti kereslet évről évre fokozódik. A tervek szerint 1975-ben a főiskolát végzettek részaránya az ágazatban 1,1 százalékra növekszik. Žilinán már épül az 5000 személyt befogadó főiskolás város. Az utóbbi években — tervezése közben — élénk vitát váltott ki, terjedelmét, befogadóképességét tekintve megfelel-e ez a holnap követelményeinek. Ma még nem lehet felmérni, pontosan milyen lesz harminc-negyven év múlva a közlekedés szakember-igénye. Annyi biztos, hogy egyre fokozódik a magas képzettségű dolgozók részaránya. A Közlekedési Főskolára nagy jövő vár. rtm) November 7-én kell befutnia az első villamos mozdonynak a Bratlslavai Főpályaudvarra. Ezekben a napúkban tehát már javában folyik az állomás előtti alagút „villamosítása". (CTK felv.) I JOGI TANACSADÓ Új rendelet a főiskolát, konzervatóriumot, kö* és szakiskolát végzett növendékek elhelyezésé 1967. május 1-én lépett hatályba a Törvénytárban 1967/38 sz. alatt közzétett fenti tárgyú kormányrendelet. Ez a rendelet a munkatörvénykönyv idevágó 144. paragrafusát hajtja végre, és egyúttal hatályon kívül helyezi a korábban kiadott rendelkezéseket (a munkahely kiutalására vonatkozót ls). A rendelet megállapítja, hogy a címben említett iskolák végzett növendékei számára a tanulmányaik által szerzett műveltségüknek, szakképzettségüknek és a népgazdaság szükségleteinek megfelelő elhelyezést biztosítják. A központi hivatalok és a kerületi nemzeti bizottságok (a nemzeti bizottságok által irányított ágazatokat illetően) kötelesek a népgazdaságfejlesztési tervben megállapított számban az egyes szakaszokon az említett iskolák növendékei számára munkahelyet biztosítani. A számbeli elosztás javaslatait az egyes szakminiszterek terjesztik elő az Állami Tervbizottságnak, amely az összegezett tervet a kormány elé terjeszti jóváhagyásra. A szakiskolát végzett növendékek elosztási tervét az egyes szervezetekkel, munkahelyekkel megegyezve a kerületi nemzeti bizottságok határozzák meg. A központi hivatalok, illetve esetleg a KNB- >k határozzák meg, hogy az egyes szervezetek, vállalatok milyen számban kötelesek munkahelyet felkínálni a végzett növendékeknek. A szervezetek és vállalatok az elhelyezkedést a végzős növendékekkel tanulmányaik utolsó előtti évében, a leendő nevelők és egészségügyi dolgozók esetében a tanulmányok utolsó évében beszélik meg. A központi hivatalok, ill. a KNB-k kötelesek a szakminisztériumoknak az általuk meghatározott határidőben átadni a munkahelyek jegyzékét. A szakminisztériumok ezeket a jegyzékeket haladéktalanul megküldik az iskoláknak, amelyek azután ismertetik a tanulókkal. A tanulók saját választásuk alapján kérik felvételüket a szervezeteknél, ill. vállalatoknál. Olyan szervezetekhez és vállalatokhoz is fordulhatnak, amelyek utólag vagy egyáltalán nem jelentették be igénylésüket az iskolának. Az iskolák felkérésre jellemrajzot 1 Hífis jelentést adnak az elért tanulmányi eredményekről. A szervezetek és a munkaadó vállalatok a beérkezett kére'meket haladéktalanul meglár gyalják és azokkal, akikne ajánlata kielégítő, késede!!" . nélkül munkaszerződést kötnei: Ebben meg kell állapítani s munkábalépés időpontját, megfelelő határidőn, rendszerint 30 napon belül, tanítók esetében a tanulmányok befejezését követő szeptember hú l-ig. A fel nem vett végzős növendékeket nyomban értesíteni kell. A szervezetek és a munkaadó vállalatok a munkaszerződés, illetve az elutasító döntés másolatát megküldik az isko Iáknak is. A végzett növendékek a gya korlati ismereteket, tapasztalatokat az alap-munkahelyeken sajátítják el. Alap-munkahelynek számít az olyan munkahely, ahol a végzett növendékeknek lehetősége nyílik olyan alapvető szaktevékenységre, amelyre kiképezték. — Nem tekinthetők ilyennek a központi, a kerületi szervek és a kutató Intézetek munkahelyei, kivéve az olyanokat, amelyek módot nyújtanak az alapvető szaktevékenység kifejtésére (pl. a kutató intézetek kísérleti üzemei). A központi a kerületi szervek és a kutató intézetek munkahelyeire csak olyan végzett növendékeket lehet felvenni, akik legalább három évig dolgoztak alap-munkahelyen. Kivételt képeznek az olyan növendékek, akik tanulmányaik előtt legalább három évig tanulmányaiknak megfelelő alapmunkahelyen dolgoztak. Továbbá a főiskolák és a kutató intézetek felvehetnek olyan kiváló végzett növendékeket, akik már tanulmányaik alatt tudományos tevékenységre készültek, vagy akikről az egyetemi kar igazolja, hogy tanulmányaik alatt tudományos munkára való tehetséget tanúsítottak. A szervezetek és a munkaadó kötelesek a végzett növendékek szakmai és politikai fejlődésével fokozott mértékben törődni. A végzett növendéknek igénye van az első munkábalépéssel kapcsolatos utazási és költözködési költségek megtérítésére (a Tt 1964/100 sz. rendelet szerint). Dr. FÖLDES JÓZSEF 'ZALKA MIKLÓS: BÖRZEKÉS >- Ez jó — mondta. ö hallgatott. Nem tudott nevetni az eseten. t- Félnek tőlünk — jegyezte meg csöndesen. ö a fejét csóválta: — Olyanolt is félnek, akiknek nem kellene. A mieink. Tibor a padlót nézte. Nem felelt. — A rémhíreknek nem a burzsujok, meg az ellenforradalmórok ülnek fel. A mieink. Minden mocsok ra/tunk szárad. Senki se szól ellene. Mintha valakik okarnák, hogy rajtunk száradjon. Mintha akarnák, hogy a mieink ne higgyenek bennünk. Tibor arca megrándult. A piHantósa tzúrt: — A tanácskormány megbízását teljesítjük — hangja kemény volt. De a következő másodpercben elfordította fejét, sóhajtott, összeráncolta homlokát. Az asztalhoz lépett. Válom ilyen iratot keresgélt. O hallgatott. Csak hadd féljenek — ismételte Tibor, mintegy önmagának. — Neked is fáj, Tibor elvtárs, - mondta halkan. Hiába titkolod. Tibor újra nevetett, hamiskásan hunyorított rá: — Szerencsére nincs időm szomorkodni. Különben is olyan éhes vagyok, mint a farkas. Gyerünk, ebédelni. A deputáció tagjai mellé telepedtek fe az ebédlőben. Tibor néhány mozdulattal föloldotta feszélyezett hangulatukat. Az ebéd végén már ók maguk is nevettek melléfogásukon. Aztán vissza, Tiborral a szobába. Ugyanolyan nap, mmt a többi: emberek jöttek, emberek mentek. Sokan — egymás kezébe adták a kilincset. Telefonok, intézkedések, Lakásügyek és frontjelentések. Művészeti kincsek nacionalizólósa és élelmiszerproblémák. Ellenforradalmárok tevékenysége és napköziotthon-szervezés. Mint mindig. Ö oldalt 35. ült, kicsit hátrább, mint Tibor, és vigyázott rá. Keze a zsebében, a fegyveren. Féltette Tibort. Szerette volna, hogy teljen mór le a szolgálat, utazhasson Máriához, és ugyanakkor, furcsa módon rosszul esett itthagynia ezt az embert, akár valami baj érhetné, amint nem ő őrködik a biztonsága fölött. Az óna pedig egyhangúan ketyegett. Tudta: csók az óna. Pedig a vonat robogott. Sopron felé ... Körül szuroksötét. A mozdony dübörgött. A szél vágott, mint a borotva. A deputációra gondolt. Bizonyóra öszszeokadnok, ha nem is mind a néggyel, de valamelyikkel közülük. Elmosolyodott. Szerette volna, hogy találkozzanak. Ha találkoznak, megkérdezi, félnek-e? Váltók. A kazán remegett. A vonat rohont. Korom. A gőz — okár a jeges eső. A lómpók fénye messze futott a síneken. A kerekek kattogtok, mint a géppuska. Tudta: csak az óra tiktakol... Nem okart megint Sopronba menni. Oda nem. „Elvégre álmodom ...">- villant agyába. Valami mást akart álmodni. Valami szépet. és az egész csak az óra ,, Hirtelen kivilágosodott. IX. A nap kikandikált a felhők alól. Zöld színű gabonatáblák. A fák levelei — okár a smaragd. Tudta, hogy álmodik, de orrában érezte a mozdony kesernyés füstjét. Az idő, mintha megállt volna. Mintha napok óta úton lennének, holott alig egy órája indultok. Gunnyasztott a géppuska mögött, és a pokolba kívánta ezt a keserves zötyög ést. Pedig a vonat rohont. Zöld legelők ... Bokrok ... Szép nagy bokrok. Kedvtelve nézte a friss, tavaszizöld színüket. Sajnálta, hogy elsuhannak a vonat mellett. Üjra bokrok ... Egyikből tűz lángolt fel. A gránát elsüvöltött a vonat felett. Érezte a szelét, A dörej csak azután hallatszott. A géppuskára hajolt. Fékek csikorogtak. Visongva csúsztak a síneken. Majd fölbukott. Egy másik bokorból is lángnyelv csapott feléjük. Dörrenés. A vonat még csúszott. Egyre csúszott. A kerekek fülsértően visítottak. A géppuskába kapaszkodott, nehogy elessen. Végre... A mozdony pöfögött. Be a hevedert! A bokor felé fordította a csövet. Embert nem lótott. Az ágyút se látta. Csak a bokrot, a szép, zsenge zöld levelekkel. A géppuska kattogni kezdett. A lengyel a félkezével igazgatta a hevedert. Rövid sorozatok. Gyorsan, egymás után. Agyóba villant a kép: aki a bokor mögött bújik, most a földre lapul, válla közé húzza a fejét: A vagon végében a másik géppuska Is rákezdte: a másik bokorra. Szavakat nem hallott. Csak a géppuska kattogását. A bokorból tűz lövellt megint, ösztönösen behúzta a fejét. A gránát elvijjogott fölötte, messze a vonat mögött robbant. Döreje egybefolyt az ágyú robajóval, A lengyel mór előkészítette oz új rckaszt. 36. A zár fölokadt. Káromkodott. Kapkodó mozdulatokkal befűzte a hevedert. A géppuska ismét reszketni kezdett a kezében. A dörej — akár a mennydörgés. Egészen süketté vált tőle. A bokor eltűnt. Könnyű füst szállt fölötte. Amikor eloszlott, láthatóvá vált az ágyú. Féloldalra dóit, csöve az égnek meiedt. Egy ember fölpattant mellőle a földről, hanyatthomlok rohant az ellenkező irányba. Célba vette. Rövid sorozat. A szaladó alak szétvetette a korjót. és föl bukfencezett. A másik géppuska még szórta a tüzet. A bokorból ismét kicsapott a láng. Dörrenés. A lövedék az alacsony töltésen túl* messze a mozdony előtt robbant. „Tisztek..." — gondolta megvetően. Vezényszó csattant. Hirtelen kitátotta a száját. Az ágyú eldörrent. Fájdalom hasított a fülébe. A bokor előtt földgejzír szökkent a magasba. A füle csengett. Még egy gránát. Ez oldalt csapott be, közvetlenül a bokor mellett. Csend. A füle még mindig csengett. — Négy elvtárs átkutatja a környéketI Nevek hangzottak. Nem értette a neveket. A fülében mintha papír zizegeft volna. A lengyel meglökte: Eredj... Bólintott. Lódult a többi után. A bokrok körül hullák. Élő egy maradt: pelyhes óllú ponasztsiheder. Feküdt a földön, maga elé bámult, aztán megrázta a fejét, és ismét a földre meredt. Megállt fölötte. A suhanc a fejét rázta megint, aztán a földre bámult. (Folytatjuli)