Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-12 / 190. szám, szerda

A di agnozis: sz i I i k ó o z i s Az emberek az ókortól kezdve magyarázatot kerestek a kér­désre: miért kapnak tüdőbetegséget azok, akik rosszul szellőz­tetett, poros bányákban dolgoznak? Hosszú ideig a gonosz szel­lemek beavatkozását, a rejtelmes kigőzölgések és egyéb, az em­ber számára ellenséges rejtett tényezők következményét látták ebben. Mégis már az ókorban, de különösen a középkor vége jelé többen akadtak, akik az emberi tevékenység révén kelet­kező, és az ember tüdejében lerakódó port gyanították. Sokan ezért fekete sorvadásnak (Pthysis atva) vagy bányászsorvadás­nak nevezték a mai porbelégzésí betegségeket. Csak az újkor küszöbén élő Paracelsus formulázta világosabban, hogy főleg az apró lebegő por váltja ki a bányászok tüdőbetegségét. A Sel­mecbányán is működő Georgius Agricola (1494—1555) is fel­figyelt a por és a tüdőmegbetegedés keletkezése közti össze­függésre, ennek ellenére csak a XIX. század egzakt tudománya leplezte le a porbelégzési betegségek lényegét és mutatta meg a védekezés útjait. A szilíciumdioxid, ásványtani nevén kvarc az egyik legelter­jedtebb közét; a földkéregnek több mint egynegyedét képezi. Megtaláljuk számos kőzetben, sok helyen hegymasszívumokat alkot. Mivel nagyon ellenálló, az üledékes kőzetekben (ho­mokkő, kvarcit) erősen dúsul. A kvarc kitermelése során ke­letkező porról kiderült, hogy belélegzése okozza az egyik gyakori foglalkozási betegséget — a szilikózist. A szilícium töb­bi vegyületei közül az azbeszt­por a legveszélyesebb, amely a tüdőbe kerülve szintén kóros elváltozásokat okoz a szövetek­ben. A kutatók kimutatták, hogy a szilíciumdioxid hatására a tüdő kötőszövetes állománya megszaporodik és ennek követ­keztében a légző felület nagy­sága csökken, egy része pedig elzáródik. A szív jobb kamrája Hazai gyártmányú porfelfogó készülék. és pitvara ennek következté­ben állandó túlterheléssel mű­ködik. Melyik por veszéiyes? Ez idő szerint a kvarc- és részben az azbesztpor okozza iparunkban a legnagyobb gon­dot. Hogy kifejthesse káros ha­tását, be kell jutnia a tüdőbe és le kell ülepednie a tüdőszö­vetekben. Bonyolult segédeszkö­zök segítségével mélyreható tu­dományos vizsgálatot kellett elvégezni, míg leleplezték a porrészecskék fizikai és kémiai sajátosságait. Kiderült, hogy a porszemcsék nagysága fontos tényező, mert a tüdőbe csak a 3—5 ezredmilliméternél kisebb szemcsék jutnak be. Sajnos, ép­pen az ilyenek fordulnak elő nemegyszer a 90 százalékot is meghaladó mennyiségben a munkahelyeken, emellett hosz. szú Ideig a levegőben lebeg­nek és gyakorlatilag le sem ülepednek. További kellemetlen sajátosságuk, hogy az emberi szervezetre káros szilícium leg­ártalmasabb részeit tartalmaz­zák. A szilikóziskutatásnak az elektronmikroszkóp alkalmazá­sa adott új lendületet. Ilyet használ ma a Bratislaval Mun­kaegészségügyi Kutató Intézet ls, amely emellett a felfogott porszemcsék méreteit az ún. Endtner-számlálóval határozza meg, vegyi elemzésüket pedig röntgenmódszerrel végzi. A kutatókat az is érdekli: milyen befolyással van a be­tegség kiváltására a levegőben levő por sűrűsége? Országunk­ban egységes módszer szerint történik ez a mérés. Különle­ges szűrőkkel felszerelt készü­lékeket használnak erre a cél­ra, amelyek a bevezetett por­gyűjtési módszerhez hasonlóan sok tekintetben előnyösebbek a külföldieknél. A szilikózis az antrakőzls (szénpor felhalmozódás a tüdő­ben) mellett országunkban is az egyik legelterjedtebb foglalko­zási tudőmegbetegedés. Külö­nösen kőpormalomban, kőfejtő­ben, bányában, cementüzemben, öntödében, csiszolóműhelyben stb. dolgozó munkásoknál gyako­ri, ezért a tudományos és kutató­intézetek sora mélyrehatóan ta­nulmányozza. Sok ezer vizsgá­latot végeztek kísérleti állató* kon és értékelték, hogyan be­folyásolja a por a tüdő érzé­keny szövetállományát. Közben megállapították, mely porfélesé­gek elől kell leginkább véde­kezni és melyek a kevésbé ve­szélyesek. Orvosok, biológusok, fizikusok és kémikusok cso­portjai dolgoznak országunkban egy-egy szakfeladaton — mond­hatjuk világszínvonalon. Ezt bi­zonyította az utóbbi években az angliai Cambridgeben és az NSZK-beli Münsterben megtar­tott nemzetközi konferencia is, ahol delegátusaink beszámolói nagy visszhangot keltettek. Technikával a por ellen A por elleni védekezés egyik legfontosabb része az olyan műszaki intézkedések foganata­sítása, amelyek megakadályoz­zák a por képződését és terje­dését a munkahelyeken, illetve lekötik azt, és nem bocsátják ki a környezetbe. Országunkban több váilalat foglalkozik ilyen berendezések gyártásával, még­is ezen a téren még sok a ten­nivaló. A kifejlesztett és rendel- • kezésre álló műszaki berende­zések alkalmazása egyre sürge­tőbb követelmény és ezért szün­telenül napirenden szerepel. Annak ellenére, hogy van­nak nagyon hatékony egyéni porszűrő maszkjaink, a munka­helyeken csak elvétve használ­ják őket. Az egyéni védelem azonban természetesen csak pótmegbldás, ha nem biztosít­juk a termelési folyamatok por­talanítását. Hazánkban évente tekinté­lyes összegeket fordítunk por­talanításra. Sok pénzbe kerül azoknak a károknak a megtérí­tése ls, amelyeket a por oko­zott a dolgozók egészségében. Komolyan foglalkoznak a túl­zott por kérdésével a szén- és ércbányákban, a kohóiparban, az öntödékben és a kőiparban Is, továbbá a samott-tégla gyár­tásánál, az üvegiparban, a csi­szolóköveket használó üzemek­ben, a kvarc aprításánál stb. Az eddigi intézkedések eredmé­nyei itt is arra engednek kö­vetkeztetni, hogy . fokozatosan javul a helyzet, bár a föld alat­ti és a felszíni üzemek nagy részén még nem lehetünk meg­elégedve az eredményekkel. Egészségügyi védekezés A porveszélyes munkahelye­ken széles körű megelőző in­tézkedéseket tettünk: pontosan nyilvántartjuk a dolgozók egészségi állapotát, időszakos orvosi vizsgálatnak vetjük őket alá, szilikózis vagy egyéb por­belégzési betegség tünete ese­tén olyan munkahelyre helyez­zük át őket, ahol nem áll fenn a porveszély. Ezeknek az intéz­kedéseknek köszönhető, hogy a porbelégzési foglalkozási be­tegségek száma országunkban — egyes különösen porveszé­lyes üzemek kivételével — csökken. Felvetődik a kérdés: nem ren­delkezik-e már a modern tudo­mány olyan eszközökkel, ame­lyek megakadályozzák a szer­vezetben a por okozta károso­dások továbbbterjedését? Az or­vosok nagyon intenzíven vizs­gálják a szervezet porral szem­beni védekező mechanizmusát. Országunkban ls kecsegtető előrehaladást értek el azok a munkák, amelyek azt vizsgál­ják: milyen módon tisztul meg a szervezet a tüdőbe jutott por­A porszemcsék nagyságának fél­automatikus meghatározására szolgáló készülék. tói? Az olyan, úgynevezett ön­tisztító folyamatokra gondolunk itt, amelyek mindenki szerve­zetében végbemennek s ame­lyek jelentős szerepet játsza­nak a porvédelemben. Ezenkí­vül olyan anyagokat is kipró­báltak már, amelyek a pornak a tüdőbe jutása esetén kiküszö­bölhetik a szövetállomány meg­károsodását. Az ezen a téren elért eredményes munkáért dr. Chvapil, a Prágai Munkaegész­ségügyi Kutató Intézet munka­társa állami díjat kapott. Az utóbbi években Ostravában is szép eredményeket értek el a szénpor káros hatásának kikü­szöbölésére szolgáló műszaki és egészségvédelmi küzdelem te­rületén. Széles fronton folyik tehát a harc a poros tüdő ellen és megvan a remény, hogy a meg­levő eszközök lényegesen elő­segíthetik a közeli győzelem el­érését. Sok függ azonban az üzemek kezdeményezésétől ls, amelyek nemcsak a munkahe­lyeket, hanem gyakran a kör­nyezetüket is elárasztják porral és káros kigőzölgésekkel. (Finnországban kimutatták, hogy az azbesztpor az olyan emberek tüdejében is káros ha­tást vált ki, akik nem dolgoz­nak közvetlenül ezzel az anyag­gal, csupán az üzemekből ki­bocsátott gázokat lélegzik be.) Életkörnyezetünknek porral és az üzemek szennygázaival való beszennyezése egyre ége­tőbb probléma. A por elleni vé­dekezést az üzemekben — és rajtuk kívül isi — a műsza­kiák és az egészségügyi dolgo­zók szoros együttműködésével kellene megoldani. Hangsúlyoz­ni kell azt is, hogy a gazdaság: dolgozók teljes megértése nél­kül bajosan lehet megvalósítani számos fontos, kecsegtető, anyagilag azonban meglehető­sen igényes idevágó intézke­dést. Dr. LADISLAV ÜLRICH, az orvostudományok kandidátusa Megérdemelt kitüntetés A Pavol Országh Hviezdoslav nevét viselő katonai egységben hosszabb idő óta jó eredmé­nyeket érnek el. A CSISZ V. kongresszusa tiszteletére tett kötelezetségvállalásukat ma­radéktalanul teljesítették, 63­en megkapták a „Példás kato­na" jelvényt és 16 rajt minősí­tettek példásnak. Az egység Néphadseregünk életéből katonái dicséretre méltó kul­turális munkát is végeznek. A hős vietnami nép megsegítésé­re 363 katona, illetve tiszt ajándékozott vért. A felsorolt és egyéb eredményeikért a kö­zelmúltban megkapták a „Vö­rös csillag" érdemrendet. Ez aztán igen! Az a katonai egység, amely­ben Vlčák elvtárs a CSISZ el­nöke, dicséretre méltó tettre szánta el magát. Szabad ide­jükben néhány olyan öreget ke­restek fel, akik egyedül, elha­gyatottan élnek és segítették rendbe tenni a házuk környékét. A 78 éves Čičvárková és Zvo­ničková — akiknek a katoní. . megjavították a házát, rendbe tették a kerítést és tüzelőt ké­szítettek — bizonyára sokáig emlegetni fogják az egyenru­hás, meleg szívű, vidám fiata­loka' Az egység katonái nemes kez­deményezésüket folytatni akar­ják. Fillérek, koronák, milliók! A múlt napokban Bratislavá­ba jöttek össze VI. konferen­ciájukra a katonai javítóműhe­lyek újítói, akik 1962 óta több mint 90 ezer korona megtaka­rítást értek el. Csupán a múlt évben 626 újítási javaslatot nyújtottak be, 178-at tökélete­sítettek és 26 találmányt jelen­tettek be. Az anyagi megtaka­rítás csaknem 26 millió koro­na. A hasznos tapasztalatcsere után a napokban várják, hogy az 1962-ben elindított akció ke­retében elérik a 100 millió ko­rona megtakarítást. Gazdag tapasztalatra tettek szert A Rokytná folyón a híd fel­mondta a szolgálatot. A bronól iskolások kedvelt kirándulóhe­lyüket csak nagy kerülővel ke­reshették fel. Nem akadt válla­lat, amely a hidat rendbe tette volna. Az egyik katonai egység hidászai tudomást szereztek a dologról és néhány óra alatt kijavították a hidat. Ez az ala­kulat a többi között arról ne­vezetes, hogy a kiképzési idő keretében hat hónap alatt a Svltava, a Bečva és más folyó­kon 42 hidat készített. A híd­építés terén olyan gyakorlatra tettek szert, hogy egy 32 méter széles folyón 28 perc alatt hi­dat vernek. Gyakorlatoznak a harckocsizók. Nagy kapacitású takarmánykeverők Egy silóból 600 ezer mázsa takarmány évente 2 milliárd korona állami támogatás Az ipari és a mezőgazdasági *ké Vlachyban és termelés közötti különbség ki­egyenlítésének egyik fontos té­nyezője többek között az is, hogy gazdaságosan bánjunk a takarmánnyal. Megállapították, hogy a különféle kevert takar­mányok jól tárolhatók, kisebbek a raktározási veszteségek, sőt hatásuk is jobb az állatok gya­rapodására, mint a szemes ta­karmányoké. Eddig azonban a felvásárló vállalatok is jobbára csak a gabona tárolására, tisz­títására és osztályozására töre­kedtek. GABONASILÖK KEVERÖBERENDEZÉSEKKEL A hagyományos gabonasilók mellett tavaly már a nagykapa­citású keverősilók építését, az ún. felvásárló-termelő közpon­tok létesítését is megkezdték. A bratislaval Priemstav dolgozói például Zlatovcén, Senicán és Pöstényben a régebben készült hagyományos siló mellett meg­kezdték a keverék takarmányok készítésére alkalmas üzemegy­ség szerelését. Két változatban készül: A hatszöges keverő­részleg évi kapacitása 21 ezer tonna, a henger alakúé 19 ezer tonna. Brezinán, Púchovon, Nemes­öcsán, Köbölkúton, Tornaiján, Rimaszombatban, Léván, Udvar­don, Pelsőcön, Lužiankyban, Vranovon, Šarišské Lúkyn, Spiä­Emberi kéz beavatkozása nélkül ské Vlachyban és Humennén építenek hasonló takarmányke­verőket. Több helyen már meg­kezdték az építkezést. Szereden, Losoncon, Komáromban, Su­rányban, Szencen, Nagykapo­son, Trebišovon és másutt is rö­videsen sor kerül hasonló gabo­nasilók építésére. 1966—70 között Szlovákiában 80 ilyen „takarmánygyár" léte­sül. Reméljük, hogy az érdekelt építővállalatok, a Kohóépítő Vállalat, a Priemstav és a Sta­voindustrla teljesítik feladatai­kat. Az új létesítmények meg­szüntetik a tárolóhelyek hiá­nyát, csökkentik a tárolásból eredő veszteségeket. ÖNMŰKÖDŐ BERENDEZÉSEK Az egész termelő és tároló­központ egy nagykapacitású si­lóból és egy gépteremből áll. Hozzátartozik még a hulladék és a por tárolására szolgáló építmény. A gabonatisztítók tel­jesítménye 63 tonna óránként. A szárítóberendezés 5 tonna ter­ményt szárít meg ugyanennyi Idő alatt. A munka egyidőben, s folyamatosan történik. A hatalmas siló földszinti tér­ségében kapnak elhelyezést a szociális, illetve az Irodahelyi­ségek, valamint a villanyelosztó központ és a rakodóhely a ter­mékek be- és kiszállítására. Az alagsorban tárolják a készárut. A termelő részleget híd köti össze a raktárral, ezen jut el a gabona is a berendezésekbe. Az új siló korszerű módszerekkel, minden emberi erőfeszítés nél­kül óránként 10 tonna keverék­takarmányt állít elő szarvas­marhák, sertések és szárnyasok részére. TEKINTÉLYES NÉGYZETEK Az üzemben két váltásban mintegy 106 ember fog dolgoz­ni. A gépek kezelése oly egysze­rű, hogy nem igényel hosszabb kiképzést. Egy gabonasiló kb. 25 millió koronába kerül. Ebből kiszámít­ható, hogy államunk belátható időn belül csupán e célra töbl» mint 2 milliárd koronát fordít. Természetesen számítanak • szövetkezetek segítségére is, • így a ráfordított összeg egy ré­sze a szövetkezetek pénztáráb* kerül. Az építővállalatok szíve­sen várják, hogv a szövetkeze­tek szállítóeszközökkel, vagj munkaerővel segítsenek. A „takarmánygyár" hatalma* méreteit mutatják a következS adatok: egy siló 1.1 hektár te­rületen fekszik és az épület fa­laiba mintegy 120 ezer köbmé­ter betont és más építőanyagot építenek be. Végül még egy ér­dekesség: Egy takarmánvkevefj évi forgalma előreláthatólag 600 ezer mázsa takarmánv les* lozef (aník% a Priemstav dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents